A bázishoz érve egy gyors terv készítést végeztek el a Quinjetben, amire őszintén bevallom, hogy nem nagyon figyeltem. Teljesen lefoglalt az, hogy a ereimben égető érzés keletkezett. Magamban imádkoztam, hogy ne most szabaduljon el a képességem. Hüvelyk ujjammal végig simítottam a bal csuklómon, hogy enyhüljön az érzés. Néha megesik, hogy nem tudom kontrollálni az erőm és akkor általában szúró, égető vagy esetleg kellemetlen érzés keletkezik az ereimben.
Valaki megérintette a vállam, amire egy kicsit megugrottam. Megfordultam és a Kapitánnyal szemben álltam. Kék szemeibe néztem és egy pillanatra elmúlt az ereimet kínzó érzés és egy másik keletkezett. Egy kellemesebb.

-Mehetünk? - kérdezte, mire bólintottam. Felcsatoltam az övem és elindultunk be. Lassan mentünk az épület felé, mikor a Kapitány jelezte, hogy álljak meg. Szemeimmel körülnéztem, még Steve felém fordult és eldobta a pajzsát. Leblokkolva álltam, a vesztemet éreztem a vibrániumból készült tárgy felém suhanásakor. De nem engem talált el hanem az egyik katonát, aki a hátunk mögött lopózott. A Kapitány újra magához vette a pajzsát még én próbáltam magam megnyugtatni. Steve mellém ért és kezével nyugtatóan végig simított a hátamon. Ha már eddig nem kaptam levegőt, most még jobban nem kapok.

-Minden rendben? - kérdezte és elindult előttem. Utána siettem légszomjban szenvedve és csak pislogtam, hogy felfogjam az eseményeket. Felnéztem a Kapitányra, aki csak is előre koncentrálva sietett be az épületbe. Bent a folyosók félhomályban tündökölnek, ahogy végig haladunk rajta. Az egyik pillanatban hangok csendültek. Katonák hangjai nem messze tőlünk. A Kapitány maga elé tartotta a pajzsát és előrébb mentünk majd lefordultunk egy nagyobb helységbe. Nem voltak többen, mint tíznél, tizenötnél. Kapi rám nézett, én pedig bólintottam jelezve, hogy mehet. Eldobta a pajzsát ezzel kiütve három katonát. Én is elindultam, kirúgtam az egyik alól a lábát majd fejbe rúgtam, így álomba kényszerítve. Az egyik rám emelte fegyverét én viszont megfogta a csuklóját kicsavartam a pisztolyt a kezéből és gyomorszájon ütöttem. Közben jött még egy a hátam mögött, akinek behúztam a könyökömmel majd az előttem lévőnek behúztam és belerúgtam a hasába. Hátra esett, szétterülve a földön. A másik az orrát fogta melyből kis patakban folyt a vörös vére. Elindult felém, én pedig újra behúztam neki, bele rúgtam a térdébe ezzel a földre kényszerítve, majd tarkójánál összefontam a kezem és nagy erővel a térdemhez húztam, amivel fejbe rúgtam. Úgy, mint a többi, ő is kifeküdt a földön. Hirtelen az egyik vállamnál fogva fordított maga felé és elkapta a torkom. Bele ütöttem a mellkasába, sőt még meg is  rúgtam, de semmi. A lámpa halvány fényében megcsillogott valami a kezében, ami nem más, mint egy kés. Bepánikoltam és próbáltam szabadulni, mikor a mellkasára tettem a kezem. Elkezdtem magamtól eltolni, nem sikerült és ő már szúrt volna mikor az ereimben jelentkezett az a fájdalmas érzés. A katona tágra nyílt szemekkel nyöszörgött fel, bőre elkezdett fehéredni és a fehér csík egyre jobban kúszott felfele rajta. A kést kiejtette és a nyakamat is elengedte majd összeesett. Kapkodni kezdtem a levegőt, ahogy néztem a megfagyasztott férfit. Megrémültem. Még soha nem csináltam ilyet. Még soha nem fagyasztottam meg senki. Hevesen dobogó szívem és légzésem csillapítását próbáltam megakadályozni, lenyugtatni, de semmi. Bepánikoltam.

-Gemma! - szólt a Kapitány, akire nem tudtam rá nézni. Féltem, túlságosan megrémültem, ez az érzés feszíteni kezdte a mellkasom és elnyomta a zajokat körülöttem. - Hé! - fordított magával szemben és megakart ölelni, de azonnal hátrébb löktem. Nem akartam bántani, nem akartam, hogy őt is megfagyasszam. A könnyeimmel küszködtem, mikor lassan elkezdett felém lépni, én pedig hátráltam. - Semmi baj. - tette fel kezeit óvatosan. Mintha egy pillanatra ő is megrémült volna. Óvatosan oda jött hozzám és lassan megölelt. Nagyon féltem, próbáltam továbbra is nyugtatni magam nehogy őt is bántsam. Karjaiban a szívem normális ritmust vett fel, ahogy légzésem is. Nyeltem egy nagyot és elhúzódtam Steve-től.

-Jól vagyok. - mondtam és elindultam a lépcsők felé. Egyáltalán nem voltam jól. Minden porcikám remegett az előbbi cselekedetem miatt. Egy pillanatra megálltam, lehunytam a szemem és nagy levegőt vettem, hogy a bevetést lehetőleg tiszta fejjel végezem el. Le mentem a lépcsőn, nyomomban a Kapitánnyal. Egy olyan helységhez értünk, ahol nagy részben cellák vannak. Közöttük sétálva sietett előrébb Steve, mikor hirtelen megállt az egyik előtt.

