- Gyakoroljunk.-mondta Buck miközben állt fel az ágyról.

-Már is?-löktem arrébb Stevevet, hogy én is fel álljak.

-Az idő szorít minket.-vett elő egy kólát. Letette az asztalra én pedig elé álltam. El kezdtem koncentrálni és minden csak fájdalommal jár és sikertelenséggel. Abba hagytam egy pillanatra és nagyot szippantottam a levegőből. Bent tartva egy kis ideig ki fújtam lassan felemelve a jobb kezem a kóla irányába tartva. Becsuktam a szemem és elképzeltem az erőm. Elképzeltem, hogy milyen színű és hogyan tölti meg az egész testem. Éreztem ahogyan végig marja minden egyes izmom.

-Gemma elég!-kiáltott Steve. Szemeimet nem tudtam kinyitni, mintha öröké, így maradnának csukva. Nagyon sok erő gyülemlett fel bennem amit most kiszabadítottam és nem tudom leállítani. -Gemma!

Hallom továbbra is a kétségbeesett kiáltást, de nem tudok leállni még azt nem éreztem, hogy a lábamból a testemből az erő a kezembe megy és ott elhagy. Térdre esve kapkodom a levegőt ami nem jut el a tüdőmig. Kinyitom a szemem és már nem látom a kis ház falait sem a tetejét. Csak a lehulló, égő törmelékeket. Nem látom Stevevet sem Buckyt. Egy szörnyeteg vagyok. Még most jöttem rá milyen is az erőm valójában és, hogy mit csinál belőlem, ha kiszabadítom.

-Steve!-kiabáltam. Az adrenalin a félelem és kétségbeesés segített a lábamra állni.-Steve!-mentem végig az égő romok között. Ha tűz ért a bőrömhöz nem fájt inkább kellemes, édes simogatásnak érzett. -Steve!-kiabáltam tovább, kilépve a leomlott egykori ház falon. A kis (volt) ház körül egy erdő áll amit elkezdtem romba dönteni. Égtek a fák hangos ropogás kíséretében. Nem hagyhattam, hogy leégjen az egész mégsem tehetem semmit. Most még a jég képességemet sem merem használni. -Steve!-meg állíthatatlanul kezdtek el folyni a könnyeim amint a földre roskadtam. -Nem!-kiáltottam el magam bár tudtam, hogy senki nem fogja hallani. Senki nem fog segíteni! -Nem! Nem! Nem!-ütögettem a talajt mintha ő tehetne az egészről. Pedig nem. Én tettem! A vasember páncélját hallottam ahogyan le száll a megégett fű szálakra. A szerkezet hangos csavarok morajába kezd majd abba hagyja és helyette fel váltja egy lassú és óvatos léptek amik felém tartanak.

-Picur én..-guggolt le mellém, de nem engedtem, hogy befejezze a mondandóját.

-Megöltem őket!-karoltam bele a nyakába. Fejemet a mellkasába fúrtam, öltönyét ezzel eláztatva.

-Kiket?-kérdezett kicsit nyugtalanul.

-S..Stevet és Buckyt!-sírtam tovább. Felnéztem Tonyra aki csak előre bámult és kapkodót a levegő után.

-Gyere. Menjünk.-állt fel mellőlem kissé ridegebben bánva velem és a szavaival.

-Én nem mehetek.-mondtam rekedtes hangon miközben fel álltam.

-Miért nem.-pillantott rám megfordulva.

-Nézd mit tettem.-mutattam az égő házra és fákra.-Elég bajt okoztam. -néztem rá aztán elindultam az erdő felé.

-Gemma!-jött utánam Tony. Ahogy megfordultam egy kisebb jég falat csináltam kettőnk közé, hogy ne tudjon utánam jönni. Meg sem szólalva indultam tovább. Alig léptem pár lépést Natasha ugrott elém.

-Gem most vissza jössz velünk.-mondta komoly hangon.

-Nem.

-Ahogy akarod.

Pár lépést szaladt majd csúszva a földön kirúgta alólam a lábam. Gyorsan álltam fel felé fordulva. Megint nekem jött és meg rúgta az oldalam majd beakart húzni, de mire sikerülhetett volna neki arrébb löktem a kezét, így az ütés más irányba ment. Megint megakart ütni csak a másik kezével én pedig hátrébb lépve védtem ki ütését. Amikorra feleszméltem bele rugót a hasamba és neki estem a mögöttem lévő fának. Natasha az alkarjával szorította oda a torkom. Megfogtam a karját és elkezdtem használni az erőm. Óvatosan mégis fájdalmasan fagyasztottam egy kicsit a kezén. Elengedett és a kezét fogva tántorodot el tőlem. Megint meg akadályozták, hogy lelépjek mert Tashának hátat fordítva Pietro és Wanda állta el az utam.

