Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

22

Likes: 1937       Comments: 716

________________________________

Chimin69: Úgy ellopnám...

B0gum07: Add nekem 😍😍

Markieboy77: Édes 😻

Cookie_the_Bunny: Édes... Mint az apja






















- Édes vagyok?- kuncogtam mikor megláttam a legutóbbi képem alatti kommentjét a fiúnak akivel beszélgettem.

- Izé...- pirult el pont annyira, hogy kamerán keresztül is láttam.- Az vagy.- bólintott.

Melegséggel töltött el ahogy láttam az, hogy zavarban van miközben elenged maga mellett egy bókot ami nekem szól.

- Kedvelsz engem?- tört fel belőlem a kérdés, pár perc múlva.

- Persze!- jelentette ki határozottan.

- Miért kedvelsz?

- Okos vagy, kedves, sármos, sosem hazudsz, mindig jobb kedvre deríted az embereket, meglátod azt is amit más nem.

- Mi mást?

- Azt, hogy mennyire elveszett voltam amíg meg nem ismertelek. Reményt adtál arra, hogy nem kell egyedül lennem a hétköznapokon és vagyok valaki.

Ezt mind én tettem volna?
A szívem hevesebben kezdett el verni, a hallásom eltompult és semmi más nem létezett csak a nálam fiatalabb fiú és én.

- Komolyan, ennyire kedvelsz?- suttogtam a kábulatból kirázva magamat.

- Talán jobban is, mint kéne.- vallotta be.

Nem akartam tolakodni, de mart a kíváncsiság. Ő már nem csupán egy srác volt akivel beszélgettem, hanem valaki olyan aki közel áll hozzám, fontos volt a véleménye, az amit gondol rólam és észre sem vettem az apró, kicsi jeleket amiket adott nekem.
A képeim alatti kommentek, a bókok, a festmények, a képek...

- Te szerelmes vagy belém.- kerekedtek ki a szemeim, mikor rájöttem.

- Igen.- helyeselt félve, de magabiztosan.

- Mióta?

- Egy éve.

- Hogy nem vettem észre?- túrtam idegesen a hajamba.

- Csak egy vagyok a többi közül, Tae.- hajtotta le a fejét.- Örülök, hogy a barátod vagyok.

- De... De... Miért nem mondtad? Az isten szerelmére, Kook!- csattantam fel.

- Min változtatott volna? Talán nem kezdeményeztél volna nálam beszélgetést?- csattant fel ő is, így ott ültünk egymással szemben, semmit mondva, kétségek között.

Az ütő megállt bennem.
Eltalálta.
Nem tudtam mit tenni, gyorsan elköszöntem tőle és leraktam a telefont.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro