T E N

Nem tudtam semmit se reagálni. Szívem heves tempóban verdesett mellkasomba. Még visszacsókolni is elfelejtettem, de mikor óvatosan alsó ajkamra harapott viszonoztam. Sokkal másabb volt a csókja. Mintha minden szeretetét belesűrítette volna. Szeret engem. Azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem? Nem tudom.. Elmélyítette a csókot, egyre szenvedélyesebben falta ajkaim. Teljesen felkent az ajtóra, ezért picit meglöktem, ezzel is jelezve hogy igazán arrébb mehetnénk. Egyből levágta gondolatom, és szorosan tartva vitt be a nappaliba ahol eldöntött a kanapén. Néha-néha picit elengedte ajkaim, de egyből utána mohón vissza is tapadt rájuk.
-Szeretlek-suttogta két csók között, miközbe kezei felfedezték testemet. Halkan nyöszörögtem alatta. Élveztem, és mindennél jobban akartam. Miután elengedte ajkaim áttért nyakamra, amit nyálas puszikkal lepett el. Átkaroltam a nyakát, mélyen hajába túrva és hagytam, hogy kedve szerint kényeztessen.

J O H N N Y

Újabb hetek teltek el mióta bevallottan Tennek, hogy szeretem. Azóta az éjszaka óta úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy ezt a csodát szerethetem. A csillagokat is lehoznám neki, ha megkérne rá.
-Mit csinálsz ma?-kérdezte Taeyong ahogy elhagytuk a sulit. A táskájába kezdett matatni, amiből kivette a cigis dobozát és felém tartotta azt, de egy fejrázással jeleztem, hogy nem kérek.-Nem kérsz?-nézett csodálkozva.-Ilyet se láttam még. Miket ki nem hoz belőled ez a Ten-rázta meg a fejét halkan nevetve, majd kivett magának egy szálat és meggyújtotta.-Na de akkor mit csinálsz ma?
-Ma lesz Ten táncversenye, azt fogom megnézni-sóhajtottam halkan.-Bár nem sok kedvem van hozzá. Egyszerűen rossz nézni ahogy az a lány lefogdossa.
-De ez csak egy fellépés, nyugi-rántotta meg vállát.-Meg úgy is téged szeret, szóval nincs miért aggódnod.-rántott ismét vállakat, de mikor kimondta a szeret szót picit megmerevedtem.
-Igazából.. sose hallottam a szájából, hogy azt mondja szeret engem-gondolkodtam el.
-De ez nem jelent semmit, nyugi. Ha nem is mondja ki, de kimutatja hogy érez. Nem kell aggódnod.
-Tudom.. De azért jól esne néha, ha mondaná..Mivan, ha nem is szeret? Csak elvisel?-kezdtem idegeskedni, mire a mellettem sétáló csak homlokon csapta magát.
-Nyugi már, biztos nincs ilyesmiről szó. Ne aggódj-sóhajtott, majd újabbat szívott a cigijéből, de nem tudtam ilyen nyugodtan felfogni a dolgokat. Az agyam egyre inkább kattogott azon, hogy mivan ha tényleg nem is érez irántam szeretetet.

