El raktam a rólam szóló információval teli mappámat. Ajtó kopogás hallatszódot mire egyből felugrottam és sietem kinyitni. Ahogy szélesebbre tártam az ajtót Arabella állt előttem. Nem igaz már megint mit akar? 

-Mi van?-mordultam rá komoran. 

-Én csak bocsánatot akartam kérni..-hagyta abba a mondatát majd bordó szín lepte el az egész szemét. Fura volt belenézni egy pillanatra ki is zökkentem. Elzárultam a valóságtól és minden sötétlett. Aztán, mintha áram ütés ért volna kiesett minden. Mikor magamhoz tértem döbbenten néztem Bellára. 

-Te mit keresel itt?-kérdeztem haragtól teli hangon. 

-Bocsi, hogy zavartalak, de már megoldottam egyedül is.-mosolygott és lelépet. Hát ez furcsa. Becsaptam az ajtót és besétáltam a szoba közepére. Olyan fura érzés fogott el. Gondolkodtam egy picit majd vállat vonva feküdtem le az ágyra aludni. 

☆☆☆

Levegőt kapkodva, sikítozva keltem fel arra, hogy valaki rángatja a vállam. Lihegve kinyitottam a szemem majd Natasha tekintetével találtam szemben magam. 

-Mi az? Mi történt?-kérdeztem meg lepve.

 -Rosszat álmodtál. És mivel a szobánk szomszédos hozzám eléggé át hallatszott.-mosolygott. 

-Értem. Bocsi.-mondtam kicsit nyugodtabban. Még egyszer rám mosolygott azután pedig kisétált a szobából. Nem tudom mit álmodtam és a vissza alvás sem ment. Mivel fél 4 körül járhatott az idő, így nem szándékoztam vissza aludni. Ki mentem a szobámból le a konyhába. Sötétben lépkedtem a lépcsőn mire kuncogásokra lettem figyelmes. Halk léptekkel mentem el a villanyig és amint fel kapcsoltam elém tárult kik is kuncogtak. Neki dőltem a falnak karjaimat magam előtt össze fonva. 

-Nahát! Carter ügynök.-néztem rá lenézően. Meglepetten néztek engem.-Kapitány.-bólintottam Steve felé.-Remélem nem a kanapén csináltátok. Millió szoba van itt még ízlésetek szerint választhatok is. -hangomban érződött a gúny és a harag. 

-Öhm..-állt fel Sharon.-Én szerintem most már megyek. 

-Jobb is.-vettem a konyha felé az irányt. Nem hallottam mit beszélnek, de nem is foglalkoztam velük. Ki vettem egy narancslét a hűtőből felnyitottam a dobozt majd nagyot kortyoltam belőle.

 -Muszáj volt ezt?-kérdezte idegesen a Kapitány miközben felém sétált gyors léptekkel.

 -Mit is? Én csak jobbnak láttam ha szólók, hogy ne a kanapén mert mások is ülnének oda.-húztam gúnyos mosolyra a számat. Újra belekortyoltam a narancslébe.

 -Mit keresel itt?-kérdezte a pultnak dőlve.

 -Nem maradhatok le az ilyen akciócskáidról.-mosolyogtam újra majd a doboz tetejére vissza raktam a kupakot. Kerestem egy filcet és rá írtam a nevem majd be raktam narancsléét vissza a hűtőbe. A kanapé felé pillantottam majd az asztalra ami a kanapé előtt fekszik. Egy üveg bor és két boros pohár díszelgett rajta.-Látom még borozni is boroztatok. Mért kellett erre elpocsékolni?-kérdeztem furcsa nevetéssel amitől még saját magam is megijedtem. 

-Most mért vagy ilyen?-kérdezte a kapitány rám emelve a tekintetét. Pontosan saját magam sem tudtam miért vagyok vele ilyen ellenszenves. Féltékeny vagyok? Nem az biztos nem! Fel nevettem amire Steve értelmetlen arc kifejezést vágott. Oda sétáltam mellé és megfogtam a vállát.

