Vissza értünk a toronyba. Bruce el látta a sebem és tudatta velem, hogy az érzéstelenítő miatt nem fogom érezni egy -két óráig a fájdalmat. A buli el maradt én pedig a kanapén ültem, apa közben elszaladt megnézni, hogy mi van Arabellával. Kicsit bánt, hogy vele többet foglalkozik mint velem, de hát na ez van. Szomorúan bámultam magam mellé. Eszembe jutott a kislány aki látta az anyukája élettelen testét, én pedig semmit nem tudtam ellene tenni. Vajon, hogyan néztek ki az igazi szüleim? És miért dobtak el? Hideg levegőt éreztem és megpillantottam Pietrot a másik kanapén.

-Baj van?-kérdezte Pietro én pedig nem tudtam a szemébe nézni ezért a földet néztem.

-Nem.-mondtam unottan. Pietro nagyon megbántott már azzal, hogy ilyen sokáig szerelmes voltam belé és még az is vagyok és nem vette észre. De ha már Arabellát szereti nem tartom vissza.

 -Haragszol rám?-kérdezett tovább. 

-Nem.-válaszoltam ugyan olyan hangnemben mint az elébb.

 -Akkor mért vagy ilyen?-kérdezett tovább. Nem válaszoltam neki ő pedig folytatta. -Nem tudom mivel bántottalak meg, de sajnálom.-megint csend.-Gemma legalább szeretném tudni mit csináltam.-mondta Pietro tovább. 

-Hagyd már békén. Nehéz napja volt.-hallottam meg Steve hangját és lépteit. Mellém sétált és leült a kanapéra. 

-Érdekes kapitány, te mostanában mindenbe bele szólsz.-mondta Pietro mire fel néztem rá és az ideges tekintetével találtam szembe magam. -Hagynál beszélni Gemmával?

 -Gemma el menjek?-nézett rám Steve. Most komolyan én csináltam ezt a kis felhajtást? Mint az oviban esküszöm. 

-Steve mostanában mindig Gemmi nyakán lógsz igazán békén hagyhatnád.-szólalt meg újra Pietro. 

-Figyelj kölyök. Ne te mond meg mit csináljak.-dőlt előre a kapitány. 

-Mert akkor mi történik? Fel veszed a pizsama szerkód és a pajzsocskádat és adod a menőt?-gúnyolódót higanyszál. Steve rá csapott az asztalra és fel állt. Pietro követte a mozdulatát.

 -Ebből elég!-kiáltottam rájuk.-Pietro, igen haragszom rád! Steve veled különösebben nincs bajom, de hagyjatok most békén! 

-De Gemma...-szólt újra a Maximoff fiú, de félbe szakítottam. 

-Nincs semmi de! Tényleg elég volt a mai nap ti pedig még fesztivált is csináltok!.. 

-Gemma..-szólt Steve, de őt is félbe szakítottam. Hatalmas erő és feszültség tombolt bennem. 

-Nem! Én ezt nem bírom elegem van! Elegem van, hogy én itt már egy senki vagyok! Elegem van, hogy semmibe vesztek! Nem én..én nem bírom ezt!-kiabáltam.

A fejemet is kezdtem el veszíteni hisz már azt se tudtam miről beszélünk. Valaki megfogta a vállam, de egyből elengedte. 

-Nagyon forró vagy!-mondta Nat. Megfordultam és láttam ahogy megégettem a kezét ő pedig szorongatja a fájdalom miatt. Aggódó arccal néztem rá. Bruce termett mellette és megnézte a kezét. Furcsa pillantást vetett rám. 

-Borzasztóan sajnálom! Én nem akartam!-szólaltam meg elcsukló hangon majd felszaladtam a szobámba. Mit műveltem?! Leültem a üvegfalhoz és csak néztem ki az ablakon. Mért szúrok el mindent? Kopogás hallatszódott az ajtón. Nem akartam senkivel sem beszélni ezért nem szólaltam meg. Újabb kopogás amihez hang is társult.

 -Picúr! Most sem szólaltam meg. Hiába, Tony be nyitott és mellém sétált. Leült hozzám és néztük a várost. Nem szólalt meg egyikünk sem csak egy pár perc múlva. -Hallottam, hogy kiborultál.-mondta Tony, de nem néztem rá.-Miért?-kérdezte. Továbbra sem méltattam választ adni neki. -Szóval nem vagy hajlandó velem beszélni. Értettem.-állt volna fel mikor még is megszólaltam.

