"Élj úgy, mint egy kaktusz."

-Kijöttem a mosdóba... - Mondtam félig suttogva. Ég a torkom.
-És miért nincs rajtad papucs? -húzta fel a szemöldökét Jungkook,miközben felállt.
-Mert nincs papucsom? - húztam fel én is a szemöldököm.
Amióta ideköltöztem, nem vettem magamnak, mert nem éreztem szükségét.
-Mi az, hogy nincs papucsod? -  horkant fel Yoongi. Megforgattam a szemeim, majd becsoszogtam a konyhába.
-Most mit csinálsz? - Jött utánam valamelyik.
-Közöd? -  köhögve szúrtam oda neki.
-Én kérek elnézést- emelte fel védekezően kezeit Jimin. A homlokomra fektettem a tenyerem és bánatosan néztem fel rá.
-Sajnálom, csak... Csak elszoktam ettől az egésztől. A kezeim remegnek, pedig ismerlek titeket-már amennyire. Meg hát, nem éppen gondolok rátok szívesen...vagyis rá.- motyogtam érthetetlenül a végét, bár Chimchim biztos meghallotta,mert szemei nagyra tágultak, majd csak bámult rám. Az említett belépett a konyhába-mezítláb, zokni nélkül, és leült a székre. Elfordultam, amíg a hűtőben kerestem valami fejfájás csíllapítót.
-Rajtad még zokni sincs - szólaltam meg férfias hangon, még mindig háttal állva neki. Sehol sem találtam azt a fránya gyógyszert.
-Mert a cipőmet levettem az ajtóban, illedelmesen. - Szólt vissza némi habozás után.
-És a cipőd alatt nem hordasz zoknit?
-Ehhez a cipőhöz nem illik.
-És mi van a titokzoknikkal?
-Nem szeretem, mert mindig lecsúszik a sarkamról és felgyöngyörödik.

-Hűha srácok, ezt a vitát! - Kurjantott be Hoseok, majd vigyorogva leült Jungkook mellé.
-Ez nem vita volt- szólaltunk meg egyszerre Jungkookkal.

- Chaerin, mássz ki a hűtőből, jön rád a hideg. -sóhajtott fel Jeonguk.
-De nem találom a fájdalom csillapítót. - nyávogtam. Óvatosan arrébb tolt,majd becsukta a fridzsidert.
-Még régebben kivettük, mert kellett.-mutatott a kredencre, ahol ott hevert a gyógyszer. Puffogva elvettem, majd bevettem belőle kettőt. Kivánszorogtam, a többiekkel a nyomomban a nappaliba, majd egyszerre vágódtunk le a kanapéra.
Mindenki ott ült- ki a kanapén, ki a földön és senki nem szólt. Csendben ültünk egy darabig, csak én zavartam meg állandóan szipogásommal, köhögésemmel, tüsszentésemmel.
-Amúgy te ezt a lakást bérled?- kérdezett rá Jin, megtörve a csendet.

*2 nappal ezelőtt*
Seokjin szemszöge
Amikor befordultam az utcába, elállt a lélegzetem. Chaerin... Tényleg itt lakik? Az utca tele volt mindenféle huligánnal, iszogattak a fiatalok... Ez valami gettó rész. És a motel... Arról jobb, ha nem is beszélek...
Chaerin egy intés után besietett az elhanyagolt motelbe, és két furcsa kinézetű srác követte. Idegesen néztem egy darabig még a lány után, miután eltűnt, még akkor is. 
Sokáig állhattam ott a kocsival, mert kétszer jöttek oda drogot árulni és háromszor ajánlottak fel ágytornát.

Kösz, de nem.

Elindultam lefelé a főúthoz, lassan,mert minden idióta kiállt az útra.

***
Morcosan léptem be a házba, magam után becsapva az ajtót.
-Jin...! Mi a baj?- sietett ki a konyhából Henie. Egy apró csókot hintettem a homlokára, majd megöleltem.
-Mindjárt mesélek-susogtam hajába.
-Jungkook sír... Teljesen le van az életről. - bólintottam, majd bementem a nappaliba, ahol az egész csapat volt. Leültem Jungkookkal szemben, és csak hallgattam. Érdekelt az ő szemszöge, az ő szempontjai, az értetlensége... Könnyei megállíthatatlanul folytak, ugyanúgy, mint Chaerinnek is.