 -Csak, így tovább Steve nem sokká a kicsi Amerika Kapitány is várható lesz, ahogy el nézem.-nevettem megint aztán elengedtem a vállát és vissza sétáltam a szobámba. Tényleg?! Miért voltam vele ilyen?! Rá szántam magam, hogy mégis alszok még egy kicsit, de nem jó ötlet volt. Ugyan úgy rémálomból keltem fel egy óra hossza múlva viszont most magamtól. Térdemet felhúzva kezeimmel össze fogva kuporodtam össze. Körülbelül 20 percig ülhettem, így az ágyon mikor úgy döntöttem el megyek lezuhanyozni. A zuhany után már jobban éreztem magam. Viszont ahogy bele néztem a tükörbe a karikás szemeimmel találtam szemben magam. Az arcom nyúzott volt és gondterhelt, de nem foglalkoztam annyira vele. Megpróbáltam kicsit jobbá varázsolni magam ami félig sikerült. 5 óra van még mindenki alszik, így a nappali egyben konyha részleghez mentem le. A nappaliban Thor ült a kanapén és egy telefont forgatott meg dobált a kezében.

 -Helló.-köszöntem neki mire ő meglepődött és elejtette a telefont. Gyorsan felvette majd fel állt a kanapéról. 

-Üdv Gemmi!-vakarta meg zavartan a tarkóját. Közelebb sétáltam nevetve majd leültem a kanapéra. Ő is követte a mozdulatom és vissza ült a helyére.

 -Mikor jöttél vissza?-kérdeztem mosolyogva. 

-Egy pár perccel ezelőtt csak unatkoztam és ezt a valamit tanulmányoztam.-emelte fel a kezében lévő mobilt. 

-Azt telefonnak hívják.-nevettem el magam. Thor értetlenül nézett rám.-öhhm.. vagy kommunikációs eszköz. Szerintem hülyén magyarázok.-nevettem fel zavartan. 

-Ez nem tudom mi..-mutatta a telefont és ledobta az asztalra majd felvette a bort.-..de ezt igen. Ki iszogatott, megint Stark? 

-Nem. Nem is tudom mi van Tonyval nem beszéltünk már egy jó ideje egymással. Viszont a bor az Sharon Carter ügynök és Steve bacijától hemzseg.-próbáltam leplezni a szomorúságom ami nem nagyon ment hisz Thor egyből észrevette.

 -És ez téged miért bánt?-kérdezte egyből majd lerakta a bort. 

-Engem nem érdekel.-vágtam rá gyorsan és földet kezdtem el fürkészni. 

-De hogy nem. Látszik rajtad.-hajolt közelebb kíváncsiskodó tekintettel. 

-Kérlek hagyjuk a témát.-vetettem fel az ötletet mire Thor elhúzódott és megfogva az üveg bort felém nyújtotta. 

-Ne vesszen kárba.-mosolygott. El vettem tőle az üveget.

 -Igazad van.-nevettem majd meghúztam az üvegtartalmát. Ő is nevetett és mikor végeztem felé nyújtottam majd ő is bele ivott. Nagyon megértő sokat beszélgettem vele. Eléggé vicces is és mesélt még Lokiról is olyanokat amit nem tudtam. Ez, így ment ittunk és beszélgettünk míg le nem jött valaki az emeletről. Olyan akivel nem szívesen beszélek. Mondjuk mostanában senkivel sem szinte.  

-Arabella! Csatlakozz hozzánk!-mondta Thor mire én oldalba böktem szúrós pillantást vettetem rá ő pedig értetlenül nézet.

 -Szia Thor! Ha nem bánjátok most nem csak innivalóért jöttem le. -mosolygott majd rám nézet. Valamit furcsáltam benne. Ki vette az az innivalóját majd még valamit csinált a konyhában. Steve is le jött a lépcsőn és szintén a konyhába tartott. Ekkor Bella nagyon gyorsan megfordult és neki ment Stevenek, akinek a mellkasát beterítette az üvegben lévő folyadék. -Jézusom! Úgy sajnálom!- elkezdet kapkodni a lány ruháért majd a kapitány mellkasát kezdte vele törölgetni.

 -Semmi baj.-mondta Steve mosolyogva. Arabella felnézett rá majd abba hagyta a mellkasán való tevékenységet. Egymás szemébe néztek és csak mosolyogtak. 

-Khm! -köhögtem hamisan egy nagyot mire szétrebbentek. Thor rám nézett majd közelebb hajolt és a fülembe kezdet suttogni.

