*********

- Na és mit terveztél még mára?-Kérdeztem a fiúra nézve.
- Igazából semmit.-Tárta szét kezeit.- Mit szeretnél csinálni?
- Bemutathatnám neked Aloist.
- Én ezt nem tartom olyan jó ötletnek.-Rázta fejét.- Tudod nem igazán kedvelem a kígyókat.
- Félsz tőlük, ugye?-Nézek unottan rá.
- Nem úgy mondanám, hogy félek...-Vakarja tarkóját.- Tudod én az a személy vagyok, aki ha belefut egybe inkább elindul a másik irányba, csakhogy kikerü-
- Rettegsz tőle.-Teszem keresztbe karjaimat.
- Igen, egy picit.-Mondja, miközben egész fogsorát megvillantó mosolyra húzza száját.
- Alois nagyon kedves. Ő nem fog bántani...-Mondom szomorkásan.- Nem kell találkoznod vele ha nem szeretnél. Csak egy ötlet volt.-Mondom, majd kedvesen mosolygok a fiúra, aki ezt csak egy nagy sóhajjal díjjazza.
- Megígéred, hogy figyelsz rá, és nem hagyod, hogy rámmásszon, ugye?-Néz le rám.
- Meg!-Vágom rá, majd el is indulok a klubhelyiség felé.

Lesétáltunk a klubhelyiségbe majd Adrian megvárta míg felmegyek a hálókörzetbe és átöltözök majd lehozom Aloist. Kinyitottam a lányok ajtaját, és beléptem a szobába. Egyedül Casie ült egy könyv és egy doboz keksz társaságában az ágyán.
- Szia Casie.-Köszöntem a lánynak.
- Ohh, Naomi!-Nézett fel a könyvből.- Szia.
Kedvesen elmosolyodott, majd összezárta a könyvet.

- Na, hogy telik az első napod?-Kérdezte.
- Hát...-Húztam el a szám miközben Aloishoz mentem.
- Mi történt?-Kérdezte miközben leszállt az ágyról.
- Alkalmam akadt megismerkedni Malfoyal és Pansyvel.
- Juj...
- Hát igen.-Néztem a lányra miközben kinyitottam Alois vitrinjét.- Viszont körbenéztünk az épületben. Azt a részt kifejezetten élveztem. Hatalmas a Roxfort. Kívülről nem tűnik olyan nagynak, viszont szerintem még az Ilvermorynál is nagyobb.
- Az Ilvermoryban még nem jártam, viszont biztos az is jó suli lehet.-Mondta miközben a sütiért nyúlt.- Kérsz?-Rázta meg a fém dobozkát.- Anyukám sütötte. Isteni!-Mosolygott majd bele is harapott egybe.
- Köszönöm.-Mosolyogtam miközben kivettem egy csokis sütit. Beleharaptam, majd Casiere néztem.- Merlin szakállára! Ez tényleg isteni.-Mondtam miközben kezemet állam alá tettem és megpróbáltam nem lemorzsálni a zöld szőnyegekre.
- Megmondtam.-Nevetett.- Egyébként volt alkalmam összebarátkozni a kígyóddal. Aranyos.
A lány szavai hallatán még a süti is megakadt a torkomon. Ő is... ő is párszaszájú?
- Jól vagy?
- Összebarátkozni?-Köhögtem.- Úgy érted... beszéltetek?
- Beszéltünk?-Kérdezte ijedten.- Úristen nem vagyok párszaszájú!-Védekezett.
- Ohh, értem.-Néztem rá.- Tudod én csak-Kezdtem volna kimagyarázni magam.
- Már csak az kéne... Azonnal mennének a pletykák, hogy a Mardekárban egy újabb párszaszájú van...-Rázta fejét.
- Igen, a pletykák.-Bólintottam miközben megettem az utolsó falat sütit is.
- Amúgy hova készülsz?-Ült vissza az ágyra.
- Adriennek bemutatom Aloist. Valószínűleg kimegyünk az udvarra.-Mondtam miközben megkopogtattam a vitrint, hogy Alois előjöjjön. Folyton alszik... hihetetlen egy kígyó.- Egyébként mit csinálsz egyedül itt?-Kérdeztem.
- Olvasok. A lányok meg valószínűleg a fiúk után koslatnak.-Vonta meg vállát.- Nekem nem szokásom azt csinálni.
- És esetleg szokásod kiülni a fűbe és beszélgetni az újlánnyal, a haverjával és a kígyójával?-Kérdeztem mire a lány szemei felcsillantak.
- Nem akarok zavarni.
- Ha zavarnál nem hívtalak volna el.-Mosolyogtam.- Jó idő van kint. Ne legyél bent a szobában. Ha annyira ragaszkodsz a könyvhöz akkor azt kint is tudod olvasni.-Mosolyogtam miközben kiemeltem Aloist. A kígyó fáradtan pislogott vissza rám.
- Hova megyünk?- Sziszegte.
- Szóval?-Néztem a lányra.
- Rendben. Ezesetben veletek tartok.-Mondta majd felállt.
- Oké, Adrian már lent van a klubhelyiségben. Menj nyugodtan le hozzá, én addig átöltözöm. Pár perc az egész.-Mondtam, majd leraktam a kígyót az ágyamra.
- Megvárlak inkább.-Vágta rá.- Tudod nem igazán ismerem a fiúkat, és nem akarok kínos perceket magamnak vagy neki.
- Rendben.-Mondom, miközben ruhákat kezdek el keresgélni.
Miközben én a Mardekáros pulcsimat keresgéltem Casie közelebb jött és Aloist vette szemügyre.
- Megsimogathatom?-Kérdezte rám nézve.
- Persze. Alois szereti az embereket.-Mondtam miközben kivettem a pulóverem.

