Gyújtsd fel!

Lefagyva bámultam Namjoonra, akinek az arcáról a teljes szomorúság árulkodott.
Ez nem vicc. Ez a valóság.

Rákos vagy.

Pont, amikor kezdett minden rendbe jönni, amikor minden jó útra tért.

Majdnem minden- szólt az ördögi kishang a fejemben- Jungkookkal mi van?

-E-ez biztos? - egy nagyot nyeltem, majd a kórlapért nyúltam.

Ez nem volt jó ötlet.

Ahogy előlredőltem, úgy éreztem a fájdalmat a hasamban erősödni és a fejem ütemes, gyors lüktetése sem volt egy kellemes érzés.
Egy hatalmasat kiáltottam, mire valaki visszalökött az ágyra.
-Ne mozogjon! Van egy folyadékelszívó a hasába kötve, nem lenne kellemes, ha kiesne a helyéről. - dorgált meg egy férfi orvos, én meg zilálva ijedten néztem rá. Testem elkezdett remegni, és pluszba még a fejfájásom is megháromszorozódott. A fiúk gyorsan kapcsoltak és kitessékeltették az orvost, majd megkérték, hogy egy nőt küldjön be ezentúl.
Még mindig gyorsan vettem a levegőt, de a fejfájásom visszacsökkent a tompa, ütemes lüktetéshez. Bágyadtan néztem körbe a fiúkpn. Mindnyájan szomorúan néztek, ezért egy halvány mosolyt küldtem feléjük. Yoongi meglengette a kezében tartott papírt, majd megkérdezte:
-Ezt te írtad?- egy aprót bólintottam.
-A többi dalt, amit írtam, a komódom legalsó fiókjában találjátok. Légyszíves hozzátok be nekem. Ki szeretném válogatni - könyörgően néztem végig rajtuk, mire bólintottak.
-Ööö... ChaeRin... tudod ez a megbetegedésed még korrigálható. Az esetek nagyon nagy részében életben maradnak az emberek, szóval....
-Nyögd már ki Namjoon, mit akarsz ezzel. -néztem rá nem túl szépen.
-Veserákod van. Fogalmuk sincs, hogy alakult ki egy ilyen fiatal lánynál, de elvileg a soványság és a rendszertelen evés is nagyban közrejátszott. Lenne egy műtét, amivel kiszednék a cisztát a vesédből. Ezzel minden helyreállna.

Elgondolkodva néztem végig mindnyájukon. Jungkook. Az a személy, akire most szükségem lenne, nincs itt. Keserűen elmosolyodtam, majd bólintottam.
-Elvállalom a műtétet. De kérlek titeket, hogy még ma hozzátok be a dossziét. És ne nézzetek bele. - fenyegetően megráztam magam előtt az ujjamat, majd nagy mosolyra húztam a számat- Menjetek és készülődjetek a videoklippel, mindjárt itt az idő. -sürgettem őket.

Amikor elmentek, egy hatalmasat sóhajtva nyomtam meg a nővérgombot. Szar az élet.

***

Éjjáró, ki kongot csenget.
Hová veszett az erőd?
A tűz már nem mélyvörös,
Hanem már- már hidegkék.

Drága Éjjáró!
Te csalfa varázsló!
Miért nem suttog a szél,
Miért nem téged kér?

Valami baj van veled?
A tüzet nem dédelgeted?
Hová veszett a szenvedély,
Mely máskor fullasztóan ég?

Éjjáró, a sötét utcán,
Fehér ruhában jár.
Fehér kalapja alatt,
A szeme jelzi: fáj.

Már nem csengeti a kongot,
Helyette mélyvörös rózsát fog.
Olyat, milyen régen a tüze volt;
Friss, s pirosló.

Fekete éjjáró, Te csalfa;
Te tavaszi szél!
Most miért érzem arcomon,
A tél csípős szelét?

A kong is befagyott, árván áll,
Elfelejtve porosodik az utcán.
Drága Éjjáró, könyörögve kérlek,
Vedd kezedbe a fekete szépséget!

***

A fiúk behozták estefele a papírokat, majd még beszélgettünk. Most Jungkook is jelen volt, de csak testileg. Fejben valahol teljesen máshol járt.
-És hogy haladtok a dalokkal?
-Lassan készülődik minden, már a táncokat is tanulgatjuk. Hoseok megdolgoztat rendesen. - mosolygott az említettre Namjoon, majd újra rámnézett - a műtét két nap múlva lesz. Itt leszünk, nyugi. - ijedt fejemet látva, próbáltak nyugtatni. Nem sok sikerrel.

