T E N

Idegesen néztem lehunyott szemeit. Karjai derekam köré fonódtak, úgy csókolt, teljesen beleélve magát abba. Körbe néztem az osztályon, és mindenki az enyémhez hasonló reakcióval nézett minket. Teljesen levoltak döbbenve, egyedül Johnny barátai nézték elégedetten barátjukat, ahogy éppen egy hozzá hasonló srác első csókját veszi el. Picit megharapta ajkaim, gondolom azt akarta hogy visszacsókoljak. Bátortalanul, de viszonoztam a csókot, átöleltem nyakát, így is közelebb vonva magamhoz. Végig nyalt ajkaimon, majd vettem a célzást és beengedtem ízlelőszervét. A zavartság amit az elején éreztem teljesen elmúlt, helyette eluralkodott rajtam egy jó érzés. Jó volt Johnnyval csókolózni. Bár, mivel nem igazán volt viszonyítási alapom, így csak ennyit tudtam mondani erről. De élveztem. Azt nem tudom, hogy ő erről mit gondol, de jelen pillanatban nem is érdekelt. Csak ő járt a fejembe, csak vele tudtam foglalkozni. Sose érdekeltek úgy a fiúk, nem tudtam volna magam elképzelni egyetlen sráccal sem, erre jön a suli egyik nagymenője és teljesen felborít mindent. Szívem majd kiszakadt a helyéről, olyan hevesen dobogott, ajkaink a lélegzés miatt néha elváltak, de mohón tapadtunk egymáshoz. Olyanok voltunk mint egy szerelmes pár. Miközbe egyáltalán nem voltunk azok.

J O H N N Y

Sose hittem, hogy egyszer ezt fogom mondani, de nagyon élveztem a csókot. És ha rajtam múlott volna a dolog, el se engedtem volna Chittaphont, de becsöngettek, ráadásul még a tanárunk is az ajtóban állt, aki hálisten nem látta hogy pontosan mit is csinálunk, szerencsétlen még az orráig se lát el. Lassan válltam el Tentől, aki szintén lassan nyitogatta szemeit, majd mikor tekintetünk találkozott teljesen elvörösödött, ami engem szokatlan módon, de megmosolyogtatott. Igazán aranyos volt ahogy így zavarba jött, és mikor a fejét is lehajtotta, hogy ne kelljen a szemembe néznie csak dobott egyet rajta. Az aranyossági mérő már az egekbe volt, túl édes volt ahogy így zavarba jött, pedig ez csak egy apró csókocska volt.
-Johnny Seo és Ten Chittaphon-hallottam meg a tanárnő hangját.-Nem tudom mi olyan roppant érdekes az ablakban, de megköszönném ha helyet foglalnának végre-sóhajtott, majd elindult a tanári asztal felé. Egy utolsó mosolyt villantottam a még mindig teljes zavarban lévő fiúra, majd lazán a helyemre sétáltam.

T E N

Egyszerűen nem találok szavakat, ami leírhatná mennyire zavarba vagyok. Johnny példáját követve én is a helyemre ültem, majd lassan körbe néztem. A barátaim arcáról sütött, hogy megrázta őket az előbb történt csók, de voltak, akik elismerően vigyorogtak. Hátra néztem. Láttam Johnnyt, aki fittyet hányva az órára,és a tanulásra a telefonját nyomkodta. Arcán egy apró mosoly foglalt helyet, ami valamiért megdobogtatta a szívem. Fogalmam sincs, hogy miért. Legszívesebben letöröltem volna azt a mosolyt az arcáról. De olyan édessé tette. De vajon ki miatt mosolyoghatott így? Valami lánnyal beszélne? Ezek a kérdések kavarogtak a fejembe.
-Chittaphon-hallottam meg a tanárnő hangját.-Bármi dolga van Johnnyval, majd szünetbe rendezzék le, és ne az én órámon forgolódjon hátra hozzá-morogta. Mikor Johnny meghallotta a saját nevét felnézett a telefonjából. Találkozott a tekintetünk. Lerakta a telefont és mélyen a szemembe nézett, majd elmosolyodott. Arcom elpirult, és inkább előre fordultam. Nem tudtam, miért reagálok így egyetlen mosolyára, de nem is akartam vele foglalkozni tovább. Erős maradok, és nem hagyom, hogy rossz gondolatok lepjék el az agyam.

