"Tedd meg."

Ijedten pattantam fel a földről, majd néztem körbe. Fogalmam sem volt, mi történt. Tényleg megerőszakoltak?
-Ch-chaeRin.... m-mi a ba-aj? - tette fel a kérdést Jimin akadozva. Értetlenül néztem alsórészemre, majd a fiúkra.
-Fogalmam sincs- még jobban elkezdtem sírni.
-Mit álmodtál?- Jungkook ijedten guggolt elém, majd óvatosan felemelte az állam.
-Álmomban megerőszakoltak - szipogva néztem fel rá. Aggódva fűrkészett, majd óvatosan felemelt.
-Leviszlek a fürdőbe. Mosakodj meg, és utána gyere a nappaliba. Ma nem megyünk munkába.

****

Miután megmosakodtam, teljesen széthullva ültem le a nappaliban a kanapéra.  A fiúk nem vettek észre.
-Szerintetek tényleg megerőszakolták?- ijedten tette fel ezt a kérdést Hoseok.
-Nyitva volt az ablak - mondta semleges hangon Taehyung, aki amikor kihajolt a nagy körből észrevett engem. -Gyere Rinrin, Seokjin csinált neked finom teát - a kezét nyújtotta, ahova behelyeztem a sajátomat, és leültem NamJoon és Ő közé. Jin átnyújtotta a gőzölgő teát, amit halkan megköszönve elvettem.
-Jobban érzed magad? - kérdezte hirtelen Yoongi. A kérdés után éreztem a forró teának az égető útvonalát a gyomromig. Letettem a bögrét, majd a hajamat félretűrve néztem fel rá. A nézésemből kiolvashatott valamit, mert nyelt egy nagyot, majd elnézett.
-ChaeRin, te hagytad nyitva az ablakodat?
-Nem.
-Tényleg nem nyitottad ki este?
-Nem.
-Akkor lehet, hogy...
-NEM!
Meglepődve kapta rám a tekintetét a kérdezősködő Yoongi, majd egy legyintés és morgás után elfordult. Durcás.
Megtörölgettem a még mindig könnyektől ázott szememet, majd a fiúk kérésére mindent elmeséltem, egészen a könyvesboltos incidenstől, mostanáig.  A mellettem ülő Jungkook teljesen megfeszült, és mereven nézett maga elé. Mondjuk a többiek sem voltak másképp. Óvatosan meglöktem Jungkookot, aki lomhán rámpillantott, majd egy apró mosoly után, közelebb ült hozzám. Halványan elmosolyodtam és feltűnésmentesen csúsztam én is közelebb.
-Ez... ez akkor azt jelenti, hogy... hogy téged megerőszakoltak?!?

Jár a taps Kim Taehyung, tudod hogy kell elrontani egy jó hangulatot.

Egyből visszatért a szúró érzés az alhasamba és lejjebb.
-Izé, ChaeRin... nem lehet, hogy azok a napok vannak?  - NamJoon zavartan vakarta a tarkóját, és nézett mindenfele, csak a szemembe nem. Zavaromban lesütöttem a szemem és gyorsan átszámoltam. Nekem kéthavi rendszerességgel jön meg, mivel nagyon gebe vagyok, de még ha havonta jönne, akkor se jöhetne meg. És az nem így fáj.
-Biztos, hogy nem. - hevesen megráztam rákvörös fejem, majd ijedten, néztem körbe. - Sze-szerintetek me-megerőszakoltak?
A fiúk kétkedő pillantásai miatt, megint elkezdtem sírni.
-De akkor miért nem keltem fel rá? Tuti van rá megfelelő magyarázat... kell lennie....- idegességemben megint a hajamat téptem. Jungkook óvatosan lefogott, majd édes kis semmiségeket sutyorgott a fülembe. Teljesen megnyugodtam, és ellazultan dőltem hátra a merev mellkasnak.

Akár egy szikla.

****

Az állapotom csak rosszabbodott, már hányás, és hidegrázás is társult hozzá... Három napja már, hogy elkezdődtek ezek, azóta csak romlik. A fiúk állandóan próbákra járnak, így nagyon nem veszik észre ezeket a dolgokat én meg nem nagyon mondom nekik.
Jungkook. Jungkook az álmom óta kerül, szinte szóba sem áll velem. Valószínűleg ez is nyomott a rosszulléteimen. Három nap alatt, a semmiből sikerült még lejjebb fogynom. Jin már tett megjegyzést rá, de egy legyintéssel elintéztem.
Épp a nappalit takarítottam, amikor az ajtó kirobbant, és a fiúk léptek be rajta.
-Sziaa, Chae.... úristen- Jimin ugrálva jött be, majd amint észrevett, eldobta a kezében lévő dobozokat. Ijedten nézett rám.
-Jimin, mi a ba.... ChaeRin, minden rendben?- jött közelebb Taehyung aggódva. Jungkook lépett be az ajtón és amint észrevett, arca fájdalmas grimaszba torzult.
-Kicsi Lány, hová tűntél?- akadékoskodott Namjoon. Próbált viccelődni, de neki sem igazán sikerült kivenni a hangjából a... nem is tudom mit.  Hirtelen rámtőrt a hányinger, ezért a WC- be rohanva kiadtam a torkomat kaparó.... vért.
-JÉZUSSZENTATYAÚRISTEN- kiáltotta el magát a mögöttem loholó Jin. - Namjoon, hívd a mentőt. MOST!- kiáltotta el magát, mire nekem egy újabb görcsbe rándult a gyomrom, majd prüszkölve adtam ki magamból még több vért. A többiek is beértek, Hoseok elájult, a többiek viszont megmerevedve álltak körülöttem. -Mi lesz már fiúk?! PAKOLJATOK ÖSSZE NEKI!! - a fiúk azonnal hasznosították magukat, és Jungkook kivételével mind elrohantak.
-Mind az én hibám. Mind az én hibám. Mind az én hibám. - motyogta alig halhatóan Jungkook, majd kábán kioldalzott. A görcs a hasamban lassan szűnni látszott, ezért lassan a csempének döntöttem a hátam. Számban a vér fémes íze még mindig ott lebegett, de nem érdekelt, most nem. Alulról is folyt belőlem a vér, így teljesen elgyengülve mosolyogtam rá Jinre.
-Mindjárt jön a mentő. 10 perc se. - rontott be Namjoon, majd mellém guggolva beszéltetni kezdett.- Héj, Kicsi Lány, tudod hogy mit csináltunk ma? Képzeld felvettük a Cypher negyedik részét. Eszméletlen jó lett, és felvettük a szóló dalokat is. ..- csak beszélt és beszélt, én meg nem tudtam nem rá figyelni. Közben a fiúk is visszaértek egy nagy táskával és egy kis táskával, majd ott álldogálva néztek engem . Fusztráló.
A sziréna félreismerhetetlen hangja csapta meg a fülemet, Namjoon felpattanva rohant ki a ház elé, majd a mentőtisztekkel tért vissza.
-Szia- lépett hozzám egy nő - mostmár minden rendben lesz - mosolyodott el, én meg hittem neki. Átadtam magam a megunhatatlan sötétségnek.

*******

Éles sípolás. Csörömpölés.

Valaki piszkálja a kezem.

Szívások hangja.

Pusmogás.

Megrezdül az ujjam, mire valaki halkan felkiált, és ébresztgetni kezd. Megfogja a kezem, amit nagy küzdelmek árán, de megszorítok.

Képszakadás.

*******

-Elvileg komoly a baj...
-Mennyire?
-Eléggé ahhoz, hogy műtsék...
-Mindent elrontottam. Minden az én hibám. Miattam került ilyen helyzetbe. ChaeRin, kérlek épülj fel.

Hallottam a szavakat de semmit nem reagáltam. Nem tudtam.

******

Csipogás.

Halk szuszogás.

Nagyon melegem van.

Megrándul az ujjam.

Majd a lábam.

Érzem a szagokat.

Még több szipogást hallok.

Valami kiáll a hasamból.

Fáj.

Lassan kinyitom a szemeimet, de nem látok tisztán. Kell pár perc, mire a szemem megszokja, hogy újra használják. Lassan körbetekintettem, de nagyon sajgott a fejem. Egy halk sziszegéssel adtam nem tetszésem a fájdalomnak.

Egy kórházban vagyok.

A felismerés fájdalmasan hatolt belém, ahogy meghallottam az egyre hevesebben csipogó gépet mellettem. Gyorsan körbenéztem. Mind a hét fiú itt aludt az ágyam körül. Mindegyik arca megviselt és kialvatlan volt.
A komódon volt papír meg egy toll, így azokat óvatosan felkapva- nehogy túlterheljem a még jobban  lefogyott testemet, kezdtem el a félhomályban írni.
Volt egy megkezdett dal rajta, ami a Blood nevet kapta.
A címet átírtam és a felírt kulcsszavakkal megalkottam a Blood, Sweat&Tears-et.

****
Hangos suttogásra ébredek, ezért óvatosan kinyitva  a szemem vizslatom a hét veszekedő fiút. Nyújtózkodok egy hatalmasat, mire mindenki abbahagyja a beszédet. Fájdalmas arccal nézek rájuk. Mind meglepetten figyelnek, és én sem teszek másképp.
-Te...te felébredtél?- szólalt meg először Yoongi.
-Amint látod...- mosolyodtam el halványan. Mindenki hirtelen körémgyült és a hogylétem felől érdeklődtek.
-Meddig aludtam?
-Majdnem két napig - Jimin lehajtotta a fejét, amikor ezt kimondta.
-És rájöttek, mi a bajom?
Jungkook idegesen felállt és kisietett a kórteremből.
Namjoon szmorúan rám nézett, majd kimondta:
-Chaerin, rákos vagy.

------------------
Helloookaaa:-) 
Jaj csak most jönnek az izgalmak :D
Remélem tetszett, és kapok néhány szavazatot /csillagot/ és kommentet:)
(Az esetleges helyesírási hibákért ezer bocsánat, csak teljesen tonkrement a wattpad a gépeimen...)
Próbálok sietni!! ;-;
Csóközön