"-AZONNAL ERESSZ EL!-kiabáltam , amennyire csak tudtam. Azonnal elengedett, és ijedten nézett rám. Körbeöleltem magam. Fájt mindenem.-Hagyjatok békén. Nem érdekel ez az idióta játék.- széttúrtam a zsetonaim, majd felrohantam a szobámba. Párszor megbotlottam, de mentem tovább. Muszáj volt. Egyáltalán nem kaptam levegőt. Zokogtam. Remegtem. Összeestem a szobámban elhelyezkedő szőnyegen."

****

Egy hétig szinte ki sem mozdultam a szobámból. Csak ha WC-re kellett mennem. Azt is általában olyankor végeztem, amikor nem voltak itthon. Jin- legalábbis gondolom, hogy ő- minden egyes étkezés után lerakott az ajtóm elé egy adagot, hátha eszek. Hozzá sem nyúltam. Továbbá Jimin és V folyton hívogattak ide-oda, de még csak nem is válaszolok. Nem érdekel. Na jó, érdekel, nagyon is. Csak én így vezetem le a feszültséget. Egyszer csak abbahagyom. Épp a kezeimen lévő hegeket néztem, amikor valaki erőteljesen elkezdte csapkodni az ajtóm. Még jó, hogy nem szakadt ki. Ijedtemben összekuporodtam az ágyon, és úgy néztem az ajtóra. A pulcsim ujjait visszahajtottam.

-ChaeRin ez így nem mehet tovább. Ha nem nyitod ki öt másodpercen belül az ajtót, esküszöm, hogy betöröm- kiabált Jungkook mérgesen. Belé meg mi ütött? Már négynél járt, amikor elfordítottam a zárat az ajtóban és visszavonultam eddigi helyemre. Jungkook meglepetten tárta ki az ajtót és rám nézett. Unottan meredtem vissza rá.

- Mit akarsz?-kérdeztem halkan, mert a mellkasom még mindig fáj. Jungkook becsukta maga után az ajtót, majd letelepedett az ágyam végébe. Ráemeltem a tekintetem. Fürkészően nézett.

-Először is, hogy gyere le, már mindenki aggódik. Másodszor pedig, hogy kérlek fogadd el bocsánatom. Nem tudom mit gondoltam akkor.-megvakarta a tarkóját és úgy nézett rám.

-Nem haragszom-mondtam továbbá is unottan. Nincs kedvem semmihez. Jungkook egy pillanat alatt lerövidítette a távolságot és húsz centiről bámult a képembe. Meg se rezzentem. Nem éreztem semmit. Csak ürességet.

-Akkor miért vagy ilyen? Ha?-kérdezte halkan. Lehelete csiklandozta az orrom.

-Milyen?

-Ilyen... ilyen nem törődöm. Egy hete még remegve elhúzódtál volna.-gesztikulált a kezeivel és hátrébb csúszott. Szomorúan rám nézett.

-Nincs kedvem semmihez- folytattam a halk beszédet. Még mindig Jungkook pulcsija van rajtam. Felemeltem és az orromhoz tettem. Finom illata van.

-Mi az, hogy nincs kedved semmihez?- horkant fel.- Na ne szórakozz velem. Ne játssz ki. -mondta és az ujját rázogatta előttem.

-Nem csalok- mondtam halkan és elfordítottam a fejem. Igazándiból nagyon is bántott, hogy ennyire álszent embernek néz.Meglepetten rám mutatott és halványan elmosolyodott.

-HA!- mondta boldogan- Mondtam, hogy haragszol.

-Talán egy picit- mutattam az ujjammal, hogy mennyire.Halkan felnevetett, majd közelebb jött. Elővett a zsebéből egy kicsi plüssmacit és átnyújtotta. Gyanúsan vettem el, majd megnézegettem.

-Ez bocsánatom jelképe-mutatott a macira.- Szagold meg- mondta mosolyogva. Elmosolyodtam. Jungkook illata volt.-Így, ha megbántalak, vagy valami hasonló, csak szagolj bele. Tuti elillantja minden haragod.-kacsintott, majd felállt. Kezét nyújtotta, amit készségesen elfogadtam. Óvatosan felhúzott az ágyamról és kicipelt a szobából, le a nappaliba. Mindenki abbahagyta azt, amit eddig csinált. Elengedtem Jungkook kezét és mélyen meghajoltam.