 -Egy senki vagyok.

 -Ez nem igaz.-ült vissza mellém. 

-De az. Nem vagyok a lányod, már nem! Pietroba pedig még most is bele vagyok bolondulva, de ő Bellát szereti. Steve pedig annyira aranyos, hogy mindig segíteni próbál. Én is meg próbáltam embereknek segíteni. Mint annak a kislánynak, de az anyukáját még sem tudtam meg menteni. És most Natashának sérülést okoztam... 

-Forró vagy.-szólalt meg halkan. 

-Már megint..-hajtottam le a fejemet. 

-Attól függetlenül, hogy meg van a vér szerinti lányom nem változott semmi sem. A kislány anyukája pedig nem a te hibád, hogy halott. Nat pedig erős nő túl éli. A Maximoff gyereknek meg mindent el kéne mondanod, hogy könnyíts magadon. Kapitányt szerintem meg eltalálta Cupido nyila. Tölts mindent tiszta pohárba. 

-Igazad van.-mentem bele. 

-Most megyek picúr. Kiderítjük Bennerel, hogy miért változol át néha kályhává.-állt fel mellőlem. -Később lesz egy kis össze jövetel majd gyere le.-indult el az ajtóhoz.-És igaz nem mondom sokszor, de szeretlek picúr.-ezzel el hagyta a szobát. Talán igaza van. 

* 2-3 óra hossza elteltével kopogás hallszódott az ajtómon.

 -Gyere!-kiáltottam. Az ajtót résnyire nyitva Clint dugta be a fejét.

 -Nem jössz a körünkbe?-kérdezte közben megcsapott az alkohol förtelmes illata. 

-De lehet.

 -Rendben van.-és már távozott is. Úgy döntöttem még is lemegyek. Kicsit normálisabban felöltöztem és utána indultam is le. A lépcsőn lassú, félénk léptekkel lépkedtem. A nappaliban mindenki ott volt és amin meglepődtem, hogy Vízió is. Nagyon el zárkózott tőlünk vagy is tőlem az biztos, hogy nagyon. Láttam Natasha kezét bekötve. A kezéről fel néztem a szemébe majd lehajtottam fejem. Borzasztó, hogy ilyenre voltam képes. 

-Gemma!-hallottam meg egy nem józan hangot. Apa kiabált aki tiszta részegen kelt fel a pult mögül. Most őszinte. Mi lenne ha megkérdezném az igazi szüleimet?. 

-Beszélhetnénk egy kicsit?-kérdeztem apára nézve.

 -Persze.-botladozva ment a nappali végébe. Nem itt akartam vele megbeszélni, de most muszáj lesz.

-Hallgatlak.

 -Miért dobtak el az igazi szüleim?-a kérdésemen meglepődött majd egy picit gondolkodott.

 -Csak apád nevelt egyedül téged és nem dobot el hanem én hoztalak el.-mondta szavait elnyújtva.

 -Ez most komoly?!-akadtam ki. -Halál komoly. –Miért? – préseltem ki összeszorult torkomból a szót. Miért hozott el? Mi oka volt rá?

–Miért fontos ez most? – kérdezte pillanatnyi szünet után, mintha fél vállról venné az egészet. -É..és az anyám?-kérdeztem suttogva. Tony nagy levegő vételek után megszólalt.-Amint megszülettél, lelépet. Ahogy én tudom.-szólalt meg ő is halkan. Most gondolkoztam el azon, hogy biztos tudni akartam én erről? Tuti, hogy nagyon meg bántottam Tonyt.  Megszédültem és neki estem a mögöttem álló személynek. Megpróbált megtartani, de elengedett egy ordítással együtt. Izmaim összerándultak és borzalmasan kezdetek el fáj. Fejem is sajgott és éreztem a hatalmas energiát meg erőt ami fel tölt. A ruháim felgyulladtak és minden elhomályosult. 

*

Steve szemszöge

Két napja, hogy a kórházi ágyon fekvő személynek fogom a kezét és reménykedem, hogy felébred. Be kell vallanom nagyon szeretem. Mióta itt van nem mentem el az ágya mellől. Éjjel-nappal fent vagyok és figyelem. Szemeim karikások a fáradtság miatt, néha lehunyom a szemem, de mikor érzem, hogy mindjárt elalszom inkább kinyitom és tovább figyelem. Arcáról eltűntek a gondterhesség nyomai egyben az idegesség és a bánat nyomai is. Jó így látni, de jobban örülnék annak ha ébren lenne és akkor is így látnám. A torony kórházi terem ajtaja kinyílt és kócos hajú, fáradt fiú lépett be rajta. Rá pillantottam majd vissza emeltem az eddigi személyre a tekintettem. Pietro nem ment el hanem az ágy túlsó oldalán lévő széken foglalt helyett. Nem szólaltunk meg továbbra sem. 

