"-Hát épp ez az. Szarsz mindenbe bele-kiáltott fel Jungkook idegesen, majd egy hatalmas sóhajtás után elkezdte lefertőtleníteni a sebemet. Dühös volt. NamJoon leszorította a pulcsinak a végét, ami amúgy piszkosul fájt. Jobban, mint a tenyeremen. De azt hitték a tenyerem miatt szisszenek fel állandóan. Kis naivak. Miután Jungkook abbahagyta a kezelésem, visszavonultama konyhába és megcsináltam a vacsorát. Semmi extrát nem csináltam, a fiúk mégis úgy falták, mintha életükben nem ettek volna ilyet.
-Ez isteni volt.-dőlt hátra Taehyung és megpaskolta a hasát.- Jobban fözöl, mint Jin hyung- mosolygott eszméletlenül. "

-Azért azt nem mondanám-törölgette meg a száját Jungkook. Összeszűkült szemekkel rámnézett- És hol tartasz a dal írassal? Azért költöztél ide, hogy segíts nekünk... Lassan két hete itt vagy, de még semmit nem mutattál fel. Csak élősködsz rajtunk?- miközben beszélt karba tette kezeit.Egy pillanatra nem engedte el a tekintetem. Álltam tekintetét.
-Nem tudom , te mennyire ismered a dalírás fortélyait, de ez nem egy pillanat alatt beteljesülő feladat. -sziszegtem nagyon dühösen- Vannak ötleteim a dalokhoz, de én nem az az elkiabálós típus vagyok. De, ha úgy érzed élősködő vagyok, aki csak a pénzetek miaat maradt, akkor távozom.- álltam is fel az asztaltól. Visszanéztem Jungkookra - Te állandóan csak a rosszat látod bennem... fogalmam sincs mit tettem- ráztam meg a fejem- Én most felmegyek a szobámba-mutattam, hogy merre is szándékozok menmi, majd elindultam volna, ha nem jön rám a hányinger. Úticélom megváltoztatva berohantam a mosdóba és kiadtam mindent, amit megettem. Nem tudom, hirtelen mitől lettem ennyire rosszul, de már a fejem is fájt. Gyorsan becsuktam az ajtót és nekidöntöttem a fejem a hideg csempének. A fiúk szabályosan verték az ajtót, hogy nyissam ki. Erőtlen voltam.Elfeküdtem a hideg kövön. Nyugtató volt.
- ChaeRin, ha nem nyitod ki azonnal az ajtót, akkor betöröm- kiabálta NamJoon. Nem tudtam megmozdulni, pedig szívesen kinyitottam volna nekik az ajtót, hogy segítsenek.
-Nem... tudok me-megmozdulni- mondtam halkan.
-Mit mondasz ChaeRin, nem hallom!Betöröm az ajtót!!
-Nem.. bír-rok meg-mozdul-lni- mondtam akadozva egy kicsit hangosabban.
-Mindjárt ott leszünk ChaeRin, bírd ki!-kiáltotta Taehyung.- Szerintetek mi baja lett hirtelen?
- Kérdezd Jungkookot- mondta érzelemmentesen Jin.- Hahó ChaeRin! Képzeld egy hatalmas réten vagyunk, ami csupa virág. Te a réten szaladsz mosolyogva és szeded a virágokat. Érted?- hümmögtem.
-Ez mire jó Hyung?- kérdzte Jungkook.
-Majd később elmondom. Szóval gyönyörű virágokat szedsz nekünk ide, a házba. Taehyung odamegy és segít neked Jiminnel. Miután végeztetek a virág szedéssel megfogjátok egymás kezét és boldogan ugrándoztok körbe-körbe. Figyelsz ChaeRin?
-Igen.- morogtam. Nagyon elfáradtam a hányásban
-Mindjárt benn leszünk ChaeRin, addig is gondolj a rétre.
-Gondoljon a fenéket- morogta Jungkook, majd asszem eltrappolt. Itt fekszem a hideg kövön a mosdóban, büdös hányás szagban. Kell ennél több? Motoszkálást hallok a hátam mögül, így oda próbálok nézni. Hát nem sikerült. Valaki bejött az ablakon és egyenesen hozzám jött.
