"Élj- amíg lehet
Szeress- amíg tudsz kit
Álmodj - megvalósíthatatlant
Írj - visszavonhatatlant"

A hangok olyan erősen nyomultak be a fülembe, hogy sípolni kezdett. De nagyon.
Pilláim lassan megremegtek, majd kinyitottam szemeim.
Nagyon bántott a csupa fehér, mindenhol fény összeállítás, ezért fájdalmasan visszacsuktam a szemem.

Egyfajta kontroll.

A sípolás a fülemben kezdett alábbhagyni, így hallottam a felém tornyosuló nővér hangját.
-..van? - meglengetett a szemem előtt egy kis lámpát, amit fájdalmasan követtem. Miért ennyire fehér minden? -Hall engem? Azt kérdeztem, jól van? - lassan bólintottam egyet, majd megemeltem a kezem, hogy kiszedjem a csipát a szememből, viszont a kezem nem akart engedelmeskedni nekem, ólomsúlyú volt. Nagyon nehezen tudtam csak megemelni, akkor is csak egy 10 centire. Mint egy nehéz ólom. Mint egy kong.
-Ez miért van? - szólaltam meg nagyon rekedt hangon. - és amúgy hol vagyok?
-Kórházban vagy, Kicsi Lány... - valaki a bal oldalamról megszólalt. Halkan, de eléggé ahhoz, hogy halljam. Lassan odafordultam, majd megvizsgáltam a fiút. Hirtelen felbukkant mellette hat másik fej. Ijedten hátrébbhúzódtam az ágyban, majd elgondolkodtam. Kik ezek? És miért hívott Kicsi lánynak?

Aztán minden beugrott.
Jungkook, a sikátor, a többiek, a könyvesbolt, a fickó... a kórház....

Könnyes szemekkel néztem a fiúkra, majd feléjük dőltem.
-Fiúk...- suttogtam továbbá is rekedt hangon. Mindegyik felállt és egy csoportos ölelésbe vontak.-fiúk... - sírtam el magam. Eszembe jutott Taehyung gyönyörű verse, amit nekem mondott. Még szorosabban öleltem őket zsibbadt végtagjaimmal.
-Itt vagyunk Rinrin, itt vagyunk - szorított rajtam egyet Hoseok.

Vajon meddig?

******

-És képzeld, annyi díjat kaptunk - áradozott gesztikulálva Jimin. Mosolyogva hallgattam a kórházi ágyon ülve.
Annyi mindent kell bepótólni, hisz majdnem két hónapig aludtam.
Kiderült, hogy Jin randizgat egy lánnyal, aki történetesen európai származású. Henie-nek hívják, és a fiúk szerint nagyon cuki. Kicsit félős, de annál ragaszkodóbb. Namjoon szerint olyan volt, mintha átvette volna a helyem, amikor ott volt.

Áu.

Elég csúnyán nézhettem Namjoon felé, mivel Taehyung mellém állt és megfogta a kezem.
-Nem mindenkinek volt olyan. - mélyen a szemembe nézett, majd a hátamögé. Óvatosan arrafele sandítottam és észrevettem a sarokban kuporgó Jungkookot. Arca beesett volt, kialvatlan, biztos fogyott is pár kilót. Szeme alatt csúnya, sötét karikák éktelenkedtek, ami láttatja, nem nagyon aludt a napokban- vagy hetekben.
Nagyot sóhajtva feküdtem le az ágyba, majd megkértem a fiúkat, hogy hagyjanak pihenni, mert nem érzem jól magam.
Mindenki egy búcsú után távozott. Még Yoongi is megölelt. Jungkook viszont esetlenül állt az ágyam mellett. Érdeklődve, heves szívveréssel néztem fel a fiúra.
Zavart volt, mindenhova nézett, csak rám nem.
-Jungkook, minden rendben? - remegő hangon tettem fel a kérdést. Reménykedtem, hogy a válasz pozitív lesz.
Ökölbe szorította a kezeit, majd elernyesztette. Ki,be,ki,be.
Mélyen a szemembe nézett, majd a fogai közt szűrte ki azokat a mondatokat, amit nem hittem , hogy hallani fogok  Tőle.

Éjjáró, ki a konggal jár,
Halljuk a régi muzsikát.
Az elhanyagolt kong is készül,
Hátha az Éjjáró felépül.

Fekete Éjjáró,
Te csalfa varázsló!
Hol hagytad a kedvesed,
Kinek az igét hirdeted?

Kinek küldöd a tüzet?
A vörös szenvedélyt?
Rájött tán a hitvesed,
Hogy arcod sokszínű?

