Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

|10|

T E N

-Yukhei, edzésem lesz, nem fogok tudni menni.-sóhajtottam a telefonomba, miközben egyik oldalamról feküdtem a másikra.-Meg amúgy se akarok menni. Nagyobb az esélye hogy találkozok vele.-morogtam picit csalódottan.
-Ahj már Ten-hallottam barátom nyavajgását.-Azzal, hogy ennyire kerülöd YunSeot nem lesz jobb. Sőt, ha már annyira meleg akarsz lenni akkor igazán eljöhetnél. Ott lesz Johnny is-mondta túlságosan is lelkesen.
Nagyot sóhajtottam és hajamba túrva válaszoltam.
-Még átgondolom-válaszoltam ajkaimat rágcsálva, de tudtam, hogy ebből nem lesz semmi. Nem YunSeo az oka annak, hogy nem akarok elmenni a Donghyuck által megszervezett házibuliba. Hanem maga Johnny. A legutóbbi kis beszélgetésünk óta majdnem két hét eltelt. Azóta YunSeo és Johnny elválaszthatatlanok lettek.  Az a pletyka terjengett hogy Johnny összejött a lánnyal, bár nem sokat hallottam erről a dologról, pedig egy osztályba járok az említettel. De nem is érdekelt. Bár eléggé bántott, hogy a "szakításunk" után két nappal később már YunSeoval láttam ami csakis azt jelenthette, hogy tényleg nem jelentett neki semmit amit velem csinált. Megcsókolt többször is, de nem jelentett semmit. Teljesen normálisnak vélte a dolgot, mintha mi se történt volna. De én valahogy nem tudtam ennyire lazán venni a dolgot. Vele volt az első csókom. Sok időt töltöttem vele. Beleszerettem. Vagy legalábbis meg kedveltem. De neki nem jelentett semmit. Csak kihasznált, most pedig biztos jól megvan YunSeoval.  Rám már egyáltalán nincs szüksége...

J O H N N Y

Az éjszaka borzalmasan lassan akart eltelni. A lány nagyon akaratos volt, én pedig nagyon nem akartam többe belemenni, de mégis sikerült magával rántania. Alig vártam, hogy reggel lehessen és elhagyhassam Yunseo lakását. De ez lehetetlennek bizonyult, hiszen a lány úgy tapadt hozzám mint egy pióca, és ha nagyon bunkón és megalázóan bántam vele akkor se szállt le rólam. Végül nagy nehezen sikerült megszabadulnom tőle. Egy fél órával később már a saját otthonomba voltam a zuhany alatt, és próbáltam lemosni magamról Yunseo nyomait. A fejem a csempének döntöttem, és hagytam hogy a vízcseppek áztassák bőröm. Tenre gondoltam. Hiányzott, bármennyire nem akartam hogy hiányozzon.  Azt mondta hogy legyen ugyanolyan a kapcsolatunk mint előtte, ezért nem is kerestem. Meg akartam vele beszélni a dolgot, hogy egész megkedveltem, és szerettem volna ha a mi kis játékunk tovább tart, esetleg komolyabb irányba is fordulna, de nem így történt. Túl feltűnően kezdett el kerülni, ami felidegesített. Ekkor jött a képbe Yunseo. Azt akartam,  hogy ne érdekeljen Ten, ezért próbáltam meg a lánnyal, hiszen tudtam, hogy belém van esve. De engem nem érdekelt. Sose. Pedig még egyszer Ten előtt randiztam is vele. De akkor se izgatott különösebben. És most sem. De úgy gondoltam jobb megoldás lenne. De tévedtem. Így csak jobban éreztem a másik hiányát. 

-Hol vagy már?-morgott Taeyong a telefonba.-Már rég tart a buli te meg még sehol se vagy. A csajod is itt hisztizik nekem hogy hol vagy. Annyira unom már-sóhajtott.
-Nyugi már. Mindjárt ott vagyok. Addig meg foglald le valahogy Yunseot.-túrtam a hajamba fusztráltan.
-Már megoldottam,most éppen valami felsőbb éves sráccal kavar. Viszont tényleg siess, mert van egy meglepetésem-hallottam a hangján hogy vigyorog, ezért kicsit elbizonytalanodtam. Taeyong meglepetései nem mindig olyan jók mint amilyennek ő hiszi azt.
-Miféle meglepetés?-vontam fel szemöldököm, miközbe lefordultam a házibulit tartó barátom utcájába.
-Nem mondom el. De örülni fogsz neki, higgy nekem.
Nem tudtam rá mit mondani, mert gyorsan rám vágta a telefont. Kíváncsivá tett,  ezért gyorsítani kezdtem lépteimet. Minél hamarabb odaakartam érni.

