"Amíg a fecskéket látod, nem halsz meg- mutatott a falra, amire a fecskéket festette."

A szülinap. Ez a legtöbb embernél a legboldogabb nap a világon, ám én utálom, mert szar emlékek kötnek hozzá.

Minden nap - a támadásom óta- úgy kelek fel, hogy sikítok, vagy sírok... mindig berohan valamelyik fiú, akiket mérhetetlenül sajnálok, mert állandóan felriadnak rám.

Ám ma senki nem jött be. Verejtéktől ázva, szétsírt szemekkel próbáltam enyhíteni a szorító fájdalmon, ami csak nem akart eltűnni a mellkasomból. A konyhába csoszsogva töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd megnéztem mennyi az idő. Fél öt. Király. A pohár vízzel a kezemben visszacsoszogtam a szobámba, és az asztalomhoz leülve próbáltam lehiggadni. Nem hiszem el, hogy ennyire kihat rám ez az egész. Egy tollat ragadva kezdtem el írni egy új dalötletet, ami jónak ígérkezik- legalábbis a fejemben összerakva.
Próbáltam alá valami dallamot is komponálni, de ez nem ment egyszerűen. Már négy dal készen volt. A fiúknak még egyiket sem mutattam, de szerintem tetszeni fog nekik.
Apropó fiúk.
Pár napja mondták, hogy valami koncertjük lesz, és csak este érnek haza. Király, legalább egyedül tudok lenni a születésnapomon.
Lecipeltem a laptopom a földszintre és egy egyveleget berakva kezdtem el rendet rakni. A hangulatom egy kicsivel jobb lett, mivel a seprűbe üvöltve énekeltem egy Exo számot.

A takarítás után eléggé megéheztem, ezért bevéve a konyhát, muffin sütésbe kezdtem. Több tucatnyit csináltam, hogy a fiúknak is legyen mit enni, hogy ha hazajönnek. A csokismuffint figyelve motyogtam el ezt a két szót: Boldog Születésnapot!

A tv előtt ülve, egy hatalmas tál popcorn-nal a kezemben néztem a Pretty man legújabb részét- mert időközben rászoktam-amikor is elkezdett csörögni valahol egy telefon. Ijedtemben a fél tál popcornt magamra öntöttem a kólámmal együtt, amik összeragadva csüngtek a hajamon és úgy nagyjából mindenhol rajtam. A telefont keresve indultam utamnak. Hol lehet ez a fránya telefon?
A konyha felé vettem az irányt, és igazom be is teljesedett, mert egyre csak erősödött ez az idegesítő hang. A szobába belépve megpillantottam a kredencen egy otthoni mobilt. Mióta van ilyenünk? Odaléptem és csak néztem mereven. Fel szabad vennem? Mi van, ha munka miatt hívják?
Minden mindegy alapon a kagylóért nyúltam, majd határozottan beleszóltam.
-Halló, Bangtan lakás.
-ChaeRin....-hallottam a vonal tulsó végéről Jimin ijedt hangját- ChaeRin... ide kell jönnöd.... Jungkook megsérült... a fellépés... a konc...
-Jimin, merre vagytok? Azonnal megyek!- lediktálta a címet, én meg csak úgy, otthoni ruhában, kócosan, száradt kólával és popcornal a nyakamon és a hajamon rohantam végig az utcákat. Ezért utálom a szülinapom.. mindig valami kibaszott szar dolog történik. A hatalmas épület elé érve, lihegve mentem a recepcióshoz megkérdezni, melyik a fiúk táncterme, majd odáig rohanva, a lifttel nem foglalkozva nyitottam ki az ajtót.
-Mihhhh- ahh baa...
-MEGLEPETÉÉES!- kiáltottak fel, mire kipattantak a szemeim. Az egész terem gyönyörűen fel volt díszítve, lufik mindenütt, mindegyik fiún csákó, egy hatalmas torta.... Szemeimbe könnyek szöktek. Ezt mind nekem csinálták?? Honnan tudták, hogy ma van a születésnapom? És mi van Jungkookkal?
-Jungkook?- döbbenten néztem szét a teremben, majd megállapodott a tekintetem rajta. Elégedetten vigyorgott, majd integetett nekem. Szóval csak kamu volt.- csak átverés volt?- lihegtem még mindig.
-Igen, de állati jó érzés látni, hogy ennyire aggódtál értem- vigyorgott továbbra is, sőt még a szemöldökét is vonogatta. Odamentem a fiúkhoz, majd szélesre tártam a karjaim, és mindegyiket megöleltem.
- Nagyon szépen köszönöm- ismét könnyek gyűltek a szemembe, amiket nem győztem letörölni. Kínosan elnevettem magam, majd beleboxoltam Jimin vállába- veled még beszélek-mosolyogtam rá halványan.- Amúgy honnan tudtátok, hogy ma van a születésnapom?
-Nam talált a szobádban egy cetlit, amire rá volt írva ez a dátum, meg annyi , hogy BD. Szerencse, hogy NamJoon tud angolul. - nevetett fel halkan Taehyung. Jin odajött hozzám, majd egy hatalmas koronát helyezett rám.
-Ma este te vagy a királynő.- mosolygott halványan, majd kirángatott a hajamból egy odaragadt popcornt és értetlenül méregette.- miért vagy tele ragacsos popcornnal?
- Mert mikor csörgött az a szar, tv-t néztem és ijedtemben pedig magamra borítottam a popcornt és a kólát is.- a vállamat rángatva kezdtem el tépkedni a hajamból a kóláspopcornt.
-Mit néztél ennyire elkényelmesedve? - Yoongi közelebb jött és elkezdett segíteni a kiszedegetni a popcornt.
- A Pretty man-t.
-Oooo, abba IU játszik , nem, Jungkook? - nézett Hoseok az említett felé.
-De.- a fiúk "úúú"-zni kezdtek, én pedig értetlenül néztem körbe.
-Tudod, ChaeRin, Jungkooknak nagyon bejön IU. Néha randizgattak is. Szerinted is szép lány?- húzott le a földre Hoseok és csillogó szemekkel mesélte a történetet.
-Igen, nagyon szépnek találom- mosolyogtam, majd Jungkookra néztem és fancsalin rávigyorogtam- Passzolnátok! - Jungkook megrázta a fejét.
-Csak tetszett. Tény, hogy régen randizgattam vele, de rájöttem, hogy két külön világ vagyunk.
-És miért csak tetszett?- kérdezte döbbenten Namjoon. Jungkook mélyen a szemembe nézett, majd ezt mondta:
-Mert már más tetszik.

