A fejem majd széthasadt mikor lassan tértem magamhoz, de nem csak a fejem a végtagjaim szinte égtek. Éles fájdalom van az égész testemben. Szemeimet lassan kinyitottam, így elém tárult a szobám halvány kék falai. Nagyokat pislogtam még tisztább nem lett a látásom. Fejemet elfordítottam és az ablakban megláttam Tonyt, aki engem nézett. Aggódó a tekintette és, mintha egy picit dühös is lenne. Nyöszörögve ültem fel az ágyon és ő is közelebb jött majd azágy szélén foglalt helyet.

– Hogy érzed magad? – kérdezte. Szemeimet megdörzsölve válaszoltam.

– Jól. – mondtam unottan és a csuklóimon simítottam végig. Nagyon éget minden végtagom. Még soha nem használtam, így az erőm.

– Ahogy ezt végig gondoltam eszembe jutott az a férfi, akit...Akit megfagyasztottam. Az emlék hatására a tenyerembe mélyesztettem az arcom és kellemetlenül felnyögtem.

– És amúgy, hogy érzed magad? – kérdezett újból. Rá kaptam a tekintettem kérdőn, miközben oldalra billentettem a fejem.

– Már mondtam, hogy jól. – válaszoltam kissé ingerülten. Nem tudom mi lehet velem, valahogy nem vagyok még stabil. Tony nem lepődött meg csak tovább nézett rezzenéstelenül. Nem bírtam állni a tekintetét, így élesen beszívtam a levegőt és elnéztem az ablak irányába.

– Tudok róla. – szólalt meg egy kis idő után. Nem néztem rá, továbbá is az ablakon kifelé néztem. – A katonáról, akit megfagyasztottál. – amint ezt ki mondta összeszorítottam a szemem és a szám egy csíkká préseltem. Nagyon rosszul érzem magam, a mellkasom majd szétszakítja a félelem.

– Én nem akartam. – motyogtam az orrom alatt. Tony sóhajtva nyúlt a kezemért, amit megfogott és megszorított.

– Nincs semmi baj. – mondta, mire rá néztem. Nem tudtam kordában tartani az erőm és azt mondja semmi baj? Mi lesz ha legközelebb is megtörténik? Esetleg valaki mással vagy valakivel a csapatból? Nem akarok senkit sem bántani.

– De...– háborodtam volna fel, viszont valaki kopogott és benyitott a szobámba. Wanda barna szemei felcsillantak, mikor meglátott.

– Szia! – lépett beljebb. – Hogy vagy?

– Jól. – küldtem felé egy halvány mosolyt. Tony egy aprót szorított a kezemen majd fel állt az ágyról.

– Megyek megnézem a lányt. – sietett ki a szobámból. Itt lenne a lány a Toronyban? Miért nem a S.H.I.E.L.D.-nél van, ha már annyira akarták, hogy kihozzuk?

– Később vissza jövök. – mondta Wan, mire aprót bólintottam a fejemmel. Egyedül maradtam. Kikeltem az ágyból és a szekrényemhez léptem. Kivettem belőle egy rövidnadrágot és egy pólót majd bementem a fürdőbe. Miközben megnyitottam a zuhany addig bele néztem a tükörbe. A hajam úgy néz ki, mint egy madárfészek. Öröm lesz kifésülni. Szemeimet megdörzsöltem, majd az arc csontomnál lévő lila foltot kezdtem el vizslatni. Ez a fém karú katona műve, remek sminkes be kell vallani. Kezem rá simítottam és éreztem a hűsítő érzést. Bár még mindig látszik, de már nem fáj annyira. Ledobtam a ruháim és beálltam a zuhany alá. Elsőnek langyos vizet engedtem majd elfordítottam teljesen a hideg víz felé a kis csapott. Az erőmben csak ezt szeretem, hogy jöhet jég hideg és tűz forró én meg sem érzem.
De talán el szóltam magam.

A csapott teljesen a meleg vízre fordítottam és élveztem a már szinte kopóvizet, mikor is égetni kezdet. Hiába koncentráltam azonnal hideget kellett engednem magamra. Meglepődtem, mivel ilyen még soha sem történt velem. Homlokom a fehér csempének nyomta és néztem ahogy víz eltűnik a lefolyóban. Valami nem stimmelt. Rá néztem a lábamra és kis kék csíkok futottak rajta végig, ami lüktetett is. Oda kaptam azt az injekciót, amit Rumlow adott a Katonának. Elzártam a vizet és kiszálltam a zuhany alól. A lábam kezdtem el vizsgálni, ujjamat óvatosan végig húztam rajta, de a tompa lüktetésen kívül semmi nem történt.

– Gemma? – hallottam meg a szobámból a nevemet. Azonnal öltözni kezdtem, közben ki kiabáltam, hogy várjon. Viszont nem mertem, így kimenni. Csak így rövidnadrágban miközben a lábam ilyen. Kinyitottam résnyire a fürdő ajtaját és kidugtam a fejem. Steve a fotelban foglalt helyet. Kérdőn, de egyben mosolyogva nézett rám. – Zavarok? Vissza jöjjek később?

– Nem, nem dehogyis! Csak...– haraptam be a szám sarkát.

– Baj van? – kérdezte. Már nem mosolygott csak összeszűkített szemmel nézett.

–  Brock Rumlow. – mondtam ki a nevet, mire Steve teste egy pillanatra megfeszült. Kék szemei kérdően és egyben idegesen csillogtak.

