" -Egy pillangó- mosolyogtam, mint a tejbetök. A pillangó- gondolataim szerint- elkezdett szaglászni, mivel elindult a csuklóm felé.
-Látom- mosolygott ő is. Éreztem, hogy néz , ezért ránéztem. Oldalrabillentett fejjel vizslatott. Mosolygott. Amikor a pillangó megunta az ottlétet, elszállt. Követtem szememmel, ezzel megszakítva a szemkontaktust Jungkook-kal. A pillangó szépen lassan kirepült a szobámból. Boldogan fordultam megint a fiú felé. Teljesen kivirultam. Még mindig ugyanúgy nézett.
-Mit mondtál, amikor bejöttél?- kérdeztem mosolyogva.
-Hogy kész az ebéd- mondta és elindult. Egy utolsó pillantást vetettem az ablakra, majd követtem."

Ebéd után a fiúk megbeszélték, hogy elmennek a strandra és engem is magukkal ráncigáltak. Egy fehér felsőt vettem fel, meg egy hosszú, fekete farmernadrágot.
-ChaeRin, te komolyan így jössz a strandra?- kérdezte ámulva Hoseok- bólintottam.- És hol a fürdőrucid?
-Nem fürdök- jelentettem ki.
-Akkor minek jössz?- kérdezte Jungkook a szemöldökeit magasra húzva.
-Kikapcsolódni- vágtam rá.Beszálltunk a kocsiba, majd csendben mentünk egészen a strandig. Amint elértünk oda, Hoseok kivette a csomagtartóból a kacsás matracát-mert neki ilyen is van, majd elkezdte vadul fújni. Én elmentem a boltoshoz, vettem egy szalma kalapot, valamint egy könyvet, hogy ne unatkozzak. Visszasiettem a kocsihoz, és segítettem szegény hátrahagyott Jinnek, meg Namjoon-nak elcipelni a cuccokat. Kerestünk egy olyan helyet, ahol nem voltak sokan, majd letelepedtünk. NamJoon kinyitotta az ernyőt, majd leguggolt elém.
-Kicsi Lány, nagy baj, ha itt hagyunk?
-Dehogyis, elleszek.- mosolyogtam. A fiúkat, mintha kilőtték volna, úgy futottak a többiekhez. Felvettem a kalapom, majd a pokrócra leülve nekikezdtem az olvasásnak.
Néha-néha bepillantottam a vízbe, hogy lássam, még mindenki él. Amikor legutoljára odanéztem, valaki hiányzott. Hoseok. Vadul kerestem a fejemmel, de nem láttam sehol. Már épp álltam volna fel, amikor valaki rám ugrott hátulról nevetve. Egy halk sikítás következtében, ledobtam magamról Hobie-t.
-Te meg vagy huzatva- néztem rá rémülten.

-Minden rendben van, Kicsi Lány? Jungkook sikítást hallott.   - rohant felénk Namjoon, Jin, meg a jómadár.
-Persze, csak ez a nyavalyás a frászt hozta rám- mutattam Hoseokra.- Épp őt kerestem, mert nem láttam sehol a vízben, és rám ugrott.- Hoseok még mindig nevetett, annyi különbséggel, hogy egy adag homokot lapátoltam az arcába.
A fiúk, miután meggyőzödtek, hogy minden rendben van, visszarohantak a vízbe. Jungkook folyton vizslatott. Hogy hallhatta meg a sikításom? Hisz épp hogy csak egy halk kis sikoly volt. Elterültem a pokrócon és a fejem felé téve olvastam a könyvet. A történet címe a Vaslánc, ami arról szól, hogy van egy fiú, akit a szülei sehova nem engednek. Nem léphet ki a lakásból, de ha mégis megpróbálkozik vele, megbüntetik. Eddigi legrosszabb büntetése az volt, amikor két napra bezárták egy rég nem használt hűtőládába. Kausztrofóbiás rohamai voltak, de senki nem segített rajta. Majdnem meghalt.

