T E N

Teljesen lesokkolva álltam, végig a csukott ajtót szuggerálva, mintha Johnny bármelyik pillanatban visszajöhetett volna. De mondjuk minek is jött volna vissza? Elmondta amit akart, még nagyon választási lehetőséget se adott, mert megzsarolt.
-Tényleg, megzsarolt-kaptam a fejemhez.-Hogy volt pofája..
Még nem is ezen akadtam ki a legjobban. Lassan felidéződtek az előbb lezajlott percek emléke fejembe, miszerint kijelentette, hogy akar engem. Arcom ismét pírba borult, majd apró pofonokkal kezdtem beborítani arcom.
-Hülye Chittaphon, hülye Chittaphon-suttogtam, majd a pofonok ereje csak erősödött. A nagy önbántalmazásomból a nyitódó ajtó zavart meg, és egy kíváncsi Yukhei fejecske ébresztett rá, hogy magamba beszélek a mosdóba, aminek nagy része kihallatszódhat.
-Aggódtunk-jött közelebb a fiatalabb, majd megpillantotta vöröslő arcom.-Johnny bántott?
-Miért bántott volna?-kérdeztem vissza kicsivel magasabb hangon. Bántott, de nem egészen úgy, ahogy ő azt elképzelheti.
-Piros az arcod-bökött az említett felületekre, mire picit felszisszentem.
-Nem tudom miről beszélsz..-néztem félre, mire elege lett, és visszafordított a tükör felé.
-Látod? Tiszta piros itt az arcod-mutatott arra a részre, de továbbra is tagadtam.
-Nem látom-néztem félre ismét.
-Jaj tényleg, mindig elfelejtem, hogy színvak vagy-csapott a homlokára, mire tekintetem csak jobban elsötétült.
-Te meg túl szemtelen vagy-ráztam a fejem.
-Na de Hyung-nézett teljesen megdöbbenve.-Hogy lennék szemtelen?-háborodott fel.-Akkor mik ezek itt?-bökött szemeire.-Kavicsok?
-Hát mikor fontos dolgokra kéne figyelned akkor olyanok mint a kavicsok-vontam vállat, mire a száját már lányosan magas hangok is elhagyták. Teljesen felháborodott.-Yukhei, fejezd be, ez annyira gáz-nevettem fel.
-Most megsértettél Ten-húzta fel orrát.
-Valahogy nem tudlak komolyan venni-mosolyogtam továbbra is.-De inkább menjünk ki innen, elég furán jöhet ki másoknak hogy a mosdóba beszélgetünk.
-Ohh, akkor ne akard tudni, mások mit gondoltak rólad és Johnnyról amíg kettesben voltatok-kuncogott, szemei huncutul csillogtak.
-Szerintem nem is akarom tudni-pirultam el halványan, és kifele lökdöstem a helyiségből.
Odakint három kíváncsi szempár fogadott, ami nyugtalansággal töltött el. Miért néznek így. Nem akarom, hogy így nézzenek. Nem akarok nekik semmit se mondani.
-Na, mi volt Johnnyval?-kérdezte mellém lépve Jeno.-Láttuk, hogy utánad ment és aggódtunk, nem-e bajod esett..
-Még az arca is piros-vette észre Doyoung is, mire Yukhei intett neki,hogy hagyja.-Biztos nem bántott?
-Hagyjatok már-sóhajtottam.-Nem bántott. Csak... Beszélgettünk.
-És miről?-szólalt meg Jungwoo is, mire újabb sóhajt hallattam.
-Azt mondta segít összejönni YunSeoval..
-Hoppá-nézett Doyoung meglepetten.-Nem félsz, hogy átver, és hülyét csinál belőled?
-Ami azt illeti, nincs más megoldás erre a dologra. Muszáj engednem, hogy segítsen, különben még rosszabb lesz nekem.

J O H N N Y

Egy apró mosoly bújkált ajkaim szélén, mikor megláttam Chittaphont, ahogy zavartan, fejét lehajtva közeledik felém. Fekete haja a szemébe lógott, egy fekete farmer, és egy bő, fekete póló volt rajta, amin valami angol felirat volt.
-Jó gyászosan öltözél fel ma-jegyeztem meg, mikor közelebb ért hozzám.
-Gyászolok is-felelte mogorván.-A délutánomat amit veled kell töltenem, miközbe el is mehettem volna edzésre-sóhajtott.
-Hidd el, jobban fogod élvezni a nálam töltött időt, mint az edzést-kacsintottam rá, mire halványan elpirult.
-Inkább induljunk el-morgott, és elindult egy teljesen random irányba.
-Nem arra kell menni-zökkentettem ki gondolataiból, mire visszafordult, és elindult a másik irányba.
-Tudtam én, hogy nem arra kell menni!-felelte zavartan, mire elnevettem magam, és úgy szaladtam utána.
A házamhoz vezető út csendesen, de gyorsan telt. Nem éreztem kínosnak a csendet, sőt, még örültem is neki, hogy nem jár a szája, és nem nyavajog. Kicsivel előrébb is sétált mint én, úgy ment, mintha tudná, hogy hol lakom, miközbe mindig rá kellett szólnom, hogy rossz irányba megy, de akárhányszor rászóltam, hogy másik irányba kell menni, mindig meg volt sértődve. Igazán aranyos volt.
-Hé, hé-siettem utána, mikor tovább készült sétálni a házamtól.-Ne menj tovább, megérkeztünk-fogtam meg vállait. Éreztem, ahogy megfeszül fogásom alatt, ami csak mosolyt varázsolt az arcomra.
-Rendben-válaszolt szűkszavúan, majd kibújt kezeim alól.-Bemegyünk, vagy itt az utcán fogsz nekem tanácsokat adni?-kérdezte felvont szemöldökkel, kicsit szemtelenül.-Bár mondjuk itt is maradhatunk, még jobb is lenne, mint bent a házban.
-Miért is?-ráncoltam a szemöldököm, majd átkaroltam hátulról derekát, és közelebb húztam magamhoz.
-M-mert itt nem csinálhatsz velem olyanokat-motyogta zavartan. Arcomra hatalmas mosoly ült ki, ölemet még inkább fenekéhez nyomtam.-Fékezd a kígyódat.. úgy érzem megint a kelleténél jobban mocorog..
-Nem is csinálnék veled semmit az utcán-mosolyodtam el, az derekán pihenő kezeim egyre lentebb csúsztak egyenesen a kicsit Chittaphonhoz.-Csak magamnak akarom az egész lényed..
-De ott van YunSeo-kapott észbe, mire kicsit csalódott lettem, de nem idegeskedtem. Tudtam, hogy nem lesz YunSeoval semmi köztük, és tudom, hogy én is felborzoltam Ten fantáziáját éppen annyira, mint amennyire ő felborzolta az én gondolataimat, amik eddig csak a lányok felé irányultak, de a hülye haverjaim miatt már Tenre is másképp tekintek.
-Ne feledd Tenci, hogy amíg nem lesz közted és YunSeo között semmi, addig az enyém vagy-suttogtam a fülébe, és kicsit meg is haraptam fülcimpáját.-Na gyere, bent folytatjuk a dolgokat-engedtem el, majd elindultam a bejárat felé, fejemmel intve neki, hogy jöjjön utánam.