Kaminari Denki

Meglepően unalmasan teltek első napjaim a nyárból. Igazán egy barátom se keresett mindenki pihent vagy mást csinált én pedig nem akartam senkit se rángatni. Meg persze ott volt ő is aki szinte mindig otthon volt így szinte kényszerítve engem, hogy figyeljek rá. Ma jön vissza Mina a nyaralásából ami egy hetes volt csak. A nagyszüleinél volt akik egy elég szép helyen laknak mindig nagyon szokta élvezni ezt a kevés időt. Tavaly mi is vele mentünk és mindenki nagyon kedves volt pedig elég idegesítő lehetett, hogy ott voltunk.

A szobámban ültem mikor a telefonom csörgésbe kezdett én pedig azonnal fel is vettem
-Szia! - köszönt Mina izgatottan
-Szia. Mikor érsz be?- kérdeztem utalva a vonatára ami haza hozza
-Igazából az ajtóban állok- mondta kuncogva- Be engednél?
-Persze- mondtam nevetve majd ki nyomtam és le szaladtam ahol a családom érdeklődve figyelte mi történik. Mikor ki nyitottam az ajtót a lány szinte nyakamba ugrott.
-Annyiiiira hiányooooztál-mondta el húzva a szavakat
-Te is- mondtam kuncogva majd el engedtük egymást
-Kirishima mindjárt itt lesz- mondta mosolyogva majd be jött mellettem
Mina köszönt a pult mögött kuncogó anyámnak és húgomnak aki a telefonját nyomkodta aztán Kirishima is meg érkezett és fel mentünk a szobámba.
-Hivatalos? - kérdezte rózsaszín hajú lány izgatottan utalva a KiriBaku-ra
-Igen-mondta a fiú zavarodottan. Az elmúlt napokban megbeszélték és tegnaptól hivatalosan egy pár.
-És...Kiribaku vagy BakuKiri? - kérdeztem mire arca pirulni kezdett
-Ott még nem tartunk-mondta nyakát vakarva
-Őszintén nem tudom melyiknek szurkoljak- mondta a lány kuncogva
-Egyébként..., el akartam nektek mondani valamit-folytatta a lány zavartan mire érdeklődve figyeltük őt- T-Tetszik valaki- mondta ujjait tördelve
-Ki?
-Ki? - kérdeztük szinte egyszerre a lányt meglepetten
-Sero-mondta zavartan
-Tudtam! Éreztem! - kiabáltam izgatottan. A fekete hajú barátunk mindig elég különleges volt számára és végre el is mondta ezt nekünk. Még beszélt arról, hogy mióta tetszik neki, és hogy mennyire fél az egésztől amit teljesen megértetünk. Csak ők ketten heterók az egész csapatban és szinte vártam, hogy ez meg történjen.
-Már csak Denkinek kell valaki-mondta a vörös nevetve
-Így van, szervezzünk neked valakit-mondta kuncogva a lány
-Nekem aztán nem kell senki -nvettem és akaratlanul is az ablakon lestem ki ahol pont most lépett ki a lila hajú. Szemeit fáradtság jelei díszítették alatta pedig csak biztosabb lett, hogy nem alszik valami jól. Haját meg se kell említeni kócos volt mint mindig, kezében a telefonja volt amit értetlenül nyomkodott.
-Mi az? - kérdezte Kirishima majd fel állt és kereste mit is nézek
-Új szomszédok? - kérdezte Mina érdeklődve nézte a fiút
-Pár napja- mondtam és el vettem tekintetem a fiúról
-Kiri, neki nem kell szereznünk senkit ő talált magának- mondta szomorúan a fiúnak
-Ja de ha így halad talán két hét múlva integet neki egyszer-mondta nevetve mire csak szemem forgattam
-Egyébként nem néz ki rosszul - jegyezte meg a lány végig nézve rajta aki még mindig nem nézett fel a telefonjából.

Még beszéltünk és be terveztünk pár találkozót aztán el mentek egyedül hagyva engem gondolataimmal. Igazuk volt, eddig nem is beszéltem vele normálisan pedig egyedül van.
Nincsenek itt barátai én pedig nem vagyok képes beszélni vele.