-AJÁNDÉKOSZTÁS- kiáltott fel megmentőm, Jimin, mert feltűnt neki, hogy eléggé kellemetlenül érzem magam.Jimin egy aranyos dobozt hozott maga előtt, majd elém lehuppanva a kezembe nyomta. A doboz egy lila csomagolópapírba volt becsomagolva, rajta egy fekete masnival.
-Nem kellett volna- suttogtam- nekem már ez az ünnepség is elég lett volna.
-Ne beszélj, csak nyisd ki!- szóltak rám a többiek is. Óvatosan bontottam fel az anyagot, majd a dobozt kinyitva
bennem rekedt a szó.
A dobozban egy sötétlila tokú telefon csücsült, aminek a zárolási képernyője Jimin volt. Halkan felnevettem, majd megöleltem.
-Egoista- szorítottam még jobban.- Köszönöm.
-Majd nézd meg a kezdőképernyődet is- kacsintott rám, majd mellém ülve várta a következőt. TaeHyung ugrott elém egy aranyos kis dobozkával.
-Ez mi lehet?- szipogtam. Óvatosan megráztam, mire enyhe zőrgés volt a válasz. Ráérősen bontottam fel, majd elém tárult egy aranyos medál- ami az előzőhöz hasonlított. Boldogan vizsgálgattam, mire Taehyung megbökte.
-Nyisd szét- biccentett a fejével. Kiváncsian nyomva meg a pöcköt nyitottam szét a medált, amiben a fiúk képei voltak. -Úristeen, köszönöm- borultam nyakába.
-Így még akkor is veled leszünk, ha valójában nem vagyunk ott.- szorított erősebben, majd eltávolodva halványan elmosolyodott és letörölte a könnyeim- Na, ne sírj.- adott még a homlokomra egy puszit, majd ő is mellém ült. A következő a négy Hyung volt.
-Mi együtt vettünk neked ajándékot.- mosolygott rám a gödröcskéivel NamJoon. Egy elég nagy dobozt adtak át nekem, aminek a súlya... nos az elég súlyos volt. Amikor átvettem, elejtettem volna, ha Jimin és Tae nem fogja meg.
-ChaeRin... szerintem ez többet nyom, mint te- nézett rám komolyan Jimin. Hangosan felnevettem, majd a dobozt kezdtem vizsgálni.
-Mit tettetek ebbe, téglákat?
-Valami olyasmit- morgott Yoongi, mire Hoseok gyomorszájon könyökölte.
-Na bontsd fel, RinRin- tapsolt Hoseok. Már megint ez a becenév. Furán néztem Hopie-ra , majd Taehyungra, ki csak megrántotta a vállát.
Felbontottam a dobozt, amiben nagyjából húsz könyv lapult.
Értetlenül néztem a fiúkra, mire Jin megköszörülte a torkát.
-Igazándiból, amikor takarítottam, akkor láttam, hogy az asztalodra van ragasztva egy hatalmas post-it. Elolvastam, és akkor tudatosult bennem, hogy könyvhiányban szenvedsz. És a mi drága leaderünk, Kim Namjoon megőrül a könyvekért.-sóhajtott- szóval innen tudom.
-Köszönöm srácok- öleltem meg mindegyiket egyesével. Majd jött az utolsó. Jeon Jeong Guk.
-Igazándiból ez nem nagy cucc, csak ez jutott eszembe, amikor arra gondoltam, mit kéne vennem- átnyújtott egy közepes méretű dobozt, majd még hozzátette- remélem azért tetszeni fog.
Izgatottan bontottam fel a dobozt. Amikor elém tárult a látvány, nem tudtam nevessek vagy sírjak. A dobozban egy olyan dekorpillangó feküdt, mint amilyen anno a kezembe szállt. Nem is tudtam, hogy emlékszik rá. Könmyeimmel küszködve álltam fel, majd öleltem meg a zavarban lévő fiút. -Nem is tudtam, hogy emlékszel rá- szívtam be mámorító illatát. Szívem, közelében rendkívül gyorsan vert, és kénytelen voltam magamnak bevallani, hogy nagyon megkedveltem a srácot.Annak ellenére, mennyire bunkó, és lekezelő volt. Jungkook háta mögé beosont Jimin és az hüvelykujjait feltartva jelezte tetszését.
Rohadj meg, Park Jimin, te mindenttudó!

-------------------------
Sziasztok!
Igen, igen, tudom, hogy késtem a résszel, de rengeteget kellett tanulnom az elmúlt egy hétben!!
Sajnálom, hogy ennyire rövid lett és unalmas, de próbálkozom!! A következő rész csütörtök környékén lesz feltöltve wattpadra! Addig is, remélem tetszett a rész néhányatoknak!
Csóközön!