-Tűnés!-förmedtem rájuk. Valahogy már nem érdekelt semmi a fájdalmamat elnyomtam és élveztem, hogy ekkora erővel vagyok megáldva. És nem bántam meg, hogy Natashán is használtam. Marha jó érzés volt.

-Velünk kell jönnöd...-kezdte Pietro.

-Segítünk.-és fejezte be Wanda. Mégis miért akarnak nekem segíteni. Most érzem magamat szabadnak.

-Nekem nem kell segítség.-jelentettem ki határozottan.

-De, igen is kell.-mondta Pietro és látam rajta, hogy futásnak akar eredni. Felemeltem a kezem és oda fagyasztottam a lábát a földhöz. Éles fájdalom ért ami miatt a földre kényszerültem. Fájdalmas nyögések közt ránéztem Wandára aki rám koncentrált. Keze közt ott gabalyodtak a skarlátvörös köd. Minden erőmet összeszedve csináltam egy tűz golyót és hozzá vágtam a mögötte lévő fához ami, így is már félig el égedt. A fa rá dőlt Wandára, az én számon pedig megjelent egy győztes mosoly. Nem tudom a gyors változásom okát, de nagyon jól érzem magam.

-Gemma Stark.-halottam meg az ismerős hangot a hátam mögül. Megfordultam. A megviselt Amerika Kapitány állt előttem. Mosolyra húztam a számat és ki mondtam azt a szót ami borzasztóan fájt volna, de nem.

-Úgy látszik nem jártam sikerrel.

Sokáig csak néztük egymást aztán eldobta a pajzsát ami fejbe talált. A földön terültem el nyöszörögve és a világ sötétűlni kezdet.

*Steve szemszögéből*

Mikor magamhoz tértem a romok közül Gemma éppen Natashával harcolt. Fájdalmas nyögésekkel álltam fel velem együtt pedig Buck is.

-Jól vagy?-néztem rá kérdően mire ő csak bólintott. Ki lépve az égő és lebomlott falon Tony irányába indultam meg ahogy megláttam.

-Stark mi történik?-kérdeztem mellé érve és Gemmáék felé bökve.

-Hála az égnek nem haltál meg.-nézet rá sunyiban Buckyra.-Vagy is nem haltatok meg. Az a helyzet, hogy Gemmára szereltünk egy kis kütyüt ami jelzi, ha az ereje nem stabil. Az ereje túl sok és nem használta. Ez olyan, mintha megengednél egy kád vizet, de nem zárod el a csapot. Egy idő utan ki folyik a kádból a víz. Csak most még az agya is elgurult.-sorolta Tony.

Megint Gemmáékra néztem és Wanda próbálta sakban tartani. Elindultam feléjük, amire oda értem Wandára rá dőlt egy fa.

-Gemma Stark!-szóltam oda a lánynak. Megfordult a hangom hallatára, mosolyt húzva szájára. -Úgy látszik nem jártam sikerrel.

Tudtam mire gondol, hogy nem tudott megölni. Ez fájt a legjobban tőle. Hogy mondhat ilyet? Hisz szeret.. vagy nem? Nem Steve! Ő most nem önmaga! Eszméltem fel a gondolkodásomból és hozzávágtam a pajzsom ami fejbe találta.

***

-Felébredt. Be mész hozzá?-jött ki Bruce az orvosi szobámból.

-Igen.-feleltem és besétáltam a helységbe. Gem az ágyon ült maga elé bámulva. Könnyek szöktek kifelé rohamosan a szeméből.

-Szia.-köszöntem neki amire azonnal ram kapta tekintetét.

-Steve? Jézusom! Nem haltál meg!-kezdet el sírni még jobban. Fel pattant az ágyról és térdre rogyott. Oda szaladtam hozzá és leguggoltam mellé. -Én borzalmasan sajnálom, nem tudtam leállni. Bucky is jól van?-nézett rám könnyes arcal.

-Igen.

-Sajnálom.-döntötte a homlokát az enyémnek.

-Semmi baj.-válaszoltam halkan és nyomtam egy puszit az arcára. -Nem emlékszel mi történt utána?

-Elhagytam az épületet és apa is ott volt vagy akkor érkezett. Ennyi. Miért?-kérdezett vissza.

-Csak úgy megkérdeztem.-fogtam a karjaimba és vissza raktam az ágyra. Közelebb hajoltam az arcához, hogy megcsókoljam, de aztán eszembe jutott az amit mondott. A csókból puszi lett a szája mellé. Gem értetlenül nézett rám.

-Nem akarsz megcsókolni?-kérdezte.

