Nicole
Rosely
________________________________________

Félve kopogtam be Roman házának ajtaján. Nem tudtam mire számítsak. Legszívesebben elfutottam volna, pedig akkor még nem is tudtam, mi vár rám.
-Szia!-nyitotta ki az ajtót egy apró mosoly kíséretében a kapus.
-Szia!-mosolygotam vissza rá, majd meg sem várva, hogy behívjon, átléptem a ház küszöbét. Idióta! Miért nem hagytam ott és futottam el? Azt kellett volna!
-A húgod?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel, mivel Aishát nem láttam sehol.
-A fürdőben. Hányt. Már egy ideje ez van. És az élénk szagokat se nagyon bírja. Nem tudom mi baja lehet.-csóválta a fejét idegesen.
-Bemegyek hozzá.-mondom, majd elindulok egy random irányba, de aztán rájövök, hogy fogalmam sincs merre van a mosdó. Hátranézek a vállam felett, hogy megkérdezzem merre kell menni, de meg se kell szólalnom, Roman csak mosolyogva az emelet felé mutat, így hát elindulok a lépcső irányába.
-Szia Aisha. Hogy vagy?-nyitok be pár perc keresgélés után a megfelelő szobába.
-Nicole... Elmondhatok neked valami nagyon fontosat? Megígéred nekem, hogy nem mondod el senkinek? A bátyámnak sem?-mondja kétségbeesett hangnemben, rám se nézve. A kád szélén ül, és valamit szorongat a kezében.
Egy kis hezitálás után bólintok:
-Legyen. Hallgatlak.
-Nicole... Én terhes vagyok.-néz rám könnyes szemekkel.
-MI? Én ezt... Figyelj, Aisha... Nem... Ezt... Ezt nem titkolhatod... És egyáltalán?-hebegek össze-vissza
-Az apja Götze. Viszont vele kapcsolatban hazudtam. Mindenkinek. Nem erőszkolt meg. Aznap még csak le sem feküdtem vele. De többet nem mondok.
-De Aisha...-kezdném, de a szavamba vág:
-NEM! Nem Nicole, nem! Nem mondok többet, és te se fogsz szólni senkinek! Megígérted!-azzal a földhöz vágja az eddig kezében szorongatott terhességi tesztet, és kiront a fürdőből.
-Aisha várj!-futok utána. Végül a lépcső tetején beérem, és berántom a legközelebbi szobába:
-Figyelj ide, Aisha! Most szépen felhívom Moon nyomozót, aki elvisz téged orvoshoz, mivel nekem a bátyáddal kell maradnom. Miután az orvos megvizsgált, Angelica hazahoz, te pedig önként és dalolva elmondasz mindent a Mario Götzével való kapcsolatodról. Megértetted?-sziszegem a fogaim közt.
Ő csak döbbenten néz rám, végül pedig kinyög egy igent.
-Remek.-erőltetek mosolyt az arcomra-Te ülj le az ágyra, én felhívom Angit.
Az említett személy pár másodperc alatt fel is veszi, és biztosít róla, hogy 10 perc múlva itt van.
-Gyere!-szólok Aishának, majd elindulok a lépcső felé.
A nappaliban TV-t nézve találjuk Bürkit, aki amint meglát minket, mosolyra húzza a száját:
-Aisha jobban vagy? És mit csinátatok ilyen sokáig?
-Igen jól van.-válaszolok gyorsan a fiatalabbik svájci helyett-Nem baj, ha Aisha elmegy Angelicával vásárolni? Engem is hívott, de nekem rád kell figyelni, meg nem is szeretek vásárolni.
-Persze menjen csak! Végre kimozul itthonról! De aztán vigyázz magadra!-intézi a kapus mondandója második felét már a húgához.
A lány már nem tud válaszolni, mivel a társalgásunk a csengő szakítja félbe:
-Áh, itt is van Angelica! Gyere Aisha kikísérlek!-mondom művigyorral a lánynak.
-Ne kérdezz semmit, Moon, csak vidd el egy nőgyógyászhoz valamelyik magánklinikára, a sajtó pedig ne tudja meg! Amint végeztetek, hozd haza! Világos? Szuper!-darálom le a mondandómat suttogva amint kinyitom az ajtót, majd kilököm rajta Aishát és becsapom az ajtót.
-Elmentek!-sétálok vissza a nappaliba. Pedig bárcsak itt maradtak volna. Mindenkinek az lett volna a legjobb.
-Jössz tévézni?-nézett rám boci szemekkel
-Persze, de előtte elmegyek a mosdóba.
-De hát most voltál ott!-ráncolja a szemöldökét.
-De akkor a húgoddal voltam elfoglalva.-érvelek, ő pedig szó nélkül elfordul tőlem, és újra a filmnek szenteli a figyelmét. Talán valami olyasmit morgott még, hogy ,,A nőket egyszerűen nem lehet megérteni..."
Kuncogva felszaladok a lépcsőn, azonban nem a fürdőszoba felé veszem az irányt. Eszem ágában sincs oda menni. Sorra nyitok be a szobákba, míg végül megtalálom azt, ahol Aisha holmijai vannak. Sietnem kell, ha nem akarok gyanús lenni. Egymás után húzogatom ki,  és turkálom át a fiókok tartalmát valami használható után, mígnem egy napló kerül elő egy könyvkupac aljáról. Az első lapon ez áll:
,,Aisha Mellie Bürki tulajdona"
Az eleje még nem túl érdekes, az augusztusi bejegyzések viszont egyre jobban felhívják a figyelmem.