J O H N N Y

-És milyen volt a csók?-húzogatta a szemöldökét Taeil.-Élvezted?
-Hagyjál már-morogtam.-Mit élveztem volna rajta? Ugyanolyan volt mint bárki mással-vontam vállat.
-Annyi különbséggel, hogy Ten fiú-kuncogott Taeyong.-Szóval nem volt benne semmi különleges?
-Talán annyi hogy nagyon bizonytalan volt. De más nem. De jól csinálta-mondtam teljesen nyugodtan.
-Hűha-vigyorogtak egyszerre.-Akkor ez azt jelenti, hogy lesz legközelebb is?-karolta át vállam Taeil egy letörölhetetlen vigyorral arcán.
-Nem-vágtam rá, és leszedtem kezét a vállamról.-És jó lenne, ha leállnátok ezzel. Mintha olyan nagy cucc lenne, hogy megcsókoltam egy fiút-vontam vállat.
-Szerintem azért elég nagy dolog volt, főleg, hogy az egész osztály előtt tetted-vont szintén vállat Taeyong.
-És ahogy látom Chittaphon se éppen úgy vélekedik róla, mint te-bökött fejével Ten felé, aki ismételten az ablaknál ült a barátaival, miközbe az ajkait fogdosta. Kedvem támadt újra megcsókolni azokat a puha párnácskákat.
-Johnny-legyezgetett előttem Tae.-Johnny~~
-Mi van?-pillantottam lassan felé. Kár volt. Nem akartam látni azt az önelégült vigyort az arcán.
-Lefagytál miközbe Tent nézted-bökdösött könyökével Taeil.-Mikre gondoltál közbe?
-Semmire-tudtam le ennyivel, majd elővettem a táskámból az üvegem és ittam egy kicsit. Muszáj volt lehűtenem a gondolataim, amik Chittaphon nézése közbe férkőztek az agyamba. Nagyon nem lesz ez így jó...

T E N

Hallottam a barátaim hangját, de még se tudtam odafigyelni a beszélgetésre. Teljesen elvoltam varázsolódva az előbbi jelenet miatt. Már nagyjából egy óra eltelt azóta, de olyan, mintha Johnny ajkai még mindig az én ajkaimat súrolnák. Vágytam arra, hogy még egyszer megcsókoljon.
-Ten~-legyezgetett előttem Doyoung kezével.
-Hm?-néztem felé kérdő tekintettel, mire kezével fejbe vágta magát.-Most mi az?-ráncoltam a szemöldököm.
-Legalább ötször megkérdeztem, hogy lejössz-e velünk a büfébe-forgatta meg a szemét.-De akárhányszor hozzád szóltam mindig a szádat simogattad. Johnny megharapott csók közbe vagy mi?
-N-nem-pirultam el.
-Elpirultál?-vigyorodott el Jeno, mire heves fejrázásba kezdtem.- Akkor miért fogdostad a szád?
-Mert meg akartam nézni valamit-füllentettem.
-Tényleg?-vonta fel szemöldökét Doyoung.-És mit? Hogy nem-e herpeszt kaptál?
-Pontosan-bólogattam hevesen, mire a körülöttem lévő barátaim egyből felnevettek.-Most mi az?-háborodtam fel.-Megeshet, hogy herpesze van, és azért csókolt meg, hogy én is elkapjam.
-Szerintem azért ez nem így működik-gondolkodott hangosan Yukhei az állát cirógatva, mintha szakálla lenne.
-Szerintem ebbe nem menjünk bele-sóhajtott halkan Jungwoo, a hajába túrva.-Mellesleg pedig Yukhei, szerintem ezt az áll simogatást hagyd, mert elég hülyén néz ki.
-De nálad nem néz ki hülyébben-vágott vissza, mire az említett feje folyamatosan pirosodni kezdett a dühtől. Sose szerette, mikor Yukhei csípős visszaszólásokkal illette őt, hiába tudta, hogy csak viccnek szánta őket.
-Tényleg?-morgott.-Mintha te valami főnyeremény lennél.
-Az is vagyok-vigyorgott önelégülten.
-Letörlöm az az önelégült vigyort a képedről-puffogott.
-Jaj, Jungwoo drágám, olyan kis édes vagy, nem lehet téged komolyan venni-kuncogott Yukhei ujjai közé fogva az említett arcát.
Ennyivel le is lett tudva ez a kis vita, Jungwoo lenyugodott, nem igazán szólalt meg a nap további részében, Yukhei tovább ontotta a bölcsességeket a szájából, még akkor is, mikor a lépcsőn haladtunk a büfé felé. Barátomnak köszönhetően sikerült kivernem a fejemből a csókot, így a vágyakozást is elnyomtam magamba. Nem tudom, hogy indulhattam be ennyire egy csóktól,de nem fogom hagyni, hogy ördögi dolgokra gondoljak, amiknek Johnny Seo a főszereplője. Sürgősen tennem kell valamit.
-Srácok döntöttem-álltam meg a földszinti fiú mosdó előtt.
Öt kérdő tekintet várta a válaszom, mire kellő hatásszünet után válaszoltam.
-Barátnőt akarok szerezni!