Adrian elhúzta a száját majd visszaült a fa tövébe. 

Leültem mellé, majd nézelődni kezdtem. Percekig csak gyönyörködtem a tájban, egészen addig amíg észre nem vettem, hogy Adrian engem néz.

- Mi az?-Kaptam tekintetem a fiúra.
- Figyelj... lehet, hogy bunkón fog ez hangzani, de nincs kedved beállni a házcsapatba?-Kérdezte miközben lesütötte szemeit.- Hú, de rosszul érzem most magam.-Nevetett fel.- Megkérni valakit arra, hogy csinálja újra azt, ami miatt megsérült egyszer...
- Semmi probléma nincs a kérdéssel.-Mondtam miközben újra vissza néztem a zöld tájra.- Nem szeretnék újra seprűre ülni. Remélem megérted.
- Persze! Sajnálom is a kérdést, csak a fiúk azt mondták, hogy ha már ennyire jóban lettem vele-
- Ohh, szóval ez az egész egy érdek dolog?- Vágtam szavába.
- Nem, félreértesz!-Emelte fel kezeit.- Csak a fiúk megkértek arra, hogy ezt kérdezzem meg. Tudod mit... kérlek felejtsük is el az előzőt.
- Rendben...-Bólintottam, de a fiú nem találta ezt elég meggyőzőnek.
- Naomi, komolyan mondom!-Ült elém.- Ha érdek lenne akkor...-Kezdte el mondani, viszont itt megakadt.- Hú... tényleg nagyon érdeknek tűnik ez az egész.-Vakarta meg zavarában tarkóját.
Elnevettem magam mire Adrian is elmosolyodott.
- Bízok benned Pucey, és amúgy is... te vagy az egyetlen barátom erre.-Nevettem.- Köszönöm, hogy megmutattad ezt a csodás helyet. Ja és persze, az útbaigazítást is.
- Barátok?-Nézett rám félmosollyal arcán miközben kezét nyújtotta felém.
- Barátok!-Mondtam majd nevetve kezet ráztam vele.
- Mit csinálsz?-Kacagott fel a fiú.
- Nyújtottad a kezed. Én meg megráztam. Kézfogásnak hívják.-Mondtam mire a fiú röhögésben tört ki.
- Ez egy eskü lett volna...
- De azt kisujjal szokták, nem?-Húztam fel szemöldököm.

- Te még nem is hallottál az igazi esküről?-Nézett rám ledöbbent arccal.
- Nem...-Húztam el számat.
- Megmutatom!-Mondta majd elkapta kezem. Jobb kezével megfogta az én bal csuklóm majd mutatta, hogy én is érintsem meg az övét.
- Látod?-Nézett fel rám.- Olyan mint a kézfogás, csak egy kicsit feljebb csúszik. Erősen és magabiztosan markolod meg a társad csuklója feletti részt. Mintha az életed bíznád erre az érintésre. A ténylegesen igazi esküt persze meg is pecsételik. Azokat nem lehet megszegni.

- Erről csak most hallok először.-Mondtam miközben elengedtem a kezét.
- Miért, te milyen esküt ismersz?-Kérdezte, mire én elkaptam tenyerét és összefontam a kisujjunkat.

- Kisujj eskü!-Mosolyogtam a fiúra aki tátott szájjal nézte kezünket.
- Mutass még ilyen mugli dolgokat!-Csillantak fel szemei, mire én újra elnevettem magam.

***********

- És így működik a telefon!-Tártam szét karjaim.
- Évekig azt hittem, hogy egy kis bagoly kirepül abból a valamiből és ő viszi az üzeneteket.-Nevetett fel.
- Adrian ne nevettes!-Kuncogtam.- De hogyan lehet az, hogy nem ismered ezeket a tárgyakat? Szinte mindennapi dolgok.
- Tudod...-Húzta el száját miközben oldalra nézett.- A szüleim nem igazán vannak kibékülve a mugli cuccokkal.-Sóhajtott.- Engem viszont nagyon érdekelnek a normális dolgok. Örülök, hogy varázslónak születtem, viszont néha úgy lennék egy sima gyerek, aki lemegy a barátaival focizni a közeli pályára.-Mondta miközben hátra dőlt a füvön.- Hallottál már a kosárlabdáról?-Kérdezte mire én csak mosolyogva bólintottam.- Hát persze, hogy hallottál.-Húzta mosolyra ajkait.- Na és... tudsz játszani?
- Igen, azt hiszem.-Mondtam miközben lefeküdtem a fiú mellé.- De nagyon rég volt már, hogy apukámmal játszottam.
- Megtanítasz egyszer rá?-Döntötte oldalra fejét, hogy rám nézzen.
- Megtanítalak egy sokkal jobb dologra!-Néztem én is rá.- Hallottál már a gördeszkázásról?
- A négy keréken guruló fadarab?-Lelkesedett.
- Igen.-Kuncogtam.- A fadarab...
- Mindig is ki akartam próbálni!

