*Yoongi pow*

Képtelen voltam alvásra szánni magamat. Szemeim nem ragadtak le, s nem álmodtak semmi gyönyört vagy baljóst. Hiába próbáltam álomba meríteni magamat, csak kattogtak a fejemben lévő láthatatlan fogaskerekek. Vagy a plafont bámulva, vagy forgolódva kínlódtam gondolataimmal. Tudom, hogy tettei valamire vezetnek. Tudom, hogy mire. Csak mondaná el. Mondaná el a szemembe azzal az édes mosolyával, a zavartságával, vagy akármivel. De mondaná el.

- Visszaemlékezés -

Csütörtök

Üzenetek: RM

"Hi Namjoon! Van egy kis gondom..."

"Helló Hyung! :D Mondd csak."

"Nos nem tudom, te mennyire vagy jártas problémák megoldásában..."

"Tudásom ajtaja számodra tárva nyitva van XD"

"Nos akkor kezdeném... Az utóbbi időben elég furcsán érzem magamat. Gyors szívdobogás, alvatlanság, hiányérzet, agyalás, a tipikus pillangók a hasban... Mind ez egy ember miatt..."

"Azta! :O A mi Hyungunk végre szerelmes :D Ki a szerencsés?"

"Ahjj, Nam... Nem tudom, hogy ez most szerelem-e... Nem értem magamat... Lehet csak beteg vagyok."

Igen, valószínűleg csak beteg vagyok...

"Figyelj, ez biztosan az, higgy nekem. ;)"

"De ez lehetetlen..."

"Kőszívű Yoongi-hyung a láthatáron... XD Na jó, ide figyelj! Tisztázd magadban az érzéseidet, aztán jöhetsz utána nyafogni, elmondani a bajaidat, oké?! :D"

"Jó. Bye Namjoon. Kösz a semmit. Holnap találkozunk. "

"Jajj, te aztán makacs vagy -.-" Bye, oké. :)"

---------Beszélgetés vége----------

-Visszaemlékezés vége-

Még hogy tisztázzam magamban az érzéseket... Megvolt, de hogyan tovább?! Nem mondhatom meg neki, szimplán, hogy ,,Hé, bejössz nekem." Túl egyszerű lenne. Különben is, ha megmondom neki, de ő mégsem táplál irántam semmifajta érzelmet?! Mi lesz akkor? Mi van, ha csak piás volt, és csak úgy lerohant, mert kanos volt?! Aishh, túl nehéz döntés... Hmm, az internet okosabb. Rá kéne keresni egy két dologra. Elvettem a polcon terülő telefonomat, s beírtam a keresőbe a ,,Hogyan mondjam el neki, hogy szeretem?" címszót, és máris kidobott vagy 300 000 találatot. Segítségkérő embereknek segítő "kezeket" nyújtó ismeretlenek próbálnak tanácsot adni... Szép, mondhatni. Egy egész jó válaszon akadt meg a szemem - amit valójában eddig is tudtam. Idézem:

,,Pofon egyszerű, csak össze kell szedned magad, és határozottan kéne elé állnod és a legőszintébben elmondod neki hogy mit érzel.

Találkoztok, elviszed valahová, megleped őt, beszélgettek és a témát próbáld úgy terelni hogy eltudd neki mondani hogy mit érzel iránta. Ne úgy mondd meg neki hogy odamész hozzá és megmondod "Szia szerelmes vagyok beléd, akarsz járni?" Így tuti el fog hajtani téged, előtte tenned is kell azért, hogy ne érjen hatalmas nagy csalódás és ne égjél be előtte.
A legfontosabb szedd össze magad, gondold át mit mondasz neki, ne görcsölj rajta, mert azzal csak rontani fogsz a helyzeten."

Köszönöm internet, köszönöm kedves ismeretlen. Legalább ez is valami, a semmihez képest... El fogom hívni valahova. Nem fogok félni a kudarctól. Nem érdekel, ha elbukok. Elmondom neki! Ezekkel a szavakkal nyugtatva magamat aludtam el.

