*Yoongi pow*

Ma van péntek. A buli napja. Kicsit izgulok, mivel nem csak a jól megszokott baráti társasággal lesz találkozóm. Meg persze Ő is ott lesz. Úr istenem, miért nem tudok előre gondolkodni?! Miért is hívtam meg őt? Aishh~ Feltápászkodtam ágyamból. Úgy éreztem magamat, mintha mosott szarrá reinkarnálódtam volna éjszakai alvatlanságomat követően. Elkészülődtem a sulira, ezt követően elindultam a jól megszokott úton. Átléptem a kapun, majd fellépcsőztem a harmadikra. Út közben találkoztam Hobival és Jungkookkal, akik valószínűleg a büféből jöttek, mivel kisebb-nagyobb adag élelmiszerrel tértek vissza. A szokásos lepacsizás megvolt, aztán bementünk a terembe. Nem megszokott módon elcsórták szokásos helyünket, így kénytelenek voltunk máshova ülni. Miután ez megvolt előpakoltuk a rajzcuccainkat. 10 perces késéssel, de szerencsésen megérkezett a tanár. Feladatunk az álmaink lerajzolása volt, avagy mit tervezünk a középsuli utáni éveinkre. Jeongguk elég jól rajzol, sőt ő a legjobb kreativitású az osztályban. Nagyon szépen megcsinálta a feladatot. Hobi a szokásos hülyeségeivel és csekély szintű rajztudásával rukkolt elő. Én viszont igaz nem vagyok jó rajzos, de megtettem minden tőlem telhetőt, annak ellenére, hogy kissé lusta vagyok és általában sok dolgot magasról letojok. Kezem a ceruzát fogva úgy járt a papíron, mint még soha. Komoly elképzeléseimet előhozva vetettem a falapra mindent. Azt, hogy a zenével akarok foglalkozni, és semmi mással. Miután végeztem, a tanárnak megmutattam "pompás művemet", aki váratlanul megdicsért, pedig erre nem volt szükségem, mégis jól esett. Kicsengettek, és mehettünk tesire. Nem volt kedvem futkározni fagy hidegben, így nem öltöztem át. Legalább meg lehet úszni a tanár utasítgatásait. Kilépve az öltözőből váratlanul megszólított minket a felügyelő, és közölte velünk, hogy egy másik osztállyal leszünk összevonva. Először is reméltem, hogy nem lesz senki sem felmentve, másodjára pedig azt, hogy nem egy bunkó föld alatti növényképződmények hada fog téblábolni a frissen fölmosott teremben vagy odakint a gyepen. Szerencsére egyik gondolatom sem valósult meg, de nyugalmam elszállt, amint átléptem a tesiterem ajtaját. Miért is ne, minden egyes nap össze kell hoznia a sorsnak Vele. Nagy mosollyal és integető kézzel futott felém. Én csak megilletődve figyeltem, ahogyan már szinte eltaknyolva rohant hozzám. Mikor elém ért, akkor csak egy apró mollyal díjaztam ügyetlenségét, végül köszöntem is. Csodálkozva nézett rám, hogy mi ez a hacuka, miért nem vagyok tesi cuccban.

- Éppen azért mochi, mivel semmi kedvem rohangálni ebben a fosadék időben, plusz most kijár nekem egy kis pihi.

- Ahhj, na jó, de legközelebb ne legyél lusta, és sportolj egy kicsit.

