"Néha jobb, ha engedsz. Szívednek és a lelkednek is."

Órákig ülhettünk úgy. Nem nagyon beszélgettünk, de az ölelésből és a könnyekből minden átjött. Hol szorosabban, hol gyengébben öleltük egymást. Annyira kimerültem a sok sírástól, hogy elaludtam. Elaludtam a karjai közt.

***

Olyan kipihentem keltem, mint még életemben soha. Tudtam, hogy még messze nincs minden megoldva, de reménykedtem, hogy sikerül minden akadályt és tényezőt legyűrni.

Kinyitottam a szemem, majd becsuktam. Egy halványan rámvigyorgó Jungkook nézett velem farkasszemet, mire én meglepődtem a közelségétől és attól, hogy mellettem aludt.

Jungkook bársonyos nevetésére újra kinyitottam a szemem és jól megdörzsöltem, hogy tudjam, nem csak képzelődés az egész.

Ami tegnap történt, amit magammal tettem, legszívesebben mindent visszacsinálnék. Mindent.
Nem esnék kísértésbe, nem lenne semmi rossz. Másrészt meg nem csinálnék vissza semmit, mert akkor valószínüleg nem beszéltünk volna Jungkook-kal.
Halványan én is rámosolyogtam.
-Jó reggelt -köszöntött rekedtes hangján. Belefúrtam a fejem a párnába, majd újra ránéztem.

-Neked is. - Jungkook megfogta a kezem, majd a tenyerembe lehelt egy apró csókot.

-Ennél jobb nem is lehetne. -vigyorgott rám. Kimásztam az ágyból, majd előkészítettem a ruhám. - Hova sietsz ennyire? -nyávogta mögöttem.

Hátrafordultam. A hátán feküdt, a kezeit a tarkója alá tette és úgy nézett engem. Mosolyogva.

-Fürdeni.- kezembe fogtam a ruháimat, majd az ajtóból még hátraszóltam:- Amúgy rád is rád félre. -rákacsintottam, majd kinyitottam az ajtót.

-Az a szerencséd, hogy lusta vagyok felkelni- kiáltott utánam.

Halvány mosollyal az arcomon néztem be a nappaliba. Ott aludt egymás hegyén-hátán a hat fiú, ezért lábujjhegyen haladtam tovább a fürdőig.

A tükörben néztem magam.
Még mindig nagyon sovány vagyok, bár már nem vagyok annyira gyenge. Sápadt a bőröm, csupa heg, de ezektől vagyok az, aki. A kezemen lévő friss kötéseket néztem. Talán tényleg beteg vagyok. Talán ez egy olyan út, amiért magamban kellett megküzdenem.
A kötéseket óvatosan leszedtem a kezeimről, majd letusoltam. Boldognak éreztem magam.
Megmostam a hajamat is - eper illatú samponnal-, majd gyorsan meg is szárítottam. Fogat mostam, majd felvettem a ruháim.

A fürdőből kilépve egy olvasó Namjoonal találkoztam, aki amint észrevett, halványan rámmosolygott , majd felállt és elém állt.

-Na, mi a helyzet, Kicsi Lány?

- Semmi érdekes, jobban vagyok.

-Beszélgettetek? - kérdezte komoly arccal. Bólintottam. Gyengéden megölelt, majd a szemeimbe nézett - Chaerin... Szeretném, ha visszaköltöznél hozzánk Szöulba. Nem kell most döntened, van még két hét, míg visszautazunk. Gondold át alaposan. -ezzel bevonult a fürdőbe. Értetlen arccal álltam ugyanott, ahol hagyott a gondolataimmal. Ez a helyzet nagyon furcsa volt. Mintha ezer éve nem látott volna.

Végülis, ezt a részemet én is régen láttam.

Megmelegítettem a tűzhelyen álló maradék teát, miközben a költözésen gondolkodtam.

Annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy sípol a tea.

-Min gondolkodsz ennyire? - állt mellém Jimin, majd kiöntötte a teát nekem és magának is. Megköszöntem, majd ránéztem. Szemei alatt lilás karikák, szeme teljesen bevérezve. Nem sokat aludhatott.

-Csak a jövőn. -mosolyogtam, majd bementem a szobába. Jungkook ugyanabban a pózban feküdt, mint amikor itthagytam, szeme csukva. Letettem a komódra a bögrét, majd mellé feküdtem és halkan suttogtam felé: -Éjjáró, hasadra süt a nap!

Jungkook kinyitotta a szemét és érdeklődve nézett engem. A hirtelen közelségtől egy kicsit zavarba jöttem , na meg attól is, hogy meghallotta, hogy hívtam.
-Miként szólítottál? - fordult oldalára, így az orrunk szinte összeért. Totál vörösen néztem mosolygó ajkait.

-Sehogy- álltam volna fel, de visszarántott maga mellé. Felszisszentem, mert a sebeimre szorított.

-Ne haragudj- egy pillanat alatt megváltozott az arca pajkosból aggódó lett. Keze egy pillabat alatt elengedett, helyette a tenyeremben talált menedéket.

-Nincs semmi baj -halványan rámosolyogtam, de nem engedett. Feltolta pulcsim ujját és megnézte a sebet.

-Miért nem kötötted le? - végig húzta az ujját az egyiken, rajtam meg végig futott a hideg.

-Mert nem szeretem, ha be van kötve.- megvontam a vállam, majd húztam volna ki a kezem, de nem engedett. Felhúzta a másik kezemen is a pulcsi ujját, majd mind a kettőre ezer kis csókot lehelt.

-Ígérd meg, hogy soha többé nem bántod magad.- lehelte a kezeimre.

-Ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz el- suttogtam a levegőbe.

-Ígérem- mondtuk ki egyszerre. Akkor még nem is tudtam mekkora energiával bír egy ilyen szó.

***
- Ne vágj már ilyen idióta fejet Hoseok! -rivallt rá szegény srácra Yoongi. A srác durcásan felfújta az arcát, majd rávágott Yoongi kezére.

-Mindenki mondja, csííz! - kiáltotta el magát Taehyung, mire mindenki elharsogta magát. Én a konyhámban főztem a vacsorát tíz főre, mert Henie és Injun is jön. Még nem tudom, hogyan fogunk elférni, de majd mindenki oda ül, ahova szeretne. Elmerengve néztem, ahogy hülyéskednek, hogy mennyire jól el vannak. Jungkook épp Jimin haját piszkálta, majd felém fordultak és mutogatták. Halkan felnevettem szegény Jimin kinézetén, mert úgy nézett ki, mint egy szopott gombóc.

Jungkook alig láthatóan rámkacsintott, mire a szívemet átjárta a melegség. Visszafordultam a tűzhelyhez és megkevertem a húst, majd rátettem a fedőt, hogy teljesen átfőjjön.

Csengettek, ezért gyorsan odaszaladtam, hogy ajtót tudjak nyitni.
A két lány állt ott, kezükben egy-egy itallal. Az ital láttán egy pillanatra megmerevedtem, de udvariasan beengedtem őket.

-Hoztunk neked egy kis ajándékot, ha már itt eszünk- Fejtette ki az italok miértjét InJun, majd átnyújtották az italokat.

Hamis mosollyal elfogadtam őket, majd beljebb invitáltam őket a fiúkhoz. Kihelyeztem az asztalra a tányérokat, evőeszközöket és poharakat, majd gyorsan megcsináltam a köretet.

Épp mosogattam, amikor Jungkook odaállt mellém és töltött magának egy pohár vizet.

-Van valami baj? - Kérdezte, miközben ivott. Meglepetten ránéztem, majd folytattam a mosogatást.

-Hát nem is tudom... Nem nagyon tetszik, hogy a lányok alkoholt hoztak a házba. Ennyi. - felé mosolyogtam, mire egy aprót bólintott.

-Meg tudom érteni. Leugorjak gyorsan valami más üdítőért?

-Nem kell,van itthon narancslé, baracklé és bubis víz is. De aranyos vagy. - Jungkook betette a poharat a mosogatóba és közben óvatosan megszorította a kezemet. - Szólj a srácoknak, hogy menjenek kezet mosni, mert tálalok. - bólintott, majd gyorsan mindenkit elküldött a dolgára.