Arra lettem figyelmes, hogy valaki eltakarja a simogató napot.
-Bocs, de pont a napot taka...- emeltem el a könyyvet az arcom elől, majd amikor megláttam, ki szívja előlem a D- vitamint, ijedten hátrébb csúsztam. -Apa...- mondtam elfúló hangon. Ördögien rámvigyorgott.
-Most majd megtanulod, mi az illem, Ribanc- köpte a szavakat, majd rámvetette magát.

Zihálva ültem fel a strandon. Homlokom verejtékben úszott, végtagjaim remegtek. Csak egy álom volt. Pedig nagyon valóságos volt. Épp amikor próbáltam összeszedni magam, valaki nekem dobott egy labdát. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy az atléták megirigyelték volna. A kissrác, aki nekem dobta a lasztit, elnézést kért, majd továbbállt a labdával. Ijedten kerestem a szememmel a fiúkat. Remélem nem hagytak itt. Szemem végigvezettem a vizen, de sehol nem láttam őket. Elkezdtem forogni, hátha feltűnnek valahol. Épp háttal voltam a víznek, amikor egy hangot hallottam magam mögül.
-Csak nem minket keresel?- ült le mellém Jin és a piknikkosárból kivett egy vizet, meg egy szendvicset és átnyújtotta nekem. Hálásan vettem el, és már nyitottam is volna ki a vizet, ha nem lenne ennyire makacs. Valaki leült közvetlenül mellém és kikapta a kezemből a vizet. Egy szempillantás alatt kinyitotta. Már hálásan nyúltam érte, amikor beleivott.
-Hjá, Jeon Jeong Guk! Az az én vizem.- kiáltottam mérgesen. Kimérten rámtekintet, majd közelebb hajolt.
-Tudom, ezért adom vissza- olyan közel volt, hogy a hajáról a cseppek az orromra hullottak. Zavaromban hátrébb csúsztam, majd a felém tartó vizet eltoltam. Kértem Jin-től egy új palackot, majd a többiekkel beszélgetésbe elegyedtem. Egész jól elbeszélgettünk, amikor két lány jött oda. A fiúk teljesen lazán kezelték a helyzetet, én viszont lefagytam. Az egyik rámnézett és köszönt.
-Szia- mondtam még mindig feszülten. Csak ne tépjenek meg.
-Mi tudjuk, hogy te nem akarsz semmit a fiúktól, de ha akarnál se lenne hozzá semmi közünk.Ne érdekeljen miket írnak az őrült rajongók a közösségi hálón. Csakis magaddal foglalkozz. Fighting! -rám mosolyogtak, majd elmentek. Beszélnek rólam az interneten?
-Azt hiszem, itt az ideje, hogy összepakoljunk. Csoda, hogy eddig csak nekik tűntünk fel.- beszélt NamJoon, és már pakolászott is. Mi egyetértően bólogattunk. Én továbbra is ültem ott, mint a cövek. Elkezdett görcsölni az alhasam. Számoltam- és számoltam.
-ChaeRin, mire vársz?- nézett rám értetlenül Jimin.A kezét nyújtotta, hogy talpraállíthasson. Készségesen elfogadtam, majd gyorsan Jin tudtára adtam, hogy el kéne menni egy boltba. Amilyen gyorsan csak lehet. Gyorsan becuccoltunk mindent a kocsiba. Jin a gázra taposott és három perc múlva egy kis bolt előtt álltunk meg.
-Gyors leszek- mondtam és szálltam ki a kocsiból.- ne gyertek utánam, csak két perc.- gyorsan, a táskámmal együtt berohantam a boltba. Az egészsegügyi részlegen kiválasztottam a megfelelő betétet és tampont. Vettem mindegyikből egy csomót, hogy ne kelljen sűrűn ilyen miatt lejárni. Az eladó egy kicsit furcsán nézett rám, de meg tudtam érteni. Nem mindenki vásárol tucatszámra tampont meg betétet. Gyorsan kifizettem, majd még ott bevágtam a táskámba.