-Aigoo, jól elintézted magad.-ciccegett megmentőm. Kinyitotta az ajtót gyorsan, nehogy betőrje NamJoon, majd visszajött hozzám. Felkapott a kezébe és elkezdett vinni- Nagyon könnyű vagy ChaeRin, mintha nem fognék semmit-mondta halkan. Én csak tehetetlenül feküdtem a kezei közt. Rámnézett. Gyönyörű éjfekete szemei vannak.- Mi történt? Mitől lettél ennyire rosszul?- fürkészte szemeim, hátha meglátja a választ. Óvatosan megráztam a fejem, jelezvén, hogy fogalmam sincs. Sóhajtott egyet.- Jin hyung azt mondta, tudja. Majd ő elmondja nekünk.- belökte a szobám ajtaját, majd lerakott az ágyra. Kivett a táskámból egy számára megfelelő pulcsit, majd lerakta az ágy végébe.- Ezt majd vedd fel-utasított és végignézett rajtam. Tekintete megállt a kezemnél. A pulcsi egy kicsit felcsúszódott és kilátszódtak a frissebb sebek. Jungkook csak nézte, míg el nem húztam a kezem. A szemembe nézett, amiben értetlenség csillogott. Lassan közelebb jött. Ijedten néztem rá.
-Mit szeretnél , Jungkook?-kérdeztem halkan. A sötét szobában alakja olyan volt, mint anno apámé. Elkezdtem egy kicsit remegni. Próbálom türtőztetni magam, hisz ő nem az apám....., de nehéz. Leguggolt mellém es óvatosan megfogta kezem. Ijedten néztem rá, de ő teljesen nyugodt volt. -Jungkook, mit akarsz?- elkezdte feljebb húzni a pulcsim, mire megfogtam a kezét. A szemembe nézett.
- ChaeRin... engedd meg, hogy megnézzem. Kérlek. - megráztam a fejem és ellöktem a kezét. Átfordultam a másik oldalamra, hogy tudomására juttassam, nem kívánkozok tovább beszélni vele. Egy nagy sóhajtás kíséretében elindult kifele, ám az asztalomnál megállt. Egy ideig figyelt valamit, majd elhagyta a szobámat. Óvatosan felültem, majd átvettem a pulcsit. Egy fekete pulóver, amire az volt írva, hogy "F*CK". Lebattyogtam a koszos pulcsimmal, mivel egy kicsit összekentem.
-Helloo- ugrott elém Jimin, mire ijedten ugrottam egyet.- Bocsi- nevetett fel aranyosan. Finom illata volt. Menta.-Jobban vagy?
-Mondhatni- szememmel körbenéztem és Jungkookot kerestem. Amikor megtaláltam, tekintetünk találkozott. Egyből elrántottam a fejem. Miért bámul? - Csak lehoztam a szennyesem- emeltem fel a koszos pulcsit. Elindultam a fürdő felé. Bent egy lavor után kutakodtam.
-Mit keresel?-bukkant fel Taehyung feje az ajtóban.
-Egy lavort- vakartam meg a fejem.- Nem tudod merre lehet?
-Megkérdezem Jintől-mondta és elrohant. Addig én tovább keresem, hátha sikerrel járok. Két perccel később Jin robog be az ajtón, mögötte V-vel.
-A lavort itt találod- elhúzott egy ajtót, amiről fogalmam sem volt, hogy ott van, majd kivette a lavort.-Tessék.-nyújtotta át.
-Nem is tudtam, hogy van egy titkos tárolótok.-ámultam el. Jin halkan felnevetett.
-Jobban vagy már?- kérdezte komolyabban.
-Igen- mosolyogtam halványan.
-Azért vettünk a srácokkal pár gyógyszert. Gyere a konyhába és vedd be őket.
-Oké, csak először elintézem ezt.- utaltam a lavorra, majd elkezdtem feltölteni vízzel. Amíg ment bele a víz, azon járt az agyam, hogy Jungkook mit csinált a szobámban. Talán meglátta? Vagy Namjoon elmondta neki? Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre, hogy a lavorból már folyik a víz kifele.- Francba- morogtam. Gyorsan elzártam a csapot, majd négy törülközővel nekiálltam felszívni a vizet. Elég idétlenül festhetek, azért azt meg kell hagyni. Hangos nevetés ütötte meg a fülem. Felnéztem és V-t láttam meg, ahogy őszintén nevet. A boldogságtól az arcán, nekem is mosolyognom kellett.- Ahelyett, hogy kinevetnél, inkább sgíts- vágtam hozzá egy száraz törülközőt. Letérdelt és ő is elkezdte törölgetni a földet. V sunyin elmosolyodott, majd lefröcskölt vízzel. Meghökkenve néztem rá, majd elnevettem magam. Én is lefröcsköltem, majd egy elég szép harc keveredett ebből. Nevettünk, néha elcsúsztunk, olyankor még jobban nevettünk.
-Hát ti meg mit csináltok?-hallottunk egy hangot az ajtóból. Jin állt ott Sugaval. Mosolyogtak.
-Ez a semmirekellő- mutattam Taehyungra, aki aranyosan integetett a többieknek- lefröcskölt. Én csak visszaadtam neki.- karbatett kézzel fordultam el.
-Mint az óvodában- sóhajtott fel Yoongi- Gyere ChaeRin, vedd be a gyógyszereket.
-Igenis- vágtam haptákba magam. Gyorsan bedobtam a pulcsit a lavorba, tettem rá egy kis öblítőt, majd kirohantam a konyhába. A nagy rohanásban nekiütköztem valakinek. J-Hope.
- Mi a helyzet ChaeRin?- mosolygott aranyosan. Átkarolta a vállam és együtt bementünk a konyhába.- Jin! A hercegnőnek a gyógyszereket, kérlek-intett az említettnek. Értetlenül grimaszolva néztem Hobie-ra.
-Mi ez a becenév?-fintorogtam. Hoseok elnevette magát, majd átadta a Jintől kapott gyógyszereket.
-Tessék, neked csináltam- nyújtott át Jin egy bögre forró teát. Gyorsan bevettem a gyógyszert és a tea segítségével lenyeltem. Kaptam még kettő fokhagymás vajas piritóst.
- A kedvencem- csillantak fel a szemeim, majd mohón enni kezdtem, mire Jin rámszólt, hogy óvatosan, nehogy kihányjam. Amikor megettem, felálltam és megköszönve az ételt, kimentem az udvarra. Elterültem a füvön és gondolkodtam a dalon, ami már egy ideje a fejemben van.Már jobban voltam, nem is értem mi volt ez a nagy hányás.

A csillagokat bámulva próbáltam összerakni a dallamot. Mivel már elég későre járt, és már fáztam is, ezért bevonultam a sötét lakásba. A nagy sötétségben elvesztettem minden tájékozodási képességem, ezért egyenesen nekimentem a kanapénak... mi másnak ? Halkan szitkozódva ugráltam fel a lépcsőn. Csak én vagyok ennyire béna. Fájdalmasan nyögdécselve sétáltam a szobám felé. Egy furcsa érzés kerített hatalmába. A fájdalmamat elfelejtve nyitottam be a szobámba és letelepedtem az íróasztalomhoz. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, ezért minél előbb elkezdtem leírni őket. Csak gondolatokat írtam, semmi lényegretörőt. Eszembe jutott egy idézet, amit egy könyvben olvastam még régebben: "Valójában mindenki angyal. A démonok is azok, csak bukottak." "... Aki bántja magát az angyal. Azért bántja magát, mert nem érzi jól magát a Földön, és visszaszeretne jutni az Úrhoz. Isten mindenkit, kinek elfáradt a lelke, otthonába fogad."
Halványan elmosolyodtam az emléken. Régen mennyit olvastam! Vissza kéne szoknom rá. Az ablakomon lágy szellő szökött be. Lágyan simogatott.
Végülis a szellő olyan dolog, ami mindent el tud mondani szavak nélkül.
*
Arra kelek, hogy valaki bökdösi az arcom. Taehyung.
Felemeltem a kómás fejem, mire lapok ragadtak. Tehát az asztalomnál aludtam el. Csámcsogtam párat , majd rásandítottam V-re. Elmosolyodott.
-El kapott az ihlet?- kérdezte aranyosan mosolyogva.
-Elkapott és csak úgy repített a kották lágy ölén- halkan kuncogtam egyet. Taehyung olyan kis mosolygós. Szinte soha nem láttuk komolynak vagy szomorúnak- legalábbis én nem sűrűn.
- Csak gondoltam szólok, hogy egy interjúra kell mennünk- az órárája nézett- tíz perc múlva megyünk- jelentette ki én meg az arcomra ragadt papírral együtt bólintottam egyet. Taehyung elnevette magát, majd leszedte az arcomról a papírt. Megnézegette, majd elfintorodott.- Ez nyálas.
