Reggel kómásan keltem fel, iszonyúan fájt a fejem. Mikor felkeltem az ágyból, értetlenül néztem a fotelben ülök Kapitány, és mielőtt válaszolt volna leintettem, hogy emlékszem. Tényleg emlékszem.

– Mennyire voltam gáz? – szorítottam kezem a fejemhez, mire Steve felkuncogott. Mi olyan vicces neki azon, hogy szenvedek.

– Tűrhető volt. – felelte még mindig mosolyogva.

– Oh istenem. – dörzsöltem meg szemeim, mire valaki bedugta a fejét az ajtónál.

– Szólítottál? – kérdezte Thor mókásan, szerintem csak ő hiszi azt, hogy vicces, vagy csak a másnaposság miatt nem érzem a viccet. – Csak azért jöttem, mert apád látni akar és Steve ígért nekem valamit.

Szemöldök ráncolva néztem rá Stevere. Mégis mit akar már vele csinálni?

– Mit ígértél neki? – kérdeztem, közben ő fel állt a fotelból és megállt mellettem.

– Hogy megmutattom mi az a Sushi. – húzta ki magát, mintha egy nagyon komoly dologról lenne szó. Fej rázva fogtam meg néhány ruhadarabot és álltam be a fürdőbe résnyire nyitva hagyva az ajtót, hogy halljam őket. – Thor át kell öltöznöd, mert így nem jöhetsz velem.

– Mi a baj az öltözékemmel? – kérdezte felháborodva az istenség.

– És a pörölyt is hagyd itt. – mondta Steve, mire Thor mérgesen felmorgott.

– Mivel fogok harcolni akkor? – kérdezte, mire én a fürdőből kisétálva felnevettem.

– Nyugodj meg nem fog megenni. – sétált mellé Steve.

– Úgy hangzik a neve, mint valami vízi szőrnyé. – indultak el végül a liftekhez. Vicces és furcsa így hallani Thort, ahogy egy ártatlan kajáról beszél.

Sóhajtva indultam el a laborba Tonyhoz, hisz minden bizonnyal ott van, mindig ott van. Ahogy odafelé tartottam megpillantottam Petert a folyosón. Bágyadt szemeivel a padlót figyelte, miközben rá erősen sétált.

– Hogy érzed magad? – álltam meg mellette, mire neglepődve nézett rám. Talán eddig nem vett észre.

– A másnaposság semmi ahhoz képest, amit az elébb kaptam Mr.Starktól. – felelte meggyötörten, én pedig nyeltem egy nagyot. Minden bizonnyal, velem is a tegnapival kapcsolatban akar beszélni, de én jelenleg még rendesen beszélgetni se akarok vele.

– Akkor én is kapok most. – feleltem a labor irányába nézve, ahogy idegességembe megharaptam az alsó ajkam.

– Hát..–borzolta össze Peter, az így is kócos hajam. – ha túl élted gyere le reggelizni. – indult tovább kómásan. Szegény, csak egy nagyon picit néz ki most viccesen.

Kisebb gyomorgöccsel várakoztam a labor ajtaja előtt. Viszont rá kellett jönnöm, hogy jobb hamar túl esni az egészen, mint hogy el húzom itt a dolgokat ezért be is léptem a fél homályban lévő, kupis helységbe. Hol van, Tony? Bele olvadt a szétszórt szerszámai közé.

Hallottam, ahogy kattan valami majd oldalra nézve fel se fogtam a helyzetet csak gyorsan leguggolva kitértem a felém száguldozo tárgy elől.

– Mi a..– néztem a Kapitány pajzsát, ahogy a falba fúródott. Ha nem térek ki tuti leviszi a fejem.

– Jesszus, te meg itt vagy?! – kérdezte Tony, ahogy fel állt és felém sietett. – Még jó, hogy nem talált el.

– Hát..igen. – néztem a pajzsot elképedve majd fejemet megrázva Tonyra néztem. – Beszélni akartál velem?

– Pontosan. Mi volt az egész tegnap? – kérdezte, és hangjában érződött ahogy eléggé mérges, de mindeközben vissza is tért szerelni. – Ha Peter ilyen rossz hatással van rád akkor-

– Én mondtam Peternek, ő nem akarta az egészet, csak én beszéltem rá. – feleltem gyorsan, mert nem akartam, hogy Parker miattam kerüljön bajba.

– Ez esetben holnap te takarítasz a buli után. – felelte, miközben bekapcsolt egy gépet és csipőre téve a kezét, rám figyelt.

– Bulit rendezel? – kérdeztem, hisz igaz megszokott volt, de nem értettem milyen alkalomra. Lehet Arabellanak csinálja.

– Igen. – felelte, de nem tudtam rá figyelni, mert egyre jobban melegem lett és levegőt is alig kaptam. Hajamat megfogva kezdtem kicsit legyezni magam. – Mi a baj? – sétált mellém és fogta meg tehetetlenül a karom. Ellökve a kezét, képességemmel lehűtöttem magam és értetlenül néztem Tonyra. – Mi volt ez?