Kirohantam a kocsihoz, majd behuppantam Jin mellé az anyósülésre.
- Tényleg gyors voltál... de miért van így megtömve ez a szerencsétlen táska?- mutatott Jimim a tömött tatyómra.
- Hát.... bevásároltam- makogtam. Mimdenki hülyén nézett rám, minek következtében megütögettem a kormányt- Induljunk! Vissza szeretnék menni a házba.
-Már megyünk is.- mondta Jin halványan mosolyogva, majd kiparkolva a helyéről elindult a főúton.
-Mostmár elmondod, mit vettél?- kérdezte Jungkook.
-Semmi közöd nincs hozzá, de- hátrafordultam és úgy néztem a szemébe. Égett az arcom- olyan dolgokat vettem, ami a minden napjaim része...- NamJoon tekintete elsötétedett. Mégis miért...?
- Á, szóval kicsi ChaeRin... mit vehettél? - töprengett Hoseok- talán körömlakkot? Vagy.. vagy sminket? Vagy .. vagy... vagy.. Áh, mindegy feladom- legyintett fájdalmas  arccal. Vicces arcát látva elnevettem magam. Jimin egyből rámkapta a fejét.
-Aish, hogy felejthettem el?!- szitkozódott magában, majd megbökte a vállamat. Nem mintha előtte nem rá figyeltem volna... dehogyis.
- Mit böködsz Jimin? Rád nézek. Nem látod?
- Jó-jó, de otthon gyere a szobámba kérlek. Valamit szeretnék adni neked- mosolygott rám huncutul. Nagyon helyes egy fiú.
-Rendben van, katona- szalutáltam, majd halkan nevetve előrefordultam. Épp az utcánkba fordult le Jin. Ráneztem a rádió órájára. 19.37. Olyan világos van még.
A kocsiból kipakolva, mindenki cipelt valamit a strandolásra használt kellékekből. Miután mindemt lepakoltunk, gyorsan felmentem a szobámba, és a táska tartalmát a szekrényem egyik fiókjába rejtettem. Kulcsra zártam.
Miután ezekkel végeztem, kiléptem a folyósóra és azon vacilláltam, hogy bekopogjak-e Jungkook-hoz, hogy merre is van Jimin szobája, vagy inkább hanyagoljam. Olyan minden mindegy alapon odaálltam az ajtó elé. Kopogtam hármat. Egy "szabad" után kinyottam az ajtót. Jungkook az ágyán feküdt és telefonozott. Haja az ágyneműre hullott, angyali kisugárzást adva arcának. Merengésemből hangja zavart meg.
-Mit akarsz?- kérdezte nemtörődöm hangon. Felvontam a szemöldököm.
-Neked is szia- mondtam gúnyosan.- Igazándiból csak Jimim szobája után érdeklődtem volna, de látom nagyon el vagy foglalva. Magamtól is megtalálom. - Megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt. Erősen csaptam be magam után az ajtót. Szemétláda! Elindultam az ajtók felé, majd abban reménykedve, hogy az az övé bekopogtam. Egy újabb "szabad" után benyitottam. NamJoon rezidencia. Körbenéztem. Mindenhol csupa könyv, és aranyos díszek. Ízlésesen volt felépítve. NamJoon az ágyán feküdt és olvasott. Érkezésemre feltekintett, majd mikor észrevette, hogy én vagyok, meglepődött tekintettel tette félre a könyvet és felült.
-Mi a baj,  Kicsi Lány?
-Igazándiból Jimin szobáját keresem... esetleg tudsz segíteni?- kérdeztem a lehető legkedvesebben.