 -Te szerelmes vagy a kapitányba.-suttogta alig halhatóan. Nem kérdésnek szánta csupán kijelentette.

 -Ezt nem hiszem el! Nem vagyok bele zúgva!-mondtam kicsit hangosabban a kelleténél. 

-Kibe nem vagy bele zúgva?-jött felénk a kapitány.

 -Senkibe.-vágtam rá gyorsan.

 -Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte Steve mikor mellénk ért. 

-Szerintem nincs miről.-mondtam unottan. 

-De. Van. -ezt ki mondva fel kapott a fotelból. A vállán vergődtem még ő csak arrébb sétált velem. 

-Tegyél le!-kiáltottam közben ütögettem a hátát. 

-Rendben.-letett. A liftbe hozott meg nyomot egy gombot. A lift elindult majd még egy gombot megnyomott és a szerkezet meg állt. -Hallgatlak. -dőlt neki az ajtónak. 

-Mit akarsz hallani?-fordítottam neki hátat.

 -Mindent. Amiért ilyen vagy.

 -Mert milyen vagyok?-mondtam flegmán.

 -Az istenit! Gemma komolyan én nem értelek téged!-tört ki magából majd felnevetett furán. Én megfordultam és néztem, hogy ezen a kis helyen járkált el vissza. -Küzdöttem érted. Végig melletted voltam mikor bent feküdtél a toronynak a kórház részlegénél. És ott azt hittem, hogy lehet valami köztünk mert jobban megszerettelek. Erre te még is a szélvész sráccal csókolóztál még mi nem voltunk itthon és persze, hogy le mondtam az egész MI témáról. De mért is ne! Ne hogy hagyd, hogy mással felejtselek el! És most a reggeli akciódra értettem meg az előbbire szóval halljam! Miért?!-kiabálta az utolsó pár mondatot én pedig egy kicsit össze rezzentem.

 -Én nem csókoltam meg Pietrot.-suttogtam alig hallhatóan. 

-Hisz ő mondta!-kiabált még mindig. Gombóc keletkezet a torkomban, nem bírtam megszólalni. Minden cikázott a fejemben sőt az is, hogy el mondjam-e neki, hogy féltékeny voltam. Most már be merem vallani magamnak, hogy tényleg a féltékenység miatt volt. Be könnyeztem, éreztem ahogy le folyik az arcomon egy sós könnycsepp.

 -Pietroval összevesztem mert rosszul esik neki, hogy veled több időt töltök, mint vele és..és nem tudom miért mondta, de nem volt semmi féle csók! Aztán mikor megláttam Sharont veled iszogatni a nappaliban akkor...akkor...-kiabáltam, de a végére fokozatosan el halkultam. 

-Akkor?-kérdezte Steve. Kapkodtam a levegőt mielőtt megszólaltam volna majd újra bele kezdtem. 

-Akkor..féltékeny voltam.-kezdtem a földet bámulni. Steve ellökte magát a lift ajtajától és elindult felém. Kezével az állam alá nyúlt majd fel emelte a fejem. Ahogy bele néztem a kék szemeibe teljesen elvesztem bennünk. Arca közeledett az én arcomhoz. Az ajkaink már majdnem össze értek. Vággyal teli csillogó szemmel néztem rá. Már ízlelni akartam a csókját, érezni az ajkait az én ajkaimon. És nem történt meg! Steve lassan húzódik el én pedig kétségbeesetten néztem rá. Gyorsan reagáltam és a jobb kezemmel megfogtam a tarkóját majd vissza húztam és rá tapadtam az ajkaira. Egyből vissza csókolt. Ajkai lágyak és puhák. Nem vadul csókolt hanem érzelemmel teli. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól, homlokunkat egymásénak döntöttük úgy kapkodtuk levegő után. Steve el emelte a homlokát az enyémtől és melyen a szemembe nézett. Nem szólt semmit csak simogatta az arcom ami paradicsom vörös volt. 

-Zavarba jöttél?-mosolygot egyet majd újra megcsókolt. Ugyan olyan jó volt mint az előző. Megint elváltunk egymástól. Steve mosolygot rám én pedig szorosan megöleltem. 

-Akkor most mi van köztünk?-kérdeztem fejemet a mellkasába temetve. 