Amíg Casie és Alois lefoglalták egymást én átöltöztem. Egy sima kék farmert és a ház egyik pulóverét vettem fel. Sosem voltam a divat szakértője. Mindig is szerettem a bő, sokat takaró ruhákat. Nem szeretek még az öltözékemmel is kitűnni. Megfésültem a hajam majd egy kis kontyba felfogtam.
- Na mehetünk?-Léptem a kígyó és a lány elé. Nyakamba vettem a kígyót majd Casievel együtt leindultunk a klubhelyiségbe. Adrian szintén átöltözve várt már ránk. Ő egy sima szürke melegítő nadrágot viselt egy fekete pulóverrel.
- Azt hittem, hogy már elvitt a mumus!-Nézett rám a fiú.
- Szeretnéd, mi?-Nézek rá mosolyogva.
- Áhh dehogy... kinek a drámáját nézném végig ha nem lennél?-Nevet.
- Nem vagy vicces...-Húzom fel orrom. A fiú a nevetésből a hajam mögül előbújó fehér kígyó látványa hozta vissza. Amint meglátta Aloist hátrébb lépett majd rémülten nézett rám, és a mögöttem lévő lányra. Casie kuncogni kezdett miközben Alois felé fordította fejét.
- Vigyázz! Meg fog ölni!-Kiáltott fel Adrian.
- Megölni?-Kérdezi Casie nevetve.- Egy légynek se tudna ártani ez a csöppség itt.- Mondja mire Adrian rámnéz majd elszégyenli magát.
- Hé!-Mosolygok a fiúra.- Majd megszokod. Nem szégyen félni tőle. Képzeld amikor elöszőr láttam Aloist én is megijedtem. Rá se mertem nézni.
- Hazug... már az első este engedted, hogy az ágyadban aludjak...-Sziszeg a nyakamban lévő.

*********

- Na és, Naomi mindenhol jártál már?-Kérdezte Casie miközben leült mellénk a fűbe.
- Hát, igazából csak arra voltam, ahova Adrian elvitt.-Mondtam mire a lány elhúzta a száját.
- Naa, ne kételkedj bennem! Láttad már a legfontosabb dolgokat, nem?
- De.-Nevetek, miközben magam mellé rakom Aloist, hogy Adrian le tudjon ülni másik oldalamra. Casie összehúzta szemöldökét, majd a mellettem lévő kígyóra nézett.
- Ti egyébként... együtt vagytok?-Kérdzi miközben visszanéz rám.
- Nem.-Vágja rá Adrian.- Csak jó barátok lettünk.
- Igen.-Bólintottam.
- Hát persze...-Sziszegte Alois. A kígyó felé fordultam, majd oldalba böktem.

Casie és Adrian jó társaság volt. Hamar eltelt a délután, már csak azt vettük észre, hogy kezd sötétedni.

*******

- Jó éjszakát lányok!-Köszön el Adrian tőlünk, miközben felfelé lépcsőzik a hálókörzetbe.
- Jó éjszakát!-Mosolygok, miközben én is elindulok a lányok körzete felé.
- Szia Adrian...-Tűri füle mögé haját Casie.- Jó éjt.

Tuti, hogy bejön neki Adrian... nyakamat merem rá tenni! Egyébként Casie nagyon aranyos lány. Szép, kedves és inteligens. Adrianen kívűl ő itt az egyetlen barátom. Örülök, hogy nem egyedül vagyok egy szobában Pansyvel és Pennyvel. Lehet azt nem élném túl...

Reggel Casiere ébredtem, aki éppen egy sütisdoboz felnyitójával bajlódott. Álmosan néztem a lányra, aki most már foggal próbálta kibontani a kerek fém tárolót. Megdörzsöltem szemeimet majd pálcám után nyúltam.
- Alohomora.-Suhintom a lány felé a pálcával. Casie szemei megcsillantak mikor a varázsige miatt a doboz felpattant. Felém nézett, majd elmosolyodva nyújtotta nekem a dobozt. Illedelmesen utasítottam vissza, majd visszaraktam pálcámat az ágy melletti szekrényre. Úgy látszik már csak ketten alszanak a szobában. Felvettem a kis papucsomat majd fáradtan baggyogtam a ruháimhoz.

Másfél óra múlva már mindenki felöltözve várta a tanév első órájának megkezdését. Akárcsak tegnap, ma is lent várt rám Adrian, hogy együtt mehessünk az órákra.