-Bocs, hogy élek-horkantam fel. Csúnyán nézett rám, így elfordítottam a fejem.- Amúgy, ChaeRin, tudod nekem bármit elmondhatsz, én szívesen veszekszem veled, szívesen parancsolgatok neked, szívesen.... szívesen leszek olyan, mint egy anya. Tudod, ha ez kell ahhoz, hogy jobban legyél, hogy meggyógyulj, akkor vállalom. Csak egy szavadba kerül.- komolyan nézett a szemembe. Hirtelen a nyakába borultam és szorosan megöleltem. Tudtam! Tudtam, hogy valaki követett, amikor a temetőbe mentem. Megcsaptam a hátát lágyan.
-Kukkoló-mormoltam a nyakába. Finom illata volt. Fűszeres, mégsem az a túlzott illat, ami irritálja az ember orrát. A zsája és az erdő keverékével tudnám kompenzálni, egy kis citrussal. Ezt az igazán meghitt pillanatot Jungkook zavarta meg. Egy hatalmas köhhintéssel adta tudtunkra, hogy itt van.
-Bocs , hogy megzavarom ezt a nagy szeretetet, de két perc múlva indul a kocsi.- elengedtem V-t. Egy köszönömöt mormoltam neki, majd ráemeltem tekintetem Jungkookra. Elnevette magát- az egész bal arcod csupa írás. Az asztalodon aludtál? Kis butus-kacagott jót rajtam. Odakaptam a kezem és próbáltam takargatni. Nem nagyon ment. Zavaromban felálltam és kitrappoltam, egyenesen a fürdőbe. Hibetetlen, hogy ez a srác állandóan képes zavarba hozni. Gyorsan megsikáltam az arcom, majd kirobogtam az előszobába, de már nem volt ott senki. Gyorsan kirohantam a ház elé és onnan integettem nekik. Boldogan integettek vissza. Hoseok visszakiabált.
-Ötös csatorna ChaeRin, feltétlenül nézz minket! Kilenc órakkor lesz- integetett hevesen Hosoek, majd visszahajolt az ablakból. Visszabattyogtam a házba, majd becsuktam az ajtót. Újra egyedül. Bementem a konyhába és valami reggeli után kutatva a hütő felé vettem az irányt. A hűtőn egy sárga post-it volt.
"ChaeRin!
A hűtőben van az elkészített reggelid! Edd meg!
Valamikor dél körül érünk haza, addig is vigyázz magadra!
Üdv, Bangtan"
Gyorsan kirántottam az ajtót, majd a kész ételt a kezembe kapva leültem az asztalhoz. Megnéztem gorsan, mennyi az idő. Nolc óra.
Miután megettem a reggelimet, felmentem az emeletre és rendet raktam a szobámban. Felvettem Jungkook pulcsiját, meg egy mackónadrágot, majd levágtattam a nappaliba. Jungkook pólóján még mindig érezni lehet az illatát. Nagyon erős illata van. Leginkább a fekete színhez tudnám hasonlítani. Levágódtam a kanapéra, majd a távirányítót a kezembe kapva, megnyomtam az ötös gombot. Három perc múlva kezdenek. Pont jókor. Hirtelen elkezdett izzadni a tenyerem és hevesen dobogni a szívem. Basszus, én is izgulok. Volt egy rövid film, amiben a fiúk történetét vezették le nagy vonalakban. Egy csomó dalból raktak be részleteket. Állati jól csinálják a dolgukat. A filmnek vége lett, én pedig már az ujjaim tördeltem az idegességtől. A fiúk mosolyogva bukkantak fel a kamerák előtt. Hatalmas tapsba kezdtem, de aztán rájöttem, hogy úgy viselkedek, mint egy fogyatékos, így abbahagytam. Égés. Mennyire másképp néznek ki sminkkel. Bemutatkoztak, majd elfoglalták a helyüket. Nagyon sok mindent kérdeztek tőlük, nagyrészt a munkájukkal kapcsolatban. Egyszer a riporternő huncutul elmosolyodott, majd Jiminre nézett.