-Másnap-

*Jimin pow*

Előbb keltem, mint Yoongi. Ránéztem az órára, ami 9-et mutatott. Kikászálódtam puha, meleg ágyamból, és szépen csendesen kisurrantam a konyhába, nehogy fölébresszem Hyungomat. Míg készítettem a reggelit, addig egész végig azon agyaltam, hogy MIÉRT CSÓKOLT MEG?! Miért érintkeztek azok a puha ajkak az enyéimmel?! Nem mondhatom meg neki, hogy ,,Nem aludtam mélyen, és hát... Éreztem ahogyan megcsókolsz..." Aishh... Remélem nem csak álmodtam... Az is lehet... Igen, valószínűleg csak álmodtam... Mire föleszméltem, már Suga itt is volt az étkezőben, kómás fejjel.

- Jó reggelt Jiminnie! - Mondta rekedt hanggal.

- Jó reggelt Hyung! - Próbáltam mosolyogni, de csak egy kínos vigyor volt.

- Mióta vagy ébren?

- Hmm. - Rátekintettem az telefonomra. - Fél órája.

- Mhmm. - Bólogatott. - Na és mi jót készítesz? - Mosolygott.

- Már semmit. Pont most végeztem vele. - Elkezdtem tányérokba rakni a kimchit, és még egy-két hozzá való finomságot. - Tessék. - Letettem a tányérokat, tálkákat.

- Köszönöm. - Mosolygott. - Jajj de jó illata van.

- Na akkor jó étvágyat.

- Jó étvágyat. - És már kezdtük is falatozni a reggelit.

Miután végeztünk, felajánlotta segítségét a mosogatásban. E végett egymás mellett álltunk. Vállaink összeértek. Én meg ott csak pirulgattam, mint egy kis óvodás lány. Megállt az egyik tányér mosásával, s hirtelen megszólalt.

- Nem tudok mit csinálni otthon. Nem megyünk el valahova? - Ez most hogyan jött neki így hirtelen? Körülbelül még a lábujjaim is vörösek lettek.

- D-de persze. M-menjü... - Odafordultam hozzá, és megakadtam a mondat végén. Amint ránéztem, láttam, hogy ő is engem néz. Egyenesen bele a szemeimbe. Ott volt a fejünk fél méterre sem egymástól. Csak álltunk, s néztük egymást. Észrevettem, hogy rá-ránéz számra, majd szemeimbe újra. Gyorsan lekapta tekintetét rólam, és folytatta a mosogatást, így inkább én is így tettem. Jajj, miért akar a szívem kiugrani a helyéről? Mintha az valahova a magasba akarna szállni örömében. A most nem látható csillagok hadába. Szárnyakat akar növeszteni, hogy aztán találkozhasson velük, hogy a fénycsóvák körül repkedjen, s gondtalanul pörögjön-forogjon. A pillangók szintúgy így tennének, mik hasamban szállingóznak össze-vissza. Az a csiklandozó érzés, mely fel-alá, s jobbra-balra mászkál. Mi ki akar készíteni engem. Persze, ez csak egy haveri kiruccanás, de miért érzem mindezt? Talán ő is ugyan ezt érzi most? Vagy talán csak szívatni akar engem, hogy aztán visszakapjam, amit tettem vele a partin? Ahhjj... Nem szabadna ilyet éreznem, de mégis... Olyan kellemes.