T E N

-Nyugodj meg, Ten-ölelt magához Johnny az öltözőmben a mai nap már sokadszorra.-Ügyes leszel, ne izgulj.
-Nem izgulok, Johnny..-bújtam a mellkasába.-Inkább te tűnsz idegesnek..
-Én?-nevetett fel halkan, majd arcát tincseim közé fúrta.-Nem vagyok ideges. Miért lennék ideges? Tudod, hogy szeretlek, és tudom, hogy semmi okom nincs arra, hogy ideges legyek-nevetett fel picit idegesen.
-Tudom, hogy szeretsz.. De nem tűnsz teljesen nyugodtnak.. Azért kérdezem, hogy minden rendben van-e.. -toltam el picit magamtól, de csak annyira, hogy szemeibe tudjak nézni.
-De én nem tudom, hogy szeretsz-e Ten..-moytogta halkan ahogy szemeimbe nézett. Szívem fájdalmasat dobbant a mellkasomban.-Én annyiszor mondom neked, de te sose mondod nekem. Nem szeretsz engem?
Elkaptam a tekintetem. Nem bírtam azokba a sötét szemekbe nézni tovább.
-Nem erről van szó... Csak..
-Csak?-kérdezett vissza picit türelmetlenül.-Szóval még se szeretsz. Tudhattam volna. Ezért nem mondtad ki-engedett el, és idegesen túrt hajába.
-De..-néztem rá, de mikor az öltöző ajtaja felé indult utána szaladtam és megragadtam a csuklóját.-Állj már le, Johnny. Semmi ilyesmiről nincs szó-remegett meg hangom.
-Nem érdekelnek a kifogásaid-rázta le kezéről kezemet.-Jobb lesz, ha most megyek.
Majd ott hagyott. Egyedül az öltözőben, fél órával a fellépésem előtt, amit szerettem volna, ha megnéz. Még ha nem is kedveli a partnerem. De nem. Itt hagyott, mert nem mertem neki elmondani, hogy én is szeretem.
Szemeim bekönnyesedtek, de nem akartam sírni. Nem akartam úgy színpadra lépni, hogy teljesen kisírt a szemem. Ezért inkább halkan szipogva, ajkaimba harapva ültem vissza a tükör elé, és próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra, hogy a partnerem és a tanárom ne lássa. mennyire is szomorú és dühös vagyok magamra.

J O H N N Y

Idegesen hagytam el az öltözőjét.  Addig meg se álltam,amíg ki nem értem a hatalmas épület elé. Mélyet szippantottam a hűvös levegőből, majd a zsebembe bújtatott dobozért nyúltam. Megfogadtam, hogy nem fogom csinálni. De muszáj volt rágyújtanom, hogy lenyugodjak picit. Kivettem egy szálat, majd azt meggyújtva mélyet szívtam belőle. Ahogy éreztem, hogy a nikotin ellepi a testem éreztem, hogy kezdek megnyugodni. Eszem ágába se jutott hazamenni. Mindenféleképpen meg akartam ezt vele beszélni. Biztos  van valami magyarázat erre az egészre. Nem hiszem, hogy nem szeretne. Hiszen akkor nem ragaszkodott volna hozzám ennyire, nem hagyta volna, hogy annyi mindent megtegyek vele. Egy igazi idióta vagyok, amiért azt hittem, hogy nem szeret.
-Most biztos sír..-motyogtam halkan, ahogy újabbat szívtam a cigiből, majd miután elszívtam eldobtam. Telefonomra néztem, ami szerint még volt kevesebb mint tíz percem a fellépésig. 
Gyorsan téptem fel az ajtót, hogy visszamehessek az öltözőjéhez, hogy beszélhessek vele, de mikor odaértem, nem találtam. 
-Basszus.. biztos a színpadnál vannak már-túrtam idegesen hajamba. Már nem tudok beszélni vele. Még rosszabbul éreztem magam. Ott hagytam, és most biztos rosszul érzi magát ő is. És ha miattam elrontja a fellépést, akkor biztos  megölök valakit. Nem érek annyit, hogy miattam szomorkodjon.

