Nem szeretnék spoilerezni, de ha figyelmeztetni kell titeket, akkor meg kell tennem. :) Aki nem bírja lelkileg a vért, vagy az ehhez hasonló dolgokat, az kérem csak saját felelősségre olvassa :) Jó szórakozást ^^ (És kérlek titeket, ne öljetek meg TT ♥ )

*3. fél szemszöge*

Az ismeretlen teljesen romba akarta dönteni és meg akarta keseríteni Jimin életét. Terveit és tetteit igen jól megszervezte. Mindig figyelt a külsőségre, a láthatatlanságra, a titokzatosságra. Fétisei voltak a levelek, amiken egy kevés ujjlenyomatot sem akart hagyni. Olyan emberek, mint amilyen Ő is, mindig megfontolják magukat, mielőtt cselekednének. A legádázabb gyilkosok közé tartoznak ezek az emberek. A pszichopaták, akik nem csak hirtelen egyről kettőre lesznek olyanok, amilyenek. Valami miatt ők is megváltoznak. Kegyetlenek. Kiszámíthatatlanok. Beleolvadnak a környezetbe. Ilyen dolgokkal lehetne jellemezni Őket.

*Yoongi pov*

Jimin már vagy két teljes hete nincsen rendben. Mindig kérdezem tőle, hogy mi történt. Sosem válaszol normálisan, csak bólogat, hogy semmi sincs és minden a legnagyobb rendben. De én túl jól ismerem, és látom is rajta, hogy baj van. Nagyon furcsa, sosem volt még ilyen állapotban. Gondoltam az iskola miatt lehet, így csak nyugtattam, szeretgettem, vele voltam amennyit csak tudtam. A mai reggelen én ébredtem föl előbb, mert munkába kellett mennem. Nagyon jó volt pár napig pihenni és vele lenni, de a cég vár. Mielőtt elindultam volna készülődni, egy gyors csókot adtam szerelmemnek, amire elmosolyodott s föl is ébredt

- Jó reggelt! - Szólított meg apróságom.

- Jó reggelt neked is! - Gyors bebújtam hozzá még egy kis pillanatra. - Na, hogy vagy? És kérlek őszintén válaszolj! - Mondtam neki nyugodtan. Végigcsókoltam nyakát és simogattam karját, míg ő háttal feküdt nekem. Megfordult, így velem szembe került.

- Tényleg jól vagyok, ne aggódj. - Mosolygott rám kicsit félve, de annál gyermekibben. Valami tényleg nagyon nem jó. Rossz előérzetem van. De talán mégsem kéne neki többször elmondanom, mennyire aggódok.

- Szeretlek. - Mondtam már el ezredszerre a valós igazságot.

- Én is szeretlek Hyung. - Jobb kezével óvatosan megérintette arcomat, majd sötét, sokat mondó íriszeivel elmémbe véste magát. Jó mélyen, hogy el ne merjem felejteni sosem. Lágyan és gyengéden kezdett el megcsókolni. Tüdőink nem bírták tovább pár perc után, így lihegve, szerelmesen szorongattuk egymást. Nehezen, de el kellett engednem. Megindultam felöltözni, ő addig az ágyból kémlelt engem. Már éppen a felsőmet kezdtem levenni, mikor felsóhajtott.

- Hé, te kis perverz, ne nézegess! - Nevettem föl.

- Miért? Nem láttam már eleget? Több ezerszer láttalak így, ráadásul a többségüknél nem volt rajtad semmi. - Kaján mosoly ült meg arcán.

- Ne akard, hogy megcsikizzelek megint. - Emeltem föl fejem magasságába kezeimet, s mint egy szörny vagy egy oroszlán, "karmaimat" kezdtem élezni.

- Ne, csak azt ne... - Színészkedni kezdett szokásához híven, de elkuncogta magát színjátéka közben. - Na, tényleg készülődj, mert el fogsz késni. Én addig csinálok gyors reggelit. - Fölkelt az ágyból, odament hozzám, nagyon apró puszit adott arcomra, majd el is ment. Mire mindennel megvoltam, Ő már elkészítette a rántottát és a kávét. Együtt reggeliztünk meg, s miután végeztem, sietősre kellett vennem a tempót. Hamar elköszöntem páromtól, és elindultam tudván, hogy hosszú napnak fogok szembenézni.