-Itt van. - szólalt meg, én pedig mellé siettem. A cellában egy szőke hajú lány feküdt a földön elterülve. Ahogy elnézem eszméletlenül. Szétnéztem, keresve bármi olyan eszközt a tekintettemmel, amivel kitudjuk szabadítani. Nem találtam semmit, csak a Kapitány tekintetét.

-Mi az? - kérdeztem kérdőn, mire lenézett a padlóra és nagyot sóhajtott.

-Tudom, hogy megijedtél. - nézett vissza rám. - De muszáj segítened.
Idegesen elkaptam róla a szemem a lányra és felsóhajtottam. Nem akartam használni az erőm, mindig is úgy alakítottam mindent, hogy ne keljen. Viszont kevés időnk van és most szüksége van a lánynak is rám.

-Rendben. Szerintem megtudom olvasztani. - fogtam meg a cella két rácsát és bele is kezdtem. Az ereimben végig szaladt az égető érzés és csak próbálkoztam. Nem történt semmi, így szemeimet becsukva próbálkoztam tovább. Megszédülve nyitottam ki barna íriszeim és tompa fájdalomra a fejemben. Térdre roskadtam, mikor is a piros fények felgyulladtak és a riasztó hangja őrületes zsivajba kezdett.

-Gemma.

-Ha sikerül, felkapod és kiviszed innen. Értve? - kérdeztem keményen rá nézve, közben nehezen levegőt véve.

-De..

-Értve? - kérdeztem meg újra, most viszont erélyesebben. A Kapitány bólintott és meg újra belekezdtem. A testemet szúró érzések lepték el, belülről pedig mintha szétakarnának szakítani. A rács hangosan esett nagyobb darabokban a földre. Ahhoz képest, hogy megolvasztani akartam, megfagyasztottam. A látásom elhomályosodott és a lány cellájával szemben lévő másik cella rácsainak támasztottam a hátam. Zihálva néztem, ahogyan a Kapitány karjaimba veszi és elém sétál.

-Menjünk! - mondta Steve, de nem volt erőm felállni. Testem legyengült és csak ültem a földön tehetetlenül.

-Majd utánatok megyek. - mondtam kezemmel intve, hogy menjen már. A Kapitány feszesen állt előttem, mire megforgattam a szemem. - Menj már! - kiabáltam rá, mire nagy nehezen, felmordulva elindult. Nem éreztem a végtagjaim az egész testem, mintha lebénult volna.

- Wanda, hol vagy? - kérdeztem erőtlenül, nagyokat pislogva.

-Gemma, mi a baj? - kérdezte ijedten, de nem csak ő hanem Tony is.

-Nem érzem a testem. - szívtam be egy nagy adag levőt.

-Hol vagy? - kérdezte Maximoff.

-A celláknál. - mondtam és csak egy pillanatra hunytam le a szemem. Szerintem egy pillanatra. Mikor kezdtem visszatérni magamba kinyitottam a szemem és megvártam még a homályos látásom kitisztul. A rácsokba kapaszkodva álltam fel ülő helyzetemből majd oldalra néztem, ahol a feketeségben csak egy férfi alakot láttam kirajzolódni. Összeszűkítettem a szemem, ahogy teljes testtel felé fordultam.

- Steve? - kérdeztem, mire nevetés hallatszót fel. A férfi előrébb lépett és be kellett látnom, hogy ő nem Steve. Tettem pár lépést hátrébb, mert még nem teljesen szedtem össze magam. Olyan ismerős az arca, de nem ugrik be, hogy honnan is. - Ki maga? - kérdeztem, miközben kezem az övemben lapuló fegyveremre siklott.
- Biztos ismersz, de azért bemutatkozom. Brock Rumlow. - hajolt meg egy kicsit, mosolyogva, amire felemeltem az állam és kihúztam magam jelezve, hogy nem félek tőle. - Segíteni jöttem. - mondta és elkezdet felém sétálni. Előkaptam a fegyverem majd meghúztam a ravaszt miközben, valaki a hátam mögött, nagy erővel a rácsokba verte a fejem. Össze estem a földön kikötve és fájdalmasan felnyögtem. A fejem majd szétszakadt a látásom hol homályos, hol pedig kitisztul a fülem pedig folyamatosan csenget. Összegörnyedve nyúltam a fájó ponthoz ahol megéreztem valami meleget. Kezemet szemügyre véve, a vörös vérem tarkította. A kínzó fejfájásra nyöszörögtem és a fegyverem kerestem, ami kiesett a kezemből. Felettem megállt két alak és úgy néztek rám. Az egyik Rumlow, akinél úgy látszik elvétettem a lövést a másik pedig, aki a rácsokba verte a fejem ezek szerint. Karja fémből van, amin megcsillan a halvány piros fény. Fél hosszú barna haja van és borostás arca. Rumlow injekciós tűt nyújtott át a kezébe, aki elvette és lehajolt hozzám majd a lábamba szúrta. Kellemetlenül felnyögtem és végig néztem, ahogyan a furcsa, kék folyadék a szervezetembe kerül. Kihúzta belőlem a tűt majd a fejemhez sétált.

-Alig várom a legközelebbi találkozást. - mondta Rumlow és férfi behúzott nekem, így teljes sötétséget hozva rám.