Kaminari Denki

Mikor be léptem a házba anya a konyhába volt apa pedig a fotelben ült és a telefonját nyomkodta. Csendben mentem fel a szobámba és szerencsére nem vettek észre így nem kellett beszélnem velük. Mielőtt szobámba értem meg álltam húgom szobája előtt. Be kopogtam majd be is nyitottam. A szóba üres volt még nem ért haza. Tovább sétáltam szobámba és egyből le is dobtam magamat az ágyra. A telefonom elő kutatva írtam húgomnak.

Én: Szia! Mikor jössz haza?

Camie: Szia. Ma itt aludnék. Majd fel hívom anyát.

Én: Oké, mulass jól 😉

Camie: Ne kacsintgass! 😑

Én:😉😉😉😉😉😉😉

Camie:...

Én: Amúgy milyen a csaj?

Camie: Nem nyilatkozom! 🙄🤐

Én: Holnap meséld el mi volt!

Camie:Jojo de most megyek enni, holnap megyek. Szia

Én:Szia

Legalább jól érzi magát.
Gyorsan el mentem le fürdeni és már az ágyamban is voltam. Elég gyorsan sikerült el aludnom.

Másnap szemeim nagyon nehezen nyíltak ki. Mintha valami kényszerített volna, hogy tovább aludjak de én küzdöttem ellene. Amint körbe néztem a szobában az órám is látó távolságba került, 7 óra volt. Nem értettem egyáltalán, hogy tudtam ilyen korán fel kelni ezért vissza is csuktam szememet és vártam, hogy vissza aludjak.
Mikor ez sikertelennek bizonyult fel adtam a harcot és fel álltam. Ki nyújtóztattam végtagjaimat és ujjaimat is meg ropatottam pont mint derekam. Több mára már kellemesnek tűnő hang, vagy recsegés után ablakomhoz indultam, hogy el huzam a függönyt. A korai fény áradat meg ragyogta szobámat, szemem dörzsöltem az átmeneti vakság miatt. Lassan néztem ki az ablakon és már reflexből a szomszéd házra pillantottam. Mosolyogva vettem tudomásul,  hogy ő is fent van. A szobájában járkált ide oda már ilyen korán.

Át öltöztem és most ki hagytam a reggeli levegőzést pedig igazán jól esett volna. Mosollyal arcomon haladtam le lépcsőn, ahogy már húgom is fel lelhető volt anya társaságában.
-Jó reggelt-köszöntem boldogan, ők pedig érdeklődve néztek rám.
-Neked is- mondta bizonytalanul húgom - Hogy hogy ilyen korán?
-Ki dobott az ágy-mondtam és le ültem mellé a székre
-Mihoko említette, hogy tegnap Shinso-t is magaddal vitted- szólalt meg anya mosollyal az arcán- Hogy éreztétek magatokat?
-Jól! Szerintem meg kedvelték és úgy tűnt ő is jól érezte magát velük- válaszoltam vissza gondolva a tegnapra ami igen csak jól sikerült.
-Ennek örülök- mondta anya majd el kezdett pakolgatni a szekrényben én pedig enni kezdtem. Húgom mellettem hasonlóan tett és persze nem tudtam nem észre venni az el nem tűnő mosolyt arcán. Már alig bírtam magammal, hogy ne kérdezzek rá, anya előtt biztosan nem az igazat mondaná és amúgy se tudná hova tenni az izgatottságom.

Mikor végeztem azonnal fel indultam szobámba és testvéremnek jeleztem, hogy jöjjön velem. Ő azonnal fel állt helyéről és követett. Szobám ajtaját be csuktam és izgatottan fordultam felé. Ő csak mosolyogva el terült ágyamon nem foglalkozva a kupival ami az egész helyiségben uralkodott.
-Beszélj már- mondtam idegesen mire csak el kuncogta magát.
-Meg csókolt- mondta mosolyogva
-Mi? - kérdeztem kissé hangosabban de egyből magamat kezdtem csitítani és vártam a többi infót.
-Amikor oda értem hozzá már tudta, hogy megyek mert ügye írtam neki. Nem mondtam, hogy miért megyek csak annyit, hogy nincs kedvem itthon lenni. - mondta mire csak bólintottam-Beszélgettünk úgy nagyából mindenről aztán meg kérdezte, hogy ott akarok e aludni amire egyértelműen igent mondtam. Miután írtál el mentünk vacsizni és jóval utána már aludni készülünk- állt meg egy kicsit és mosolyogva gondolt vissza én várakozóan vártam, hogy tovább mondja- Én már az ágyon ültem ő pedig az ajtó mellett ált. Nem értettem mi van vele. Mikor meg kérdeztem, hogy mi a baja oda jött és meg csókolt.
-De aranyos! - mondtam szinte nyüszítve mire ő el kuncogta magát
-Igen az-mondta el gondolkodva
-És jártok is vagy arra még várnom kell? - kérdeztem mosolyogva
-Még nem beszéltünk erről -húzta el száját.
-Minél hamarabb tudakold meg mert meg akarom ismerni.
-Próbálkozom majd- mosolygott rám.

Még beszéltünk aztán el ment a szobájába. Telefonom nyomkodtam és az ablakon nézelődtem ki jó ideig. A fiú nem volt sehol, gondoltam, hogy lent van a földszinten vagy valami.
Jó pár óra múlva kopogás törte meg a szoba csendjét. Rögtön utána be is nyitott és anyám mosolyogva nézett végig rajtam, majd már kevésbé boldogan a káoszon ami körülöttem volt.
-Itt vannak a barátaid- mondta anya majd ki is libbent az ajtón.

Nem szóltak, hogy ma jönnek vagy valami, még csak nem is hívtak. Telefonom magamhoz vettem és úgy mentem le a föld szintre. Tekintetem az ott álldogáló barátaimra tettem akik nem vették észre az érkezésem.
-Sziasztok-köszöntem mire végre észre vettek és Mina azonnal ölelésbe vont
-Bocsi, hogy nem szóltunk de meg akartunk lepni- mondta a lány majd el engedett
-Mert olyan nagyon nagy meglepetések vagyunk- mondta Sero kuncogva.
Csak bólintottam majd cipőmet kezdtem húzni. Anya már el tűnt a konyhában ezzel ott hagyva minket. Hirtelen a lépcsőn mozgást hallottam húgom jött le rajta telefont erősen kezében szorongatva. Ahogy le ért úgy tűnt egyáltalán nem vette észre az ott állókat.
-Szia Camie! - szólalt meg Jirou mire a lánynak majdnem ki esett a kezéből az eszköz.
-Sziasztok-köszönt vissza majd tovább sétált. Jirou még nézte egy darabig majd, ahogy észre vette szúrós nézésem el kapta fejét onnan.
Az otthoniaktól el köszönve léptünk az ajtón. A kapu előtt meg álltam és vártam, hogy hogyan döntenek. A többiek egy emberként fordultak a szomszéd házhoz vezető járdára amire nem tudtam nem mosolyogni. Ahogy a ház elé értünk előre küldtek mint "az akit itt ismernek" igazuk volt szóval minden probléma nélkül kopogtam az ajtón.

_____________________________________

04.29.