-Persze- jött mellém és megsimogatta a fejem. Kinyitotta az ajtót, majd megmutatta melyik lesz az, ahova mennem kell. Megköszöntem neki, majd utam ezúttal tényleg Jimin szobájához vezetett. Kopogtam ismét hármat, és egy "nyitva van" után benyitottam. A másik két fiútól eltérően ő nem az ágyán feküdt, hanem a földön. Haspréseket csinált. Amikor észrevett szexin elmosolyodott és abbahagyta az edzést. Letörölte arcáról az izzadságcseppeket, pedig a gyöngyöző arcát figyelve az jutott eszembe, mikor az egyik régi könyvszereplőm az író leírása szerint- és az én elképzelésem szerint is- pont így nézett ki. Zavaromban nem tudtam merre nézzek. Életre kelt egy imádott könyvszereplőm. Elkaptam a tekintetem és halkan megköszörültem a torkom.
-Miért mondtad, hogy jöjjek? - kérdeztem egy kissé rekedt hangon. Ki van száradva a szám. Jimin halkan felkuncogott, majd az asztalához lépett. Elvette a dobozt, majd átnyújtotta nekem.
-Tessék. Ez egy ajándék Tőlem Neked- mutatott először magára, majd rám. Elpirultam. Minek ad nekem ajándékot?- oda teszed ki, ahova szeretnéd. De örülnék, ha nem a szobádba tennéd ki, hanem mondjuk a nappaliba, vagy ide a folyosóra, a többi kép közé.- kiváncsivá tett. Gyorsan kibontottam a dobozt, majd a képet néztem, amit legutóbb csinált rólam. Nagyon jó szögben fotózott, így egy egészen más szögből láthattam az arcom. Boldognak tűntem rajta. Annyira meghatódtam attól, hogy kaptam ajándékot. A hirtelen érzelmektől vezérelve megöleltem. Olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam vézna kezeimmel. Jimin először meglepődött, majd ő is visszaölelt. Ezt a nagyon szép pillanatot én törtem meg.
-Kiteszed velem ide a folyosóra?- néztem rá csillogó szemekkel. Bólintott. Megfogtam a kezét, majd kivonszoltam a folyósóra. Jimin elmagyarázta, hogy vannak felépítve a képek. A kezdetektől egészen máig.  A képek a mellettem elhelyezkedő ajtónál álltak meg. Nagyon aranyos képek készültek róluk.  Jungkooknak, Jimin-nek, meg V-nek a debütálásukkor nagyon ki pufi arcuk volt. Fel is nevettem rajtuk. Annyira édesek voltak. A rólam készült képet felraktuk, majd lementünk a földszintre. Jimin a kanapé fele invitált. Megkérte, hogy játsszak vele és Taehyunggal x-boxon vagy min. Soha nem játszottam még ilyenen, szóval kiváncsiságomban elfogadtam. Amíg Jimin megkeresi V-t, addig én egy új felhasználót csinálok. Elvileg valami GTA-n fogunk játszani. Elmentem a konyhába és csináltam egy csomó szendvicset.
Mikor a nagy tálcával mentem vissza, már ott ült a két jómadár.
-Srácok, hoztam harapnivalót- értem melléjük és az asztalra lehelyezve a tálcát, elfoglaltam a helyem a földön. Jimin a kezembe nyomott egy konzolt, majd elmagyarázta, hogy melyik gombbal mit lehet csinálni.
-.... és ezzel tudod a játékot szüneteltetni- mutatott egy kisebb gombra a konzol közepén, majd összecsapta a kezeit. Automatikusan összerezzentem a zajra. Taehyung már a fél tálcát felzabálta.- Akkor játsszunk!- kiáltotta el magát mindig vidám barátunk, mire mind belemerültünk a játékba. Mondanom sem kell igaz, hogy nagyon béna voltam? Annyit nevettem a saját bénaságaimon, hogy már fáj a hasam. Jimin folyton kiabálta, hogy mégis mit kéne csinálnom, de valahogy képtelen voltam azt tenni. Béna voltam. Jungkook egyszer leült nézni minket, majd rendkívüli ügyetlenkedésemre hivatkozva, beült mögém, megfogta a kezeim és ő irányította a játékot. Teljesen zavarban voltam. Jungkook feje a bal fülem mellett, lehelete égeti az arcom és a fülem. De ő cseppet sem zavartatja magát. Kezeim elvesztek hatalmas kezei között. Szívem úgy vert, mintha most futottam volna le a maratont. Érzem, hogy ég az arcom. Próbálok hátrasandítani Jungkookra, de nem sikerül, mert elég félreérthető helyzet alakulna ki. Egy idő után kicsit elálmosodtam és testemnek parancsolni nem tudtam. Véletlenül nekiütköztem Jungkook testének, mire ő megdermedt. Megráztam a fejem, majd újra kiegyenesedtem. Jungkook lejjebb emelte kezeinket, majd szünetre helyezte a játékot. Felállt mögülem, és csak most vettem észre, hogy mennyire nagyon fázom. Elterültem a földön, azzal a céllal, hogy én most aludni fogok.