"-Jimin...- az említett rámosolygott- a napokban egy elég furcsa képet lőtt rólatok az egyik kollégám" - nagyot nyeltem. Csak nem...? A képernyőn felbukkant három kép. Az egyik, hogy Jungkook ráz, a második, hogy Jimin félrelöki, majd a harmadik, amikor ad egy puszit. Lesokkolva vártam mit válaszol. "-Az az egyszerű kérdésem lenne hozzád, hogy talán megtaláltad szíved választottját?"-húzogatta a szemöldökét. Jimin óvatosan a kamerába nézett és egy aprót bólintott. Olyan érzésem volt, mintha nekem szánta volna.Visszafordult a riporterhez, majd egyszerűen elmondta a helyzetet."-Ő egy nagyon kedves barátja a bandának. Rohamot kapott, cselekednem kellett. Tettem, amit jónak láttam" . A riporter ezután arról áradozott, hogy Jimin mekkora hős, és hogy minden nő ilyen pasira vágyik.Szerencsére teljesen elterelődött erről a téma, és azt kérdezte a fiúktól, hogy ki melyik szuperhős lenne, ha választhatna. Jimin Superman-t választotta,V amerikakapítány, NamJoon Batman, Yoongi Hulk, Jin Zöldíjász, Hoseok Robin és Jungkook Villám. Mindenki elmagyarázta, miért azt választotta, majd még válaszoltak néhány rajongói kérdésre. Aztán a riporter egy színpadra konferálta fel őket. Valami Dope-ot fognak énekelni. Meghallottam Namjoon hangját. Üdvözölt minket. Majd a kamera váltott és Jungkookot vette. Lehengerelve hallgattam a dalt és figyeltem, ahogy a fiúk táncolnak. Eszméletlen. Miután vége lett a dalnak és a fiúk elköszöntek, felrohantam a szobámba a laptopomért, majd egy BTS egyveleget beállítva, letettem a nappaliba. Az elején még eléggé bátortalan voltam, de amikor másodjára mentek végig a számok, már valamennyire tudtam a szöveget, így halkan dudorászva, néhol énekelve hallgattam a zenéjüket. Amikor kocsizajokat hallottam, lecsaptam a laptop tetejét és felálltam a kanapéról. Mindenkinek töltöttem egy pohár narancslevet. Kulcszajokat hallottam, majd a fiúk egyre hangosodó beszédét. Mint amikor a sikátornál találkoztunk. Gyorsan elhesegettem a gondolatot és egy tálcán kivittem az italokat. A fiúk egy kicsit megterhelve feküdtek a kanapéra. Letettem a poharakkal teli tálcát az asztalra, majd leültem a Tv elé, hogy mindenkit belássak.
-Igyatok- mutattam a tálcára. Mindenki elvette Jungkook kivételével.- Te miért nem iszol? -kérdeztem kedvesen.
-Ki nem állhatom a narancslevet- közölte egyszerűen, majd egy nagy sóhaj kíséretében hátradőlt és behunyta a szemeit. Felpattantam és a fogaim közt szűrtem ki a mondatot:
-Akkor mit hozhatok uraságodnak?- kérdeztem csupa gúnnyal a hangomban. A többiek halkan kuncogtak, míg én halálkomolyan néztem rá. Jungkookmak kipattantak a szemei és felhúzta a szemöldökét. Milyen íves szemöldöke van.
-Egy pohár víz megfelel- meghajoltam, a lehető legszarkasztikusabban, majd berobogtam a konyhába. Töltöttem egy pohár vizet, majd visszamenve a nappaliba, az asztalra szószerint levágtam a poharat, majd meghajoltam. Nem ment félre egy csepp sem. Jungkook lassan előredőlt, majd elvette az asztalról a vizet. Gyanúsan méregetni kezdte a poharat.- Remélem nem köptél bele.
-Én nem süllyedek le arra a szintre- néztem rá. Ha szemmel ölni lehetne, már rég nem élne. Elvettem a narancslevet a tálcáról, és egy húzásra megittam.
-Na és végül néztél minket?- kérdezte érdeklődve Jin. Lassan bólintottam egyet.
-Igen, és nagyon tetszett. Főleg Superman alkítása. -mosolyogtam Jiminre. Megvonta a vállát.
-Csak az igazat mondtam.- mosolygott halványan- De legalább már mindenki tudja, mennyire jó pasi is vagyok- kacsintott kacéran. Elnevettem magam.
- És milyem volt egyedül itthon lenni?- nézett rám NamJoon. Megvontam a vállam.
- Olyan mint általában. Már megszoktam.- mondtam és halványan rámosolyogtam.
