"Megtalálni a fényt az alagút végén, nehéz, és olykor csak segítséggel sikerül. De ha megtaláltad a fényt, soha ne ereszd el."

Egy héttel később elhívtam Jimint csavarogni, mert rosszul érintett, hogy nem beszélünk annyit, mint régen.

-Jimin, készen vagy? -kiáltottam ki a szobámból, miközben a zoknimat húztam fel. Jungkook mögöttem ült az ágyon, de amikor kikiáltottam, ráhajtotta a fejét a vállamra. Halványan elmosolyodtam a tettén, majd feléfordultam.

-Muszáj elmenned? -kérdezte kiskutya szemekkel, én meg halványan elmosolyodtam.

-Nem, de ő a legjobb barátom. El szeretnék vele menni.- nyomatékosítottam, mire bólintott.

-De ugye azt tudod, hogy nagyon kedvel téged? -Kérdezte felvont szemöldökkel. Lassan bólintottam.

-Igen, már egy ideje észrevettem. -Sóhajtottam. - Nagyon szeretem és nem akarom, hogy tönkretegye ez, ezért muszáj vele ezt az egészet elrendeznem.

Jungkook mélyen a szemembe nézett, majd adott egy gyengéd csókot a homlokomra.

-Nagyon-nagy szíved van. Vigyázz magadra! - Bólintottam, majd még mindig bizsergő homlokkal kisétáltam a szobából. Jimin is épp akkor lépett ki a fürdőből. Széles mosoly terült szét az arcán. A többi fiú valahova elment, mivel nem fetrengtek a kanapénál és zaj se hallatszott sehonnan.

-Hova megyünk? - kérdezte Jimin, miközben kiléptünk a zűrös utcára. Így délelőtt is ugyanolyan taszító az utca, mint este. Jimin teljesen mellémpaszírozta magát, és a hátamra fektette meleg tenyerét, hogy támogasson- és persze védjen.

-Hát úgy gondoltam, hogy elmehetnénk egy kávézóba, majd utána a közeli parkba. Meg szeretnék mutatni valamit. - Jimin végig engem nézett, miközben beszéltem. A szeme alatt még mindig karikák hevertek, de legalább már mosolygott.

-Remek! Nagyon messze van a kávézó? Éhen halok - megfogta a hasát, hogy bizonyítsa igazát. Felnevettem, majd az utca végén lévő boltra mutattam.

-Ott van az utca végén. Addig csak kibírod. - rámosolyogtam, ő meg csak nézett engem. Nem mosolygott, nem is volt szomorú, semleges volt.
Értetlenül összevontam a szemöldököm, de azért mosolyogva ecseteltem neki a környék szép részeit. Kevés olyan hely van, de ami van, az szebb mint ezer másik.

Csengő jelezte, hogy betértünk a kis takaros kávézóba. Csilingelő hangon üdvözölt minket az eladó,  mi meg egy hátrébb lévő asztalnál helyezkedtünk el.

-Mit szeretnél reggelizni? -kérdezte mosolyogva a kiszolgálónkra, miközben a reggelik sokaságát olvastam a kis lapon, ami az asztal közepén hevert.

-Rozskenyeret vajjal megkenve, mellé egy fél avokádót és egy zöld teát. - mosolyogtam állandó kiszolgálómra, Ninára.

-Szóval csak a szokásost, rendben és mit adhatok Neked? - fordult Jimin felé Nina, mire mosolyogva letette az étlapot. 

-Ugyanazt szeretném, amit a kishölgy, csak én egy hatalmas kávéval - mutatta a kezével, hogy mekkorára gondolt. Nina felnevetett, majd megismételte a rendelést és elsietett. Jimin felém fordult, miközben az ujjaival a faasztalon dobolt. - Tényleg nagyon barátságos hely. Milyen sűrűn jársz ide? 

