- Lassan vége egyébként az iskolának.- állapította meg, mosolyogva, miközben a napokat nézegette.

- Ez így igaz!- bólintottam nagyokat.

Lassan április vége volt. A tavasz pedig szinte nyár volt. 25-35° között mozgott a levegő.
Ez már csak abban is bontakozott ki, hogy már lehetett srandokra járni vagy esetleg menni nyaralni... Mint a szüleim.
Itthon hagytak egészen Május 14-ig. Persze nekem annyira mindegy volt, csak anya ne legyen itthon.
Nem volt jó a kapcsolatom vele, hiszen túl szigorú volt. Ha tehette volna sose engedett volna sehova és a telefonom se lett volna most megjavítva.

- Te mész majd nyaralni amúgy?- érdeklődtem, hátha meghallom a város nevét ahol élek.

- Nem hiszem.- rázta meg a fejét, szomorú, kesernyéd arccal.

- Hogy hogy?- döntöttem oldalra a fejemet.

A kérdésemre nem érkezett válasz, így nem is akartam tovább erőltetni a dolgot.
Azonban támadt egy ötletem.

- Mi lenne, ha ide jönnél nyaralni? Megmutatnék mindent és még az utadat is kifizetem!- ajánlottam fel, de még mindig ekkor sem láttam egy csalfa mosolyt sem.

- Nem mehetek oda...- suttogta.

Úgy éreztem, hogy ennek nem az az oka, hogy nem akar jönni, hiszen amikor még alig ismert, már akkor azt mondta, hogy bárcsak hozzám közel élne.

- Jól van, semmi baj.- hagytam el magam mellett egy félédes mosolyt, ami csak azért szolgált, hogy megnyugodjon.- Elmondod a véleményed?

- Miről?

Taehyung_D17:

- Azt a k...- szaladt ki a száján, de a végét elharapta.

Láttam ahogy percekig csinálja a képet, nézi, mintha csak megbabonázta volna. Fogalmam sem volt, hogy miért, de az arcomra hatalmas vigyor telepedett és a gyomrom kissé összeszorult.
Nem tudtam, hogy miért van ez, de jó volt.

- Lélegzetelállító...- suttogta, még mindig kábultan.

- Ez a kép csak a tiéd.

- Csak az enyém?

- Csak a tied...