-Ez kiterült- motyogta Jimin V-nek. Jungkook a kanapén folytatta tovább játékát. Összekuporodtam és próbálkoztam a mindent megváltó alvással. Eme cselekedetem két kéz zavarta meg, amik a magasba emelve remélem a szobámba cipelnek.
Menta illatából arra következtetek, hogy Jimin az. Közelebb bújok hozzá, és mélyen beszívom illatát.
-Aigoo, ChaeRin. Olyan vagy, mint egy kisbaba- motyogta, majd az ágyamra letéve, betakargatott. Egyből az ablak felé fordultam, majd el is nyomott az álom.

Álmomban ismét apám kapott főszerepet, ezért riadtam ébredtem valamikor. A szobában szétnézve minden árnyékban őt láttam. Ijedten pattantam ki az ágyamból, majd kiszaladtam a folyosóra. Egyből a szemközti szobába vezettek lábaim, hisz Jungkook azt mondta, rá szamíthatok.
Berontottam a szobába, majd makogva elkezdtem keltegetni Jungkookot.
-Ju-jungkook... hahó, Jungkook, kelj fel- már könnyeim potyogtak, mert az ajtó, melyet emlékeim szerint bezártam- tárva-nyitva állt és egy árny suhant el. Jungkook mintha meg sem érezte volna. Végső elkeseredésemben befogtam szerencsétlen orrát, mire kipattantak szemei.
-Mi a faszt csiná....Hé, mi a baj?- kérdezte Jungkook aggódóan, miután kidörzsölte szemeiből az álmot. Ijedten pillantgattam az ajtó felé, ami már csukva vot. Talán... talán csak képzeltem?  - Rosszat álmodtál?- kérdezte halkan, arcomat fürkészve. Egy aprót bólintottam, mire arrébb csúszott az ágyon és maga mellé invitált. Vonakodva bár, de belementem. Nem akarok egyedül lenni a gondolataimmal. Furcsa dolgokra kényszerítenek.
Óvatosan becsúsztam a fiú mellé, tisztes távolban. Egymásnak hátatfordítva feküdtünk az ágy két oldalán. Annyi kérdés fogalmazódott meg bennem hirtelen Vele kapcsolatban. Miért vannak hangulatingadozásai? Skrizofén? Bipoláris zavaros? Miért húzódott el Tőlem GTA-nál?  Tényleg a terhére vagyok? Miért utál?
Óvatosan átfordultam a másik oldalamra és néztem Jungkook hátát. Hátából áradt a meleg, csak úgy sugárzott belőle. Kellemes szegfű illat áradt felém, ami kifejezetten nyugtató hatással volt rám. Vettem egy mély levegőt, majd nekikezdtem.
- Jungkook...- nagyon halkan mondtam, de mozgolódásából ítélve meghallotta. Óvatosan felém fordult, majd hümmögött egyet. Csak fél szemmel figyelt rám, mivel teste eléggé ki volt facsarodva lustasága miatt. Nem vitte rá a lélek , hogy teljesen felém forduljon. Ismét sóhajtottam egyet, majd rákérdeztem: - Miért húzódtál el tőlem a GTA-nál? Talán büdös vagyok?- ismét halkan beszéltem, mivel ezeket a kérdéseket hangosan, éberen fel nem tettem volna. Jungkook szemöldöke először a magasba ívelt, majd végre megtisztelt annyira, hogy teljes testtel felém fordult. Szemeit kinyitotta, és elkezdett fürkészni. Megint. Majd halványan elmosolyodott.