-De, majd idővel.-feleltem és elindultam az ajtó felé. 

*

Az az érzés, hogy tudod milyen veszélyes vagy és szerencsétlen még hozzá bántod a barátaidat, vagy is inkább családtagjaidat és azt akit mindennél jobban szeretsz...szörnyű. Egy szörnyeteg vagyok egy elbaszot, idegesítő potyautas az életben. Az élet pedig mindent meg tesz, hogy ledobjon a száguldó vonatáról. A bosszúállók között is csak zavaró tényező vagyok. Két hete forgatom ezeket a gondolatokat a fejemben. Két héttel ezelőtt bántottam azokat akiket szeretek. A betegszoba ágyán fogadtam meg mikor Stark mindent el mondott, hogy többé nem használom az erőmet, egyiket sem. A fejemben sok minden megfordult egyben az is, hogy el kéne költöznöm. Miért maradnék itt, hisz nem lennék hasznukra. Nem mintha eddig hasznukra lettem volna. Most nyugi van a toronyba. A kapitány sincs itt Buckyval együtt ment el és hagyott itt. Mondjuk megértem. Se Clint, se Thor még Natasha sem tartózkodik a toronyban. Akik itt vannak az Wanda aki még lábadozik miattam, Vízió pedig éjjel-nappal vele van. Pietro is itt van és mikor össze futunk a folyosón akkor is csak pár másodpercre látom. Benner teljesen elzárkózott a laborjába mióta Nat el ment. Ez a pillanat alkalmas, hogy lelépjek és el fussak a gondok elől. Gyávaság? Az.

-Apa.-léptem be a félhomályban lévő szobába. Az ágyon meglepően nézett rám egy kék szempár. A szeme színe Steve szemére emlékeztet. Mosolyra húzva a száját kisöpörte a szőke tincseit az arcából. Fel állt az ágyról elindult felém és előttem megállt.

-Szia! Jessica vagyok!-nyújtotta felém a jobb kezét amire fintorogva néztem.

-Diana.-löktem arrébb egy kicsit, hogy beljebb tudjak menni.-Tony!-mondtam nagyobb hangerővel. A fürdőszoba ajtaja kinyílt és köntösben lépet ki a keresett személy.-Beszélnem kell veled.

-Rendben.

Egyszerre néztünk rá a szöszire.

-Én már itt se vagyok.-szaladt a táskájáért majd letett egy papír cetlit az asztalra.-Tony.-biccentett apa felé mosolyogva. -Diana.-nézet rám lenézően majd távozott.

-Diana?-nézett rám kérdően.

-Szöszi csajszi az ágyban?-néztem rá félig mosolyogva. Mesélték nekem, hogy régebben minden második napon más lányok fordultak meg az ágyában. Fúj.

-Néha ki kell engedni a gőzt.-mondta. Helyett foglaltam az ágyon ahol még az elébb Jessica ült.

-Miről akartál velem beszélni?

-Gondolkodtam és arra jutottam, hogy elkéne költöznöm és egy kis normális munkát kéne keresnem.-válaszoltam szomorúan.

-Picur felejtsd el ami történt.-guggolt le elém.

-Bántottam azokat akiket szeretek! És azt mondod felejtsem el?!-akadtam ki.-Ezt nem lehet csak úgy el felejteni! Apa, elmentek! Wanda meg miattam feküdt a beteg ágyon!

-Bárkivel megtörténhetett volna..-nem hagytam, hogy végig mondja.

-De mégis velem történt meg!

-Egyezünk meg abban, hogy még 1 hétig maradsz és gondolkozol a dolgon. Rendben?Szívtam be egy nagy adag levegőt majd lassan kiengedtem.

-Rendben.-suttogtam.

Vissza mentem a szobámba és tekintettem az éjjeliszekrényen levő naptárra esett. Szemügyre vettem és megbizonyosodtam, hogy egy hét múlva karácsony. Mennyire imádtam ezt az ünnepet kicsinek. Az illatok az ételek a hangulat a család. Ez mind annyira tökéletes volt még akkor. Már most kevésbé. Valami mindig közbe jön mindenkinek vagy nem érnek rá vagy pont akkor kell elmenniük bevetésre. Általában mindenki nálunk karácsonyozik kivéve Clint és Thort asszem. Ez a karácsony se lesz különb, főleg, hogy majdnem mindenki elment. Kopogás rázott vissza a gondolkodásomból.

-Gyere!-kiáltottam. Kinyílt az ajtó amin Pietro lépet be. Fehér haj tincsei rakoncátlanul helyezkedtek el a levegőt pedig kapkodta.

