Nicole
Rosely
________________________________________

Mindenki kapkodva cselekedett. Az összes ügynök csinált valamit. Telefonált, sebesen gépelt, taktikázott, tárgyalt vagy segített valakinek. Mindneki szereti Bill ügynököt és a kislányát is imádják.
Az a gyerek valami ennivaló.
Én magam is autóba szálltam és elindítottam a csapatot keresésre. Lezárták szinte az egész várost. Minden utcán rendőrautók, a sikátorokban, mellékutcákban rendőrök jártak. A tettes, ha még itt van nem juthat messzire. Minden kihalt volt. Csak a szél csörgette a leveleket. Bill valahol bent az őrsön idegeskedett. A főnök nem engedte ki, ebben az állapotban nem.
Úgy döntöttem gyalog folytatom az utam. Azzal csak többre megyek, meg amúgy is mindenki autóban ült. Egy idő után egyre sötétebb vérfolt volt a betonon. Úristen. Egy bokorban a nyomok elhaltak és Helene véres plüssmackója ragadt az ágak közé. Azonnal hívtam a laborosainkat és az ügynökséget is. Alig kellett hat perc már mindenki a dolgát csinálta. A macit bevitték elemezni a laborba én, Angelica és David nyomokat kerestünk órákon át. Mondanom sem kell nem találtunk semmit. Nem mertem mondani senkinek, de rosszabbul voltam mint bármikor. Hiányérzetem volt. Nem is kevés. Na meg persze szomorú is voltam és Helene eltűnése nem segített a hangulatomon.
Éppen Aisha naplóját olvasgattam, mikor valaki megérintette a valam:
-Elnézést, Dr. Swetzfiret keresem. Meg tudta mondani, merre találom?
-Persz...-fordítom a hang forrása felé a fejem-CARLENE?
-Szia Nicole!-köszön vigyorogva
-Te miért vagy itt?
-Dr. Swetzfire segéde leszek! Hát nem tök király?-kezd el ugrálni.
-De az...-dünnyögöm halkan-Gyere, mutatom merre találod Spencert!
-Kit?-néz rám furán.
-Dr. Swetzfiret!-forgatom meg a szem.
-Jaaahhh!!!-kezd el bólogatni, majd utánam siet.

Roman
Bürki

________________________________________

-Nyugalom Aisha, nem lesz semmi baj!-szorongatom a húgom kezét. Utálok hazudni de most muszáj.
-Nhe.. Nhem is hahragszol?-kérdi szipogva-Mha-Mario miatt?
-Nem.-hazudom
-Bhiztos?-néz rám nagy szemekkel
-Igen. Figyelj, te csa...-kezdenék bele oktató beszédembe, de Nicole bátyjának hangja félbeszakítja a mondatokat:
-Roman, beszélhetünk?
-Persze.-fordulok hátra, és indulok el Rosely után, aki már el is indult az irodája felé.
-Miért hazudsz a húgodnak? Ez egyikőtöknek sem jó-csukja be utánam az ajtót.
-Mert. Csak ennyit akartál?-nézek rá unottan, és már fordulnék is meg, mikor David elkapta a karomat, és maga felé fordított:
-Ezt azért, mert hemperegtél a húgommal!-sziszegi a fogai közt, majd ökle az arcomon csattan.
-Ezt pedig azért, mert megbántottad!-csap le újra, én pedig érzem, ahogy a vérem szépen lassan lefolyik az arcomon.
-Ezt pedig azért mert Ő SZERET TÉGED, TE IDIÓTA BAROM!- mostmár szinte üvölt, azonban kezét ezúttal lefogom, és próbálom felfogni a szavakat:
-Szeret... Nicole szeret...-suttogom magam elé.
-Igen, te idióta.-néz rám undorral az arcán.
-Nekem... Nekem most mennem kell!-kiálltom vigyorogva, majd kifutok az ajtón.
-Bill, nem láttad Nicolet?-kérdezem meg a nyomozót, mivel a lányt sehol se láttam
-Angelicával van valahol. Találtak valami nyomot, Nicole meg a helyszínre ment segíteni.
-Értem. Azért köszi.
Bill már szólásra nyitja a száját, mikor belép a terembe egy ismeretlen csaj:
-Darte ügynök! Most beszéltem Moonnal telefonon! Rosely nyomozónő megsérült, kórházba szállították!
A teremben egyszerre lett csend, senki sem szólalt meg, mindneki lesokkolódott...