-Öhm..Miért vagy még mindig itt?-szólalt meg végül a szélvész fiú.

 -Legyen az a kérdés inkább, hogy te miért vagy itt?-mondtam komor hangon rá sem nézve.

 -Látni akartam.-mondta szomorúan és meg fogta a felőle lévő kezét a lánynak.-Szeretem. 

-Én is.-vágtam rá gyorsan majd sóhajtottam egyet. Megint csend lett és néztük együtt az eszméletlenül fekvő lányt. 

-Szerinted melyikünket választaná?-kezdet bele újra. 

-Nem ő választ, hanem a szíve. Mindkettőnknek várni kell, hogy megtudjuk kivel érzi magát boldogabbnak. És ha mégis engem választana... 

-Ami lehetettlen.-vágott a szavaimba majd rá emeltem tekintettem és szúrós pillantást vetett rám.

 -Szóval ha engem választani akkor én lennék a legboldogabb.-fejeztem be a mondatom.

 -És ha engem, neked majd bele kell törődnöd.-mondta egy sóhaj kíséretében. 

-Ha pedig egyikünket sem akkor meg mindkettőnknek.-zártam le az egész témát. Az ajtó újra nyílt és belépett rajta valaki aki szó szerint rá vágott a villanykapcsolókra. Az éles fény miatt elkezdtem pislogni majd lassan hozzá szokott a szemem.

 -Sziasztok! Ki mennétek? Megvizsgálnám Gemmát.-ment az egyik géphez Benner és elkezdet valamit be pötyögni. Pietro szélsebesen elhagyta a termet még én nekem eszem agában sem volt elmozdulni Gemma mellől. -Steve.-szólt felém fordulva Benner.

 -Én nem megyek sehova mellőle Doki.-néztem rá szúrósan. 

-Steve!-hallottam meg az ajtóból a nevem. Hátra pillantottam és Natasha állt ott. Karját maga előtt össze fonva, neki támaszkodva az ajtónak bólintott kifele. Rá néztem Gemmire, hüvelyk ujjammal meg simítottam a kézfejét majd elengedtem és felállva a székről kisétáltam a teremből. Nat követett maga mögött becsukva az ajtót.-Gyere igyunk egy kávét.-fogta meg a karom és húzni kezdet a lifthez. Beszállva a gépezetbe neki dőltem a korlátnak, fejemet a lift falának támasztottam és néztem felfelé. A lift megállt, kis csilingelés kíséretében kinyílt az ajtaja, mi pedig kisétáltunk belőle. A konyhafelé véve az irányt, Tonyt láttuk aki valamit pakolt ott. Nem szólva hozzá elmentem mellette és ki vettem a szekrényből két bögrét. Natasha elindította a kávéfőzőt és nem volt másdolgunk mint várni. 

-Látom sikerült végre ki mozdulnod.-sétált felém Tony és levett magának is egy bögrét. -Be vagy fásulva kapitány.-mondta gúnyosan.-Nem tudom miért vagy annyit a lányom közelében úgy, hogy jó lenne egy kicsit hagynod. Lehet igaza van higanyszálnak.-az utolsó mondatott már inkább magának mondta, mint nekem.

 -Stark mért hagynám békén Gemmát? Az apja lennél. Mióta ott fekszik még arra a folyósóra sem néztél el. Mindenki meg érti, hogy itt a vérszerinti lányod és, hogy pótóljátok az elveszett időket, de Gemma is a lányod. Előtted nőt fel. Te voltál a példaképje a mindene az apja!-emeltem meg egy picit a hangom.-Most pedig alig foglalkozol vele, ami eléggé rosszul esik neki ha nem vennéd észre. Gondolj csak a saját apádra.-ezzel távoztam a konyhából vissza abba a teremben ahol Gemma fekszik.

 Benyitva Bruce még dolgozott valamin, nem törődve vele leültem vissza a helyemre. Hátamat a szék háttámlájának támasztottam, jobb kezemet magam elé emelve rá támasztottam a bal kezem és ujjaimmal fogtam az arcom. 

