Shirabu 

A reggelem kicsit döcögősen indult. Mivel Semivel hetek óta edzünk, a fáradság kezd rajtam kijönni, és ha nem alszok eleget, mindig reggel üt be. Az előző éjszakám elég rossz volt. Mivel már a júniust tapossuk, éjszaka is nagyon meleg van. Tegnap este különösen nagy hőség volt még késő este is, ami miatt nem igazán tudtam aludni.

Már így is késésben voltam, így a sulis dolgaimra nem figyeltem túlságosan, csak bedobáltam pár dolgot, aztán már sietnem kellett az iskolába. Az utcán futólépésben mentem, mikor is megállt mellettem egy motor, amin egy ismerős alak ült.

-Késésben vagyunk?-húzta fel a szemöldökét Semi pimaszul, mire én válaszként csak ráfintorogtam.

-Igen, úgyhogy ha nem haragszol mennem kell.-Noha tudtam, hogy van motorja, még sosem láttam rajta, de igyekeztem az ámulatomat nem kimutatni.

-Gyere, elviszlek.-Mondta, mintha ez nem lenne nagy dolog. A szemeim kislabda méretűre kerekedtek.-Mi?-hőköltem meg-de nem is férünk el ketten rajta.-mondtam zavartan.

-Akkor majd összehúzzuk magunkat. Ha nem akarsz elkésni, a helyedben sietnék.-felelte lazán.

Zavartan ültem fel mögé, és karoltam át a derekát, mivel nem szándékoztam leesni. Az úton nem ment gyorsan, mégis szinte egy percnek tűnt, hogy odaérjünk. Mire feleszméltem, már le is szállt, és rám várt.

-Na, jössz?-kérdezte. Mintha csak egy álomból riasztottak volna fel, gyorsan lekászálódtam a motorról, és befelé vettem az irányt.

-Köszönöm, hogy elhoztál, tuti elkéstem volna.-mormogtam felé egy köszönetet.

-Nincs mit, most viszont sietnem kell, mert mindjárt kezdődik az óra. Majd edzésen találkozunk.-intett egyet, aztán elsietett a másik irányba.

Én is a terem felé vettem az utat, de a folyosón menet közben észrevettem egy kiírást, miszerint mivel nemsoká szünet lesz, a különböző sporttevékenységek résztvevői számíthatnak edzőtáborokra, vagy plusz edzésekre. Izgatott voltam, hiszen eddig csak tavaly voltam edzőtáborban, de az is nagyon jó volt. 

Délután

A délelőtti kiírás ma edzésen beigazolódott, ugyanis a végén az edző megkért, hogy maradjunk, és elmondta, hogy júliusban megyünk edzőtáborba négy  napra. A hírt mindenki örömmel fogadta, hiszen ezek az alkalmak nagyszerűek arra, hogy mindenki kipróbálja magát egy új helyen, új emberek között, közben pedig jól érzi magát, és nem stresszel, hiszen az ilyen táborokban a meccsek nem vérre mennek.

Azt is elmondták, hogy a következő edzésen lesznek ismertetve a szobabeosztások, az indulási időpont és az egyéb információk is. Edzés után az öltözőben mindenki azon tanakodott, hogy vajon milyen csapatok vannak még meghívva a táborba, és hogy hányan leszünk. 

Én is hasonló gondolatokkal indultam haza, otthon pedig eszembe jutott, hogy ha négy napig ott leszünk, mennyit fejlődhetek úgy is, ha még Semivel külön gyakorlunk. Persze, ha hajlandó velem még este fáradni.

Sziasztok, nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig nem adtam életjelet a storyról, de az elmúlt pár hónap nagyon stresszes volt számomra, még mindig előttem áll egy nyelvvizsga, de remélhetőleg már aktívabb leszek itt wattpaden is, és tudom hozni nektek a könyvből az új részeket:)