Amíg üres volt a tér, a két asztalt egybetoltam és a fotelt meg a székeket úgy helyeztem, hogy mindenki elférjen. Nekem a földön kell ülnöm, mert nincs annyi székem. Gyorsan elvettem a fotelról egy díszpárnát és én is kezet mostam.
Lassan mindenki visszatért, ezért leültem a párnára, nehogy valaki úgy érezze, hogy a padlón kell ülnie.

-Foglaljatok helyet - mutattam a vegyes székekre. Mindenki leült Jungkookon és Jiminen kívül. -Fiúk, ti is foglaljatok helyet.-  a két srác egymásra nézett, majd Jimin leült. Kérdőn néztem Jungkook felé.

-Még mindig meg vagy fázva, nem szeretném, ha fel is fáznál.- motyogta, mire az arcomba szökött a vér. A kezét nyújtotta, amit vonakodva bár, de elfogadtam. Gyorsan felhúzott a földről, a többiek pedig néma csendben nézték végig a folyamatot. Piros arccal helyet foglaltam a szék előtt, majd szedtem mindenkinek. Suga nyújtotta először a tányérját egy hatalmas mosoly kíséretében.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, hallgattuk egymás hülyeségeit és egymásnak tettünk csípős megjegyzéseket.

Épp mosogattam a vacsora után, amikor a két lány beállt mellém és segítettek a munkában. Tuti van valami tervük itt, Injun a világért sem állna be mosogatni.

-Szóóóval - kezdett bele Injun, nekem meg halvány mosolyra húzódott a szám. - Nem értem, hogy miért titkoltad ezt az egészet. A legjobb barátod vagyok, hát nem kéne mindent tudnom?! - Kezével halkan a mosogatónak a szélére csapott. Keserűen elmosolyodtam.

-Legjobb barátok lennénk? -emeltem a magasba a szemöldököm, miközben a tányért a csepegtetőbe... vágtam. Injun megszeppenten nézett rám, majd egy aprót bólintott. -Még ha azok is lennénk, nem hiszem, hogy minden titkomról tudnod kell, úgy ahogy én sem tudok sok mindent rólad. De ha türelmes vagy, akkor mindent megtudsz. - a végén halványan rámosolyogtam, mert kicsit elvetettem a sulykot. Teljesen igaza volt. -És bocsi az előbbiért.

-Tématerelés!-kiáltott fel Henie, majd közelebb jött. Én is közel hajoltam, kiváncsi voltam, mit akar mondani. - Történt valami közted és Jungkook között?  - a kérdésre egy aprót bólintottam, mire Henie szeme felragyogott.

-Megbeszéltük a dolgokat, miért?

-Mert állandóan téged néz. Minden ötödik percben ideleskelődik, és most,  amikor összezörrentetek Injunnal, ide akart jönni, csak a fiúk visszatartották. Szóval, pontosan ezelőtt mi is volt köztetek?

Ez egy jó kérdés. Pontosan én sem tudom. De abban az egy dologban biztos vagyok, hogy szeretem őt. Akkor is szerettem és most is szeretem. Érdekes mennyire meg tud maradni valakinek egy ember szeretete.

-Szerelem volt, ártatlan szerelem. - elbambultam a mosogatónak a lefolyójába. Néztem, ahogy a lefolyó a maradék vizet magába szippantja, majd egy apró hanggal teljesen elnyeli.

---------
HOLO Gájz!
Tudom, tudom nagyoooon rég volt rész, amiért sorry, csak egyszerűen a tanulás, az edzés és a kikapcsolódás nagyon nem akarja, hogy legyen időm :(

Egyik barátnőm elolvasta a rész 96%-át hétfőn és azt mondta, hogy  pöpec lett, szóval annyira nagyon nem tartom szarnak, mint úgy általában.
Remélem mindenki kezdi érezni, hogy lassan, de biztosan haladunk a történet vége felé. :)))
Addig is pá, MINDENKINEK KELLEMES ÜNNEPEKET (ha nem jönne addig új rész).

Csóközön