-Elnézést, hogy ennyi időre bezárkóztam és nem adtam jelet magamról. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, tudjátok az apám...- mondtam zavartan. Mindenki hevesen bólogatni kezdett, mire halványan elmosolyodtam.Nem volt igaz mosoly, de nem kell tudniuk.

- Pont jókor jöttél, kész a kaja- mondta vigyorogva Jin. Amikor megéreztem az ebéd illatát, egy hatalmasat kordult a gyomrom. Minden fiú nevetett, még Jungkook is. Jé, ő ilyet is tud? Megütögettem a hasam gyengéden, hogy hagyja abba, majd leültem az asztalhoz. NamJoon mellém ült és közel hajolt hozzám .

-Tudnánk ebéd után a szobádban beszélni?- kérdezte halkan, mire egy hatalmasat bólintottam. Megszédültem. Csoda, hogy eddig kibírtam kaja nélkül.

-Hé, ChaeRin!-szólt oda Jimin.

-Hm?

-Mit sutymorogtok, ti ott NamJoon-nal? Tán van valami kémia?- húzogatta a szemöldökét. Balfasz.

-Tesó, rossz ajtón kopogtatsz- nevetett fel halkan NamJoon. Elpirult. NamJoon.. zavarban van? Jimin csak nevetett saját magán. Yoongi felemelte a tányérom és szedett egy nagy kanállal. Éhesen lecsaptam rá, majd befaltam az egészet. Ez nem volt túl jó ötlet tőlem, mert a sok evéstől megfájdult a hasam. Simogatva a pocim dőltem hátra a széken. A hasam simogatása közben megéreztem a hegeket.Na igen. Gáz. Fájdalmasan nyögdécseltem, mire Jungkook áthajolt és betömte a szám... kenyérrel??Értetlenül néztem rá.

-Zavar a nyögésed. Elvonja a figyelmem- vigyorgott sejtelmesen- Nem az evésre koncentrálok.- kacsintott én meg elkezdtem lángolni. Miért... miért csinálja ezt velem? Kiköptem a kenyeret a kukába és megköszönve az ételt, ledőltem a kanapéra. Nagyoon fájt a hasam.

Látómezőmbe NamJoon feje rontott be.
-Akkor tudnánk beszélni?-kérdezte a szemöldökét összehúzva.
-Igen.- Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
-Igazándiból csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy... hogy tudod csináltad- e azt- mondta össze-vissza. Megértettem. A vágásokra gondolt.
-Nem. Nem volt mivel- mondtam egyszerűen. Ez valamilyen szinten igaz volt. De belefáradtam. Belefáradtam elég sok mindenbe. Meglepődve és ijedten nézett rám, mire megvontam a vállam.- Erről a kényszeremről nem tudok már leszokni. Függő lettem. Ha erős lelki fájdalmam van, akkor a fizikaival próbálom meg csillapítani. Egy időre megteszi.- mondtam halál nyugodtan- Bár most sikerült megállnom, hogy ne keressek fel egy élesebb tárgyat, de eléggé kiszámíthatatlan vagyok.
-Segítségre lenne szükséged- nyögte ki. Tudtam, hogy igaza van, de úgy tettem, mintha nem hallanám.
-És sikerült valamire jutni a dalokban?-tereltem a témát. Amúgy nagyon is érdekelt ez a kérdés. Van egy csomó ötletem.
-Igazándiból semmire nem jutottunk.
-Nekem van pár ötletem. Mi a téma, amiben írni kell?-kérdeztem, és az asztalomhoz ültem. Megfogtam egy cerkát és vártam, hogy válaszoljon.
-Szerelem, csalódás, fájdalom, kudarc, siker...- sorolta fel. Elég változatos érzések és helyzetek.
-Ooké.-írtam fel mindet.- Rengeteg ötletem van, szóval nemsokára megmutatom az elsőt.Lehet egy kérésem?-kérdeztem hátrafordulva. Időközben mögém állt.
-Akár kettő is.- mondta mosolyogva.- Mi lenne az Kicsi Lány?
-Kaphatnék egy Laptopot?-néztem rá félve. Bólintott és elment. Egy perc múlva vissza is jött. Egy laptoppal.
-Ez a régebbi gépem, de mindent tud, ami esetleg a dalszerzéshez kell.-mosolygott halványan és megsimogatta a fejem. Elhelyeztem a laptopot, majd elindultam lefele.Jungkook ajtajánál megálltam. Hangokat hallottam. Lassan benyitottam, majd figyeltem, ahogy csukott szemmel a tükrének énekel. Nagyon szép hangja van. Gyorsan visszacsuktam az ajtót és lerohantam a lépcsőn. Elkezdtem felvenni a cipőm.