- Ha legközelebb otthon járok magammal hozom az enyémet, és megtanítalak vele menni. Igazából egészen hasonlít a seprűre, csak ezt nehezebb irányítani. Ráállsz, meglököd magad és élvezed ahogyan a szél simogatja a bőröd. A deszka a lábad alatt rángatózik, a huzat belekap a hajadba. Csodálatos érzés.

Adrian felsóhajtott egyet majd lehunyta a szemét. Pár percig még élveztük a napfényt, majd utána elindultunk vissza felé, hogy ne késsük le az ebédet.

Beléptünk a nagy terembe ami már tömve volt emberekkel. Én és a nálam kicsit magasabb fiú a zöld taláros diákok felé vettük az irányt.

- Meg szeretnél ismerkedni a csapattal?-Állt meg az asztal előtt Adrian.
- Igen, persze.-Húztam fel vállam.
Adrian bólintott majd egy már minket figyelő csapat felé vette az irányt.

- Pucey!-Pacsizott vele egy fiú amikor leült melléjük.
- Na mizu adonis?-Ütött bele játékosan vállába a mellette ülő fiú.
- Fiúk, bemutatom Naomi Clarkot, a Főnixek volt hajtóját.-Nézett rám Adrian miközben mutatta, hogy üljek le a másik oldalára.
- Öm... Sziasztok!-Köszöntem a fiúknak miközben leültem melléjük.
- Szia...-Mosolygott rám egy velünk szemben ülő szőkés barna hajú fiú.
- Üdvözölünk Mardekárban.-Biccentett egy fekete hajú fiú.
- Naomi, ők itt a csapat.-Nézett rám Adrian.- Ő itt Graham Montague, a csapatkapitány. Mellette Terence Higgs,  az egyik terelőnk, itt mellettem meg Cassius Warrington a másik terelőnk. Veled szemben pedig Miles Bletchey ül, az őrzőnk.