*Jimin pov*

Amint hyung elment, egyből eltűnt a felfelé irányuló gödröcske számról. A mai napon a tanítási szünetet élvezi minden tanuló. Engem kivéve. Rendbe raktam a házat: Takarítottam, főztem, hogy másnapra is legyen valami itthon. Aztán csak néztem ki a fejemből. Gondolkodtam az eddigi leveleken. Vajon milyen jelentésük van? Foglalkoznom kéne egyáltalán ezzel? Egyre jobban kezdtem elhinni, hogy ez nem csalás, nem ámítás. Gondolatomból kiszakított a ház csengője. Nem mondom, hogy nem féltem, mert nagyon is megijedtem. Már szinte egész életem lepörgött előttem, mielőtt ajtót nyitottam volna. Lassan lenyomtam a kilincset, majd félve kinéztem. Senki nem volt előttem, így picit szétnéztem. Úgy véltem, valaki tréfálkozik. De aztán lenéztem a földre. Egy ismeretlen levél. Ismét. Lehajoltam, majd nagy óvakodással felvettem onnan. Még egyszer körültekintettem, majd nagy sietősen bementem a házba. Magamra zártam az ajtót, s annak háttal nekidőlve kezdtem a földre zuhanni. Nem gondoltam akkor, hogy bármi lehet rosszabb ennél. Hát mégis... Felnyitottam a borítékot, majd halkan, motyogva olvastam a sorokat.

,, Úgy hiszem elérkezett a nap, mikor találkozhatunk. A Han-folyónál várlak este nyolckor. Ha nem jössz, érted megyek. Ha pedig a rendőrségnek vagy bárkinek is szólsz erről, Min Yoongi élete fogja bánni. Tudok mindent...

X "

Még jobban kezdtem félni, mint eddig. Nem a saját életemet féltettem, hanem szerelmemét. Nem hagyom, hogy egy ilyen mocskos alak még egy hajszálát is görbítse Sugának. Talpra kell állnom, nincs mese. Fel kell készülnöm a nagy találkozásra. Legalábbis lelkiekben. Olyan hamar elment a nap, hogy az óra már este 6-ra mutatott. Gondolkodtam, s arra jutottam, hogy muszáj elengednem amim van. Muszáj elengednem ezt az életet. Ezt a csodás életet. A Sugával töltött egy évet magam mögött kell hagynom, hiába szeretem halálosan. Az Ő érdekében ezt meg kell tennem. Gondoltam a lehető legrosszabb dologra, ami történhet velem. Felkészítettem magamat minden lehetséges opcióra. Mire végeztem mindennel, itt volt már háromnegyed nyolc. Tudtam, hogy szerelmem 10 percen belül hazaér, így egy utolsó pillantást vetettem a házra és a régi, közös képeinkre, s nekiindultam az ismeretlennek. A sötétséget csak a közlámpa és az éppen járkáló autók fényei oszlatták el. Tíz perc után odaértem a folyó hídjához. Ott állt ötven méterre tőlem velem szemben egy kapucnis, fekete ruhás alak. Gondoltam, hogy ő az. Közel mentem hozzá, s most már csak 3 méterre voltam tőle. Maszkot viselt, de szemei látszódtak, mik nagyon ismerősen hatottak. Meg kell tudnom, hogy ki áll előttem. Kis ideig szótlanul álltunk, de aztán megszólaltam.

- Ki vagy te? - Tettem föl a legelső kérdést, ami éppen eszembe jutott. Hallgatagság... - Miért tetted ezt? Miért kellett megölnöd JiSongot? Minek kellett véget vetned nem is egy, nem is kettő életnek? Mire jó ez?

- Válaszoltam már, nemde? - Torzított hangja is ismerősen csengett fülembe, csak nem tudom hol hallhattam. - Nem viszonozta szerelmemet, nem foglalkozott velem. - Fogta fejét kétségbeesetten. - Mert te... - Felnézett rám, majd a mellkasomra bökött. - Te, igen te, Park Jimin mindent tönkre tettél. Túl közel merészkedtél hozzá, s ezért most te sem úszod meg szárazon. - Elővett farzsebéből egy pisztolyt. Próbáltam hol a földre, hol az égbe terelni kezét, de a nálam magasabb fickó erősebb volt. Próbáltam arcáról levenni a maszkot, amit egy kicsit sikerült letépáznom annyira, hogy felismerjem ki van előttem.