–  Rumlow? Mi van Rumlow-al? – kérdezte fel állva a fotelból és lassan felém sétált. Most kéne elmondanom, hogy mi történt és meg mutatnom mi lett a lábammal? Egy párat toporogtam, mire kiléptem az ajtó takarásából és egyben a fürdőből is. A Kapitány tekintette lesiklott a kék eres lábamra majd vissza rám nézett választ várva. Nagyot sóhajtva belekezdtem.

– Mikor elmentél a lánnyal, hogy kividd, én lehet egy pillanatra ki voltam ütve. – sétáltam az ágyhoz és helyet foglaltam rajta, közben ujjaim tördeltem. – Aztán azt hittem te jöttél vissza, de bemutatkozott nekem Rumlow majd az egyik katona segítségével belém injekcióztak egy fajta kék színű anyagot. Végül kiütöttek ennyi. – csaptam le magam mellé a kezem. A Kapitány komótos léptekkel hozzám sétált és leült mellém. Rá néztem, de ő a lábam tanulmányozta.

– Fáj? – kérdezte. Szólásra nyitottam a szám, de ekkor megint megszólalt. – Miért nem szóltál? – ez inkább hangzott lecseszésnek, mint kérdésnek.

– Nem is... Vagy is.. Nem tudom, még alig vagyok ébren egy órája, talán kevesebb ideje, nem értem rá. – rántottam meg a vállam majd a szőnyeget néztem a földön és emésztettem magam az egész dolgom, még egy érintésre nem lettem figyelmes. Steve ujjait az enyémekkel fonta össze. Ahogy néztem a kezünket majd a kék szemeit. A hasamban egy fura érzés keletkezett. Hogy is szokták mondani? Mintha pillangók repkednének oda bent? Hát az én pillangóim veszedelmesek.

Nem bírtam a szemébe nézni, tekintettem más felé fordítottam még ő kezét elhúzta az enyémtől. Annyira jól esett az érintés, azt akartam, hogy kulcsolja össze a kezünket és maradjon, úgy. De hiába ezt ordítottam belül, meg sem szólaltam csak ültem és bámultam az egyik irányba. Rá néztem Steve-re és már megakart szólalni, mikor Wanda is befutott hozzánk.

– Zavarok? – kérdezte. Megráztam a fejem és beljebb jött elülve a fotelba. Ő is már szólásra nyitotta volna a száját, mikor a szavak megakadtak a torkában és lenézett a lábamra. – Mi történt?

– Csak kaptam egy oltást Rumlow bácsitól. – vettem fél vállról az egészet. Nem akartam túl komolyra csinálni a hangulatot, itt így is mindenki komoly lenne ha Tony, Clint esetleg Natasha nem boldogítanák a csapatot.

– Ez nem vicces. – bökött oldalba Steve. Ártatlan szemekkel rá néztem és védekezően felemeltem a kezeim. Egy ideig néztem azokba a gyönyörű kék szemekbe. De várjunk! Mióta nézzem meg, így a Kapitányt?

– Na jó. – álltam fel gyorsan, hogy ne kelljen tovább tartanom vele a szemkontaktust. Bármennyire is akartam. – Lent találkozzunk. Szeretnék átöltözni. – mondtam, mire bólintottak és elindultak ki a szobámból. Mikor becsukódott az ajtó, kivettem egy hosszúnadrágot a szekrényből, és lecseréltem a rövidet. Fürdőbe belépve a mosdóhoz sétáltam és párszor leöblítettem az arcom, hogy kissé felfrissüljek és gondolataim is megnyugodjanak. Készen kilépve a szobámból elindultam le a többiekhez. Csend van. Nagyon csend, amit furcsállok. Ilyen csend csak nagyon ritkán szokott lenni. A lépcsőn sétáltam le és mikor leértem feszültséget éreztem. Meglepődve néztek egymásra a többiek, néhányan teljesen ledöbbenve. Megköszörültem a torkom, hogy figyeljenek, de csak Nat sietett oda hozzám.

– Mi történt? – kérdeztem a vörös ügynökre nézve.

–  Tony tudd a lábadról, de nem ettől lett ilyen kirohanása. Beszélned kéne vele. – mondta, mire bólintottam. Nem tudom mi zaklathatta fel így Tonyt, de az biztos, hogy ezzel egyedül vagyok. – Fent van a Torony tetején.

–  Amint ez kimondta Nat egyből a liftbe indultam és a gombot megnyomva vártam, hogy fel érjek. Fent nekem háttal áll és a várost kémleli. Halkan sétálok mellé és én is a várost kezdtem elnézni.

– Miért nem szóltál Rumlow-ról? – kérdezte, de nem nézett rám. Kicsit furán esett és a hangvétele is, viszont nem akartam vele törődni, hisz ideges ilyenkor ez természetes.

– Mert még én is most vettem észre és nem hiszem, hogy valami bajom lenne tőle. – rántottam vállat. Kezemet a feszült Tony vállára simítottam, mikor végre rám nézett. Megmernék esküdni, hogy láttam egy fura bordó árnyalatot átsuhanni a barna szemein. Kezét az én kéz fejemre simította és hüvelyk ujjával simogatta majd vissza nézett a városra. – Mi történt? – kérdeztem meg. Izmai megfeszültek majd megköszörülte a torkát.

– A lány. – motyogta halkan. – Ő...ő a vér szerinti lányom.

Ledöbbentem, a szavak hallatán. Biztos ebben, hogy az a lány a lánya? Kezemet kihúztam az ő keze szorításából, amire egyből rám nézett. A hír lesokkolt és valamiért már kényelmetlenül éreztem magam Tony mellett. Nem bírtam ránézni csak is a városra koncentráltam.