A fiúk mosolyogva bólintottak egyet felém köszönésképpen.
- Malfoy és Flint merre vannak?-Kérdezte Adrian miközben Grahamre nézett.
- Valószínűleg megint verik valahol a rezet...
- Két tökfej...-Rázta fejét Miles.
- Nem baj az, a holnapi edzés után nem igen lesz majd kedvük császkálni.-Vont vállat Graham.
- Valószínű még az ebédre sem érnek ide.-Forgatta szemeit Terence.- Malfoy mindig ilyen. Lefogadom, hogy most az elsőéveseket nézik.
- Nem hiszem.-Nevetett fel Cassius.- Malfoy összejött Pansyvel.
- A mázlista.-Szívta meg fogát Miles.- Láttátok már, hogy milyen gyönyörű lett? Az a lány évről évre egyre szebb lesz.
- Ezt Malfoy előtt ne hangoztasd.-Húzta mosolyra száját Adrian. Ha tényleg olyan gyönyörű az a lány akkor nem tudom, hogy mit eszik azon a bunkón. Eddig csak egyszer szólt hozzám, de akkor is csak a sárvérű jelzőt kaptam meg.
A terem ajtaja újra kinyílt, és három ember lépett be rajta.
- Emlegetett szamarak...-Rázta mosolyogva fejét Miles.
- Ebből nem lesz semmi jó.-Néztem Adriare.
- Nem azt mondom, hogy ess neki, de ne tűrd el, ha valamit mond.-Mondta majd ő is az újonnan érkezők felé nézett.
- Merre jártatok?-Kérdezte Graham mikor leültek velünk szemben.
- Csak a könyvtárban.-Válaszolta a szőke, majd mosolyogva végignézett a csapaton. Mikor tekintete hozzám ért a mosoly leolvadt szájáról. Kérdően tekintett Grahamre.
- A nevem Naomi Clark.-Erőltettem mosolyt arcomra.
- Üdvözlünk Naomi.-Nézett rám a Malfoyal érkezett fekete hajú fiú.
- Tudtommal megvan a hét játékos.-Nézett rám a szintén fekete hajú lány. Őt ismerem... Egy szobában vagyunk. Jobb oldalt az ajtó mellett van az ágya. Ő lenne a híres Pansy?
- Naomi nem is azért ül velünk itt. Egyébként ha kedve támadna beszállni a múltjára tekintve valahogyan csak találnánk neki helyet.-Bólintott Adrian.
- Viszont nem szeretnék beszállni a csapatban.-Néztem Grahamra.- Ne hogy félre értsétek.-Mosolyogtam.- Csupán nem állok többet pályára.
- Az az esés után én sem tenném.-Húzta mosolyra ajkait a szőke.
- Malfoy, állj le!-Nézett rá Adrian.
- Bocsánat.-Emelte védekezően kezeit fel.- Nem tudtam, hogy együtt vagytok. Hiszen csak most érkezett.
A Malfoy mellett ülő fekete hajú lány kezét szája elé kapta majd kuncogni kezdett.
- Te egyébként mindig ilyen bunkó vagy csak nem kaptad meg reggel a napindító sütőtöklé adagod?
Malfoy arcáról újra leolvadt a mosoly. Nem tetszett neki, hogy burkoltan de gyereknek neveztem. Az asztalnál ülő fiúk viszont vele ellentétben rettentően élvezték ezt. Nevetésüket vissza tartva néztek egymásra és próbálták elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.
- Hidd el, Adriannal ezerszer jobban járnék mint veled és flegma szőke fejeddel.
- Azt hiszed Draco bukik olyanokra mint te?-Húzta fel lenézően szemöldökét a lány.- Senkinek nem kellenek a magadfajta vesztes lúzerek. Pennynek igaza volt rólad. Kattos vagy.-Húzta mosolyra ajkait.
- Te meg rosszindulatú.-Vontam meg vállam.- Úgy beszélsz, mintha lennél itt valaki, de nem igazán látom rajtad a prefektus jelvényt.
Pansy feje vörösödni kezdett mikor látta, hogy nem igazán hat meg a véleménye. Már éppen újra nyitotta volna száját mikor Adrian kezét a vállamra tette és megelőzte őt.
- Azt hiszem jobb ha arrébb ülünk még mielőtt itt vér folyik.
- Félsz Pucey?-Kérdezte elégedett arccal Malfoy.
- Tőled? Ugyan már...-Mosolyodott el a fiú.- Picit összeestél. Látom nem nagyon edzettél a nyár alatt.

- Most már elég legyen.-Nézett ránk Graham.- Semmi szükségünk nem lesz két egymás ellen versengő játékosra a pályán. Malfoy te tanulj egy kis jó modort. Mégis mi történt veled a nyár alatt? Naomi kedvesen bemutatkozott. Adrian ami téged illet, azt hittem van annyi eszed, hogy nem mész bele a szócsatába.
- Igen, igazad van.-Álltam fel.- Bocsánat.-Fordultam a csapat felé.- Nem  szerettem volna problémát okozni. Azt hiszem én most megyek is. Remélem később még találkozunk.-Mondtam majd elindultam az asztal másik végébe. Adrian fejét rázta majd ő is felállt. Malfyora nézett majd egy megvető pillantást küldve felé megindult utánam.
- Naomi.-Ült le velem szemben.- Most tudod, hogy ők nyertek, ugye?-Pillantott a nagy asztal másik végében ülő csapatra.
- Adrian, állj le.-Néztem a fiúra.- Igaza van Grahamnek. Csapattársak vagytok. Mindenre kihat az, ha nem vagytok jóban. Meg tudom védeni magam én is. Viszont köszönöm, hogy kiálltál mellettem.-Mosolyogtam. Adrian felsóhajtott majd megrázta a fejét.
- Tudod mit? Inkább ne is foglalkozzunk velünk...-Mondta majd az asztalon lévő ételekre mutatott.- Inkább együnk.
- Benne vagyok.-Mosolyogtam.
-

De egyébként...-Nézett mosolyogva, nevetését visszatartva feléjük.- Szépek kiosztottad. Nem is tudtam, hogy ilyen nagy a szád.
- Sok mindent nem tudsz még rólam.