Miután elkészültünk, megbeszéltük, merre megyünk, mik a tervek. Azután készülődtünk, Suga-Hyungnak adtam tiszta ruhát, majd 10 óra körül elindultunk egy egy óráig tartó sétára. Jól esett a friss tavaszi levegő, a Nap melegsége kellemesen hatott. Az idő nem volt túl hideg, mint az utóbbi időben, sokkal inkább már kezdett a nyárhoz igazodni, így kabát helyett elég volt csak egy pulóvert fölvenni. A tengerparthoz értünk. Itt már igencsak lengedezett a szél, de még így sem fáztunk meg. Az egyik gyorsétterembe beugrottunk ebédelni, s tovább mentünk a görkorcsolya pályára. Mint kiderül csak én vagyok tapasztalatlan korizásban. Sosem gurultam még ezzel valamivel. Kibéreltünk két pár régi fajta négykerekűt, és el is indult a szerencsétlenkedésem. Egyensúlyvesztésből volt elég. Szerencsére Yoongi segített, így egy idő után rendesen belejöttem. A végére már profinak éreztem magamat. Nagyon sokat voltunk el a pályán. Pontosabban 4 órát. Amint végeztünk ezzel is, továbbálltunk, és egy közeli kávézóba ültünk le. Rendelésünk kávéból és tortából állt. Viszlát diéta.

- Jimin-ah, elmegyünk a tengerhez? - Nagy boldogan mondta.

- Mehetünk. - Kicsit megszeppenve válaszoltam.

- Oké, akkor indulás. - Felállt a székéről, megfogta a kezemet, és húzott maga után. Nem tudom hányadjára van már déjà vu érzésem. Van a part szélén egy világítótorony. A hozzá felvezető lépcsőn is fogta kezemet. Lehet azt hiszi, ha elenged, megfordulok és elrohanok. Eszem ágában sem tennék ilyet. Túl jól érzem magamat mellette.

Felértünk. A partot és az azt határoló gyönyörű tengert a világ legcsodásabb módján világította meg a Nap, mely lemenőbe készül menni. Nem tudtam, hogy mindezt csak álmodom-e, de ahogyan magam előtt láttam Hyungomat, amint odatámaszkodik háttal a korlátnak, s várja, hogy csatlakozzak hozzá, olyan valóságosnak tűnt. Odaértem mellé. Én is megtámaszkodtam.

- Jiminnie, meg kéne beszélnünk a tegnap történteket. - Odafordult hozzám, majd én is visszanéztem rá.

- Huhh... - Sóhajtottam az izgalom végett. - Rendben. Nem tudom mi ütött belém akkor... Azt szokták mondani, hogy a részeg emberek mindig őszintébbek. Kifejezik az érzéseket. Hát... Akkor nálam is így volt.

- Jimin... - Meglepődött arcáról nem tudtam eldönteni, hogy ez most jót vagy rosszat jelent.

- Nos hogy így elmondtam, te is magyarázatot adhatnál a ma hajnali puszidról. - Nevettem fel kicsit kínosan, tarkómat vakargatva, mert tudtam, hogy lebuktam.

- Hé, várj csak... Te ébren voltál? - Tányér nagyságú szemekkel meredt rám.

- Hehehe... - Ismételt kínos nevetés ChimChim jóvoltából. - De nem szándékosan.

- Áhhhh... - Elfordult arcát takargatva. - Ez kínos. - Motyogta, én pedig csak megkuncogtam, s egy dolgot mondtam neki...

- Hyung... Szeretlek... - Eztán megfordult, két kezével arcomat megfogta, majd pedig megcsókolt.

HIIIII SKACOOOOK~ Huhh :D Tegnap éjszaka elkezdtem ezt a részt is írni, és most délelőtt be is fejeztem :D Végre valahára mindenki örömére itt is van :D  Mondjátok el nyugodtan a véleményeteket erről a részről :D Remélem tetszett nektek, és ez a két gerlepár, kik eddig bírták egymás nélkül, a világítótorony szélén végre egymásra találnak :D YAAAS XD  Majd még átnézem a hibákat, csak most már nincs sok kedvem hozzá XD

Bye guys~ :D

UI.: Le vagyok hidalva tőletek :D Tegnap, miközben írtam ezt a részt, észrevettem, hogy meg lett az 1k megtekintés ♥ Tudom, ez nem sok a többi íróéhoz képest, DE EZ NEKEM SOKAT SZÁMÍT ♥ Köszönöm TT ♥