-Leszel a barátnőm?-kérdezte és meg puszilta a fejemet. Felnéztem rá.

 -Leszek, de vannak feltételeim. -mondtam mosolyogva. -Nincs több Sharon és Arabella és nincs több veszek. Rendben?-kérdeztem ő pedig nyomot egy puszit a számra.

 -Rendben.

 -Menjünk vissza.-hámoztam le magamról a karjait. Ő megnyomta a gombot a szerkezet pedig elindult. A kapitány össze kulcsolta ujjainkat. -Fel akarod már vállalni?-kérdeztem félve. 

-Várok ha várni akarsz vele. -mondta én pedig elmosolyogtam. 

-Akkor várj egy kicsit.-mondtam és hozzá bújtam. A lift megállt mi pedig egyből szétrebbentünk. A nappaliban már ott volt Natasha, Clint, Benner, Thor, Wanda és apa.

 -Sziasztok!-ültem le a fotelba. 

-Te meg ki vagy?!-hallottam egy ismerős és erő teljes hangot. A hangtulajdonosa nem más volt, mint.. 

-Apa..-nevettem fel kínosan.-..mi az, hogy ki vagyok?!-álltam fel a kanapéról. Mi történt vele? Miért kérdezte, hogy ki vagyok?

 -P.É.N.T.E.K.! A páncélt!-kiabált miközben felugrott a kanapéról.

 -Mi történt?-néztem Natra ijedten.

 -Nem tudom ki vagy, de rosszul döntöttél, hogy ide jöttél. -állt fel Natasha, elő vette fegyverét és rám szegezte. Clint az íját szegezte rám miközben Tonyra rá kapcsolódót a páncél és fel emelte a kezét amiből kék fény világított. Benner csendben ült és mérgesen nézet rám még Thor a pörölyét forgatta a kezében. -Mi van veletek?!-kiabálva kérdeztem az ellenem szegülő barátaimat. -El vannak úgy mond varázsolva.-lépett mellém Wanda és az ujjai között megjelent a skarlátvörös köd. -Te nem?-néztem rá ijedten. -Engem nem lehet. Sokkal erősebb vagyok az ilyen mágiától. -Nézd Clint szemét. Olyan furcsa érzés fogott el, mintha már ilyet láttam volna valahol. Bordó színben pompázott az egész szeme. -Tűnjünk el innen.-jelent meg a másik oldalamon a kapitány. -Mi lesz velük?! Azt se tudjuk mi történt!-néztem Stevere. -Majd kiderítjük. Most menjünk!-kiáltott Steve és elindultunk a toronyból kivezető ajtóhoz ami egy csomó emelettel lejjebb volt. Sikerült el érnünk a liftet, nyugodtan értünk ki az épületből. Annyi fura dolog történik körülöttem. Ha jobban vissza emlékezek mióta Arabella itt van a dolgok össze vissza vannak kuszálva. Apa nem is foglalkozott velem. Én nem tudom használni az egyik erőmet, két fiú is be vallotta, hogy szeretnek engem még is akiért hosszú ideig vágytam pont ő nem kellett nekem. Jó mondjuk ez lehet nem az ő hibája. De most..most pedig nem ismert fel senki! Betolakodónak számítottam! Nem bírom követni a saját életem annyira fel fordult. Elég volt! 

*

-Hé! -rángatta Thor a vállam. 

-Mi történt?!-nyitottam ki a szemem. 

-Rosszat álmodtál.-mondta Natasha a másik fotelben ülve.

-Mi?! Mikor aludtam el?-álltam fel gyors sebességgel a fotelból.

-Lokiról meséltem és hát eléggé untatott mert be aludtál rajta. 

-Nem az nem lehet! Ti rám akartatok támadni és nagyon is valóság teljes volt nem lehetett álom!-kiabáltam velük majd fel-alá járkáltam.-Nem! Nem! Hisz Steve és én...-na itt megakadtam. A többiek furcsán néztek rám a kiakadásom miatt. 

-Te és én?-kérdezte Steve én pedig gyorsan meg fordultam az irányába. Nyeltem egy nagyot, hogy az egész nappaliban hallatszódot. 