-Szia.. én..-tartott egy kis szünetet.-..tulajdon képpen azért jöttem hogy..hogy..-újra megállt. De aranyos mikor dadog.-Úgy gondoltam kell egy kis társaság.-mondta most már nyugodtabban.

-Lehet.-válaszoltam a földet nézve. Mióta ki jöttem a betegszobából azóta nem jártam máshol csak a konyhában és a szobámban. A többiek körülbelül 10 napja mentek el szóval lett volna lehetőségem velük lenni, de nem tettem. Nem kerestem Stevet és ő se kereset engem. Ami iszonyatosan fáj. Kis sós könnycseppek gördültek le az arcomon.

-Mi a baj?- jött közelebb Pietro aggódó arccal.

-Semmi.- töröltem le a könnyeim.

-Induljunk.-ragadta meg a kezem.

-Hova?-kérdeztem meglepődve.

-Majd meglátod.-mondta mosolyogva.

***

A karácsonyi vásárra mentünk. Még egy hét van karácsonyig és mégis nagy felhajtás van már. Egy csomó ember nevetgél az utcán. Minden egyes kis bódénál vagy százan álltak és kakaót szürcsöltek vagy éppen ízletes kajákat ettek vagy karácsonyi kellékeket vásároltak. Gyönyörű volt az egész, imádom az ilyeneket. Pível beálltunk mi is egy sorba finom forró csokiért.

-Nézd a sok embert.-mondtam Pietronak.-Ide jönnek és mindent elfelejtenek csak a jelennel foglalkoznak és élvezik az egészet.

-Te is élvezed?-kérdezte én pedig a tekintetemet az övére emeltem.

-Igen.-válaszoltam mosolyogva. Pietro még mindig megtud fogni engem. Steve szerintem csak Peggyt keresi bennem. Igen ez is megfordult a fejemben. Le kéne állítanom az agyam.

-A forró csokija kisasszony.-adta át nekem a meleg gőzölgő italt Pí.

-Köszönöm, Uram.-nevettem el magam. Kikapcsoltam és teljesen át adtam magam ennek az egésznek. Ízletes kaját ettünk aztán vásároltunk két mikulás sapkát amit felvettünk és, úgy néztünk körül. Sötétedni kezdet mi pedig az egyik ház tetejéről néztük a még mindig jó kedvű embereket. Gyönyörű színben pompázott lent a kis utca, különféle színű égők villogtak.

-Köszönöm.-néztem Píre mosolyogva. Ő is vissza mosolygót, de a hamis mosolyán.-Remélem..mindig barátok leszünk.

Persze.-válaszolta gyorsan.-Csak az egyik barát mindig is többet fog érezni.-emelte el rólam a szemét.

-Én nagyon s..-a szavamba vágott.

-Gemma megértem.-nézet rám ujra és megfogtam mind a két kezem. Rá néztem könnyektől teli szemmel. Közelebb mentem hozzá és megöleltem.

-Ha tudnád meddig szerettelek úgy és nem mertem elmondani aztán a kapitány is helyet kapott a szívemben. Én voltam az aki miatt nem vagyunk együtt. Mert gyáva voltam és közben újra szerelmes lettem...másba. Sajnálom Pietro.-húzódtam el könnyes szemmel. A mellkasa gyorsan járt le-fel miközben a levegőt kapkodta.

-Bocsáss meg Gemma.-nézett mélyen a szememben én meg csak értetlen arcot vágtam. Pí még nézett egy ideig amitől a frász jött rám és ekkor neki esett az ajkaimnak. 

*

-Bármennyire is fáj ez meg sem történt. oké?-kérdeztem. Pietronak a szemében meg csillant a lelki fájdalom. Bólintott egy alig láthatóan és tovább nézte az a vásárt.

***

-Ez meg mi?!-kérdeztem Pítől miközben a nappaliban az asztalon egy tojásféleség volt. A színe keveredett a jég és a tűz árnyalataival.

-Nem tudom, de ne nyúlj hozzá.-mondta kicsit búnkon.

-Nem is akartam.-válaszoltam flegmán. Levetettem magam az asztal melletti kanapéra. Gondolkoztam, hogy mi lehet ez az izé aztán pedig elnyomott az álom.

*Steve szemszöge*

Az utolsó H.Y.D.R.A. bázis ki iktatása nem jött össze mivel nem jöttünk rá hol lehet. Mindenki meg van nyugodva, hogy vissza megyünk a toronyba kivéve én. Mit mondok majd Gemmának? Ott hagytam csak, úgy. Nem mondtam neki semmit. Ő se volt rám kíváncsi mert egyszer sem keresett. Ami most viszont örömhír, hogy Thor ma érkezik vagy már megérkezett. Fáradtan szálltunk be a liftbe megvárva, hogy a kelő emeletre érjünk. Csilingeléssel jelezve kinyílt a lift ajtaja majd be sétáltunk a nappaliba ahol a kanapén aludt Gemmi. Istenem, de nehéz ez. Mintha mindenegyes találkozásnál ujra kezdenénk. Az én hibám lenne?