-Egy időben naponta jártam ide, de sajnos nem tehettem meg, hogy ebből rendszert csináljak, ezért mostanság csak heti egy-két alkalommal járok. Mondjuk most volt egy hosszabb kihagyásom... - felmosolyogtam Jiminre, majd közelebb hajoltam. Ő is így tett. - Ígérd meg, hogy ezt a napot velem töltöd. - suttogtam kettőnk közé. Jimin értetlen fejjel nézett rám, mire még közelebb hajoltam. - Ígérd meg. - Mélyen a szemeimbe nézett, majd bólintott egyet. 

-Ígérem - mondta, én meg visszaültem a helyemre. Ő egy kicsit lassabban ült vissza, de azért halványan rám mosolygott.  

Kihozták az ínycsiklandó reggeliket, amiből Jimin odaadta nekem az avokádóját, mert szerinte nem finom, majd megkóstolta a teám, amit majdnem az arcomba köpött. 

-Azért ízlett, ugye? - kérdeztem, mikor kijött Nina. - Én állom a reggelit.- jelentettem ki, mire Jimin heves ellenkezésbe kezdett és bizonygatta Ninának, hogy ő fog fizetni.  

Átadtam Ninának a pénzt, egy kis jattal, meg átadtam neki a számom és egy rövid üzenetet, majd kiléptem a hangos, zűrös utcába. 

Jimin erősen vágta ki az ajtót, majd elém állva gátolt meg a sétálásban. 

-Miért nem hagytad, hogy én fizessek?! 

-Mert tudtommal én hívtalak meg mára. Én állok ma mindent. - megpaskoltam a kis táskám az oldalamon, amit olyan szorosan tartottam, hogy félő volt, letépem a vállamról a szíjat. 

-De ez nem így megy... - akadékoskodott még mindig, mire felhúzott szemmel elhallgatott. 

-Csak azért, mert fiú vagy? - mosolyogtam rá, majd belékaroltam és elindultam vele le az úton. - Nem szép dolog ez a gondolkodás, barátom - ránéztem. Még mindig felfújt arccal puffogott, mire nevetve kipukkasztottam az arcát. Jimin felnevetett, majd a reggeliről áradozott. 

-Nem értem, hogy tudod az avokádót megenni, meg azt a nem tudom milyen ízű teát? Nem is tudom, mihez hasonlítani. Annyira semmilyen íze volt. 

-Ízlések és pofonok. Én meg nem bírok megenni már semmi csokisat. A gumicukrot meg egyenesen rühellem. A nutelláról nem is beszélve. -Jimin kitágult szemekkel nézett rám. 

-Nem is vagy ember- horkantott. - A nutellát? Komolyan? Hogy nem lehet szeretni a nutellát? 

-Hogy nem lehet szeretni az avokádót? - vágtam vissza, majd rányújtottam a nyelvem.

Lefordultunk balra, majd a parknak a legnaposabb részére leültünk. 

-Tényleg nagyon szép hely. -nézett körbe elismerően ChimChim. -Na, de nagyon kíváncsi vagyok, miért szeretnél egy napot eltölteni velem? 