- Izgulsz?-Kérdi, miközben elindulunk a Gyógynövénytan óránkra.

- Hát... Igen, egy kicsit.-Húzom el szám.
- Az első napomon én is izgultam. Képzeld az első órámról késtem.-Neveti el magát.- Eltévedtem a mozgó lépcsőkön és lemaradtam a bájitaltanról.
- Nagyon sokat beszélsz arról, hogy eltévedsz.-Nevettem.- Ennyire rossz a tájékozódási képességed?
- Nagyon vicces vagy Naomi.-Forgatta mosolyogva szemeit.- Ami azt illeti az első évem tényleg csak abból állt, hogy keresgéltem a termeket.- Mondta miközben lesétáltunk a lépcsőkön.

- Ez itt az átváltozástan terem.-Mutatott egy felfelé vezető lépcsőre.- McGalagony tartja az órákat, ő a Griff-
- A Griffendél házvezetőnője...-Néztem a lépcső irányába.- Egy alap ismeretséggel rendelkezem azért.-Pillantottam vissza a fiúra.
- Ha már Griffendél...-Állt meg egy üvegház előtt.- Velük lesz az első óránk...
- Készen állsz?-Néz rám.
- Persze!-Bólintok.

Adrian belépett az ajtón majd a Mardekárosok felé vette az irányt. Félénken lépkedtem a fiú mögött. Követtem őt, akár egy árnyék.
- Jó reggelt.-Köszönt oda egy csapat lánynak, majd a fiúk felé vette az irányt.
- Sziasztok.-Intek feléjük, miközben Adrian lepacsizik velük.
- Hello Naomi.-Kacsint felém Miles, miközben beállok melléjük, a Mardekár sorába.

- Hogy vagy?-Néz le rám a fiú. Legutóbb nem is láttam, hogy mekkora darab... egy kicsivel magasabb csak Adriantől, de sokkal szélesebb a válla, és erősebb az állása. Barna kócos haja zöldes szemeibe lóg. Nem rég kelhetett, ugyanis még fáradt tekintete. Ajkai szélén kedves mosoly ül, miközben letekint rám.
- Jól, köszönöm.-Tűröm zavaromba fülem mögé a hajam.- Fura még ez az egész új diák dolog.
- Érthető.-Mosolyodik el.- Ha bármire szükséged van, tudod hol találsz.-Mondja miközben felém pillant. Arcárol leolvad a mosoly, feszültté válik. Megfordulok, majd Adriannel találom szembe magam. Komoran néz a fiúra, szinte a szemeivel öli meg. Mikor magán érzi tekintetem lenéz rám.
- Hm?-Pillantok fel, miközben picit oldalra döntöm a fejem.
- Mi az?-Kérdi, mintha semmi sem történt volna. Nem tudom mire vélni az előbbit.
- Miért néztél ilyen csúnyán?-Súgom neki, miközben oldalra bólintok az előbb történtekre utalva. A fiú meg sem hall engem. Előrefordítja fejét, majd pár másodperc után tekintetét is leveszi rólam. Éppen újra szólásra nyitottam volna számat, mikor Bimba professzor belépése szakított minket félbe, ugyanis elkezdődött az idei tanév első órája. Egy növényekkel teli asztal előtt álltak a két ház diákjai, az egyik oldalon mi, a Mardekárosok, velünk szemben meg a Griffendélesek sorakoztak. Szinte látni lehetett a két ház közti feszültséget. Bimba professzor beszélni kezdett, páran figyeltek is rá, de a legtöbben csak megvető pillantásokat vetettek az előttük állókra, főleg egy szemüveges fiúra és a mellette álló két barátjára. Úgy látszik ők a fekete bárányok. Malfoy önelégült mosollyal arcán kihúzta magát, majd megigazította talárját. Adrian mellettem figyelmesen hallgatta végig a tanárt.
- Szóval köszöntelek titeket idén is az üvegházban. Ha lehet, idén senki ne dobáljon bűzbombát át a többi diák feje fölött.-Nézett felénk.- És kérek mindenkit figyelmesen ellenőrizzétek a fülvédőket és az öltözéketeket mielőtt munkához láttok.-Pillantott a Griffendél felé.- A mai órán még csak beszélgetünk kicsit, és megnézünk pár növényt, amikről tavaly már hallottunk.-Mosolygott kedvesen a nő. Szimpatikus ez a tanár. Árad belőle a kedvesség és a tisztelet felénk. Talárja és kalapja virágföldes, kezein kesztyű van. Orrát feketére festi a rajtamaradt virágföld. Gömbölyek alakja a gyerekkoromban fákról leszedett almákra emlékeztet. Pozitív csalódás ez az iskola. Nem is olyan rossz mint ahogyan a rémhírekben mesélik.

2021.12.06.
Szerk.: tekintsünk el tőle, hogy egy normál királypiton nem így működik. Nem lehet őket etetés után kivenni 3 napig, viszont Alois itt csodapiton és ő gyorsan emésztxd