-Kapitány.-hallottam meg Thor erő teljes hangját.

-Thor.-biccentettem felé. Beljebb mentem a nappaliba és leültem a fotelbe. Ennyi nehéz nap után még ez a fotel is nagyon kényelmes számomra. A szemem megakadt valami, hogy is mondjam tárgyra az asztalon. Közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem, de nem jöttem rá mi az.

-Tojás.-vetette le a másik fotelbe magát.

-Hogy mi?-néztem értetlenül rá.

-Ez egy tojás.-mutatott a tojásra.

-Milyen tojás?-kérdeztem megdöbbenve.

-Nem tudom.-válaszolta nagyot sóhajtva.

-Mi az, hogy nem tudod? Hol találtad?-idegesebben beszéltem vele.

-Asgardban.

-És csak, így ide hoztad?-emeltem meg a hangom.-Ki tudja mi kell ki belőle!

-Mi a baj fiúk?-lépet köreinkbe Natasha mellette Tonyval és Pietroval.

-Kapitány.-biccentett felém Stark.

-Thor hozott a földre egy tojást és nem tudja mivan benne.-támasztottam meg az állam a kezemmel.

-Pedig valaminek a szíve dobog benne.-érkezet a félig gyógyulóban lévő Wanda.

-Talán vissza kéne vinnie.-javasolta Vízió amint át repült a falon.

-Majd vissza viszem.-válaszolta az Asgardi herceg.

-Bucky maradhat?-néztem az említett személyre aki a falnál csöndben állt majd figyelmemet Tonyra szegeztem.

-Majd meg látjuk.-válaszolta ridegen amire csak meg rántottam a számat-Gemma elakar költözni.-mondta hirtelen Tony.

-Az erejét sem fogja többé használni. Hallottam a gondolatait.-támasztotta alá Wanda a dolgot.

-Rá bírtam, hogy még egy hétig maradjon és gondolkodjon a dolgon.-folytatta Tony.

-Egy hét múlva karácsony.-szólalt meg Pietro is.

-Mért pont most akar elmenni?-kérdeztem értetlen arc kifejezéssel.

-Az elméletem szerint.-kezdet bele Vízió.-Túl sok nyomás van rajta. És ne feledjük egy 18 éves lányról van szó. Még most is csak gyerek.-fejezte be. Végig az édesen alvó Gemmát figyeltem. Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Rendbe kéne hozni azt is ami köztünk van.

-Pókember is gyerek.-kezdet bele Thor.

-De ő nem bántott senkit a csapatban. Még akaratlanul sem, de Gemma igen és ezen emészti magát!-csattant fel Stark. Még a többiek Gemmát beszélték én a mozgó tojásra néztem. A külseje elkezdet repedezni.

-Srácok.-szóltam halkan nekik, de tudomást sem vettek rólam. Egyre jobban mozgott az a valami.-Srácok!-kiáltottam amire már figyeltek. -Nézzétek.-mutattam a kikelő félben lévő tojásra. Fel vettem a pajzsom magam elé és koncentráltam a tojásra. Tony mellém állt és jobb kezét takarta a páncél annak része.

-Lehet egy Alien van benne. Menj simogasd meg, biztos cuki.-mondta gúnyosan majd amin Gem aludt kanapé mögé állt. Thor is támadó állásba állt pörölyét szorosan fogva. Nat szintén támadó állasban volt, Pietro Wanda elé állt védelmezően akinek a keze körül megjelent a skarlátvörös köd. Vízió leolvashatatlan arccal figyelte az egészet. Bucky is szorongatta fegyverét. Mindenki állt és figyelt. A tojáson már keletkezett egy lyuk ami még nagyobb lett és egyszerűen a héja ketté tört.

-Úgye most szívattok?!-nézzet megdöbbenve Nat a lényre.

-Ez az amire gondolok?-kérdeztem leesett állal.

-Egy sárkány.-válaszolta Thor.

-Nem hiszem el! Ide hoztál egy sárkányt!-emelte fel a hangját Stark. A kis lény félve nézett körbe mindenkin majd Gemmán állapodott meg. Ügyetlenül oda repült hozzá amire már mindenki szét akarta lőni, de nem tehettük. A sárkány kis méretével át mászott Gem keze alatt és aludt a lánnyal együtt.

-Hallod Steve, még a sárkány is hamarabb teremtett Gemmával szoros kapcsolatot, mint te. -nevetett fel Natasha amire egy szúrós pillantást küldtem.