-Lényegtelen.-mondtam remegő hangon. Körbe néztem mindenkin. Itt volt az egész csapat kivéve Pietro, Vízió, Bella és apa. A végtagjaim el kezdtek remegni, szakadozva vettem a levegőt néha meg remegtek az ajkaim is. Nem lehetett álom! Nem! Jó dolog is volt benne meg rossz is!

 -Hé! Jól vagy?-lépett mellém Wanda. Rá néztem könnyektől teli szemmel mire ő ijedten nézett vissza rám. 

-Persze.-mondtam remegő hangon.-Istenem.-indultam el a konyha irányába. Arcomon simítottam párát a tenyereimmel aztán a hajamon is végig simítottam majd leengedtem magam mellé a kezeim. A konyhába érve kivettem egy poharat a szekrényből meg töltöttem vízzel majd kortyoltam belőle párat. Letettem a poharat majd a kezeimmel meg támaszkodtam a pulton és bambultam. Azt kívántam bárcsak a Steveről és a rólam szóló rész az álmomban valóságos lenne, de nem így van. Csak a tudatalattim szórakozik velem. Ahj gyűlölöm ezt az egészet! Hogy nem lehetek Stevevel és, hogy ő Sharonnal van.. Én gyűlölöm magam! Gyűlölöm, hogy Arabella el veszi az apámat! Gyűlölöm azt az érzést, hogy amit Pietro iránt éreztem át terelődött Stevere! Gyűlölöm, hogy csak az egyik képességem tudom használni a H.Y.D.R.A miatt! -Ahj istenem.-sóhajtottam fel fejemet a mennyezetre emelve. 

-Baj van?-fordultam meg ijedten. Steve jött be a konyhába. -Bocsi ha meg ijesztettelek. 

-Nincs baj. -mondtam majd mindketten a padlót kezdtük el bámulni csendben. -Egyébként..-szólaltam meg végül.-..bocsánat, hogy olyan rosszul tettem nektek hajnalba. Én nem akarok bele szólni a kapcsolatotokba Sharonnal. 

-Mi nem vagyunk együtt.-mondta Steve nekem meg csillogni kezdet a szemem.

-Hát akkor?-vágtam rá gyorsan.

-Öhm..bocsánat én..

-Peggy meghalt.-hangjából a szomorúság érződött. Lehajtotta a fejét én nekem pedig meg esett rajta a szívem.

 -Steve..-mondtam elhaló hangon majd oda sétáltam hozzá és megöleltem.-Sajnálom. 

Steve át karolta a derekam. Csendben vigasztaltam szoros ölelésben. Át tudtam érezni az érzéseit, hogy el vesztette az első szerelmét.

-Most hagyjuk ezt az egészet.-tolt el magától.-Hisz szülinapod van!-mondta mosolyogva.

 -El is felejtettem.-mosolyogtam vissza rá.

 -Boldog Szülinapot!-karolta át szorosan a derekam és forogni kezdet majd letett.

-Köszönöm.-mondtam szinte suttogva.

 -Gemma!-kiáltott oda Nat mi pedig egyből szétrebbentünk.-Tony azt üzeni menj fel a tetőre. -Rendben.Natasha rá nézet Stevere majd vissza rám és egy sunyi mosolyt küldött felénk. Én még vissza néztem Stevere majd elindultam a lift felé. A tetőre fel érve apa állt előttem. 

-Szia picur. -köszönt mosolyogva én viszont nem tudtam rá mosolyogni. Napok óta nem beszélt velem és meg amikor a orvos szobán feküdtem se jött le hozzám. Ez a rossz érzés meg maradt Tony felé.

 -Szia.-léptem ki a szerkezetből. 

-Figyelj tudom, hogy nem nagyon beszéltünk mostanában és sok mindent be kell pótolnunk. Ne haragudj.-sóhajtott egy nagyot. Én viszont a földet néztem és nem szóltam semmit.-Bella elmegy.-na erre felkaptam a csillogással teli tekintettem.

-Mi?

-Vissza megy az édesanyájához szóval elmegy.

-Ez az!-kezdtem el ugrálni. 

-Hé!-szólt rám apa.

-Bocsi.-hagytam abba az ugrálást.