-Mikor fog felébredni?-kérdeztem Bennertől aki össze rezzent a hangomtól. Gyorsan megfordulva szemügyre vett majd újra a gép irányába fordult. 

-Reménykedjünk, hogy pár órán belül.-mondta szemüvegét levéve majd a köpenyének elejébe akasztotta. Megfogott pár mappát és kiment ajtót becsukva. Néztem a nyugisan pihenő lány majd székemet közelebb húzva az ágyhoz megfogtam a kezét fejemet pedig a mellkasára raktam. Hallgattam a nyugtató szív dobogását, lassú levegő vételeivel a mellkasával együtt emelkedett a fejem. Az álom a szememre jött és el is nyomott egy kis idő után. 

*Gemma szemszöge* 

Csörömpölésre lettem figyelmes. Izmaim fájtak a csontjaimmal együtt. A fejem se volt jobb állapotban. Lassan kinyitottam a szemem és a mellkasomon meg pillantottam csendesen szunyókáló szőke hajú férfit. A kapitány aludt kezemet fogva. Annyira aranyos. Késztetést éreztem arra, hogy megsimogassam a haját, így a szabad kezemmel óvatosan simogatni kezdtem. Hallottam egy nyöszörgést, fejemet oldalra fordítva Bruce szedett össze valami kütyüket meg szereket a földről egy tálcára rakva. Mikor végzet fel állt és rám kapta tekintetétt. Lerakta az asztalra a tálcát és mellém sétált. 

-Hogy érzed magad?-kérdezte a székre leülve.

 -Fogjuk rá, hogy jól.-néztem vissza az alvó Stevere.-Meddig voltam kiütve?-simogattam tovább a haját.

 -Ha úgy nézzük három napja. Már 2 órája, így alszotok. Aranyosak vagytok.-mosolygott mégis egy kicsi bánat volt a mosolyában.

 -Mi történt?

 -Az erőd felgyülemlett és kisebb adagban, így tőrt ki rajtad. Ha ezt tovább hagyjuk akkor legközelebb nem ébredsz fel.-mondta komoly hangon. -Kéne az ugye amivel be injekcióztak?-kérdeztem rá nézve.

 -Igen.-sóhajtott.

 -Megoldom.-fordítottam vissza Steve felé a fejem. -Hogy, hogy itt van?-böktem a kapitány felé a fejem.

 -Nem mozdult el mellőled mióta itt fekszel csak egyszer, de akkor is nagy nehezen.-mosolyra húztam a számat.-Pietro is benézett hozzád. -eltűnt az a kicsi mosoly a számról. -Akkor most melyik fiú?-rá kaptam a tekintettem Bennere.

 -Nem tudom.-haraptam be az alsó ajkam majd lehajtottam a fejem.-Pietro Arabellát szereti. Én pedig Pietrot, de az is lehet, hogy Steve is sokkal többet jelent nekem, mint barát.

 -Pietro Arabellát?!-nevetett fel halkan.-Pietro gyűlöli Bellát. Natashanak, Wandának és nekem panaszkodott róla.-nevetett még mindig.

 -Hisz azt mondta a kapitánynak, hogy Stark lányát szereti.-néztem vissza rá. -Te is Stark lánya vagy.-mosolygott rám. 

-Szóval rám célzott?-néztem vissza kapitány szőke hajára.

 -96% rá az esély. Úgy, hogy döntened kell. Nem játszadozhatsz velük.-törlődött le a mosoly az arcáról.

 -Tudom. 

Steve mocorogni kezdett ami azt jelenti, hogy mindjárt fel kell. 

-Úgy látom mindjárt felébred. Magatokra is hagylak.-mondta Bruce és mar távozott is. Alvást tetetve feküdtem az ágyon abban a pózban mielőtt fel keltem volna. Éreztem ahogyan Steve felemelkedik a mellkasomról. Egy ásítás hagyta el a száját. -Miért nincs úgy mint a filmekben?-kezdet el beszélni.-A férfi bent ül kedvese mellett a kórházban, elalszik és mire felébred kedvese is magánál van majd puha lágy csókot ejtenek egymásnak. -fejezte be nekem meg el kellett ezen mosolyognom. 

