"-Márpedig megeszed. Olyan sovány vagy, biztos nem eszel rendesen.-rosszul esett amit mondott, akármennyire igaza volt.Letört egy csíkot és a kezembe nyomta. - Legalább ezt edd meg. A vérveszteségtől biztos lement a vércukrod. Tuti szédülsz és fáj a fejed...- most hogy mondod, tényleg kicsit szédülök... Milyen anyáskodó. Ránéztem az utolsó emberre, aki összeszűkült szemmel méregetett.

-Jeon Jungkook- mondta flegmán és itt abba is maradt a beszélgetés egy időre... Érdekes egy este lesz az tuti..."

A csokit továbbra is a kezemben szorongatom. Nem értik meg, hogy nem bírom megenni.Össze-vissza beszélgetnek mindenről, néha engem is belevonnak. A csoki már olvad a kezemben, de eddig senki nem vette észre, hogy nem ettem belőle semmit. Felálltam és elvonultam a mellékhelyiségbe. A csokit kidobtam a kukába, lemostam a kezemről a csokit, majd a tükörbe néztem.Ha apám rájön, hogy hét vadidegen fiúnál éjszakáztam... Nekem annyi. Miután végeztem eme csodálatos tevékenységemmel, kivánszorogtam a fürdőből. Visszaültem a helyemre, és lehajtott fejjel hallgattam tovább a beszélgetéseiket.

-Héj, ChaeRin!- szólt V- Nincs meleged?

-N-ni-nincs...-hebegtem gyorsan.

-Már én is mondtam Neki, hogy vegye le-rázta a fejét semleges arccal... asszem Jungkook.- Ráadásul még csupa vér is... Nem hiszem, hogy csak megbotlott-morogta az orra alatt az utolsó mondatot, de én tisztán hallottam. Hitetlenkedve néztem rá, majd elkaptam a fejem, nehogy rájöjjenek az igazságra.

-Tényleg csupa vér?-kérdezték a többiek. Szúrósan ránéztem arra, kinek eljárt a szája, majd lehajtottam a fejem.

-Ez... ez nem v-vér.-mondtam halkan.

-De akkor is koszos. Mindjárt hozok egy pólót, azt vedd fel estére. Valamint vedd le a nadrágodat is. -mondta RapMonster, majd elindult felfele.-Jungkook, mutasd meg neki a vendégszobát.-szólt még vissza.Jungkook felállt a helyéről, és elindult valamerre. Lassan én is elkezdtem követni. Kicsit kezdtem rosszul lenni, de most nem foglalkoztam vele. Követtem fel a lépcsőn, tök csendben, amikor egy elég erős szédülés tört rám. Gyorsan megfogtam a korlátot és összeszorítottam a szemem. Lassan leültem a lépcsőre és vártam, hogy elmúljon a szédülés. Éreztem, hogy valaki leül mellém, de nem néztem rá.

-Minden rendben?-kérdezte halkan.Lassan ráemeltem a fejem, de még nem nyitottam ki a szemem. Egy pár perc múlva már a tűrhető fázisra lépett át a szédülés, ezért kinyitottam a szemem. Egy ébenfekete szempárral találtam szembe magam, aki elég áthatóan fürkészett, de nem szólt semmit.-Indulhatunk?-kérdezte még mindig halkan. Az őrületbe tud kergetni avval, hogy ilyen halkan beszél. Bólintottam egy aprót, és felálltam. Folytattuk utunkat egy ajtóig, amit kitárt előttem, majd előre engedett. Bevonszoltam magam, majd RapMonster meghozta a pólóját. Ami rövid ujjú. És nem hozott gatyát.

-Öhm... izé... nem kaphatnék inkább egy hosszú ujjút? És tudnátok esetleg egy melegítőnadrágot adni? Kérlek.-remegtem meg egy kicsit- Ígérem kimosom meg minden.

-Persze, tehetünk valamit ez ügyben. Jungkook -szólt az említettnek, mire az ránézett- Tudnál neki hozni egy pulcsit? Addig én keresek valahol egy gatyát. Mindketten elvonultak, így kicsit jobban körbe tudtam nézni. Van itt egy szintetizátor, egy íróasztal, egy ágy és egy szekrény.Leültem óvatosan az ágy szélére és vártam. Lent egy kisebb vita keveredett, szinte biztos voltam benne , hogy miattam veszekednek. Nem is vettem észre, hogy RapMonster visszatért. Lerakta mellém a nadrágot, majd leguggolt elém.

-Kicsi Lány... Elmondod mi történt?-kérdezte suttogva, hogy biztonságban érezzem magam.

-Ez nem olyan dolog, amire az ember büszke.-motyogtam, és lejjebb húztam a pulcsim ujjait.

-Tiszteletben tartom, hogy nem akarod elmondani, de ha valamikor készen állsz, én itt leszek Neked.-mosolygott, majd megszorította a kezem. Önkénytelenül is az jutott az eszembe, amikor az apám ugyanígy megszorította a kezem két éve . Az emlékek előtörtek, ezért elkezdtem remegni és könnyezni. Egyfajta roham tört rám. Megint. RapMonster ijedten nézett rám, szólongatott, meg minden, de én már máshol voltam. Épp a múlt emlékei kísértenek. Egy hatalmasat sikítottam, a fejem hátrabicsaklott. Nem bírtam már a saját testem felett uralkodni. Egy kész csődtömeg vagyok. Az apám egy pedofil alkoholista állat. Hallom, ahogy szólongatnak egyre többen, majd valami meleg ér a homlokomhoz, mire minden abbamarad. RapMonster elenged, én meg hátraesek. Megszűnt az emlék. Már nincs mi rá emlékeztessen. Lassan kinyitom a szemem- bár a fejem nagyon fáj és körbenézek. Hét rémült tekintet néz vissza rám.

-Ez.... ez mi volt?-kérdezte Hobie ijedten.

-Rohamom volt-motyogtam halkan, majd ránéztem RM-re.

-Nagyon sajnálom RapMonster....

-Nincs semmi baj kicsi Lány-mosolygott aranyosan.- Szólíts nyugodtan NamJoon-nak.

-Hogy sikerült ....?-kérdeztem és zavartan felnéztem a társaságra.

-Jungkook megfogta a homlokod és lágyan elkezdte simogatni... de... ez gyakran előfordul kicsi Lány?-kérdezte NamJoon. Ránéztem Jungkookra és hálámat kifejezve felálltam és meghajoltam. Megszédültem.

-Köszönöm Jungkook, hálával tartozom.-NamJoon felé fordultam- Hát nem sűrűn. Nem engedem, hogy előforduljon, de most... volt egy kis baki. Ez van. Sajnálom, hogy ennyire a terhetekre vagyok.

-Nem vagy terhünkre. Kötelességünknek érezzük , hogy segítsünk.-mondta Jin és megveregette a mellkasát a szívénél.- Na de kifele gyerekek, had öltözzön át ChaeRin. Amint végeztél gyere le. Beszélni szeretnék veled.-mondta, majd mindenki kiment Jungkook-ot leszámítva. Lassan lehelyezte az ágyra a pulcsit, majd rám nézett.

-Valószínűleg hatalmas lesz rád, de én még mindig nem tartom jó ötletnek ezt a meleg öltözetet.-húzta el a száját.- De ha bármi gond van az este folyamán, itt vagyok a szemközti szobában. Nyugodtan bejöhetsz és felkelthetsz. De bárki mást is.-mondta, majd elindult kifelé.

-Jungkook, várj- szóltam utána. Visszafordult és kérdőn nézett rám. Mélyen meghajoltam, majd nekikezdtem- Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél nekem, és nem firtattad egyik kérésemet sem. Az adósod vagyok.
-Az vagy.-mosolygott aranyosan, majd kiment.Gyorsan átöltöztem, a pulcsimat kimostam, és kiraktam száradni. Lementem a nappaliba, mert Jin akar velem beszélni. Fogalmam sincs , mit akar. A nappaliban Suga kivételével mindenki ott volt.Jungkook rám emelte tekintetét és elvigyorodott.

-Nagyon jól áll a pulcsim... hm nem is tudom-kacsintott egyet, majd visszafordult a TV-felé. Láttam, hogy még mindig mosolyog. Zavarbaejtő. Jimin felém fordította a fejét és ő is elmosolyodott.

-Hatalmas rád ez a ruha. Nincs meleged?-kérdezte. Felhúzta egyik szemöldökét.

-Nem, nincs.-majd megsültem, de nem tudok rövid szettekben mászkálni.Furán nézett rám, mintha átlátna rajtam. Már épp megszólalt volna, amikor V rám vetette magát. Elkezdtem remegni. Nem tudom kontrollálni magam.-E-engedj... el-mondtam halkan, remegve. Elengedett és nagyon furán nézett rám. Láttam, hogy a többiek is ránk kapják a tekintetüket, ezért elindultam a konyha felé, inni egy pohár vizet.Pont amikor töltöttem a vizet, Jin lépett be a szobába. Ránéztem és belekortyoltam a vízbe.-remélem nem baj-mondtam halkan a pohár vízre utalva.Megrázta a fejét. Leültem egy székre és újból ránéztem Jin-re. - Miről szerettél volna Velem beszélni?

-Á, igen. -mondta és beljebb jött. Leült a velem szemben lévő székre és fürkészve nézett. Önkénytelenül is elkezdtem lejjebb húzni a pulcsim ujját, amit észrevett.-Szóval egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen fiatal lány, mit keresett az utcán. Elmeséled?-nézett szemembe.Gondolkodtam, vajon mit is mondhatnék...

-Csak kiszellőztettem a fejem...
-Az a vértócsa a tied volt?-kérdezte halkabban, majd a kezeimre nézett.Leraktam az asztalról őket az ölembe.

-N-..nem...-mondtam elhaló hangon. Rájött. Biztosan rájött.-Azt hiszem én felmegyek aludni.

Felálltam és elindultam. Elém állt és mélyen a szemembe nézett.

-Nekem bármit elmondhatsz. Titokban tartom.- mi az, itt mindenki Pszichológus akar lenni? Lassan bólintottam, majd kikerülve felmentem az emeletre és bevágódtam az ágyamba. Elég rosszul érzem magam, így az álom egész hamar a hatalmába kerít.

******

Reggel sustorgásra ébredek

-Hobie, gyerünk, keltsd fel.

-Nem merem. Láttátok tegnap, hogy megijedt.

-Igen láttuk. Nem tudom, mi baja lehet.

-Fenn vagyok-morogtam és kinyitottam a szemem.- De örülnék, ha kimennétek. - Néztem szúrósan a három csirkefogóra. Nagyon nem érzem jól magam.

-Hogy megeredt a nyelve a kisasszonynak.-vigyorgott Jimin. - Gyertek, menjünk ki-szólt oda V-nek és Hobie-nak. Amint kivánszorogtak, megvetettem az ágyat és utánuk mentem. Ég az arcom. Valószínűleg a sebtől. Amint leértem a konyhába, már mindenki ott volt. Jó reggelt kívánva odamentem Jin-hez segíteni. Letettem az asztalra az ételt, de közben felcsúszódott a pulcsim. Lefagytam. Lassan körbenéztem, hogy valaki észrevette-e, de mindenki valami teljesen mással volt elfoglalva. Leültem egy külön asztalhoz és vártam. Nem tudom mire, de vártam. Mikor Jin leült az asztalhoz, és észrevette, hogy nem ülök ott, felállt és odasétált elém.

-Gyere reggelizni.-szólt lágyan.

-Nincs étvágyam-mondtam halkan és a földet pásztáztam.

-Tegnap sem ettél semmit, ennek így nem lesz jó vége. Gyere és egyél.-utasított én meg odacsoszogtam az asztalhoz. Nagyon szarul vagyok.

Kiszedtem magamnak egy nagyon kevés kaját, mire a mellettem ülő Yoongi megelégelve felkapta a tányérom és egy egész kanálnyi ételt rakott elém.Elégedetten rám mosolygott, majd elém helyezte azt. Felemeltem az evőeszközt, majd egy kis adagot a számhoz emelve néztem a többiekre. Mindenki engem nézett. Letettem az evőeszközt és a többiekre néztem.

-Mi az?-kérdeztem halkan-Egyetek.-mindenki elkezdett enni, én meg azt az egy falatot próbáltam meg leküzdeni a torkomon.Éreztem, hogy Jungkook erősen szuggerál, de ez most nem különösebben érdekelt.Nagy nehezen, egy óra alatt sikerült megennem a reggelit, de tudtam, hogy ez sokáig nem fog bennem maradni. Már csak egyedül Jungkook volt az asztalnál, mert elmondása szerint felügyel engem. Kösz. Mikor befejeztem, éreztem hogy tényleg nagyon rosszul vagyok, ezért berohantam a WC-be és kiadtam mindent, amit az egy óra alatt sikeresen magamba tömtem. Valaki megfogta a hajam és végigvárta, míg kihányom magam. Az egész testem égett. Megmostam az arcom és a tükörbe felnézve láttam, hogy Jungkook aggódva néz.
Közel jött hozzám, majd óvatosan megfogta a homlokom. Most nem remegtem, valamiért éreztem, hogy biztonságban vagyok. Ahogy megfogta, úgy el is húzta. Kitágult szemekkel nézett rám.

-Hisz te lángolsz.-mondta egy picit megtorló hangon.

-Ami azt illeti, nem vagyok a toppon-vakartam meg a tarkóm és félve néztem fel Jungkookra. Tekintete ellágyult, majd előszedett valahonnan egy lázmérőt.

-Miért nem szóltál?-kérdezte, és elkezdett a nappali felé vezetni.Szólt a többieknek, hogy álljanak fel, mert nem vagyok valami jól és lázas is vagyok. Szépen lefektetett, majd odaadta a lázmérőt.

-Mert nem akarok még ennél is jobban a terhetekre lenni.-motyogtam, majd ránéztem V-re, aki idióta fejeket vágott. Halkan és kurtán felnevettem. Mindenki megdermedt és kitágult szemekkel rám néztek. Két éve most nevettem először. Igazándiból két év óta náluk szólaltam meg először.
----------------------
Üdvözletem:-)
Nagyon szépen köszönöm a megtekintéseket és a vote-okat. Nagyo jól esnek.:)
Elnézést, ha bármi féle helyesírási hiba van benne. Sajnos össze-vissza írok... ezt a részt, konkrétan egy hete gyártottam, azóta próbálom finomítgatni... :-)
Remélem tetszett a rész, esetleg nyomhatsz egy vote-ot, vagy hozzá is szólhatsz, hogy tudjam, kit mennyire érdekel a sztori. ^(-,-)^