- Ezt nem tudom ígérni. - Felnevettem, ő pedig csak egy apró sóhajt hagyott maga után, és a tanár felszólítására ment is futni az udvarra. Én ezidáig leültem a padra, és figyeltem őket, miután visszatértek a tesiterembe. Csak azért is a legtöbbször Jiminnien állapodtak meg szemeim. Esküszöm ez a gyerek tehetséges mindenben. Éppen vége volt az összes kötelező feladatnak, amikor ő úgy döntött, hogy kosarazik. Pedig megmondta nekem, hogy ez nem igazán az erőssége. Nem játszik túl rosszul, de kell neki egy kis fejlődés még. Na majd megtanítom én a kosár apró trükkjeire. Tovább kémleltem, de úgy elfáradtak a szemeim - nem tudom hogy az istenben -, hogy nem bírtam tovább. Nekidöntöttem fejemet a falnak, és szemeimet lecsuktam. A csengő sem igazán riasztott föl, de egy ismerős hang visszatérített csodás álomvilágomból a jelenleg kissé monoton valóságba. Ettől függetlenül mégis bearanyozta az elmúlt pár napomat az előttem álló személy. Lassan kinyitottam szemeimet, és láttam, hogy nagyon közel volt arca az enyémhez. Egyből fölpattantam, és zavaromban egy ,,bocsit" odanyomtam neki, majd a cuccaimért rohantam az öltözőbe. Mi a fenéért nem tudok az utóbbi időben magamon uralkodni? Mindig csak ezek a kérdések kavarognak bennem, és már egy kicsit idegesítő, de akkor sem tudom a választ. Talán csak én volnék ennyire hülye?! Valószínűleg igen. Az öltözőbe érvén felkaptam cuccaimat, és rohantam a következő terembe. Letettem a padom mellé a táskámat, a székre pedig rátettem fekete kabátomat. Ki akartam szellőztetni a fejemet, úgyhogy kinyitottam az ablakot, és odaálltam. Néztem kifelé és szívtam be a friss, de nem igen melegnek mondható levegőt. Láttam, ahogyan a diákok szállingóznak össze vissza. Párok, haveri körök, tudóslelkek vagy plázacicák csoportosulása mindenhol. Kezdtem már fázni, ezért visszatértem padomhoz. Fel sem tűnt, hogy osztálytársaim is megérkeztek. Kérdő nézéseiket elkerültem, és leültem. A szokásos módon eljárva minden eszközt előszedtem az adott órára. Ez ment még 2 tanórán keresztül. Szinte egyiken sem csináltam semmit. Egyszer-kétszer megejtettem a füzetembe pár dolgot, de azon kívül csak szétuntam magamat. A számomra túl zajos és ingerlő csörömpölés jelezte, hogy végre vége ennek a napnak is. Elpakoltam mindent szép komótosan, mivel még csak 1 óra múlt, a találkát pedig 7-re beszéltük meg. Lesz sok időm készülődni.

- Hé, hyung. - szólalt meg legfiatalabb barátom.

- Hmm?! - Felé fordultam és kérdő tekintettel figyeltem őt, várva mondanivalójára.

- Mostanság elég sokat beszélgetsz ezzel a Jimin nevű sráccal. Még el is hívtad őt a barátjával együtt. - Valaki kicsit féltékeny lett. - Nincs ellenvetésem ezzel kapcsolatban, engem nem zavar az, hogy másokkal is megismerkedünk, de az igen, hogy mostanság egyre kevesebbet vagy velünk. - Tény és való, hogy az utóbbi időben egy kicsit elhanyagoltam Kookot és Hopeot. - Ennyire jó társaság lenne Park?! Pedig te nem szoktál nagyon barátkozni...

- Figyelj Jeongguk-ah, nem akarok balhét egy ilyen dologból. Sajnálom, hogy az elmúlt egy hétben keveset voltam veletek, és úgy hiszem, hogy én döntöm el, hogy kivel akarok összehaverkodni... Az ügy lezárva. - Felvettem a kabátomat, a táskámat pedig egyik vállamra ejtettem, ezt mind úgy, hogy nem néztem szemeibe. Pedig engem nézett, gondolom aggodalmasan vagy fájdalmasan. Megindultam, majd az ajtóban visszanéztem a teremben tartózkodó egyetlen személyhez. Már pakolt össze, amikor megszólaltam.:

- Akkor majd hétkor. - Intettem neki, rám nézett, majd válaszolt.:

- Szia! - Mosolygott veszekedésnek nem mondható "konzultálásunk" után is.

A kilométer hosszúságúnak mondható lépcső fokain lépdelve elővettem a telefonomat és a fülesemet, majd kizártam a világot. Dean legújabb számát benyomtam, és folytattam utamat tovább. Amikor kiléptem az épületből kellemesen csalódtam az időjárásban. Nem volt annyira fagyasztó hideg, mivel nem csak hét ágra sütött a Nap. A fák már kezdtek zöldülni, rügyezni, így teljesen adta a hangulatot. Imádok nézelődni ilyenkor. Minden olyan gyönyörű. Eleinte nagyon nyafogós voltam a sétálást illetően, de mára már teljesen megszoktam. Ha tehetem, akkor nem használok semmilyen közlekedési eszközt. Na jó, talán egyszer-kétszer előfordul, hogy valamilyen csoda fogytán buszra szállok, vagy biciklire pattanok, de az tényleg nagyon ritkán van. Nagyon hamar hazaértem, maximum 20 percet sétáltam, ha nem kevesebbet. Cuccaimat ismét letettem. Nem véltem felfedezni szüleimnek jelenlétét, de egy üzenetet megláttam a konyhapulton, amin ez állt:

