- Szerinted, ha van két egyforma ember a földön, de nem ikrek, csak szimplán ugyan úgy néznek ki akkor mennyi az eselye, hogy találkoznak?- kérdezte spontán Jungkook az egyik beszélgetésünk során.

- Fogalmam sincs.- ráztam meg a fejemet, miközben folytattam a matek házim megoldását.

- Egyébként csináltam valamit, de nem tudom, hogy mennyire tetszene.

- Mit csináltál?- emeltem rá a tekintetemet, jelezve neki, hogy egészen nyugodtan megmutathatja.

- Egy perc és elküldöm.- vette kezébe a telefonját, s láttam ahogy nyomogat valamit.

Egy perc múltán már rezgett is az enyém és kiírta, hogy küldött nekem egy üzenetet. Kíváncsian nyitottam meg, várva, hogy mi is lesz az.

Cookie_the_Bunny:

- Na? Tetszik? Vagy túlzás?

A szemeim kereken díszelegtek az arcomon és próbáltam kitalálni, hogy egy 15 éves fiú, hogyan tudott egy ilyen jó képet csinálni.

- Tae?- halkult el.- Tudtam, hogy nem kéne.- suttogta az orra alatt, de én egy halvány mosollyal próbáltam a legkedvesebben nézni rá.

- Nagyon jó lett! Ügyes vagy. Hol tanultad?- érdeklődtem.

Jungkook maga volt a meglepetés. Nagyon sok mindenhez értett amihez én nem, pedig idősebb voltam nála. Azt hittem, hogy sokkal okosabb vagyok a fiatalabbaknál, de ezek szerint az egom is túl nagy, nem csak a fülem.

- Elég egyszerű volt. Fotósnak készülök.- vonta meg a vállát félszegen, mintha ez egy semmiség lett volna.- Te mit tanulsz?

- Művészeti suliban vagyok. Szaxofonon, zongorán, hegedűn és gitáron játszok. Na meg éneklek is. Keddtől-péntekig pedig délután négyig táncon vagyok.- meséltem  el neki.

- Azta!- tátotta el a száját.- Képzeld, én is tudok énekelni!- csillantak fel a szemei.- Egyszer énekelhetnénk együtt! Mit szólsz?

- Benne vagyok!

Amint kimondtam, benyitott a szobámba anya és szinte azonnal kiabálni kezdett velem. El sem tudtam köszönni Jungkooktól, mire szinte azonnal elvette a telefonomat és kikapcsolta.

- Két hét szobafogság! Ja és nem kapod vissza egy hétig a telefonodat!

Bazdmeg...