– Nem tudom. – feleltem még egy utolsó mély levegőt véve, hogy megnyugodjak.

– Valami itt nem okés. – mutatott rám, majd letéve mindent a kezéből intett, hogy kövessem. – Megkérdjük Bannert.

Csak csendben követtem még a dokihoz nem értünk. Teljesen meg voltam lepődve az előbbi reakciómon, de ha úgy van ők ketten úgy is rá jönnek, hogy mi a hiba.

– Bruce. – lépett be apa, majd oda menve a férfihoz halkan kezdett el neki beszélni. Nem hallottam mit beszélnek csak akkor mikor már hangosabb hangvételre váltottak.

– Csak simán megvizsgállak elsőnek. Kérlek vedd le a felsőd és feküdj az ágyra. – kért meg kedvesen, miközben a gépéhez sétált. Levéve a felsőm lefeküdtem az ágyra és mivel szégyenlős vagyok megpróbáltam magam takarni, ami sehogy se jött össze. Bruce ahogy visszajött mellém, hideg, kör alakú, szilikonokat tapasztott a hasamra és kezeimre. Még ezt a tevékenykedését végezte, megérztem a hideg szellőt. Komolyan, nem lehet ilyen szerencsétlen.

– Áh szélvész fiú. Elhoztad nekem, ami kell? – sétált apa, Pietro elé és a kezében tartott dobozt elvette tőle. Mikor találkozott a tekintetünk azonnal elnéztem a másik irányba. – Köszönöm. – mondta neki Tony, de nem hallottam és nem éreztem volna, hogy elment ezért visszafordítottam a fejem és meghökkenve néztem, ahogy még mindig engem figyel. – Hé! – csettintett egyet a fiú arca előtt, mire Pietro észhez térve rá nézett Tonyra majd elhagyta a helységet.

*

Minden hülyeségen gondolkodtam az elmúlt harminc percben, miközben Tonyékat vártam, hogy meg legyenek az eredmények és a válasz arra, hogy miért lettem rosszul. Amit ezután az unalmas harminc perc után meg is kaptunk.

– A szervezetedben egy ismeretlen anyagot találtunk. – felelte Bruce, ahogy a kezében lévő papírokat figyelte. Még a szemüvegében is hunyorgott egy párszor. – Ez pedig blokkolta az egyik képességed sejtjeit.

– Még pedig a tűz képességednek. – állt meg mellettem apa, miközben kezében, szüntelenül piszkálta, forgatta a tollát.

– A jég képességedet szolgáló sejtek tökéletesen működnek és mivel nincs egyen súly ezért lehettél rosszul. – felelte letéve a papírokat a kezéből.

– Merek fogadni, hogy amit a HYDRAnál- beléd fecskendeztek, az okozhatta. – kattogott a tollával Tony.

– Igen, körülbelül az a hibás. Úgy, hogy egyenlőre csak az egyik képességed tudod használni. – küszürölte meg a torkát a Doki. – De minél hamarabb orvosulnunk kell a problémát.

– Felejtsd el. – rázta meg nagyon tiltakozóan a fejét Tony. Értetlenül néztem rájuk, fogalmam se volt, hogy miről van szó.

– Nem értem, pontosan miért is? – néztem rá Bannerre.

– Mivel blokkolva vannak a sejtjeid, de ettől függetlenül van képességed és ahogy a blokk visszatartja, az valamikor ki fog robbanni ha nem intézzük el minél hamarabb. – mondta Banner majd visszasétált a gépéhez. Egy általán nem tetszik, hogy bármikor felrobbanhatok, mint valami időzített bomba. Ha van megoldás minél, hamarabb tudni akarom, hogy mi. – Ha szereznénk abból az anyagból, amit beléd injekcióztak, akkor a továbbiakat megtudnám oldani.

– Majd szerzek én. – feleltem hevességből, mire Tony leintett.

– Nem. – állt meg mellettem. – Ez egy hülye ötlet majd kitaláljuk.

– Rendben. – egyeztem bele és próbáltam feldolgozni, hogy minél hamarabb kell az a megoldás, hisz nem akarok elő bomba lenni. Megköszönve sétáltam ki Brucetól, le a konyhába. Talán még feszültebb vagyok, mint voltam és sokkal stresszesebb. Sóhajtva készítettem el a reggeli kávém, amit lassan kortyolgattam, miközben néztem, hogy ki szállnak ki a liftből.

– Na milyen volt? – kérdeztem mosolyogva, ahogy a két szőkeség ki szállt a liftből. – Ki nyert a Sushi vagy Thor?

– Szerintem a Sushi. – suttogta a Kapitány, mikor mellém ért. Halkan felkuncogtam.

– Nem ízletes, furcsa és kicsi is. Hogy lehet annyitól jól lakni? – bosszankodott Thor, amit nem bírtam ki nevetés nélkül, de mikor megláttam az ezüst hajú fiút, az a minimális jó kedvem is elment. Ezeket a hangulat ingadozásaimat, áldja meg az ég.