,,2016. augusztus 23.
Ma írt nekem egy idegen férfi. A neve Mario Götze. Nem írtam vissza neki, és nem is fogok, akármilyen kedves üzeneteket küldözget..."

,,2016. augusztus 25.
Ma kiderült, hogy Mario Götze a bátyám csapattársa. Úgy döntöttem, visszaírok neki, csak nem lehet gond, hiszen ismeri Romant..."

,,2016. augusztus 29.
Marioról a napokban nem tettem említést, ez igaz, viszont egyre többet beszélgetünk. Nagyon kedves embernek tűnik..."

,,2016. szeptember 13.
Te jesszusom, olyan régen írtam már, de a napjaim nagy részét azzal töltöm, hogy Marioval beszélgetek. Teljessen elcsavarta a fejem. Szerintem beleszerettem..."

,,2016. szeptember 28.
A bátyám küldött egy jegyet a következő meccsükre! Végre személyesen is találkozhatok Marioval! Neki nem szólok, legyen csak meglepetés!..."

,,2016. október 2.
Uram atyám! Mario megkért, hogy legyek a barátnője!!!! Én természetesen igent mondtam rá! Holnap indulok Dortmundba, alig várom, hogy találkozzunk!..."

,,2016. október 3.
Ma végre személyesen is találkoztam Marioval! Sétáltunk a parkban, aztán elvitt ebédelni, majd... Megtörtént. Lehet, hogy túl korai volt még, de nem érdekel! A bátyám erről persze semmit sem tud..."

,,2016. október 4.
Az a szemét Götze átvert! Barátnője van! Az első adandó alkalommal haza utazok Svájcba, és megszakítom vele a kapcsolatot!..."

,,2016. október 18.
Teljesen magam alatt vagyok. Nem beszélek senkivel, és még az egyetemre se járok be... "

,,2016. október 25.
Ma Mario eljött hozzám, és azt kérdte, kezdjük újra. Én pedig úgy voltam vele, minden embernek jár egy második esély... "

,,2016. november 2.
Ma elutaztam meglátogatni a bátyámat. Vagyis. Csak elméletben. Igazából Mariohoz jöttem... "

,,2016. november 8.
TERHES VAGYOK!! Gyereket várok Mariotól... Ezt el sem hiszem... Hat nap múlva elvisz vacsorázni, majd ott elmondom neki. Annyira izgatott vagyok!..."