 -Gyere van egy meglepetésem.-mondta majd elindult a tetőn lévő szertár mögé. Amikor meg kerültük a kis bódét két féle vasember páncél került a szemem elé. Az egyik az apu páncélja volt, de a másik pedig ezek szerint az enyém. Fekete, piros színben pompázott és nőiesre volt kialakítva. Gyönyörű volt! A nap sugaraiban megfőleg ahogy csillogott tőle.

 -E..ez..-ennyit bírtam ki mondani. Apára néztem aki bólintott, hogy igen. -Jézusom! Én..én.. -dadogtam össze vissza.-Köszönöm!-ugrottam apu nyakába. 

-Csak a tied picur.

 -És mehetek vele egy kört?-kérdeztem miközben elengedtem Tonyt.

 -Persze. P.É.N.T.E.K lesz egy ideig a robotpilótád még meg nem tanulod irányítani te is. Be szálltunk a páncélokba. Bekapcsolt és egy csomó minden jelent meg a szemem előtt azt se tudtam, hogy melyiket olvassam el.

-Üdvözlöm Miss.Stark.-szólalt meg P.É.N.T.E.K hangja a páncélban.

 -P.É.N.T.E.K lehetne ha ezt most eltünteted a ki jelzőről? És be kapcsolnád a robotpilótát? -kérdeztem.

 -Persze Miss.Stark.-mondta a mesterséges intelligencia és minden eltűnt a kivetítőről, így nézhettem a csodás várost semmiféle zavaró tényező nélkül.-Robotpilóta bekapcsolva. 

Ahogy ki mondta már emelkedtem is fel fele. Apu előre ment én pedig utána fantasztikus érzés volt. Az hogy repülök. Az ahogy én meg apa repülünk a város felett. És hogy csak nekem csinálta ezt a páncélt. Csodálatos!Egy két óra múlva vissza mentünk a tetőre és kiszálltunk a páncélból. 

-Na milyen volt?-kérdezte apa miközben a lift felé sétáltunk. 

-Eszméletlen.-szálltunk be a gépezetbe.

 -Tessék.-nyomot a kezembe apa két kar perecet. 

-Ez mire való?-kérdeztem közbe tanulmányoztam őket. 

-Bár mikor magadhoz hívhatod a páncélod ha megy nyomod azt a kis gombot.-mutatott a gombra majd kiszálltunk a liftből.

 -Köszönöm!-mondtam majd a zsebembe raktam őket és indultam a nappaliba. 

-Gemmi! Steve az üzeni, hogy a garázsban vár.-mondta Wanda mikor leültem. Egyből fel álltam és már mentem is a garázsba. Le érve a garázsba Steve a motorján ült. Közelebb sétáltam hozzá mire ő észrevett.

 -Ülj fel.-mondta majd felém nyújtott még egy sisakot én fel vettem és felültem mögé. Olyan jó volt a motorján száguldani miközben hozzá bújtam. Csukott szemmel utaztam az út vége fele. Megálltunk majd körbe néztem és tudomást szereztem róla, hogy a Central Parkba jöttünk.

 -Miért jöttünk ide?-kérdeztem mosolyogva miközben szálltam le a motorjáról. 

-Azért.-mutatott Steve az egyik fához ahol egy kis piknik volt lerakva. Oda sétáltunk majd leültünk. Az idő telt mi pedig ettünk, ittunk és beszélgettünk.

 -Szóval nem vagy szerelmes Carter ügynökbe?-mondtam azután, hogy össze szedtem rá a bátorságom. A választ várva végig a földet néztem. Két ujjat éreztem az állam alatt amik felemelték a fejem és Steve ajkát éreztem meg hirtelen az enyémen. Megcsókolt! El sem hiszem! Meglepődtem, de utána egyből vissza csókoltam. Iszonyatosan lágyan és szenvedélyesen csókolt. Levegő hiány miatt elváltak ajkaink és egymás szemébe néztünk hosszasan.

 -Nem.-mondta majd elnevette magát.-Mondtam már, hogy jól áll a piros? Borzalmasan elpirultam és nem vettem észre. Zavaromban lehajtottam a fejem és néztem a földet. Steve újra elengedett és újra megcsókolt majd újra és újra. -Szeretlek.-mondta Steve én pedig válaszként rövid csókot adtam neki.

 -Én is.-haraptam be az alsó ajkam. 