-De haver, benne volt a pakliban, higy ez lesz. Végre, hosszú idők után megbízott valakiben és te meg, már bocsánat, de a lehető legundorítóbb módon és szavakkal ejtetted. Én értem, hogy te ezt jóból csináltad, meg akartad óvni, de evvel nagyobbat ártottál neki és magadnak is. Meg persze nekünk is.... -motyogta a végére már Jimin. Kicsit ferdén néztem felé, valami zavart a mondandójában, de nem tudtam volna az Istenért sem rájönni.
-Én ezt nagyon jól tudom!-kiáltott fel Jungkook. -De az sem lett volna jobb, hogyha kiteszem a rajongóknak. Nem biztos, hogy kezelni tudta volna a gyűlölködést.
-Hidd el, hogy ha egy olyan ember mellett vagy, akit szeretsz, teljesen lényegtelen, mit mondanak mások - szólalt meg Szerelmem a konyhából. Halványan elmosolyodtam és Jungkookra néztem.
-Érted?- mosolyogtam halványan felé. Bólintott egyet, majd miután kifújta az orrát és megtörölgette az arcát, elszánt tekintettel nézett körbe.
-Igen. Mindenképpen azon leszek, hogy visszaszerezzem a bizalmát és a szívét.
-Nem lesz egyszerű. -szólalt meg a száját rágcsálva, karbatett kezekkel Suga.
-Az a baj, hogy piszkosul szeretem a kihívásokat.- görbült végre felfelé a szája. Taehyung büszke arccal-kicsit túljátsza- lepacsizott a hősszerelmessel.
-Ez a beszéd - kiáltott fel Henie, majd gyorsan, kis köténykében kirohant hozzánk, és lepacsizott, lisztes kézzel szomorú társunkkal. Jungkook nevetett, mert mindenhova szállt a liszt, én meg felálltam és Henie mögé sétáltam, majd jó szorosan megöleltem.
-Édes vagy - motyogtam nyakhajlatába. Henie megfordult az ölelésben, majd egy apró csókot hintett ajkaimra.
-A nyalakodás helyett inkább elmondhatnád, milyen helyen lakik Chaerin-  harsongta Namjoon halvány mosollyal az arcán. Arcomról lehervadt a mosoly, majd ránéztem Jungkookra, aki mintha egyből tudta volna, rákerdezett:
-Nagyon rossz helyen lakik?
-Nagyon-nagyon rossz helyen. -Kontráztam rá- a motel, amiben megszállt teljesen elhagyatott, be van egy csomó helyen tőrve az ablak, az utca csupa hajléktalan , és utcalány....
-Miért lakik olyan helyen, ami ennyire szar? - Meredt előre Taehyung.
-Mert másra nincs pénze, ezt is épphogy fizeti, azt mondta.  - lehajtottam a fejem és úgy folytattam - egy csomó ideig ott maradtam nehogy valami baja essen. Teljesen szét volt esve szegény, az arca el volt torzulva a sok sírástól, féltettem. - Arcom szomorúan fordult Jungkook felé. Az arcán megannyi érzelem futott át, végül valahol a maga iránt érzett düh és aggódás között állt meg.  -Felhívom- vette is elő egyből a telefonját.
-NE! -kiáltottunk rá mindnyájan. Ijedtében-és idegességében elejtette a telefont.
-Miért ne?!
-Mert ne te hívd fel. Jimin, felhívod?
-Már ki is csöng.

******
*visszaemlékezés vége*

Chaerin szemszöge

Értetlenül néztem a földön ülő Jinre. Ez most hogy jött?
-Aha, minden hónapban fizetnem kell érte egy megadott összeget- tüsszentettem egy hatalmasat,miután elmondtam.
-Egészségedre- kántálták egyszerre, mire zavaromban megbiccentettem a fejem. Baloldalamról Jungkook egy zsebkendőt csúsztatott be a látókörömbe. Elvettem tőle, halkan megköszöntem, majd felállva a kanapéról, arrébb vonultam kifújni az orrom.
Miután kifújtam, egy szó nélkül besiettem a hálószobába és a böröndből kikerestem gyorsan a hét pár zoknit, majd a kezembe kapva őket, kivittem nekik, szólva hogy gyorsan vegyék fel, és befordultam a konyhába.
-Köszönjük- kiáltották megint egyszerre. Biztos sokáig tanulták.