- T-teh... - Kínlódásom közepette meglepődtem az előttem lévőtől. Sosem gondoltam volna, hogy Ő ilyenre képes. - H-hogyanh? - Mire ezt elmondtam a fegyver ravaszát meghúzta. Belém talált. A mellkasom részének valamelyikét célozta be. A vér ömlött, levegőt alig kaptam, a szívem sajgott. Összeestem, de annyit még éreztem, hogy ledob a mélybe, majd elhagyott testem nagyot csobban a vízben. Nagyon rövid ideig tudtam följebb úszni. Már fönt voltam. Talán két percig a víz felszínén tudtam maradni, de aztán ismét süllyedni kezdtem, mert erőm elhagyott. Egy kiabálást hallottam, majd elvitt magával a mély.

*Yoongi pov*

- Hazajöttem. - Mondtam, de a ház üresen tátongott. Éppen le akartam venni kabátomat, amikor valamire ráléptem. Egy papír volt, rajta Jimin kézírásával. Miközben olvastam, könnybe lábadt a szemem.

,,Egyetlen, s első szerelmem, Min Yoongi

Ez a levél amolyan búcsúzás akarna lenni, de tudod jól, sosem voltam a szavak embere.

Minden nap megkérdezted tőlem hogy vagyok. A válaszom mindig egy ,,rendben" volt, de tudom jól, hogy hazugságomat átláttad. Tudom, hogy fájt engem úgy látni, ahogy voltam az utóbbi időben. Életemben először hazudtam neked, de a te érdekedben meg kellett tennem. Csak téged akartalak megvédeni, ezért kérlek ne haragudj rám.

Emlékszel arra, hogy meséltem neked JiSongról, aki a legjobb barátom volt? Nem csak úgy meghalt, hanem megölték. Most pedig az évfordulónk óta fenyeget az, aki meggyilkolta őt. A mai napon pedig megkérte, hogy találkozzunk nyolc órakor a Han-folyónál. Nem mondhatok nemet sehogyan sem, nem mondhatom el senkinek sem, mert az a te életed fogja elvenni. Emlékszem, mikor azt mondtad: ,,Én az életemet kockáztatnám, áldoznám, s eldobnám érted." Most pontosan ezt fogom tenni.

Elmondanék én minden csodát, ami téged jellemez, de az túl hosszú lenne. Sosem hittem volna, hogy egy olyan tehetséges, csodálatos személyiségű embert fogok találni, mint te. Nem tudtam, hogy a sors ilyen édes lesz velem, és megadja a lehetőséget, hogy találkozhassunk. Köszönök mindent, hogy szerettél, támogattál, s mellettem álltál. Köszönöm.

Örökké szeretni foglak:

Park Jimin"

A levél utolsó sorainál már nem a térdeimen pihengettem, hanem úton voltam a helyszínre. Futottam ahogyan csak tudtam. Lábam és tüdőm szakadtából rohantam. Fényévnek tűnt, mire megérkeztem. Sietősen és lesokkolva kémleltem a terepet, de nem volt ott senki. Vérnyomok. Odaszaladtam, majd a tócsát követtem szemeimmel. Belenéztem a folyóba, s a világ legfájdalmasabb dolgát láttam: Éppen ott süllyedt szerelmem.

- Jimin... - Sírva ordítottam utána. Sietősen hívtam a mentőket, akik elmondásuk szerint sietnek. Letettem a telefont, eztán utánaugrottam és próbáltam kihúzni a vízből.

Áhhhh, skacok sajnálom, hogy ezt el mertem követni, de ez van :') Mondjátok meg a véleményetek ♥ Próbálok sietni a következővel, csak hogy ne húzzam az idegeiteket XD ♥ Találkozunk legközelebb :3 Bye~

UI: Ezt is át fogom még olvasni, mert lehet egy-két helyen fura lett XD >< Ezért miann ♥