-Srácok, elmegyek pár órára! Majd jövök- kiabáltam, majd elindultam, meg se várva válaszukat. Utam haza vezetett, a ház elé, ahol valamikor még boldogan éltünk. Amikor még lehetett ezt családnak nevezni. Minden két éve kezdődött.

Elárverezték a házat. Szóval apám elvonóra került. Leültem a kerítésnek támasztva a hátam és csak úgy voltam. Nem igazán gondoltam semmire. Majd hirtelen beugrott. Beugrott, mitől fájt ennyire a hasam. Anyám. Anyám halálának az évfordulója. Ma van. Basszus, basszus, basszus. Hogy lehet ilyet elfelejteni?! Felálltam és elkezdtem rohanni. Elrohantam egy virágárushoz és a közeli temetőbe vezetett utam. Leültem az ismerős padra. Letettem a virágot és csak ültem. Letisztítottam a sírt, raktam új gyertyákat, és beraktam a virágot a vázába. Visszaültem a padra és elmosolyodtam.

-Szia, Anya...tudod nagyon nehéz nélküled. Apa folyton részeg. Az utóbbi egy évet inkább meg sem említem. De biztos vagyok abban, hogy mindent láttál. Ahányszor öngyilkos akartam lenni, tudom, hogy Te mentettél meg. Köszönettel tartozom. Lassan úgy kezdem érezni, hogy megéri- mosolyodtam el halványan- Szerintem találtam hét barátot- nevettem fel halkan. Most tűnt csak fel, hogy sírok. Térdre ereszkedtem- Nagyon hiányzol, Anya!- mondtam már a könnytől elhomályosult látással.- Miért kellett itt hagynod? Miért lettél öngyilkos? Miért nem gondoltál Rám?-zokogtam- Miért? - letöröltem a könnyeim- Nincs ki tippeket adjon. Ki elküldjön aludni, ha sokáig fenn vagyok. Ki jól megszidjon, mert nem eszek rendesen.MIÉRT NEM SEGÍTESZ KI A DEPRESSZIÓBÓL?- üvöltöttem el magam.-Miért?- egy fél óráig csak ezt kérdezgettem tőle, majd könnyem felszáradt.- Anya, tudd, hogy nagyon szeretlek- adtam egy lágy puszit a képre, ami a sírkőn van.- Nemsokára találkozunk- suttogtam, majd felálltam. Itt hagytam Anyámat megint, egy évre.

Zsebre tettem a kezem, majd elhagytam a temetőt. Lassan battyogtam vissza a srácok házához. Mintha figyelnének. Annyira sokáig voltam anyukámnál, hogy fel sem tűnt, mennyire elszaladt az idő. Már sötét volt. Amikor beléptem a házba, hatalmas felfordulás fogadott. Mindenki rohant mindenfele, egymással kiabáltak. Levettem a cipőm és elsétáltam közöttük. Amikor észrevettek, mindenki megállt a mozdulatban. Halkan felsétáltam a szobámba és elterültem az ágyon. Tudtam, hogy a fiúk követtek, ezért felültem. Hobie óvatosan benézett az ajtón, majd amikor látta, hogy minden oké, bejött. A többiekkel. V hiányzott közülük.

-Merre jártál?-kérdezte Jimin. Ránéztem és megvontam a vállam.
-A temetőben.- mondtam és végignéztem mindegyikük arcán. Kíváncsi voltam a reakciójukra. Mindenki megdöbbent. Jin előrelépett.
-Mit kerestél ott?-kérdezte édesen.
-Nyugalmat- sóhajtottam egyet.-Mi a vacsora?
-A vacsora...hm... mi a kedvenced?
-Pulgogi- mondtam halványan mosolyogva. Emlékszem, amikor kicsi voltam és valami jó eredményt értem el, ezzel jutalmaztak a szüleim. Jin bólintott egyet és elhagyta a szobát. A többiekkel beszélgettünk, hülyéskedtünk. Sokat nevettem az este folyamán.