-Mert nagyon rég voltunk őszinték egymással és ezt szeretném helyrehozni. - átlendítettem az egyik lábam a padon, Jimin is így tett, majd belekezdtem.  - Kezdjük az elején, azon a ponton, amikor én elmentem a kórházból és küldtem neked egy SMS-t. Ugye az az üzenet az örökké szóló, megszakíthatatlan barátságunkról szólt. Láttad a Twilight-ot? - nemmel intett, mire folytattam. - A második részben Bella, a főszereplő lány a szerelme után akar menni, de egy másik fiú meggátolja. Erre azt feleli a filmben a lány, hogy had ne kelljen választania kettejük közül, mert ő mindkettőjüket szereti, de a másikat választaná. És Jimin... - szilárd arccal nézte az enyémet, semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Sírásba torzult az arcom, de még tartottam magam. - én nagyon szeretlek. Nem szeretném, hogy teljesen leépítsd magad, nem hagyhatom, ezért mondom ezt el neked. Én tiszta szívemből szeretlek Park Jimin, de az az ember, aki mellett nekem lennem kell, az Jungkook. Mert én nélküle elpusztulok. Lehet, hogy vele is, de ez a szerelem azt hiszem. Én szerelmes vagyok Jungkookba. - könnyeim utat találtak arcomon, Jiminnek is eleredt a könnye, de nem szólt semmit. Folytattam. - És tudom, hogy nem kérhetem, hogy felejtsd el azt, amit irántam érzel, de arra kérlek, hogy ne neheztelj se rám, se Jungkookra. Hisz ő a legjobb barátod! Kérlek - közelebb csúsztam, majd letörölgettem az arcáról a könnyeket. - Könyörgöm, hogy ne neheztelj Jungkookra. Felemészti az, hogy nem beszélgetsz már vele. Nekem nem muszáj megbocsájtanod, de neki, kérlek, neki bocsáss meg!  - könyörögtem már zokogva, mire Jimin magához húzott. Szorosan öleltük egymást, talán órákig is úgy ülhettünk, mikor hirtelen elhúzódott, majd a szemét megtörölve felállt. 

-Nekem idő kell. - suttogta, majd elrohant arra, ahonnan jöttünk.  

Ígéretek, ígéretek, mire vagytok jók? Arra, hogy mindenki megszegje őket? Mert Park Jimin, Te most megszegted az ígéreted, engem meg itt hagytál, egy padon szenvedni. 

Nagy nehezen sikerült összeszednem magam, majd a napszemüvegem előhalászva gyorsan felvettem, nehogy lebukjak. Visszasétáltam a motelhez, közben még mindig sírdogálva fújogattam az orom.  Felsétáltam az albérletemhez, majd belépve, egyenesen a fürdő felé vettem az irányom. Még csak nem is köszöntem a kanapén ülőknek. Nyitottam volna be az ajtón, ha nem lett volna zárva. 

-Foglalt - kiáltott ki Yoongi,mire morogva besétáltam a kanapékhoz. Egy intés volt a köszönésem, rá se néztem senkire, Jungkook szólongatásával sem foglalkoztam, csak bevonultam a szobámba. Kinyitottam az ablakot és leültem a párkányra. A napszemüveg alá benyúlva törölgettem a szemem. 

Vajon én megbocsájtanám Jungkooknak, ha ugyanezt mondta volna nekem?

Igen, megbocsájtanám, mert annyira szeretem, hogy a saját boldogsága többet jelent nekem, mint a sajátom. Az, hogy mit tennék magammal, más kérdés, de semmiképpen sem őt hibáztatnám. 

Nyitódott az ajtó, én meg gyorsan rendbeszedtem magam, feljebb toltam a szemüveget az orromon, majd a külvilágot néztem. 

-Milyen érdekes, hogy felülről mennyire másnak néz ki minden. A város ezen része nem tűnik annyira zordnak, a drogárusok most barátságosan nevetnek a kapualjban, a prostituáltak fel vannak öltözve... Mennyire érdekes váltás, nem? - kérdeztem még mindig kifele kémlelve.

-Igen, tényleg érdekes. - válaszolta Jungkook. Odaért mellém, gyengéden megfogta a kezem és lehúzott a párkányról. - Mondtam, hogy ne nyisd ki az ablakot, mert újra megfázhatsz. - oldalra fordított fejemet maga felé fordította, majd levette a szemüvegem. Lesütöttem a szemem, nem akartam, hogy lássa, hogy sírok. Végigsimított a szememen, majd még feljebb emelte az állam. Két halvány csókot hagyott a szemeimen. Annyira szép gesztus volt, hogy majdnem újra elbőgtem magam. Kinyitottam a szemem, mire egy összeráncolt homlokkal és kettő éjfekete szempárral találtam szembe magam. - Elmondod, mi történt? - kérdezte halkan, mire bólintottam. Leültünk az ágyra és mindent elmeséltem neki. Minden gondolatom, minden érzésem. 