-A filmek túl egyszerűek, mi miért ne lennénk bonyolultak?-mondtam mosolyogva és szememet kinyitva. A kapitány meglepődött majd ő is elmosolyodott. Néztünk egymás szemébe hosszasan én pedig elvesztem a kék szemeiben. Ő elkezdett közeledni felém, mire észbe kaptam vészesen közel volt az arcomhoz. Résnyire nyitotta a száját majd még közelebb hajolt. Ajkaink mielőtt össze értek volna elfordítottam a fejem, így az arcomat puszilta meg inkább. Akár mennyire is vágytam a csókjára nem voltam tisztában azzal, hogy mit érzek iránta. Steve szomorúan nézett rám miközben eltávolodott tőlem. 

-Én.. -Megértem.-vágott közbe.-A filmek egyszerűek, mi miért ne lennénk bonyolultak?-mosolygott majd elkezdte az ujjával simogatni a kézfejem. Vissza mosolyogtam rá és csodáltam továbbra is a tekintetét. Steve vagy Pietro?! Steve vagy Pietro?! Steve vagy Pietro?! Folyamatosan ez cikázott a fejemben. A dolgom, így is meg lett nehezítve, hogy tudom Pietro lehet belém szerelmes. Esélyem lenne arra amire már régóta vágyom. Az érintéseire a közelségére a szeretetére, de Stevetől is vágyom ezekre. Olyan nehéz ezt eldönteni.

*

 -Bruce..Bruce..Bruce!!!!-kiabáltam a gépeknél munkálkodó férfinak.

-Tessék?-fordult felém. 

-Mikor mehetek el innen?-kérdeztem magam előtt össze fonva a kezem és mérgesen néztem rá. 

-Holnap talán.-fordult vissza és elő vett egy injekciós tűt. Bele szúrta egy üvegbe majd a tetejét felfele húzta, így a tű tartalma megtelt átlátszó folyadékkal. 

-Mit akarsz azzal csinálni?-kérdeztem ijedten. 

-Ez neked lesz.-jött közelebb.-Meg próbalom ezzel stabilizálni a képességed, így remélhetőleg nem leszel rosszul. 

-Ide ne gyere azzal!-kiabáltam rá majd gyorsban feljebb ültem az ágyon. 

-Hisz a HYDRÁ-nál is kaptál injekciót ezt is túl éled.-mondta mosolyogva.

 -Az hirtelen történt és nem is voltam magamnál!-kiabáltam vissza a férfinak. 

-Ne már, hogy Gemma Stark fél a tűtől. -nevetett az ajtóban Steve. 

-Hát, de! És fogadni merek, hogy te is félsz valamitől hiába vagy Amerika Kapitány.-gúnyolódva próbáltam mondani, de közben figyeltem Bruce kezében a tűt.

 -Megfogom a kezed ha kell.-mosolygot Steve majd beljebb jött és leült a szokásos helyére az ágyam mellett. Nyújtotta a kezét viszont én el toltam. 

-Nem kell. 

-Na jó most már ezt be kell adnom.-mondta Benner és már szúrta is volna a karomba.

 -Várj!-kiabáltam még ő megállt a tevékenységében. -Ad a kezed!-fordítottam Steve felé a fejem majd kinyújtottam neki a kezem. Ő mosolyogva megfogta. Bennere néztem bólintottam egy aprót majd újra Steve felé fordítottam és becsuktam a szemem. Mikor belém szúrta a tűt gyengéden megszorítottam Steve kezét. Ő is szorított egy egy picit az enyémen. -Nem igaz! Kész van már?!-kérdeztem mérgesen.

 -Már rég.-mondta Bruce. Kinyitottam a szemem és Benner már az asztalnál volt. Vissza néztem a kapitányra aki kuncogott egyet. -Öhm én most megyek.-mondta Benner és már el is sétált. 

A kapitánnyal néztük egymást csendben. Nem az a kínos csend volt. Álmos voltam, szemeimet már alig bírtam nyitva tartani. Körülbelül este 11 óra lehetett. Lejjebb csúsztam az ágyon és próbáltam aludni. Vissza emlékeztem arra mikor felébredtem és Steve a mellkasomon feküdt.

 -Kérdezhetek valamit?-néztem Stevere.

 -Persze.-mondta majd a plafont kezdtem el nézni. Be haraptam az alsó ajkam és a végén kiböktem. 

-Nem alszol itt? 

-De.-mondta majd elkezdett elhelyezkedni a széken.

 -Nem ott.-vágtam közbe az akciójának. 

-Hanem?-nézett rám értetlenül. Újból beharaptam az ajkam.