-Gyertek le, kész a vacsi- kiabált fel Jin. Feltápászkodtunk és lerohantunk a konyhába. Versenyeztünk. Aki veszít, az mosogat. Vesztettem. Nem mintha, nagyon futottam volna. Halvány mosollyal az arcomon mentem be a konyhába. V ott ült az asztalnál és rám nézett.
-Hol voltál eddig?-kérdeztem Tőle , miközben elfoglaltam helyemet.
-Csak erre-arra- vonta meg a vállát, majd szedni akart magának, de Jin rácsapott a kezére.
-ChaeRin szed magának először. Ő kívánságára készítettem ezt az ételt.-mosolyogtam és hadonásztam, hogy nem lényeges. Jungkook felemelte a tányérom és szedett egy hatalmas kanállal.Rámnézett.
-Mi már éhesek vagyunk. Nem érünk rá arra, hogy ezt megtárgyaljátok.-magának is szedett, majd elkezdett enni. Én megvártam a többieket, majd csak azután kezdtem neki az evésnek.

Vacsi után elmosogattam, és elmentem fürdeni. Jungkook pulcsiját behajítottam a mosógépbe, az összes többi szennyesemmel együtt. Fogkefével a számban kimentem a fürdőből és bebattyogtam a nappaliba , hogy összeszedjem a fekete pulcsim. Visszamentem, bedobtam a mosógépbe, majd elindítottam azt. Alaposan megmostam a fogam, majd kimentem a nappaliba. Leültem Jimin elé a földre, és a tv-t kezdtem el bámulni. Csendben ültünk, amikor megfogta a hajam. Ijedten hátrafordultam és értetlenül ránéztem. Visszafordította a fejem előre, majd megint birizgálni kezdte.
-Csak befonom- mondta halkan- inkább nézd a TV-t... Csodálkozom, hogy nem sülsz meg. Egyre melegebb ruhákba öltözködsz.
-Csak hosszú ruháim vannak- vontam meg a vállam.Jimin befejezte a művét, majd adott egy tükröt, amiben megnézhettem. A látvány..... borzalmas volt.- HÉ,JIMIN!-kiáltottam rá- Azt hittem tudsz hajat fonni.-néztem rá szúrósan.
-Miért, nem tetszik?-kérdezte pimaszul.
-Nem, nem tetszik.... Ez szörnyű- nevettem el magam. Jimin először meglepődött, majd ő is követett. Elővette a telefonját és lőtt rólam egy fotót. Abbahagytam a nevetést.- PARK JIMIN! Add ide azt a telefont!-nyúltam érte, de magasabbra emelte. Felálltam, mire ő is felállt. Elkezdtem ugrálni,hátha jobban elérem, de semmi. Egy törpe vagyok.
-Mi az Kicsi Lány? Nem éred el a Törpe kezében lévő telefont? Törpébb vagy, mint gondoltam- nevettet fel, miközben lejött a lépcsőn.
-HJA!- kiáltottunk fel mind a ketten. Mindkettőnket megsértett. Jimin megnézte a képet, amit készített Rólam, majd elmosolyodott- Ez egy nagyon jó kép lett Rólad. -beletörődtem, hogy nem tudom elvenni, majd durcásan visszaültem a helyemre. V jött le a lépcsőn, majd amikor meglátott, odajött hozzám.
-Neked már rég az ágyat kéne nyomnod. Mit csinálsz itt? Na spuri felfele- mondta, mire döbbenten néztem fel rá. Lassan felálltam és elindultam a szobám felé. Fent Jungkookkal találkoztam.

-Hallottam, már jobban vagy.
-He?
-Hallottam, hogy nevettél. És őszinte volt- mondta és rám nézett- Mi ez a haj?-kérdezte halkan nevetve. Aranyos volt.
-Jimin be akarta fonni a hajam. Én azt hittem, hogy tud hajat fonni, ezért engedtem Neki, de amint Te is látod, ez a küldetés kudarcba vallott.-nevettem fel én is. Oldalra billentett fejjel nézett rám.-Mi az?- kérdeztem zavartan. Megrázta a fejét és elmosolyodott.
-Semmi- mondta halkan és lement az emeletről. Bevonultam a szobámba és bebújtam a pihe-puha ágyikómba. Anyám halála ellenére, boldog voltam.
-------
Köszönöm szépen a sok-sok megtekintést és vote-ot. El sem tudjátok hinni, mennyit jelent.*-*
Köszönöm az új könyv borítót HannaHolczer - nak . :-)