Vagy magad fosztottad a jótól?
A széptől, az igaztól?
Azt hitted, így majd jobb az élet,
Pedig csak kínkeserves évek.

Éjjáró, ki a kongot zargatja,
Mélabúsan járja a sötét utcákat.
Fáradtan, leterhelten veszi le kalapját,
Fájó, vörös szemmel nézett a távolba.

Távolban látni vélte életét,
Fehér ruhában táncolt.
Fekete haja vizesen lobogott,
A sötét, kietlen utcában.

Namjoon POV:

Jungkook nélkül indultunk ki a kórházból, mivel ő még valamit mondani akart Chaerinnek. Nekem személyszerint nem tetszett, de ha Jin azt mondja menjünk, akkor menni kell. Jimin egy nagyot sóhajtva ült mellém a kocsiba.
-Nem tetszik ez nekem - nézett rám. A szája szélet rágcsálta, ujjaival idegesen ütögette a térdét.
-Ne nekem mond. Seokjin uraság szerint kellett hagynunk, mert hadd bontakozzanak ki. Szegény lány azt se tudja még teljesen hol van ennyi kihagyás után, erre a kiszámíthatatlan lelkiállapotú Jungkookie beszélni akar vele... Nekem nagyon nem hangzik bíztatóan. - amint kimondtam, Jungkook idegesen bevágta magát az ülésre. Előlre.

Fogalmam sincs, hogy mi az isten történt, de nem véletlenül hívnak Monsternek...

Jimin POV:

Miután Jungkook beült a kocsiba, az egész busz elhalkult. Mindenki idegesen stírölte a fiút, de az csak idegesen ütögette a térdét és mereven bámult ki a kocsi ablakán.
-Annyira fura - suttogta Hopie Taehyungnak, aki csak egy tockossal jutalmazta.

Most ő sem vevő erre.

Jin Hyung aggódva figyelte Idegességet, aki még mindig mereven bámulta a tájat.
-Jin, az utat nézd, ne mást! - morgott Yoongi. Be volt csukva a szeme, háttal ült Jinéknek, mégis tudta, hogy Jin nem az utat figyelte.
-Ezt meg hogy a..... - hülledezett Hoseok.
-Nem tudom , mi olyan meglepő ezen. Király vagyok - szakította félbe csukott szemmel mosolyogva Yoongi.
-Én kérek elnézést - emelte magasba a kezeit mosolyogva Hoseok, de amint megszólalt egy telefon, mindenkinek lehervadt a mosolya.

Jungkookot hívták.

Egy nagyon nagy sóhaj után felvette.
-Igen... igen úgy gondoltam... nem nem azért mert dühös voltam... ne sírj, ez nem a te hibád.... nyugodj meg... és nem szeretnélek többet...látni ... senki közelében- amint az utolsó szót kimondta, kinyomta a hivást, majd földhözvágta a telefomt. Erőből.
-Elegem van ebből a kibaszott világból - kiáltott fel Jungkook, majd a hajába túrt. Erősen.
-Kivel beszéltél? - kérdezett rá Namjoon. Jungkook hátrafordult, szeme könnyes volt.
-Az életemmel.

Jungkook összeomlott. Gyengén.

Megrezdült a telefonom a zsebemben. Észrevétlenül elővettem, majd megnéztem , ki írt.

Chaerin

Gyorsan körbenéztem, majd az autó szélére húzódva - nehogy valaki meglesse - elolvastam az üzenetet:

"Ígérem többet nem leszek terhetekre. Mindenkit ölelek... minden jót"

Ijedten néztem az előttem magába roskadó Jungkookra, aki rám sem hederítve, továbbá is a tájat nézte.

Csak most könnyes szemmel.

-Ki volt az? - kérdezett rá ismét Namjoon. Rákaptam a tekintetem, majd magamra erőltettem egy mosolyt.

-Csak a menedzser.

A telefonom még egyszer megrezzent.

Chaerin
"Vadgalamb"

Ennyi állt az üzenetben. Értetlenül néztem, mégis mi az istent jelenthet.

Hát hogy fejtsek meg egy olyan embert, kinek lelke ismeretlen számomra?

--------------------
Sziasztook!
Meg is hoztam a részt- késéssel, de meghoztam!
Valószínűleg szilveszterig nem lesz rész, de lehet magam is meglepem! :)
Nem lett nagy szám ez a rész, sajnálom, hogy nem ilyenre számítottatok :(
De ha nem volt annyira uncsi , akkor vote-olhatsz rá, és kommentelhetsz is, ha van időd- mert nagyon jól esik.
<a helyesírási hibákért elnézést>
<sajnálom, hogy rövid lett>
Csóközön