 -Én úgy gondoltam, mint a múltkor.-dadogtam el egy picit. Steve mosolygott és lefeküdt a mellkasomra. Megint késztetést éreztem, hogy megsimogassam a haját. Tétováztam majd mégis bele túrta a szőke tincseibe.

 -Ez nagyon jól esik.-morogta. Én csak kuncogtam egyet. Később mind a ketten elaludtunk. Lassan nyitottam ki a szemem. 

Az ablakon beszűrődött a reggeli nap sugarai. Steve már nem volt itt velem és a toronyban is túl csend volt. Úgy döntöttem fel kellek innen. Reménykedve, hogy nem lát meg senki ki osontam a lifthez. Megnyomtam a kiválasztott emeletnek a számát és már indult is. A gépezet megállt és egy halk csilingeléssel kinyitódott az ajtó. Indultam a szobám felé amilyen gyorsan csak tudtam. Be mentem a szobámba és szembesültem azzal a ténnyel, hogy a kupi nem tűnik el magától. Lezuhanyoztam ami nagyon jól esett majd felvettem ilyen otthoni ruhát. Amikor kész lettem kiosontam a szobámból le a konyhába. A konyhában elindítottam a kávé főzőt levettem egy bögrét és már csak vártam. 

-Te mit csinálsz itt? -kisebb szívinfarktussal fordultam a hang irányába. Pietro állt a lépcsőn és egy szemhunyásnyira előttem.

 -Már untam az orvosi szobát.-mondtam lehajtott fejjel. 

-Vissza kell menned. -Majd. Pietro közelebb jött és oda nyomot a konyhapultnak. Felnéztem rá meglepődve. -Miért haragszol?-kérdezte és végig húzta a hüvelyk ujjával az alsó ajkam. Próbáltam elfordítani a fejem, de nem jártam sikerrel. Ez annyira jól esik. Legszívesebben megcsókolnám, de akkor mi lesz Stevevel? 

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem miközben a kezemmel eltoltam az övét.

 -El mentek bevetésre.-távolodott el tőlem.-Én pedig maradtam vigyázni rád és Bellára.-mondta ki gúnyosan a nevét.

 -Értem. Csend telepedett közénk. Kitöltöttem magamnak a kávét és elindultam a lépcső irányába.

 -A kapitány miben jobb, mint én?-kiáltotta utánam a kérdést. 

-Tessék?-fordultam meg értetlen fejjel. 

-Miért vagy vele többet, mint velem?-jött lassan felém. Nem tudtam mit mondjak, így nem szólaltam meg. -Hisz néz rá. Egy öreg ember ha úgy nézzük. -mondta én pedig vetettem rá egy szúrós pillantást.

 -Legalább nem olyan gyerekes, mint te. -fel mentem a lépcsőn. Pietro utánam szaladt, a kávé kiesett a kezemből mikor megfogta mind a két csuklóm és neki szorította a falnak. 

-Én..én..én.-dadogott.-A francba is! Szeretlek érted!-kiabált rám.-Zavar, hogy a kapitánnyal több időt töltetsz mostanában, mint velem! Miért?! Nem válaszoltam neki. Idegesen nézett rám amitől egy picit megijedtem. Ekkor Vízió bújt ki a falból. Mindketten rá kaptuk a tekintetüket.

 -Baj van Miss Stark?-kérdezte tőlem miközben Pietrot figyelte. A fiú elengedte a csuklóimat. 

-Nem.-dörzsöltem meg a kezemet és mérgesen rá néztem Pietrora majd elsiettem a szobámba. Amint beléptem egy nem várt személy volt bent. -Arabella?!-szóltam oda a szekrényemben kutakodó lánynak. -Mit keresel itt?

 -Én csak..csak vissza hoztam a pólód. Apa adta még múltkor. -állt fel a szekrényem mellől. 

-Tűnj innen!-nyitottam tágasabbra az ajtót. 

-De Gemma.-lépett felém két lépést majd megállt. 

-Menj innen.-mondtam nyugodtabb hangon, mint az elébb. Bella kisétált a szobámból én pedig be vágtam az ajtót. Mit kereshetett itt? Át néztem a szobám minden egyes részét, hogy minden meg van-e. Semmi nem tűnt el viszont volt egy mappa elő szedve. Az én mappám amiben minden le van írva. Még én kértem el Fury igazgatótól. Valamit tervez, de mit?