Hirtelen anyám nyitott be izgatottan az ajtómon amit egy ijedt rezzenéssel díjaztam.
-Meg hívtak vacsorára- mondta anya izgatottan én pedig csak valami nagyon idióta képet vághattam rá mert felkuncogott
-Kik? - kérdeztem értetlenül
-A szomszédok Mihoko meg hívott-mondta még mindig izgatottan
-Ja-mondtam és el terültem az ágyon ő pedig ki ment azon és kicsit később húgom kopogott rajta majd be engedte magát.
Csendben figyelt és tudtam mit akar de nem akartam fel kelni. Mikor már pár perce bámult végül fel keltem és ki mentünk az erkélyre cigizni. Mostanában talán minden nap csináljuk ezt ami néha jól esik bár anya nem tud róla ami kicsit ijesztő de mégis jó, hogy tudunk beszélni.
-Denki- szólalt meg most elsőnek én pedig rá kaptam tekintetem
-Igen? - kérdeztem
-K-Kezd alakulni egy lánnyal- sóhajtott egyet mintha ez olyan rossz dolog lenne
-Ez csodálatos! - mondtam izgatottan mire nem mondott semmit csak a korlátot figyelte.
-Ugye tudod, hogy ez jó dolog?- kérdeztem zavartan
-Az lenne? Mármint titkolóznom kell majd és nem tudom, hogy meg éri e- mondta már-már suttogva
-Majd segítek. Idővel úgy is kiderül minden és nem tud majd mit csinálni- mondtam biztatás képen de a lány nem reagált semmit.
-Majd megvédelek esküszöm-mondtam majd magamhoz öleltem húgomat aki könnyezve ölelt vissza
-Köszönöm- suttogta majd tovább magához ölelt közben könnyei el áztatták vállamat
-Nincs mit köszönöd- mondtam mikor a szemem ki nyitottam vettem észre, hogy valaki áll a másik erkélyen, nem akartam oda nézni. Miért kell mindig megjelennie? Nem mintha zavarna de ez most nem az a pillanat amikor akarom, hogy lásson se engem se őt.
Pár percig ott álltunk majd mikor el váltunk húgom arca úszott a könnyektől és éreztem, hogy sajátomon is ez történt. Lassan le töröltem arcom majd mikor teljesen el tünetek a könnyek mind kettőnk arcáról nem akartam kérdésekkel maradni és érdekelt ki a lány aki el rabolta a húgom szívét
-Mesélsz a lányról? - kérdeztem mire meglepetten nézett vissza
-T-Tényleg? - kérdezte zavartan
-Igen-mondtam mire telefonját előkapva mutatott róla képeket és mesélt is róla. Úgy tűnt nem lesz vele semmi baj. A lány tökéletesen illet hozzá és tudtára is adtam, hogy ha úgy gondolja, hogy érdemes akkor ne hagyja, hogy bárki bele szóljon. Miután húgom ki ment a szobából órákra pillantva vettem észre, hogy már 6 óra és nem sokára megyünk át a szomszédba. Anya mint mindig most se akar üres kézzel érkezni így szinte biztosan lent csinál valamit a konyhában. Apa csak később jön de biztosan velünk jön ami csak rosszabbá teszi az egészet. Nagy gombóc van a torkomban amin nem segít, az se hogy Hitoshi odakint áll. Persze semmit nem csinál csak érzelem mentes arccal telefont nyomja de beszélni akarok vele. Mármint milyen fura, már hogy eddig úgy igazán nem is beszéltünk csak amikor utánam szólt és így ennyi.

Anyám kopogása szakított ki gondolataimból majd be is engedte magát.
-Indulhatunk-mondta izgatottan
-Apa? - kérdeztem mert tudtommal még nem ért haza. Anya egy nem őszinte mosollyal nézett vissza rám.
-Dolga van így későn jön-mondta majd ki lépett a szobából én pedig utána indultam. Apa nélkül lehet nem lesz olyan rossz. Igaz?

____________________________________

04.26