,,Yoongi szívem, apáddal ma később érünk haza, kaja a hűtőben. Csak óvatosan a piálással. Ha van valami baj, hívj minket, de tudom, hogy tudsz vigyázni magadra és a barátaidra is. Puszi! Szeretlek! ♥ Anya"

Nos, akkor szerencsére el tudom kerülni anyu aggodalmaskodását, amit ilyenkor folyton megkapok. Nem mintha nem tudnám a "szabályokat". Odamentem a hűtőszekrényhez, és kivettem a levest. Ezt abból gondoltam, mert eléggé lötyögött benne valami. Megnéztem, és szerencsére gyümölcsleves volt. Egy kisebb tányérba mertem egy keveset és megmelegítettem, majd megettem. A mosogatóba minden oda való dolgot betettem, és elindultam a szobámba.
Megnéztem az időt, és még csak 14:37-et mutatott. Elővettem a laptopomat, és még a nemrégiben félbehagyott animémnek további részeit megnéztem. 17:20 van. Nem ártana készülődni. Letettem szokásos helyére a gépemet, és a szekrényemhez mentem. Nem döntöttem el ismételten, hogy mi legyen rajtam. Jelenlegi szürkés hajamhoz igazítottam öltözékemet, ami egy fekete szakadt nadrágból, egy kosaras felsőből, ékszerekből, karikafülbevalóból - és persze a kabátomból és a fehér cipőmből - állt. Gyorsan csináltam egy selcát, de nem értem miért. Feltettem face-re, csak úgy.

Meg voltam elégedve magammal. Fél óra alatt megvoltam, így még egy kis nasit is befaltam, ami természetesen ropiból és kekszből állt. Mindeközben lecsekkoltam a netet. Tekertem lefele a Facebook-on, amikor is megálltam egy képnél... Nem tudtam mit reagálni, csak annyit, hogy WoW.

Már nem azért, de ez a törpe nagyon jó képeket csinál. Elég, hogy is mondjam... Sexy lett... Oké, Min Yoongi, most már igazán abbahagyhatnád a fanboyolást, vagy nem tudom mit. Letettem a telefonomat, a zabálást befejeztem, és nyomtam még egy kis zenét. Remélem, hogy a szomszédok nem fognak majd lebaszni láb alól. Mondjuk nem igazán érdekel. 18:23-kor elindultam felfenni a cipőmet és az ehhez hasonlókat. Még utoljára megnéztem magamat a tükörben és már mentem is a parti helyszínére. Út közben összefutottam Hobival, így együtt mentünk tovább. Megérkeztünk, és a csapat többségét már ott találtuk. Mindenkivel megvolt a lepacsizás. Már csak Jiminre, Taehyungra és Jungkookra vártunk. Nem sokkal később együtt jöttek, egész jó kedvvel, mivel JK és V valamin nagyon vigyorogtak. Köszönt mindenki mindenkinek, Mochit és haverját bemutattam azoknak, akik nem tudtak eddig létezésükről, ezt követően bementünk. Körbenéztünk, és az egész helyiség tele volt emberekkel. Mondjuk mit is várhattunk volna a péntektől. Mon és Jin vezetésével elindultunk egy asztalhoz. Én mentem leghátul egyedül, így szemügyre vehettem Jimint. Elég jól felöltözött ma. Nagyon jól nézett ki. Hirtelen azt vettem észre, hogy engem néz kicsit zavarodottan, mire én reflexből elfordítottam a fejemet. Vajon mióta nézett? Na mindegy is. Leültünk, és miért is ne, nekem éppen Chim mellé kellett ülnöm. Nem mintha bánnám vagy ilyesmi, csak na... Amíg a többiek ismerkedtek, dumáltak, addig nekem eszembe jutott, hogy kéne valamit inni, így megkérdeztem, hogy mit kérnek. Szinte mindenki erős piát kért, csak én maradtam egy korsó sör mellett. Nem szerettem sosem az erős alkoholokat. Berúgni sem szerettem soha. Egyszer már előfordult, akkor amikor először mentem buliba még tizenévesen. Nem tudtam mi milyen pia, csak úgy adogatták nekem, én hülye elfogadtam, és nem lett jó vége, mivel másnap a vécébe kapaszkodva ébredtem fel. Felálltam, amikor mögülem megszólalt egy hang. Jimin volt az. Megkérdezte, hogy segíthet-e. Természetesen nem mondtam nemet, pedig elmentem volna egyedül is. Mikor odaértünk a pulthoz, a rendelésünket leadtuk, és vártunk.