Amíg feltettem forrni a vizet, kikerestem a legfinomabb arab kávét, ami ezen a világon létezik.
-Ti is kértek kávét? - kérdeztem volna meg,  hogyha jött volna ki hang a torkomon. Elkezdett kaparni a torkom az erölködéstől, köhögésre késztetett. 
Töltöttem magamnak egy pohár vizet és gyorsan lehúztam.
-Minden rendben van? - Kérdezte valaki a hátam mögül. Felmutattam a hüvelykujjam, hogy minden kúl, mert egy hang nem jött még mindig ki.
-Mit csinálsz? - jött közelebb ha jól hallottam, Taehyung. A sok köhögéstől kissé bedugult a fülem. Felemeltem a kávétartó üveget, majd felé fordultam. Nem csak Taehyung állt ott. Mindenki. Oldalra fordítottam a fejem, majd tüsszentettem egyet.
-Miért nem beszélsz? - jött közelebb Jungkook.
-Mert elment a hangom - suttogtam amennyire tudtam.  -Kérdezni szerettem volna tőletek,  mielőtt elkezdtem köhögni. Kér valamelyikő...- és megint rámjött a köhögésroham. A fiúk türelmesen megvárták, még segíteni is próbáltak. Jin vizet töltött, V a hátam simogatta.
-Szóval, kér valaki kávét vagy teát?
- Én teás vagyok- csapta magasba a kezét Seokjin.
-Ki gondolta volna! - Mosolyogtam rá, még mindig suttogva beszélve.
-Mi is teásak vagyunk- szólalt meg Hoseok, miközben magára és Taehyung-ra mutogatott.
-Én csak tejjel kérem a kávét.
-Én a nevemhez híven, sok cukorral.
-Kis tejjel, két cukorral.
-Feketén iszom.

Próbáltam megjegyezni a sok adatot, bár Jungkooké tisztán megmaradt.

Amikor a forró italok elkészültek, egy kis tálcán, kis sütivel tálaltam a nappaliban ülőknek.
-Ú, milyen ínycsiklandó kinézete van ennek a sütinek -próbált bókolni Jin.
-Ja, bolti. - Vigyorgok rá. Seokjin hitetlenül megrázta a fejét, majd elveszi a fekete bögrébe öntött teát.
Visszaültem előbbi helyemre, Jungkook mellé. Odanyújtottam neki az egyik fekete kávét, majd a sajátomat is elvettem.
-Köszönöm - motyogta Jungkook egy halvány mosollyal a szája sarkában. Biccentettem felé, majd a zavaromat köhögéssel próbáltam leplezni.
-Kicsi Bunny, kérdezhetek valamit?
-Persze -Namjoon felé fordultam, miközben beleszürcsöltem a kávéba.
-Mennyit fizetsz havonta ezért a lakásért? - Félretette a bögrét, és nekem szentelte minden figyelmét. Honnan jönnek nekik  ezek a kérdések?
-Túl sokat. -zártam rövidre.

Bekapcsoltam a kis TV-met, majd valami egyszerű drámánál megakadtunk, amire Taehyung azt mondta, szereti.

A sorozat felénél elkezdtem fázni. Nem kicsit. Szó szerint vacogtam. Jungkook rám emelte szemeit és tátogni kezdett: "Minden oké?".  Bólintottam, majd a mögöttünk elterülő pokrócot kihúztam a többiek háta alól és jól bebugyoláltam magam vele.
Ettől igazándiból csak rosszabb lett, de nem nagyon foglalkoztatott. Próbáltam fókuszálni a filmre, meg hogy mit mond a lány, de az egyre erősödő fejfájásom és az, hogy majd megfagytam, leszívta minden erőm. Jungkook vállára dőlve igyekeztem nehéz fejemet tartani. Megérintette a homlokom, olyan óvatosan, hogy már szinte fájt, hogy hozzámért. Megtapogatta még az arcomat is, majd még jobban betakargatott.
-Aish, már megint felment a lázad. -Durozsolta halkan.

Éjjáró, ki a kongot zengette,
Járta az utcákat, varázsolt,
Ma céltalanul keresi
Nappal a virágot.

Mert a kong átalakult,
Gyönyörű rózsa lett,
S tűzpirosan égeti fel
Mindenütt a földet.

A varázsló rohan a korom után,
De csak hűlt helyét leli,
A tűzgolyó bár segít neki,
A virág nem hiszékeny már.

A rózsa, mely tűzpiros,
Szárad a futástól,
Egyre jobban hervad el,
A nagy bújkálástól.

Keresi a tápláló vizet,
Mely élteti folyton,
S bár megleli azt mindig,
Nem varázsolja szebbé.

Mert varázsolni csak az Éjjáró tud,
Ki a nagy tüzet uralja,
S bár a rózsa kiszárad kezében,
Mégis a legszebb oldalát mutatja.

A nagy varázsló nem hezitál,
Vázába teszi a szép tűzrózsát,
S kezében tartva bájolog
Éltetője után.

<Köszönöm a sok-sok megtekintést és vote-okat, kommenteket 💜>

<A helyesírási hibákért elnézést! >

<A versről csak annyit, hogy tudom, hogy nem lett jó, sajnos vissza kell rázódnom a vonalába, de igyekszem >

Csóközön
fckin_perfect.