Fejem erősen csapódik a nappali hideg falának. A fájdalom villámcsapásként hasít végig egész koponyámon és gerincemen. Apám halál nyugodtan issza tovább azt a rohadt alkoholt. Ki tudja már hanyadik üvege?! Tuti nem az első és nem a második. Ki gondolta volna, hogy ez lesz, miután kikerülök a kórházból?! Mert neki az alkohol fontosabb mint én. Mert megint az. Megint részeg.Mindent, ami keze ügyébe kerül, hozzám vágja. Köztük a Soju-s üveget is, ami a becsapódás után össze-vissza felvágja a bőröm .Az arcomba belevésődik egy kicsit nagyobb szilánk. Érzem folyni a vérem, ami némiképp megnyugtat. Tudom, hogy ez még távolról sem a vége. Még csak most kezdődött.