*Yoongi pow*

-Jimin kérlek mondj el mindent! - Mély, rekedtes hangommal próbáltam éreztetni vele aggodalmamat. Ő erre csak bólogatott. - Gyere, menjünk. - Egyik kezét elengedtem, másikat pedig még mindig fogva hurcoltam magam után. Az a pár perces "utazás" nagyon csendben telt el, amit csak a szipogása tudott megtörni. Mire megérkeztünk a házukhoz, addigra már szerencsére megnyugodott valamennyire. Egy kicsit a zsebében kotorászott, majd megtalálta amit keresett. A kulcsot elfordította a zárban, mire az ajtó kinyílt. Kíváncsi voltam minden szavára és minden bajára. Még is úgy éreztem, hogy hagynom kéne ezt az egészet, hadd pihenjen egy kicsit. Már éppen fordultam volna meg és köszöntem volna el, mire megfogta a csuklómat és behúzott magával. Szinte csak úgy berántott a házba. Nem mondott egy szót sem, csak cselekedett. Elkezdte levenni a cipőjét és a kabátját, így én is ezt tettem. Szerencsére mindezek után megszólalt:

- Gyere beljebb. - intett egyet, majd útnak indult. - Kérsz valamit inni?

- Egy pohár vizet elfogadnék, köszönöm. - Mosolyogtam rá.

- Ülj le nyugodtan ide. - Mutatott az előttünk nem sokra lévő kanapéra. Míg ő kiment - gondolom a konyhába -, addig én egy kicsit körülnéztem. Látszik, hogy csak fiúk uralják a házat, mégis van benne élet. Elég esztétikusan van minden elrendezve. Leginkább a falak színeinek váltakozása tetszik. Az egyik szobarész fehér, a másik fekete vagy vörös. A rengeteg virág és növény csak még jobban kihangsúlyozza az otthoniasságot. Ahogyan a falra nézek elém tárul a rengeteg kép. Végignézek rajtuk szépen sorban. Régi családi fotók, óvodás és kisiskolás képek sorakoznak fel teljesen aszimmetrikusan. Amíg csodálkoztam a fotókon, Jimin megérkezett. Felnevetett.

- Te meg mit csinálsz? - Felém tartotta a poharat, amit el is vettem.

- Nézzenek oda, itt egy kis ChimChim. - Nevettem, miközben mutogattam az egyik képre. - Nem is... Inkább CowChim.

- Hé, rád is már biztosan aggattak olyan jelmezt, amit nem szívesen viseltél. - Fölpuffasztotta arcát.

- Na, ne legyünk morcosak. - Megcsíptem szabad kezemmel arcát.

- Aish hyung, ez fájt.

- Áh, bocsi. - Egy pillanatig csak álltunk ott egymást nézve. Örökkévalóságnak tűnt egy ideig, de aztán ő zavartan elnézett, le a földre. Kínos csönd terült el. De ezt a kínos csöndet megszakította egy morgás. Ami Jimin hasa volt. Sóhajtott egyet.

- Csinálok valami kaját. - Mosolygott rám tarkóját vakargatva.

- Rendben van. - Visszamosolyogtam.

- Mit szeretnél enni? - Útját a konyha felé vette. Követtem.

- Öhm, nekem teljesen mindegy. A szendvics is jó. - Rátámaszkodtam a pultra, míg ő velem szemben kutatott a hűtőben.

- Hm, az olyan semmilyen. Rántotta jó? - Fordult felém.

- Persze. - Mosolyogtam rá. - Na és... Segíthetek valamiben?

- Nem kell, köszönöm. - Mosolygott vissza.

Elindította a tűzhelyet, rátett egy serpenyőt, és már kezdte is készíteni a vacsorát. Vacsora? Nem igazán lehetne ezt annak nevezni, mert az idő már elég későre - vagy inkább hajnalra? - jár. Ahogyan munkálkodott a kaján, ránéztem a sebes kezére. Le kéne kezelni. El fog fertőződni.

- Chim, merre találom a mosdót?

- A folyosó végén van. Jobbról a második.

- Kösz'. - Intettem neki egyet.

Muszáj volt szereznem fertőtlenítőt, vagy valamit, amivel le tudom tisztítani. Megtaláltam a fürdőszobát. Amint meglett a villanykapcsoló, megnyomtam azt, ezzel végre elűzve a sötétet. Általában nagyon sokan a fürdőszoba egyik szekrényében tárolják a gyógyszereket, így egy kis keresgélés után bebizonyosodott gondolatom. Megtaláltam a kötszereket és a többi tisztítószereket. Megfogtam a leghatásosabb segédeszközöket, és vittem is Jiminhez. Mire visszaértem, már tálalt a narancs hajú srác. Rám nézett kérdően. Olyan ,,Minek az neked?!" kifejezéssel. Nem szólva egy szót sem megfogtam csuklójánál fogva, és a nappaliba húztam.

- Ülj le. - Mondtam neki.

Leguggoltam hozzá, és sebes kezét térdére tettem. Gyorsan kiszaladtam egy kis vízért, majd egy tiszta ruhaanyagért kutattam.