-Suga-hyung, köszönöm, hogy meghívtál. Legalább így jó sok év után végre kikapcsolódhatok én is. - Mondta mosolyogva.

- Ugyan, semmiség. - Borzoltam meg haját, amibe belepirult, és durcásan hajához kapta a kezét, hogy megigazíthassa.

- Tessék. - Odaadta a pultos az összes löttyöt.

- Köszönjük. - Mondtuk egyszerre, majd kifizettem őket és visszamentünk a többiekhez.

Amikor megérkeztünk, akkor ránk nézett mindenki, és elnevették magukat. Csak azt nem tudom min. Egymásra néztünk Chimmel, és értetlen fejjel vissza a többiekre. De csak tovább folytatták. Letettük a piákat, mire Jimin a fejére csapott és sóhajtott egyet. A többiek még annál is jobban folytatták, én pedig már végleg nem értettem semmit. Mi az, amit én nem tudok?! Nem foglalkoztam ezzel, és elkezdtem inni. Lassacskán mindenki abbahagyta a nyerítgetést. Nem sokkal később Tae próbálta Jungkook-ot a táncparkettre húzni.

-Kookie, légyszi táncolj veleeem~  - nyújtotta el direkt az ,,e" hangot és ennek tetejében még csücsörített is, csak hogy cukibbnak tűnjön. Engem nem hatott volna meg, de JK belement nagy nehezen. V megfogta Kook kezét, és húzta magával. Drága reményünk megszólalt, miután a két legfiatalabb eltűnt a tömegben.

- Ajjajj, lesz még itt valami.

- Valami van a levegőben.~ - Kezdte rá Nam, mire a többiek folytatták. Ez majdnem a zene végéig ment.

- Kértek valamit? - Nézett körbe Hope kérdő tekintettel. - Nekem már elfogyott, úgyhogy elmegyek még egy körért.

- Nekem hozhatnál egy kis whiskey-t. Jin, te? - Kérdezte Monster.

- Én most itt abbahagynám, majd később. - Mosolyodott el Eomma.

- Más valaki? - Szólalt meg ismét Hobi.

- Nem kell, köszi. - Mondta Chim és rám nézett. - Suga-hyung?

- Nekem sem kell.

- Akkor mindjárt jövök. - Ennyivel lerendezte Hoseok, majd elment.

- Oh my... Ezek beindultak. - Ugyan arra néztünk amerre Mon, és láttuk a két fiatalt együtt táncolni. Hát mit ne mondjak elég fura volt a látvány. Inkább nem is részletezném, hogy mit csináltak... Így is épp eleget lehet rá utalni... Khmm. Nem "kukkoltuk" tovább a két gerlét. Inkább hétköznapi dolgokról beszélgettünk még az után is, miután Hope megérkezett.

- És képzeld el, volt olyan, amikor drága Namjoon-unk elment a boltba, mivel nekem cserép kellett. Minden jó volt egy ideig, de mikor hazaért és le akarta tenni, hirtelen megrepedezett annyira, hogy használhatatlanná vált. Egyszóval Nam a megsemmisítés királya. - Mesélte el Jin egyik viccesebb történetét.

- Hát ez jó. - Jimin nevetését még a hangos zene sem tudta elnyomni.

- Ez nem vicces. - Mondta Nam. - Nem tehetek arról, hogy szerencsétlen vagyok néha.

- Nem inkább balfasz?! - Szólaltam meg felnevetve.

- Ahhj, de ez akkor sem vicces.

- Dehogynem. - Mondta Hoseok.

- Aish, inkább hagyjuk. - RM a fejére csapott.

- Táncolni szeretnék menni. Ki tart velem? - Vetett fel ismételten egy kérdést JH.

- Én megyek, de csak akkor, ha Appa is velem tart. - Mondta Jin Eomma.

- Rendben van. - Válaszolt Nam.

- Dance Monster mode is on. - Nevetett Hope.