,,2016. november 14.
AZ A SZEMÉT GÖTZE CSAK JÁTSZADOZOTT VELEM!!!! Ma kidobott, azt mondta, csak szórakozásra voltam jó. Teljesen összetörtem. Megint. Ez az ember kikészít. De várjon csak... Roman úgy tudja, hogy megerőszakolt. El is sietett valahova, tuti Mariohoz ment. Most aztán megjárja a kis görény!..."

És ez volt az utolsó bejegyzés. Lesokkolva álltam ott, és bámultam a kezemben tartott naplót. Ezek szerint az eset bonyolultabb, mint hittem. Viszont, így akár még Aisha is lehet a gyilkos.
-Nicole!-gondolatmenetemet Bürki kétségbeesett kiálltása zavarja meg. A kis könyvecskét a még mindig oldalamon lógó táskámba nyömöszölöm, előrántom fegyverem, és lesietek a lépcsőn.
-Donald??? Te meg mit keresel itt?-nézek kikerekedett szemekkel az előttem álló férfire.
-Áh, Nicole! Jó téged újra látni!-vigyorodik el ördögien.
-Te honnan ismerek ezt a rossz Joker utánzatot?-hallom meg a svájci hozzám intézett szavait a sarokból.
-Roman, ő itt Donald Duck. Az e...
-Várj egy picit!-vág a szavamba a kapus elfojtott nevetéssel-A pasi neve az, hogy Donald kacsa?
-Valami bajod van vele, mocsok?-szólal meg valami idióta mély hangon a behatolónk.
-Kuss, Donald, ne keménykedj!-nézek rá megvetően-Ha megengednétek, hogy befejezzem a mondandom, akkor talán Bürki számára is világos lenne, hogy Donald a pszichopata exem!
-Oké, oké.-néz rám idegesítő vigyorral a hálóőr-Te ezzel hemperegtél?
-Ez olyan nagyon fontos?-akadok ki mostmár teljessen.
-Mi az, hogy EZZEL?-néz az exem fenyegetően Romanre-Tudod mit? Gyere, és mutasd meg, milyen kemény vagy!
Azzal ledobta a kabátját, így megláthattuk pólóját is, én pedig azt hittem, ott süllyedek el szégyenemben, amiért valamikor vele jártam.
-Ez.... ez most komoly?-kérdezte a nevetéstől fuldokolva a svájci-Neh-Neked... Vi-Violettás pólód va-vhan?
-Látszik, hogy nincs ízlésed!-legyint undorodva Donald-A Violetta egy nagyon művészi sorozat! Leon és Violetta kapcsolata, egyszerűen olyan aranyos, és azok a veszekedések Vilu meg Ludmilla között! Tudod mit? Azt sem érdemled meg, hogy megöljelek!
Mikor látja, hogy a reakciónk erre csak nevetés, fogja magát, felkapja a kabátját, és sértetten kivonul az ajtón. Gyilkosok gyöngye. A pár perce tartó csöndet Bürki szórakozott hangja töri meg:
-Te tényleg lefeküdtél vele?
-Igen.-motyogom, miközben felé fordulok.
Lassú léptekkel közelít felém, míg nem már teljessen a falhoz szorít.
-És nem gondolod, hogy velem jobb lenne?-suttogja ajkaimra
-Mi? Ezt hogy é...-kezdeném az értetlenkedést, ő azonban egy gyengéd csókkal belém folytja a szót.
-Ssshhh Nicole! Csak maradj csöndben!-mondja, mikor egy pillanatra elválik ajkaimtól. Én pedig nem tiltakoztam. Engedtem a kísértésnek, és hagytam, hogy megtörténjen valami olyasmi, aminek soha nem kellett volna.