- Hol van egy tiszta rongy, vagy konyharuha?

- A mosogató mellett van egy polc, ott találod meg őket.

Követtem utasítását, és elvettem egyet. Visszamentem hozzá. A tál vizet letettem a földre, s belemártottam a rongyot. Fel-fel szisszentett, ahogyan a vizes ruhaanyag hozzáért sebéhez. Miután egész jól kitisztítottam, jöhetett a kisebb katasztrófa Jimin számára. A jódos üveget kibontottam, és egy vattakoronggal elkezdtem felvinni bőrére a folyékony anyagot. Ez már igen csak bánthatta bőre alatt lévő idegvégződéseket. Néha feljajdult, de csendesen próbálta elviselni. Amint készen lettem, bekötöztem.

- Na, meg is vagyunk. - Mosolyogtam.

- Nem kellett volna ennyit fáradoznod, de... - sóhajtott egyet mosollyal a száján - Köszönöm.

- Igazán nincs mit. - Mondtam. - Na, menjünk enni, mert így el fog hűlni. - Elindultam, ő pedig jött utánam. - Hova ülhetek?

- Oda. - Mutatott az egyik székre, amire le is ültem. Ő szembe velem helyezkedett el, miután kutakodott még egy kicsit a hűtőben. - Ketchupot kérsz? Vagy valami mást?

- A ketchup az jó lesz, köszönöm. 

Miután végeztünk, megköszöntem a finom ételt. Beszélgettünk teljesen értelmetlen dolgokról. Később eszembe jutott, hogy mennem kéne. De hogyan?

- Jimin, van egy kis gond...

- Mi az?

- Hogyan fogok hazamenni?

- Hát szerintem sehogyan. - Nevetett fel kicsit kínosan érezve magát. - Vezetni nem tudunk, busz nem igazán van, gyalog pedig nem kéne menned. Különben is sétával körülbelül hány percre van a házatok? - Érdeklődött.

- Hát talán úgy egy háromnegyed vagy fél óra. - Mondtam.

- Na látod. - Mondta elismerően. - Figyi, a bátyám ágyában aludhatsz, az legalább kényelmes.  Ruhát tudok adni, ha kell. - Mosollyal az arcán mondta. Bólintottam egyet. - Na akkor rendezzük el.

- Oké. - Mosolyogtam rá, és egy kis mosogatás után elindultunk a szobába.

Abban a pillanatban nem tudtam, hogy az ágy egy méterre van Jimin ágyától.

- Tessék, ez lesz a te helyed. - Mutatott az elég nagy franciaágyra. - Én ott fogok aludni. - Mutatott a másikra. - De ha gondod van vele, szólj, és akkor én aludhatok kint a nappaliban.

- Nem, nem kell. Jó ez így.

- Oké, akkor adok neked pizsamát, és ha gondolod, akkor elmehetsz tusolni.

- Jól van, már rám férne. - Mosolyodtam el.

Kicsit kutakodott az egyik szekrénybe, és odaadott nekem egy felső és alsó részből is álló pizsamát.

- Törölközőt a mosógép feletti polcban találsz. - Kiabált utánam, mivel én már bent is voltam a helyiségben.

- Thanks. - Ordibáltam neki vissza.

Nagyon hamar végeztem, hiába agyaltam a - most már - tegnap estén. Jól megtörölköztem, és fölvettem az alvásra szánt ruhát. A vizes törölközőt kiterítettem egy fogasra, majd elindultam a ruháimmal az ágyhoz. Jimin ott feküdt a másikon.

- Ohh, már végeztél is? - Nézett rám kissé meglepődötten.

- Ja, másképpen nem lennék itt. - Megnevettem.

- Jó na. - Nevetett ő is. - Akkor én is megyek. Sietek.

- Oké.

Ő is talán 10 perc alatt végzett. Feküdtünk a saját ágyunkon már egy jó ideje. Ő is, én is. Szerettem volna megbeszélni vele a bulin történteket. Valahogy fel kellett hozom a témát.

- Jimin, szeretnék veled beszélni a tegnapi dologról. Tudod, ami a bulin volt. - Semmi válasz. - Chim?! - Elindultam ágyához. Elaludt. Megkuncogtam, majd lehajoltam hozzá. - Jó éjt Jiminnie. - Mondtam, majd megcsókoltam. Amint észhez tértem, gyorsan elhajoltam tőle, és visszatértem saját ágyamba - pontosabban JiHyunéba. Lenyomtam a lámpát, s próbáltam elaludni. Próbáltam, de nem ment. Reméltem, hogy Jimin tényleg alszik...

Sziasztok skacok! Rég volt már, igaz? Még egy hónapot ráhúztam, de most itt is volnék ezzel az igen rövid résszel :D Próbálok sietni a többivel ^^ Reménykedek, hogy azért nem felejtettétek el a sztorit XD Ha meg igen, akkor poor Soti, poor én XD  Szeretném megköszönni az eddigi - számomra - sok csillagot, és megtekintést ♥ Imádlak titeket~

Na Sotesz távozik is :D Bye-bye~ ^^