-Thor ez veszélyes ránk?-kérdeztem az Asgarditól.

-Hogyne lenne már veszélyes ránk?! Kapitány ez egy sárkány!-förmedt rám Stark.

-Talán nem.-szólalt meg Thor.-Ahogy elnézzem a színét a Tűzsárkány és a Jégsárkány csemetéje.

-Egy mese világban élünk.-fújtatott Nat.

-Az biztos.-mondtam halkan és mint a többiek én is az alvó Gemmát, mellette pedig az alvó lényt figyeltem. 

*

*Gemma szemszöge*

Ébredezni kezdtem és valamit éreztem a kezem alatt. Kinyitottam a szemem és nem hittem el amit láttok.

-Azta!-mondtam ki hangosan amire Steve és Thor termett mellettem.-Ez az amire..

-Igen.-vágodt a szavamba Steve.

-Hát ez.. gyönyörű!-ámélkodtam a kis sárkányon. Annyira mesébe illő és mégis valóságos csoda. -Ő volt a tojásban?-pillantottam az összetört tojás héjra az asztalon.

-Igen, kis kindertojás volt nekünk.-jött be apa a nappaliba.

-Mi az a kindertojás?-kérdezte Thor amire elmosolyodtam.

 Lassan felültem a kanapén, de amint elvettem a kezem a kis lény is fel kelt. Rám nézett és olyan ártatlanak tünt. El sem hiszem, hogy ilyen kicsikből lesznek hatalmas veszedelmes lények. Az ölembe ugrott és onnan meresztette rám halványkék és tűzpiros keverék színű szemeit. Megsimogattam és egy kis tűz labdát küldött a hasamra. Kellemesen ért a tűz, semmi fájdalom csak édes simogatásnak érződött. Viszont a pulcsim félig megadta magát.

-Ez volt a kedvenc pulcsim.-kezdtem el tetetett nyávogást. Tovább simogattam.

-Mi lesz vele?-kérdezte Steve.

-Visszaviszem Asgardba.-válaszolta Thor.

-Ne vidd el. Majd én vigyázok rá.-vetettem fel az ötletet. Hülyén néztek rám és nem csodálom én is hülyeségnek tartottam, de valami annyira megfog ebben a pöttönben, hogy egyszerűen úgy érzem mellette kell lennem.

-Kizárt!-emelte meg a hangját apa.

-Ne már! Kérlek!-néztem rá bociszemekkel.

-Gemma ez nem egy kutya vagy macska amit kedvedre tarthatsz otthon!-szidott le.

-Ne csináld ezt velem. Kérlek!

-Ahj. Ezt meg fogom bánni.-mondta inkább magának.-Rendben veled maradhat.

-Mi?!-vágta rá egyszerre Thor és Steve.

-Övé a kindertojás játék.-sétált el apa.

-Honnan tudom, hogy fiú vagy lány?- kérdeztem Thort.

-Az Asgardi könyvtárban a róluk szóló könyvben egyszer azt olvastam, hogy a szemükben mindig van egy kis csillogás. Ha nőstény akkor két csillogást vehetsz észre, ha pedig hím akkor egy csillogást. -sorolta.

-Rendben akkor nézzük.-mondtam és bele néztem a szemébe. Egy pont csillogást fedeztem fel szóval fiú. -Te fiú vagy.-beszéltem a sárkányhoz.-Kell neked egy név.-kezdtem el gondolkodni.-Zénó. Tökéletes.-mosolyodtam el.

 Fel néztem a két férfira akik furcsán pillantottak rám. Meg fogtam Zénót és felvittem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra ő pedig megpróbált repülni. Kicsit emelkedett meg az ágytól, pár másodpercig a levegőben. Aztán egyre magasabbra sikerült neki mikor már a szekrényem tetejére is sikerült fel repülni. Valami furcsa érzés fogott el. Mintha egy segély kérő hullám ment volna végig az agyamon. Majd még egyszer és még egyszer. Zénóra néztem aki tehetetlenül fen akadt a szekrény tetején és segítség hívó nyöszörgő, vékony hangú "üvöltéseket" adott ki magából. Levettem a szekrényről és elmúlt a furcsa érzés.