- Még azt is végig gondoltam, hogy én megbocsájtanám- e , ha te azt mondanád, hogy mást szeretsz. És a válaszom mindig igen volt, mert én a te boldogságod előbbre valónak tartom ,mint a sajátom. Az, hogy mit éreznék belül, és hogy mire vetemednék, az más kérdés, de én tudnám, hogy az a legjobb dolog, amit tehetek, ha engedem elszállni. Érted? - fejeztem be, mire Jungkook közelebb ült és közrefogta az arcom.  Mélyen a szemembe nézett, majd egy csókot lehelt a homlokomra. Majd a szememre. Lecsókolta a könnyeimet, majd a számhoz ért. Egy apró csókot nyomott a szám sarkába. 

-Szeretlek - lehelte a számra, majd megcsókolt.

Ez másfajta csók volt, mint a legelső. Ez lassú volt; vággyal, aggódással és szeretettel teli csók. Ízleltük egymást, teljesen új volt, olyan volt, mintha most térképeznénk fel a másikat. Az egész testem bizsergett, jobb kezével az oldalam simogatta, míg ballal a hajamat piszkálta. Én a nyakát és a haját simítottam, miközben elmélyítettük a csókunk. Soha sem gondoltam, hogy lesz valaki, akit ennyire erős érzelmekkel tudok szeretni, ekkora odaadással és vággyal.

Leírhatatlan érzés az, hogy milyen szerelmesnek lenni. 

Miután elváltunk, a szám bizsergett, zsibbadt és tuti, hogy feldagadt. Jungkookra mosolyogtam, majd egy apró csókot leheltem még az ajkára, mielőtt én is kimondtam. 

-Szeretlek Jeon JeongGuk. Mindennél jobban. -a számra nevetett, majd még egy csókot nyomott ajkaimra. Észre sem vettem, hogy csókolózás közben eldőltünk. Jungkook mellémfeküdt, és az oldalamat simogatva mesélt semmiségeket. Hirtelen eszembe jutott valami, ezért közelebb hajolva belérekesztettem a szót. Annyira hívogató volt az ajka, hogy szinte nem bírtam neki ellenállni, főleg, hogy így fel van puffadva.

-Költözök vissza Szöulba. - mosolyogtam értetlen arcába, mire ő is felvidult. Hirtelen felpattant és táncolva átugrált az én oldalamra, majd felkapott és megpörgetett. Boldogan nevetve hagytam, hogy kiörülje magát. - Viszont - felemeltem a kezem, mikor letett, mert kicsit megszédültem - nem veletek utazok haza, mert még el kell intéznem pár dolgot. - Jungkook bólintott, boldogsága nem hagyott alább, kirohant a fiúkhoz és elújságolta nekik az új hírt. Az ajtóból néztem, ahogy örülnek és rohannak felém, míg Jimin a konyhából figyelve a dolgokat egyenesen a szemembe bámult. 

De nem mosolygott. 

-----------------
Hola Guys!
Itt vagyok egy újabb résszel, három hete ülök ugyanezen változatán, és nem voltam benne máig biztos, hogy nekem ezt Ki Szabad Posztolnom.
Nem is értem, miért gondoltan ilyeneket, mert egymillió átolvasás után, és a barátnőm bátorító szavai után - amiket a rész elolvasása után mondott- ma képes vagyok kiposztolni.

Én nagyon élveztem ezt a részt írni, már régóta terveztem, hogyan írjam le a Jimines beszélgetést, és szeretett TWILIGHT-om kisegített eme nehéz monológ megírásában. Szóval, mindenki menjen Twilightot nézni, és csorgassuk a nyálunk Jacobre 😏✌
#Jacob

Ti melyik oldalon álltok? #teamEdward&#teamJacob