*

Vissza mentünk a toronyba mikor már besötétedett. Stevevel beszálltunk a liftbe ahol elcsattant pár csók. Mikor kinyílt a lift ajtaja a nappaliban iszonyatosan sötét volt. Ránéztem Stevere kérdően, de ő csak a sötétséget nézte. Beljebb mentem majd felkapcsolódott a villany és elém tárult a csapat ahogy azt kiabáljak.:Boldog Szülinapot! Nagyon megleptek engem. Lefagytam majd ők ijedten néztek rám erre én elmosolyodtam. Később a lágy zene keveredett a suttogásokkal, nevetésekkel, pohár koccintásokkal. Natasha Bennerrel beszélt az arcán megjelent a soha semmivel nem lehet levakarni mosoly néha pedig el is pirult. Wanda Vízió társaságában beszélgetett paradicsom vörös fejjel. Clint Pietro társaságában sörözött. Thor vissza ment Asgardba megnézni Lokit. Apa éppen Arabellát kísérte a lifthez, mert még ma haza akar menni az anyjához. Én boldog voltam, hogy elmegy. Tudom genyó vagyok. Steve ekkor sétált be a nappaliba és intett a fejével, hogy menjek oda. Nagyon fáradt voltam már a szemeim ragadtak lefele és hatalmasokat ásítottam.

 -Menjünk fel.-mondta ahogy oda értem mellé és megfogta a kezem. Én egyből elhúztam az enyémet, nem akarom még a többiek előtt. Fel mentünk a szobámba én lefeküdtem hanyatt az ágyamra. Steve ugyan így tett. Majdnem el aludtam mikor P.É.N.T.E.K. megszólalt.

 -Miss.Stark és Mr.Rogers várják önöket a nappaliban. Vészhelyzet van.

 Morogtam egyet majd felültem az ágyon. A kapitány oda jött lehajolt hozzám és megcsókolt. Most észrevettem, hogy elpirultam. Lementünk a nappaliba mindenki kérdően állt és várt. Fury igazgató elő jött a horror filmes stílusában a sötétségből. 

-Figyeljenek. Egy közeli parkban fesztivál volt, viszont a H.Y.D.R.A. katonák megtámadták a civileket. Azonnal oda kell menniük. 

Mindenki a cuccához kapott és már indultam volna én is mikor Bruce meg állított. 

-Te nem jössz velünk. Még most keltél ki a beteg ágyból az engedélyem nélkül. Még nem vagy teljesen jól. -mondta és elindult a többiekkel. Én leültem a kanapéra tv-t nézni. 

*Steve szemszöge*

Oda értünk a helyszínre ahol halott és sérült emberek feküdtek a földön vagy éppen aki olyan állapotban volt menekült. Elintéztem pár H.Y.D.R.A. katonát majd észrevettem Rumlowot akit üldözőbe vettem. Egy ideig futottam utána majd hozzá vágtam a pajzsom ettől ő elterült a földön. Oda mentem hozzá, de nem szóltam semmit. Elkezdet nevetni.

-Amerika Kapitány elkésett.-nevetett. Idegesen vettem a levegőt, hogy vajon miért mondta ezt. Fel rángattam a földről és mérgesen néztem rá.

 -Ezt, hogy érted?-köszörültem ki a fogaim közül. 

-Ő nincs itt.-nevetni kezdet majd elgondolkoztam.

-A Stark lány kell nektek?-mondtam halkan mire nevetett. 

-Pontosan a tüzes jeges csajszi.-mérgemben hozzá vágtam az egyik fához és indultam a motoromért. 

-Steve! Hova mész?-kérdezte Nat az adóvevőn keresztül. 

-Gemmát akarják.-száguldottam a torony felé. 

-Mi?!-hallottam meg Tony kétségbeesett hangját.

 -Biztos Bucky ment érte! Ez az egész elterelés volt!-kiabáltam. Tony is elindult a torony felé, remélve, hogy Gemminek semmi baja. Ha valami történne vele abba belehalnék.