-Ezt te csináltad?-néztem rá és vártam a választ, de persze nem kaptam. A kezemhez dörgölőzött miközben az ágyhoz sétáltam vele. -Mit tudsz még?-sóhajtottam nagyot. Mintha értette volna, azt amit mondtam neki elkezdet a pikkelyei fehérré változni és megfagyasztotta a kis lámpámat egy vékony üvöltéssel. -Ez nem semmi csak nem értem miért a kedvenc cuccaimat teszed tönkre.-néztem a megfagyott lámpára.-Tudsz még valamit?-néztem kíváncsian rá. A pikkelyei feketévé változtak és lángolni kezdtek. Szeme megváltozott az égő tűz színére. Ugyan azzal az üvöltéssel hamuvá égette a megfagyott lámpát. -Elképesztő, de a lámpám oda van. Szóval az a képességed, mint nekem. Eszméletlen. Plusz tudsz velem kommunikálni vagy is hanghullámokat küldeni vagy valami ilyesmi.-magyaráztam Zénónak. -Gyere.-mondtam neki mire felugrott a jobb vállamra és, mint egy papagáj gy ült ott. Kisétáltam a szobából le a konyhába.-Vajon mit ehetsz?-kezdtem el hangosan gondolkodni.

-Húst.-válaszolta a pöröjét dobáló isten. Ki vettem a fagyasztóból egy csirke húst és kis tálkába raktam. Zénó színe megint megváltozott majd a maga kellőképpen melegítette meg a kajáját. Édesen rágcsálta a natúr csirkét. Remélem engem nem fog, így rágcsálni. Natasha futott le az emeletről.

-Figyeljetek 15 perc múlva megbeszélés ne menjetek el.-szólt nekünk mi pedig bólintottunk. 15 perc múlva mindenki itt volt.

-Az meg mi a tö...-hümmögte el Clint a mondat végen.

-A sárkányom.-mentem közelebb mosolyogva.

-Hogy micsodád?-kérdezett hitetlenkedve Benner.

-Most nem az a fontos.-szólt közbe Nat.-Meg van a központi H.Y.D.R.A. bázis egyben az utolsó. Holnap nagy gyűlés lesz ott mi pedig elintézzük őket. Szóval holnap indulunk. -fejezte be Natasha. Mindenki tudtára adta, hogy felfogták. Visszamentem a szobámba Zénóval. -A sárkányok szoktak fürödni?-néztem kérdően rá. Vállat rántottam és egy kicsi lavórt vettem elő majd langyos vizet engedtem bele. 

Leraktam a fürdőszoba kövére. Zénó egy ideig csak szaglászta és körbe jártam mire hirtelen bele csobbant. Mosolyogva néztem az akcióját majd én is levetkőztem és lezuhanyoztam. Zuhanyzásom végeztével meg törőlköztem aztán felvettem a pizsamám. Zénót is kivettem a lavórból majd megtöröltem. Beszaladt a szobámba én meg eltakarítottam a strandját. Be sétálva a szobámba megkönnyebbüléssel néztem az édesen szunyókáló lényt. Befeküdtem én is az ágyba mellé. Néztem ahogyan alszik amíg el nem aludtam én is.

A nap nem nagyom piszkálta a szemem hisz alig volt ereje, így a tél felé. Kinyitva a szemem nem találtam Zénót. Idegesen pattantam ki az ágyból mire megtaláltam a labdámmal játszani. Ping Pong labdára hasonlított csak piros volt kék pöttyökkel.

-Meg ijesztettél.-vettem karomba az apróságot. Később a bevetésre használt ruhámat vettem fel és csatlakoztunk a nappaliban lévő csapathoz.

-Induljunk.-jelentette ki Nat. Mindenki beszállt a gépbe ami elindult egy bő 10 percen belül. Megérkezve, messzebb szálltunk le a bázistól. A dombon meglapulva figyeltük a jól rá látható H.Y.D.R.A. épületét.

-Mindenki tudja a tervet. Gyerünk.-mondta Steve. Milyen tervet?

-Én nem tudom.-válaszoltam nyugtalanul.

-Te rád csak vészhelyzet esetén lesz szükséged, mint rám.-mondta Bruce. A többieket észre sem vettem mikor mentek el, de már nem voltak itt. Király leléptek nélkülem. -Szóval..az egy sárkány?-törte meg a kettőnk közötti csendet Bruce.

-Igen.-vágtam rá gyorsan.

-Hű..-ennyit mondott. Neki támasztottam a hátamat a fának térdeimet felhúzva. A térdemre felrepült Zénó majd leült és onnan bámult engem. Annyira aranyos.

-Már fél órája csend van! Mi lett velük?!-húztam fel magam. -Steve?-szóltam bele a készülékbe választ nem kapva az említett személytől. -Apa?-semmi válasz. -Natasha?-most sincs válasz. -Pietro?-megint semmi. -Buck? Fújtattam egyet és elindultam a bázis felé.

-Most hova mész?!-kiáltott utánam Branner.