- Reménytelen reményünk most reménykedjen abban, hogy nem nyírják ki. - Kezdett bele Jimin egy nagyon jó szövegbe. Ma már megtudott sok mindent a többiekről, többek között azt is, hogy Namjoon utálja, ha azt mondják rá Rap Monster helyett, hogy Dance Monster.

- Úgy bizony, viszont most nem rontom el a bulit, majd később még számolunk. - Komolysággal válaszolt RM Hope beszólására. Viszont az a helyzet, hogy senki sem tudta komolyan venni őt, így nagy nevelésben törtünk ki. Miután abbahagytuk elindultunk táncolni, de ChimChim nem jött. Én megálltam és visszamentem hozzá.

- Nem jössz?

- Most inkább nem. Kicsit fáj a fejem. - Mondta szomorúan. - És amúgy sem vagyok egy jó táncos. - Húzta félmosolyra a száját.

- Én sem tudok mégis megyek. - Nevettem és tarkómat dörzsölgettem tenyeremmel. - De te tudod. Nemsokára jövök.

- Jó.

Mielőtt a tömegbe tértem volna, hátrafordultam és láttam szomorú arcát. Megfájdult tőle a szívem. Gondolataimat félredobva léptem a táncparkettre. Egy ideig csak egyedül táncoltam, de nem sokkal később egy lány lépett oda hozzám. Nem küldhettem csak úgy el, ezért táncoltam vele. Elég szép lány. Jók a vonásai, az arca patyolat fehér, bőrhibái nincsenek. Viszont azt nem mondanám, hogy nincs rajta egy kiló smink. Ezt sosem tudom megérteni a nőkben. Elkezdtem már jó érezni magamat, amikor is csuklómon egy másik kéz szorítását kezdtem el érezni. Először mérgesen, azután pedig meglepődötten néztem az engem húzó ember hátát. Vörös haja lobogott sétájának gyorsasága miatt. Egyszer sem fordult hátra hozzám. Már szinte elestem, annyira gyorsan húzott magával. Kiértünk az épületből. Szóra nyitottam volna a számat, mire hirtelen, de éppen olyan óvatosan nekilökött a falnak, majd közel hajolt hozzám.

- J-Jimin... - Szinte sóhajtottam nevét. Eszméletlen gyorsan dobogott a szívem, amikor már csak pár centi választott el minket. Úgy nézhettem ki, mint egy szende kislány, vagy mint egy paradicsom. Mélyen szemeibe néztem, és ő is az enyéimbe. Hamarosan leszállt rólam, de mint a villám. Mintha a személyisége megváltozott volna. Hirtelen megint visszahúzódóbb és sebezhető lett. Pont mint az első találkozásunkkor. Nem értem mi volt az előbbi kirohanása. Remélem megmagyarázza.

- Chim, mi volt ez az előbbi? - Nem mérgesen, hanem gyengéden kérdeztem tőle.

- S-Sajnálom... - Először az aszfaltot, aztán a szemeimet, végül pedig az eget választotta íriszei társaként. És ez így ment még egy darabig. Mintha zavarodott lett volna. Hát én is az vagyok, mint mindig. Nem csak agyban, hanem szívben is. - É-Én csak... - Már a száját is elkezdte harapdálni. Remek. Még kevesebb nyugalmat ad számomra. - F-f-felejtsük el az előbbit. Sajnálom, ha elrontottam az estét. Majd találkozunk. - Gyorsan megfordult, és elfutott, csak azt nem tudom hova. Válaszolni nem tudtam neki, nem hogy megállítani vagy kérdezni. Aigoo, Park Jimin. Miért teszed ezt velem?!

Hiiiiii ^^ Sajnálom, hogy majdnem 2 hónapra eltűntem, de idő- és ihlethiányban szenvedtem az utóbbi időben. Éppen ezért ezt a kihagyást próbáltam jóvá tenni egy hosszabb résszel és egy kis eksönnel. :D Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után, mert ha ezt nem teszitek meg, akkor Soti pici szíve széttörik. TT Na 'k, abbahagyom. XD Remélem tetszett. ^^ Minden fajta visszajelzést sütizős szívvel várok. :)  (~'°')~ Köszönöm a figyelmet! ^^ Majd legközelebb :3 Bye. ♥

UI.: Sajnálom, ha vannak benne helyesírási vagy tartalmi hibák. :/ Majd még átolvasom, de nem akartam senkit sem megvárakoztatni. (Ezt már elszúrtad Soti X'D TT)