T E N 

-Utállak.-fordultam villámokat szóró szemekkel barátom felé, de ő csak vigyorogva nézett rám vissza.
-Szeretsz.
-Nem.
-Pedig de.
-Hát nem.
-Ahj, Ten ne már. Azt akarom hogy jól érezd magad már ez is baj?-sóhajtott feldúltan Yukhei ahogy karomnál fogva húzott maga után. Hallottam a hangosan dübörgő zenét, ami csak azt jelenthette, hogy közel vagyunk.
-Menjünk haza kérlek-rángattam kezem szorításában, holott tudtam hogy semmi esélyem.
-Nem nem-rázta meg a fejét.-Már itt is vagyunk, mostmár tuti nem megyünk haza.-vigyorgott, majd betolt a nyitott kapun ahol Donghyuck várt minket.
-Ahj Lucas azt hittem már soha nem értek ide-forgatta meg szemeit Hyuck majd a kezünkbe nyomott valami alkohol tartalmú cuccot.
-Nem kérem.-nyújtottam vissza a poharat.-Nem akarok inni.-ráztam meg a fejem.
-Na, Ten ne már. Nem azért jöttünk el, hogy aztán ne igyál semmit-dorgált meg Yukhei, amibe Donghyuck is becsatlakozott.
-Igen Ten, ettől legalább jobb kedved lesz. Na, idd meg.-mosolygott.
Szenforgatva emeltem ajkaimhoz a poharat, majd lassan kortyoltam bele. Először csak pár kortyot ittam, majd szép lassan elfogyott a pohár tartalma.
-Ugye hogy nem is volt olyan rossz-paskolta meg mosolyogva a vállam Yukhei, mire egy aprót bólintottam.
-Keresek még valami alkoholt..-motyogtam halkan, majd elindultam egy random irányba. Hamár elrángattak akkor leiszom magam. Hátha akkor nem fogok rá gondolni.
Beléptem a házba ahol amúgy szintén nagyon sokan voltak, mint a kertben. A zene hangosan dübörgött majd kiszakadt a dobhártyám, de nem zavart. Lehet erre volt szükségem. Egy kis szórakozásra.
Nagy nehezen odamentem az alkoholokkal teli asztalhoz, majd egy szimpatikusnak tűnő üveget elvettem és iszogatni kezdtem, holott azt se tudtam, hogy mi van benne.
Lassan éreztem ahogy az alkohol teljesen elbódítja az elmémet, kezdtem egyre jobban érezni magam. És ez a jó érzésem csak fokozódott mikor megláttam őt.

J O H N N Y

-Na végre már hogy itt vagy-sóhajtott fusztráltan Taeyong, majd elmosolyodott.-Alig bírtam már visszatartani a meglepetésed. Nagyon rád van már indulva-kacsintott, majd ott hagyott.
A fejem felett ezer meg egy kérdőjel jelenhetett meg. Egyáltalán nem értettem mit akar ezzel mondani.
-Gyere bentebb, aztán megtudod miről beszélek-fogta meg a karom, majd elkezdett rángatni. Egészen addig rángatott amíg be nem értünk a házba. Olyan látvány fogadott, hogy hirtelen köpni nyelni se tudtam.
-Tartsd a kezed, mert rád fog ugrani, higyj nekem-bökött oldalba Taeyong,majd tettem amit tett. És igaza lett. Chittaphon, aki az előbb félmeztelen táncolt elég erotikus stílusban most a karjaim között van. Szorosan magához húzott, és csak ennyit mondott.
-Akarlak Johnny..

Sziasztok!
Tudom, régen volt rész.. sajnálom. Csak eléggé sűrűek a napjaim, a munka és a suli teljesen felemészt, és alig van szabad percem.
Dee mostantól próbálok sűrűbben részeket hozni, mert ihlet az van :3

Lenne egy kérdésem, amit lehet megkérdeztem már, de megkérdezem újra.
Szóval
Legyen részletes smut jelenet vagy ne?
Bár személy szerint örülnék ha lenne, de rátok bízom a döntést.
Sietek a kövivel (tényleg!!!!!)
Bye💚

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro