"Tagadjuk a tagadhatatlant"

Esetlenül álltam Jungkook előtt, aki mosolyogva nézett.
-Még mindig ugyanazt gondolod rólam? - suttogott és még egy puszit kaptam a számra.
-Soroljam?- húztam fel lassan a szemöldököm. Jungkook halkan felnevetett, majd szorosan megölelt.
-Amúgy nagyon szépen rajzolsz- dörmögte- esetleg álljak modellt? Aktfestményt nem akarsz csinálni?- röhögte el a végét. Megcsaptam a vállát, majd elhúzódtam.
-Seggfej.
-A lányoknak nem áll jól a csúnya beszéd.
-Ahogy a fiúknak se a nagyképűség.
-Tudom, hogy szereted, ha elhiszem magamról.- felhorkantam erre a kijelentésre, majd nevetve elhagytam a szobát.
Fülig pirulva mentem le a nappaliba.
-Hát te, ChaeRin, hogyhogy nem alszol még? - ugrott elém a félhomályból Taehyung.- és min veszekedtetek Jungkookkal? És miért vagy ennyire piros??
-Hát izé... nem jön álom a szememre... ideges vagyok a dalok miatt...-  elmentem mellette, egyenesen a konyhába.
-És emiatt veszekedtetek Jungkookkal?
-Aha.
A pohárvizet, amit szürcsöltem, gyorsan lehúztam, majd egy öblítés után a poharat a szárítóba nyomtam.

Vegyes érzelmekkel forogtam össze-vissza az ágyon, valahogy képtelen voltam elaludni. Folyton újra és újra lepörgettem a szemeim előtt a csókot. Az a hevesség. A puha ajkai. A belőle áradó illat. Még most is zavarba jövök az emlékétől...

Reggel a fiúk már nem voltak otthon, amikor felkeltem. Korán el kellett menniük az ügynökséghez, mert átbeszélik a Comeback-et- legalábbis Namjoon ezt írta.
Írtam egy válaszcetlit, amire gyorsan ráfirkantottam, hogy este fele jövök -hátha előbb érnek haza, mint nyolc óra.
A fekete táskámba beletuszkoltam a maradék pénzem és a telefonom, majd kiléptem az utcára.
A telefont böngészve találtam egy csomó helyet, ahova lány alkalmazottakat keresnek. Cukrászda, McDonald's , pincér, pultos, könyvesbolt...

KÖNYVESBOLT!!

Gyorsan megnéztem, hol helyezkedik el az üzlet, majd szinte száguldozva értem a célhoz. Néha-néha rám dudáltak, meg kikiabáltak a kocsikból, de nem érdekelt. Kel az állás.

***

Álmosan battyogok haza a könyvesboltból. Egy idős néni a tulaja, és azonnal nekem adta a munkát. Már ma dolgoztam is. Rengetegen megfordulnak arra, ami rendkívűl megmelengette a szívem, mivel nem gondoltam volna, hogy még ennyien szeretik az írott formában kiadott könyveket.
Egy hatalmas ásítás közepette lépek be a lakásba. Bekapcsolom a telefonom. Tizenöt nem fogadott hívás, ebből tíz Jungkook, kettő V, és három Jimin.
-Hahó - kiáltom el magam, miután tudatosul bennem, hogy lassan tíz óra van. Sokáig elidőztem a boltban.
Hangos kiáltások, majd erőteljes lábdobogások zavarják meg az épület nyugalmát.
-RinRin- kiabál Taehyung, majd szoros ölelésbe vont, miközben hülyeségeket motyogott a fülembe. - a többiek elmentek keresni téged. Csak én és Rap Monster maradtunk itthon. Hol voltál ennyi ideig?

-Merre jártál Kicsi Lány?- lépett elém Namjoon, és arrébb tolta szegény V-t. - És miért nem vetted fel a telefont?  Taehyung, hívd fel Jungkookot.... ne inkább Jimint. Mondd, hogy hazaért.

-Írtam egy levelet, hogy este jövök. Miért kell ennyire meglepődni ezen? Munkát keresni indultam, majd egy könyvesboltban ragadtam, mint eladó.- mosolyogtam a végén- érted Nam? Van munkám! - visítottam el a végét, mire nevetve összeborzolta a hajam.

-Attól még a telefont illik felvenni. Nagyon féltünk ám téged Kicsi Lány... akár hiszed, akár nem. - komoly arccal bámult a szemembe, mire Taehyung rontott közénk, jelezvén a fiúk pillanatokon belül itt lehetnek. Már visszafele tartottak így is. Mióta keresnek?

A bejárati ajtó egy erős reccsenéssel jelezte, hogy még ott szeretne maradni, amikor is Jungkook erősen kicsapta. Ijedten rezzentem össze, és remegve néztem, ahogy indulatosan megindul felém. Centikre állt meg előttem.

-Merre voltál? - kérdezte halkan, kimérten. Féltem tőle.
-Munkában- mondtam halkan és már vártam, hogy mikor üt meg, de amikor megéreztem gyengéd kezeit, amik szorosan, mégis óvatosan ölelnek körbe, megnyugodtam. Egy kicsit.
-Máskor vedd fel, ha hívlak. Ha tudnád mennyi minden játszódott le a fejemben, amikor senkinek sem válaszoltál a hívásaira.... azt hittem... azt hittem...- a nyakamba szipogott, mire szorosan visszaöleltem.
-Shhh... itt vagyok. Nyugi .

Jungkook...Jungkook sírt. Miattam.

-ChaeRin... ne tudd meg mennyire fáj a lábam - nyávogott Yoongi. A lábát fogdosta, miközben leült a kanapéra. Levette a cipőjét és a zokniját, majd elkezdte masszírozni a talpát. -Annyit sétáltunk, vagyis futottunk. ÁÁÁ, leszakad a lábam.
-Fúúúúj, Hyung, nagyon büdös a lábad - nevette el magát Jimin, majd rám kacsintott. Park Jimin, te egy géniusz vagy!  Jungkook elengedett, majd elnevette magát.

-Tényleg nagyon büdös a lábad.

***

A szobámban ültem, épp egy új dalon gondolkodva.

Nem akarom, hogy elmúljon,
Hogy hazugságként megbújjon.
Szeretném, ha igaz lenne,
És igazként szerethetne.

Ez a szám nem a fiúknak íródott. Ez a szám az én elrejtett kis naplómba készült az érzéseimről, amiket jelenleg érzek.

Az ajtóm halkan nyitódik, majd Jungkook lépett be rajta.

-Szia - suttogta. Halványan rámosolyogtam, majd megpaskoltam magam mellett az ágyat. -ChaeRin ... sajnálom, hogy megijesztettelek a nappaliban. Nem állt szándékomban, csak nagyon megijedtem, hogy eltűntél. - a fejét lehajtotta és az ölében heverő kezeit nézegette. Gyengéden hozzábújtam, és megöleltem. Hallottam, hogy szíve erre a megmozdulásomra hevesebben kezd el verni. Jungkook az állam alá nyúlt, majd egy szintbe emelte az övével. - Nagyon kedvellek ChaeRin... fogalmam sincs, mikor kezdtem el másféle érzéseket táplálni feléd, de rájöttem, hogy teljesen beléd habarodtam. Olyan vagy nekem, mint a levegő. Meghalok nélküled. - lassan közeledett és ajkai csak súrolták az enyémet. Ezzel a mozdulattal borzongást váltott ki belőlem, amin elmosolyodott. Még egyszer megismételte a mozdulatot, majd megállt. Megállt a számon a szájával. Értetlenkedve nyitottam ki a szemem és egy vágytól csillogó szemű Jungkookkal találtam szembe magam. Behunytam a szemem, majd lassan elkezdtem mozgatni a szám. Én kezdeményeztem. Elégedetten morgott egyet, majd gyengéden elkezdte simogatni az oldalam, miközben elmélyítette a csókot. Nyelvem bejutásért esedezett, amit kuncogva invitált beljebb. Szenvedélyesen a hajába túrtam és a másik kezem feltérképezte a hátát.

A kezeim maguktól mozogtak. Az ösztöneim irányítottak.

Jungkook beleharapott játékosan az alsó ajkamba, mire egy sóhaj szökött fel belőlem.

Időközben valahogy az ölében kötöttem ki. Zihálva váltunk szét. Nyakhajlatába tettem az arcom, ne lássa mennyire zavarba jöttem.  Jungkook a hátamra köröket rajzolt a szabad bőrfelületen. Ahol hozzámért égett a bőröm. Szinte felperzselt. Óvatosan ráemeltem a tekintetem. Huncutul mosolyogva figyelte az arcomat, majd az orromra hintett egy apró puszit.

-Aludj velem.

****

-Hogyhogy máshol szeretnél aludni? Horkolok? Tényleg büdös a lábam? Na ChaeRiiin, ne hagyj itt - hisztizett Yoongi, amikor közöltem vele, hogy átcuccolok Jungkookhoz. Még mindig ég a szám, ha visszagondolok az alig félórája történtekre. Az érintése. A csókjai.

Minden egyéb válasz nélkül átpakoltam Kookie-hoz, aki mosolyogva segített, mit hova rakjak. Yoongi trappolva követett, akár egy ötéves, aki nem kapja meg a kiválasztott játékot.

-Yoongi nincs semmi bajom veled, csak...- próbáltam egy megfelelő dologgal elődrukkolni, ám Jungkookie megelőzött.

-Tudod Hyung, vannak olyan helyzetek, amikor a lány jobban szeret egy bizonyos emberrel aludni - húzogatta a szemöldökét, Yoongi meg hangos "ÓÓÓ"-zások közepette elhagyta a szobát.

-Bolond vagy- motyogtam vörös arccal. Jungkook közelebb jött, majd adott a homlokomra egy puszit.

-És csak a tied.

-----------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! :)

Rendkívül felületes és unalmas rész lett, bár a végénél én is belepirultam abba, amit írtam. Remélem azért majd akad, akinek tetszeni fog:)

Szavazni és véleményt írni ér:D

Csóközön