*Gemma szemszöge*

Az emeletről csörömpölést hallottam amire összerezzentem. Felnéztem abba az irányba, de az egész emelet sötétbe volt burkolózva. Elindultam a konyha felé majd az egyik fiókból elővettem egy dugi pisztolyt és elindultam az emeletre. Lassan és bátortalan lépéseket tettem meg. Mikor felértem elnéztem balra majd lépteket hallottam meg a hátam mögül. A fegyvert rászegezve fordultam meg amit ő kivert a kezemből és hozzávágott a falhoz. Mikor jobban szemügyre tudtam venni akkor rá jöttem ki az. A fém karú fickó volt az aki belém injekciózott valamit a H.Y.D.R.A.-nál. Fel álltam a földről ő elindult felém. Beakart húzni nekem ami elől elhajoltam majd a másik oldalról is amit kivédtem. Mikor én akartam behúzni neki megfogta a fém karjával az én kezemet és a korláton átdobva érkeztem vissza a konyhába. Erős fájdalom nyilallt bele az összes porcikámba. Felálltam és már megint ott volt. Megragadta a torkom és szorítani kezdte. A végére nem kaptam levegőt annyira össze szorította a torkom mire át dobot a konyhapulton. Elkezdtem köhögni majd egyenletes lett a légzésem. Hozzá fagyasztottam a padlóhoz mikor láttam, hogy mindjárt itt van. A jég nem tartott sokáig próbáltam előhívni a tűz képességem, de csak fej fájást okozott és szédülést az egész folyamat. Mikor ki szabadította a másik lábát is én elkezdtem szaladni felugrottam a pultra majd a férfi nyakába ahol pörögtem párat és neki estünk a hatalmas ablaknak ami kitört és elkezdtünk zuhanni. A csávó eltűnt és már csak én zuhantam. Becsapódás előtt valaki megfogott. Kinyitottam a szemem és apát vagy is a páncélját láttam meg. Rá mosolyogtam majd vissza vitt a toronyba. Ott álltunk csendben mikor a páncéljának arc része felnyitódott és felemelte a fejem, hogy jobban lássa a nyakam. A testem tele volt zúzódásokkal és az üveg miatt vágásokkal. 

-Jól vagyok.-mondtam és eltoltam a kezét és mosolyogtam.

-Majdnem meghaltál ugye tisztába vagy vele?-kérdezte idegesen és aggódva. 

-De nem haltam meg. 

-Ha pár másodperccel később érek vissza akkor már halott lennél.-sóhajtott egy nagyot. Én oda mentem hozzá és megöleltem páncélostól. 

-Tudom. Köszönöm.A kapitány is ebben a pillanatban toppant be hozzánk. 

-Mi történt?! Jól vagy?!-kérdezte ijedten mire apa furcsán nézett rá.

 -Nincs semmi bajom.-mondtam mosolyogva. 

☆☆☆

Mindenki fáradtan ült vagy félig feküdt a kanapén. Mindenki gondolkozott és nem mondták ki mi jár a fejükbe csak én.

-Ki ez a fém kezű férfi?-kérdeztem halkan, de mégis hallotta mindenki. 

-Bucky.-szólalt meg kapitány a padlót bámulva. Ezt nem hiszem el. A legjobb barátja? Miért nem mondta el nekem?!

-Honnan tudták, hogy te vagy Stark lánya?-kérdezte Benner.

-Meg hogy milyen képességeid vannak?-szólt közbe Steve is. Én gondolkoztam egy kicsit mikor össze állt a kép.

-Arabella.-suttogtam.

 -Mi?!-kérdezte Tony.

-Arabella volt.-álltam fel a fotelból.-Senki sem tudta milyen képessége van még is Nick azért mondta, hogy hozzuk el mert nagy erővel bír. Mért pont most ment el? Múltkor a szobámban kutatott és elővett egy rólam szóló mappát amit még Nicktől kértem el. Aztán megint át jött hozzám, de nagyon furcsa volt és utána engem is fura érzés fogott el.-járkáltam fel-alá. -Majd jöttek a rémálmok.-járkáltam tovább.-Tudat befolyásolás vagy tudat módosítás vagy valami ilyesmi. Ő volt a besúgó. Lehet nem is lányod csak elhitette veled, hogy betudjon épülni.-mondtam Tony felé fordulva.

 -Igazad lehet.-állt fel Wanda.-Végig éreztem az új erőt az egész toronyban mikor elment akkor pedig elmúlt. 

-Rendben. Holnap mindent át beszélünk.-állt fel apa és elviharzott.