- Talán zavart?- kérdezte vigyorogva, szemöldökeit a magasba nyomva. Szemeiben teljességgel elvesztem, és mosolya, melyből fogai úgy virítottak, mintha izzók lennének... mint egy angyal. Teljességgel zavarba jöttem átható tekintetétől és pimasz mosolyától, így a lepedőt kezdtem el csípkedni.
- Igazándiból rosszul esik, ha így visszagondolok rá. Olyan, mintha... mintha írtóztál volna tőlem... - makogtam. Szemöldökeimet összeráncoltam és úgy fixíroztam a kezemmel felcsípett anyagot. Felnéztem Jungkookra. Most értetlenül fürkészett. Közelebb jött hozzám, majd kezét felemelve letörölt valamit az arcomról. Még mindig sírok. Szánalmas vagyok. Ahol keze hozzáért arcomhoz, égett.
- Azért mentem el,... mert zsibbadtak már a lábaim.- mondta hebegve- habogva. Visszafordult a másik oldalra, majd egy nagyot sóhajtott.- Jó éjt, ChaeRin.- egy hatalmas ásítás után én is visszafordultam.
-Neked is Jungkook- nyammogtam, majd szemeim álomra hajtottam.

****

Reggel halk suttogásra keltem. Valami nehéz ért lábaimhoz és oldalamhoz. Egy hatalmas ásítás után lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. Valaki mellettem halk csámcsogásba kezdett. A szemeimet dörzsölgetva néztem oldalra. Épp ő is így cselekedett. Tekintetünk találkozott. Realizáltuk a helyzetet; a lábaink összegabalyodtak, a keze a derekamon, feje a nyakhajlatomnál. Zavarbaejtő.
- Nahát, végre, hogy felkeltetek.- mosolygott Hoseok, majd ráugrott az ágyra. Kiváncsian fűrkészett minket. Kezével az ágyra támaszkodott, arcával közelebb jött. Jungkookkal mi már szétszedtük egymást, és morcosan néztük az előttünk bámészkodó társaságra.- Hogy.hogy ChaeRin veled aludt? Lemaradtunk valamiről? - vigyorgott pervezül és szemöldökeit sejtelmesen húzogatta. Prüszköltem egyet és felemeltem a kezem.
- Teljesen félreértitek a helyzetet.- védekezésképp emeltem magam elé a kezem és hevesen rázogattam magam előtt. Namjoon tekintete elködösült. Gyorsan odajött hozzám és lehjtotta a pulcsi ujjait. Majd végignézett rajtam és a lábaimat betakargatta a takaróval. Gyorsan cselekedett és ezért hálás voltam neki. Persze mindenki látta a helyzetet és furán méregettek minket.
- Tudom, hogy gáz ilyet kérdezni, de Nam... mi a szart csináltál az előbb?- kérdezte teljesen jogosan Hoseok. Összenéztünk NamJoon-nal, majd vissza a többiekre. Jimin tátott szájjal mutogatott hol rám, hol pedig Rapmon-ra.
-Omo... ti.. ti együtt vagytok? - a kérdéstől csésze nagyságúra nőttek a szemeim. Mindenki egy emberként fordult felénk, mire kényszeredetten felnevettem.
-Srácok, ne hülyéskedjetek már. Csak nagyon jóban vagyunk, ennyi. Oké? - a takaró alatt gyorsan megigazítottam a felcsúszott anyagokat, majd az ágyról felállva rámosolyogtam a fiúkra.
A szobámba berohanva gyorsan lekaptam a törülközőt, meg a kikészített ruhákat a székről, majd a lépcsőn leugorva, a fürdő felé vettem az irányt.