T E N

Leültünk a színpad melletti padokra, és vártuk, hogy elkezdődjön az egész. Az emberek csak úgy tömörültek az ajtón. Annyian voltak, hogy úgy éreztem, soha nem fogynak el. Szemeimmel Johnnyt kerestem, hogy hátha bejön, és megnéz. De nem láttam. Mondjuk meg is értem. Elszúrtam. A hülye gyávaságom nem hagyta hogy elmondjam neki, hogy mit érzek. Egy igazi szerencsétlen vagyok.
-Na, Ten-tette a kezét a kezemre a mellettem ülő partnerem, mikor látta, hogy idegesen markolgatom nadrágom.-Mi a baj?
-Semmi-nyeltem nagyot.
-Nem úgy nézel ki-húzta össze a szemét.-Azzal a sráccal van valami?-kérdezett rá egyből, mire fájdalmasan bólintottam egyet.-Jaj Ten-húzta egy szomorkás mosolyra ajkait.-Ne legyél csalódott. Biztos megbeszélitek majd. Ha igazán szeretitek egymást, akkor nem lehet olyan akadály, amit ne tudjatok átvészelni-mosolygott bíztatóan. Éreztem, hogy kezdek megnyugodni. Igaza van. Megtudjuk beszélni. De elment. És ki tudja, hogy kíváncsi lesz-e rám. Hiszen azt hiszi, hogy nem szeretem. Mi van, ha nem fogja érdekelni amit mondok? Ezekkel a gondolatokkal néztem az első páros táncát, egészen addig, amíg mi nem következtünk.
Felálltunk ülő helyzetünkből, majd egymás kezét megfogva indultunk meg a színpadra, hogy ott meghajolva elkezdhessük a táncot.
-Nézd csak-suttogott észrevétlenül a lány, mire felnéztem abba az irányba, amerre bökött fejével. Szívem heves dobogásba kezdett. Johnny ott állt, és egy halvány mosollyal ajkain nézett rám. Az én arcomra is egy mosoly kúszott, majd utána teljes beleéléssel kezdtem táncolni, hogy minél inkább tetszen a közönségnek. De közbe fejben teljesen máshol jártam. Alig vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek, és hogy beszélhessek Johnnyval.

J O H N N Y

Egy elégedett mosollyal az arcomon néztem, ahogy táncol. Büszke voltam rá, és örültem hogy nem volt ideges közbe. Szerencsére hamar vége lett az egész fellépésnek, így mikor az utolsó pár is lement a színpadról az öltözője felé mentem. Kezem kopogásra emeltem, majd mikor meghallottam Ten hangját, hogy bemehetek lassan nyitottam be. A tükör előtt ült, az arcára felhelyezett kevéske sminket próbálta leszedni, de mikor meglátott abbahagyta, felállt a székről és elém sétált. Fejét bűnbánóan hajtotta le, holott semmiről se tehet.
-Ten..-nyúltam ujjammal álla alá, hogy rám emelje tekintetét, de mikor megláttam a benne elhelyezkedő könnyeket szívem fájdalmasan dobbant egyet és szorosan magamhoz vontam egy ölelésre.-M-miért sírsz?-illetődtem meg picit.-Nincs rá okod drágám-pusziltam picit hajába.
-De van..-motyogott halkan, majd picit eltolt magától, de csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni.-Sajnálom Johnny.. Ha nem lennék olyan szerencsétlenül gyáva, akkor nem lett volna ez. És megértem, ha nem akarsz szóba állni velem, de akkor is elmondom: Szeretlek. Azóta.. amióta elvetted az első csókom. És nagyon örülök, hogy te voltál nekem az első. Mindenbe-pirult bele picit ebbe a részbe, ami megmosolyogogtatott.-Szeretlek. Nagyon nagyon.
-Én is szeretlek, Ten. Nagyon nagyon-mosolyogtam szerelmesen.-Én vagyok az első és utolsó. Mindenben. Ezt jegyezd meg-döntöttem el fejem mosolyogva, majd ott az öltöző közepén birtokba vettem ajkait, és hevesen csókolni kezdtem, így is átadva neki minden szeretetem.

Vége

[Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a hosszú kihagyások ellenére is olvasta és szerette a történetem. Én is nagyon szerettem írni, fáj, hogy elérkezett a vége:(
De nemsokára visszatérek egy új ficivel, addig is jók legyetek, és tényleg, de tényleg köszönök mindent.
Szeretlek titeket 💛]