-Nem hiányoztunk?- kérdezte nyávogva Hoseok.
-Hát az igazat megvallva... egyáltalán nem- néztem rá halálkomolyan. Lehorgasztotta az ajkait, mire kitőrt belőlem a nevetés. - Nagyon cukin nézel ki, mint egy kiskutya-kuncogtam tovább . Hoseok is elvigyorodott.
-Hát igen, én olyan ellenállhatatlan vagyok, meg cuki, meg szexi, meg okos, me...-sorolta mindaddig, míg a mellette ülő NamJoon be nem fogta a száját.
-Na, és Kicsi Lány, minek kellett neked a laptop?-mutatott a készülékre.
-Hát igazándiból semmi lényeges dolgot nem csináltam rajta- motyogtam és el akartam venni az asztalról, ha Jungkook és Jimin nem veszi el gyorsan.- Hé, adjátok vissza!- kiáltottam rájuk, de nem hatotta meg őket. Tök nyugodtan felnyitották, majd kikerekedett a szemük. Rámnéztek és elnevették magukat. Olyan szexin nevettek. Teljesen zavarba jöttem, mert már mindenkinek azt mutogatták, mit csináltam a gépen. Égő arcomat fogva álltam fel a helyemről és csaptam le a gép tetejét.
-Na mi az ChaeRin, bejönnek a dalaink?- kérdezte önelégült mosollyal Jungkook.
-Ilyet én nem mondtam!- tettem karba magam előtt a kezeim.
-Te nem is, csak az előzmények fülecske a gépen- mondta vigyorogva Jimin, majd rákönyökölt a térdére, és úgy bámult.- Kétszer mentél végig az egyvelegen. Akkor nem csak úgy spontán halgattad. Vagy tévedek?- pimasz mosolyától még jobban égni kezdett az arcom. A gépemmel a kezemben felrohantam a szobámba és az ablakot kinyitva próbáltam hűteni az arcom. A fiúk nevetését még néha lehetett hallani, majd gondolom mindenki ment a dolgára. Az ablakpárkányon ülve figyelem a környéket. Az utcán gyerekek rohangálnak és egymást lövik a vizipisztollyal. Az anyukák néha-néha kiszólnak egy-egy házból, hogy kész az ebéd, az apukák mostanság érnek haza. Teljes nyugodtságban nézem a történetet, és mosolygok, milyen szép ez a környék. Egyszer a látómezőmbe egy pillangó lépett. Néztem milyen szépen száll, milyen szép a mintája. Berepült a szobámba én meg a párkányról felállva mosolyogva követtem útját. Össze-vissza szállt, néha egy-két helyen pillegett egy kicsit, majd elindult felém. Kinyújtottam a kezeim, hátha beleszáll. Szépen komótosan repült, nem zavarta meg semmi. Végül beleszállt a kezembe. Gyönyörködve figyeltem, ahogy szokja a helyet.
-ChaeRin, kész a ka...- rontott be Jungkook, de amikor észrevetre, hogy milyen idétlenül állok, abbahagyta a beszédet.- Te mit csinálsz?-elindult felém. A boldogságtól csillogó szemmel néztem fel rá.
-Egy pillangó- mosolyogtam, mint a tejbetök. A pillangó- gondolataim szerint- elkezdett a szaglászni, mivel elindult a csuklóm felé.
-Látom- mosolygott ő is. Éreztem, hogy néz , ezért ránéztem. Oldalrabillentett fejjel vizslatott. Mosolygott. Amikor a pillangó megunta az ott létet, elszállt. Követtem szememmel, ezzel megszakítva a szemkontaktust Jungkook-kal. A pillangó szépen lassan kirepült a szobámból. Boldogan fordultam megint a fiú felé. Teljesen kivirultam. Még mindig ugyanúgy nézett.
-Mit mondtál, amikor bejöttél?- kérdeztem mosolyogva.
-Hogy kész az ebéd- mondta és elindult. Egy utolsó pillantást vetettem az ablakra, majd követtem.
---------------
Sziasztok!:-)
Tudom-tudom, tegnap kellett volna kiraknom az új részt, csak barátnőmnél aludtam, és nem volt rá idő.
Sajnos ez a rész sem lett olyan, mint amilyennek akartam, hogy legyen. De ez van. :D
Köszönöm, hogy olvassátok, hatalmas öröm számomra. :)