-Képzeld ChaeRin, a te dalod lesz az album fődala. Menedzser Hyung azt mondta, eszméletlen jó. Ajánlott állást neked. Elvállalod?- fecsegett Taehyung, miközben elhelyezkedett mellettem az ágyon. A többiek is hasonlóképp tettek, hárman a lábamnál foglaltak helyet, Hoseok leült Taehyung mellé. Namjoon csak mellém állt, viszont Jungkook ugyanott ült, ahol eddig is. Távol tőlem.
-Jungkookie, gyere ide - suttogtam elhaltan. A mellettem lévők elhallgattak és kérdőn néztek Jungkook felé.
-Jungkook, ChaeRin szeretné, ha idejönnél- Jimin felé fordulva gesztikált valamit a srácnak, mire az morogva odajött a szabad oldalamra és leült az ágyra. Teljesen felvillanyozódva fecsegtem össze- vissza mindenről, és lassan Jungkook is feloldódott.

De miattad hullik darabokra.

Észrevettem a szemei alatt húzódó karikákat, kócos, rendezetlen haját. Elhanyagolja magát.

-Na ChaeRin, térjünk nyugovóra- nyújtózott egy hatalmasat Hoseok, majd felállt az ágyról, és visszahuppant az ideiglenes ágyára, ami egy kényelmesnek kinéző fotel volt. Jungkook is állt volna fel, amikor odamotyogtam neki:
-Maradj...kérlek.- Jungkook egy hatalmas sóhaj után visszaereszkedett, majd egy lágy puszit nyomott a homlokomra.
-Jobban leszel.

És én hittem neki.

*** *

Reggel- vagyis hajnalban, arra keltem, hogy a mellettem nyugvó fiú álmában motyog.
-Vedd el.... én elvett-elvettem.... édesebb az édesnél, az vagy, édeshebb az édesnél, és-és én megfhosztottalak a szabadságtól...Téged.
Motyogását folytatta, de én megragadtam ezeknél. A dalt mondja?!?
Az idegességtől nem bírtam visszaaludni, így tehetetlenül feküdtem Jungkook mellett, aki gondolván egyet a fejét a nyakamba fúrta. Meglepett cselekedete, de következő mégjobban; szorosan magához húzott, ezáltal fájdalmat okozva nekem.
-Jungkook, Jungkook, ez fáj- paskolgattam óvatosan a kezét. Ugyanúgy, mint annó régen, most se kelt fel rá. Befogtam az orrát, mire ijedten rázta le magáról a kezem. Könnyes szemekkel néztem fel rá, mert egyre jobban szorított.
-Jungkook... ez fáj- mondtam elfúló hangon, mire hatalmasra tágultak a szemei és egyből elhúzódott. Valamit állandóan ismételgetett magában, de nem értettem tisztán.
A fájdalomtól kissé megbódulva néztem a fiút, kinek szájáról tisztán leolvasható volt, mit morog.

-Már megint ártottam neki, én mindig csak ezt teszem.

****

-Rinah, Rinah, kelj fel! Hallod?
Valaki erősen rázogatott, ezért egy jól irányzott mozdulattal rácsaptam a kezére. Hangosan feljajdult, mire halványan elmosolyodtam.
-Erre mondják azt, hogy alvó embert zargatni nem szabad - morogtam, majd kinyitva a szememet néztem bele Hoseok hatalmas szemeibe. Olyan mint egy őzike.
-Mi a terved mára?
-Azonkívül, hogy itt rohadok egy ágyhoz kötözve? Az égvilágon semmi.- markolásztam a takarómat. J-hope felnevetett, majd elkezdett kutakodni a táskájában.
-Ez nagyszerű hír, mert rengeteg játékot hoztam.- pakolt az ölembe hat társasjátékot és három kártyás dobozt.
-És hogy hogy csak te vagy itt? - fogtam meg a francia kártyát, majd érdeklődve néztem Hoseok-ra.
-Hát az a helyzet, hogy mivel én kitűnően tudom a táncot, ezért nem kell ott lennem a próbán. Szóval- nyújtotta az 'ó' betűt- mit játszunk? - meglebegtettem a franciakártyát, mire azt mondta, hogy rabló römizzünk. Imádom azt a kártya játékot, ezért boldogan mentem bele.

Hálás vagyok a fiúknak, hogy egy kicsit el tudták velem felejtettni azt a sok rosszat, ami velem történt.

--------------

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem tudtam előbb hozni, de akármennyire hihetetlen, nekem is suli van. Méghozzá középiskola. Ami szar.
Rengeteget kellet a héten tanulnom, de úgy gondolom, hogy a jegyeim tanúskodnak is erről. Nagyon szépen teljesítek idáig *virtuális hajlongás*
Tudom, senkit nem érdekel, de azért gondoltam dicsekszem vele :D
Nem lett annyira jó rész, de azért igyekszem mindennél jobban hozni a formámat.
Addig is csók a családnak.
Csak én vagyok már teljesen karácsonyi hangulatban?? :)

Csóközön