-Meg nézzem mi a helyzet.- válaszoltam neki. Ekkor viszont nyilt az épület ajtaja amin a többiek léptek ki. Bilincs volt a kezükön, le voltak fegyverkezve. Nem volt velük kb. 3 katona. Elbújtam a vállamon lévő Zénóval az egyik fa mögé. Vártam az eseményeket, de nem történt semmi ezért közelebb mentem. A katonák megfordultak én pedig mindegyik szívébe állítottam egy jégcsapot. Elindultam a hátsó bejárat felé.

-Mit csinálsz?-kérdezte Clint az adó vevőbe.

-Menjetek vissza domb mögé majd én elintézem őket.-adtam a választ egyben utasítást nekik. Beléptem a hátsó bejáraton majd keresgélni kezdtem egy gáz csövet. Az egyik terembe belépve egy H.Y.D.R.A. katonával találtam szembe magam. Észrevettem, hogy a hátam mögött is áll egy katona. Zénó felrepült a vállamról én pedig hátra vágtam a fejem, így a katona lefejelt. Az előttem lévőt tökön rúgtam majd behúztam neki egyet. Megfordultam vissza a másik katonához akit hasba rúgtam a most mögöttem lévőt pedig könyökömmel torkon ütöttem amire össze görnyedt egy kicsit. Át karoltam a nyakát és az előttem lévőt egy határozott rúgással újabb gyomrost adtam neki. Az át karolt H.Y.D.R.A. katonát lendületből térdre húztam a lábam, így sarokkal arcon rúgtam. Megfordultam a nyakát fogva mentem pár lépést a falon és az érkezés előtt az újból magához térő katonát rúgtam fejbe aki erre bele hasalt a padlóba. Megpillantottam egy széket amit magamhoz vettem és az újból nekem támadó katonán szétvertem. 

Megint a földön feküdt eközben megindult a másik is felém aki a bal kezével akart be húzni amitől el hajoltam. Majd a jobb kezével is megpróbálta ami elől szintén kitértem. Megint meg lendítette a bal kezét amit megfogva magam előtt tovább toltam bele rúgtam az oldalába és mikor felemelte a fejét erő teljessen behúztam neki. A másik katona eközben a hátam mögött lopózva lefogót a mellkasom előtt át karolt. A másik is magához tért én pedig két talpal mellkason rúgtam. A hátam mögötinek rátapostam egy nagyot a bal lábára amire a szorítása elmúlt ezért a bal könyökömmel orrba vágtam. Át bújtam a lába közt és egy rúgással neki rúgtam a társának. Fel álltam a földről és elindultam gyors léptekkel feléjük majd felugrottam a levegőbe és fejbe rúgtam mindkettőt. 

Amíg a földön fetrengtek Zénót kerestem aki biztonságosan ült az egyik polc tetején. Ekkor nekem rontott megint az egyik és neki vágot a falnak én pedig levettem a mellettünk lévő asztalról egy vázát vagy nem tudom mit és hozzá vágtam a fejéhez amin széttört a tárgy. Megfogtam a bal karját és át bújtam alatta majd azt vissza feszítettem amire hangosan felnyögött. Szorosan tartva a kezét nagy erővel át löktem az asztalon ami eltört alatta. Láttam, hogy magához tért a másik katona ezért neki szaladtam a térdén még egy lökést adtam magamon, így a nyakába voltam. Megfogtam és húztam egy erőteljeset a fején ami ki roppant és fájdalmas ordítás hagyta el a száját. Hanyatt vágtam magam erősen tartva a lábammal a katonát. A lendülettől vissza felemelkedtem viszont a H.Y.D.R.A. katona a földre érkezett velem együtt. Végszóra behúztam neki egy nagyot. Mind a kettőt kiütöttem majd tovább keresgéltem a gáz csövet.

-Nem tudtam, hogy tudok ilyet is. -mondtam Zénónak. Megtaláltam egy ajtót amire az volt írva, hogy.:Vezetékek. Berúgtam az ajtót, így szabaddá tettem az utat. Gondoltam ha vezeték van akkor gáz cső is és igazam lett. Letörtem egy vas rudat amivel szétvertem a csövet kiléptem a helységből egy kis tűz labdát csináltam amit neki dobtam a csőnek, így felrobbant. Igen a robbanás nem tett jót, de a tűz nagyon finoman esett a bőrömnek. Ki sétáltam a bázisról mire az egész épület még nagyobbat robbant. A tűz körbe vett és, mintha egy pihentető masszázson lennék. Zénó is élvezte ahogy körül járja a tűz. A domb felé mentem ahol a csapat várt rám döbbent arccal. Hála istennek tűz álló a ruha, így nem kellet semmitől sem izgulnom, hogy valamim látszik-e.

-Mehetünk?-kérdeztem mosolyogva és felhúzott szemöldökkel majd elindultam a gép felé. Életemben most először sikerült minden egy bevetésen.