-Enyém a fürdő!- kiáltottam el magam, és bevágtam magam mögött az ajtót. Hallottam messziről a fiúk szitkozódását, amin felnevettem. Gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Amikor már rég csupa víz voltam, akkor jöttem rá, hogy a tusfürdőmet fenn hagytam. Magamat szidva néztem meg a fiúk tusfürdőjét. Azt használtam, amelyiknek az illata múltkor is tetszett. Gyorsan letussoltam, majd a kabinból kilépve a tükörben szemléltem végig magam. Annyira csúnya és visszataszító vagyok, hogy az embertelen. Oldalra fordultam, hogy lássam a hasamat is. Hát mit ne mondjak. Hervasztó. A hasam, amióta itt vagyok, teljesen megnőtt.  Már meg tudom fogni. Keserű szájízzel öltöztem fel, majd mentem ki a fürdőből. Leültem a kanapéra és csak meredtem magam elé. Állati, hogy azok a napok vannak. Sokkal érzékenyebb vagyok.
-HJA, ChaeRin! Miért nem szóltál, hogy végeztél?- kiabált rám Jimin, majd felrohant az emeletre. Fél perc múlva úgy vágtatott le az emeletről, mintha az élete múlna rajta. Mögötte Hoseok rohant. J-Hope a papucsát is hozzávágta Jimin-hez, hátha az lelassítja.
-Beveszem a fürdőt- üvöltötte Jimin, majd Hoseok orrára csapta az ajtót, egy nevetés következtében. Szegény Hobie, szomorúan kullogott a kanapéhoz, majd lehuppant mellém.
-Mindig veszítek Jimin ellen- szomorkodik J-Hope. Közelebb ülök hozzá, és félig nevetve megsimogattam a hátát. Hátha ez segít. Hoseok egy hatalmasat szippantott a levegőbe, majd rámnézett. Elkezdett közeledni felém, és szagolgatni kezdett. Elég közel jött és ezt tudtára is akartam hozni, de valaki lerántotta rólam. Inkább valakik. Jungkook és Taehyung.
-Ember, te meg vagy huzatva? Mit csinálsz ChaeRinnel? Nem látod, hogy remeg?- eddig fel sem tűnt, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőlem ez. Hátrébb ültem és próbáltam lecsíllapítani magam. Nem segített a helyzetemen az, hogy kibaszottul benne vagyok a menzeszben. Valaki leguggolt elém és elkezdte simogatni a hátam, de hiperérzékenységem miatt lelöktem magamról és ránéztem.
-Hagyjatok békén! Oké?! Egyszerűen, egyszerűen csak hagyjatok lógva- kiáltottam Jungkook arcábba, majd az ajtóhoz rohanva elhagytam a házat. Csak futottam és futottam, egészen a régi házunkig. Egy hisztis picsa vagyok. Csak egy kis tér kell nekem. Egy kis egyedüllét.

-------
Sziasztok! :-).
Itt is az új rész, remélem elnyerte tetszéseteket:). Esetleges helyesírási hibák előfordulhatnak, amiért elnézest kérek!!!
Köszönöm az 1K+ -os megtekintést és a remgeteg csillagot :D rendkívül jól esnek.
A rész nem lett valqmi nagy szám, főleg a vége nem, de sajnos ez is kell a történet további kibontakozásához.
Felmerült egyik olvasomba egy olyan kérdés, hogy az apjával mi a helyzet. Nos igen, egy régebbi részben megírtam, hogy a házat elárverezték, és a főszereplő arra következtett ebből, hogy elvonó kurára került...csak gondoltam közlöm, hátha valakiben is felmerült ez a kérdés..
Valamint kaptam egy comó díjat, amiken már dolgozom, csak jobb szeretném gépen megcsinálni...
Jövőhét ilyenkor jön az újabb rész,addig is mindenkinek kitartást a sulihoz, nekem holnap már 8órám lesz...  -,-
Csóközön!
Ui.: ha van időtök, és akartok egy szerintem nagyon jó blogot olvasni, akkor kukkantsatok be AwesomeeLuna - Confused nevű blogjába. Szerintem nagyon jó!