Kaminari Denki

Be pakoltuk a fiú és Eri cuccait aki a estét itt tölti hogy meg tudjon nézni meg persze hogy a testvérével is töltsön egy kiss időt de állítása szerint az azért izgalmasabb hogy meg nézhet.
Amint be értünk a házba helyet is foglaltunk és hallgattuk a lány lelkes beszédét ami barátnőiről szólt.
Valahogy már most éreztem ahogy ez a kiss angyali mosoly rengeteg fiú szívet tör majd össze.
Néha mellettem ülőre pillantottam aki ugyan úgy felém nézelődött de nem szólt semmit, csak nézett, be kell valljam kicsit idegesítő volt talán.
Elég hamar el telt az idő és kedves barátnőink is haza indultak rögtön utána pedig a két férfi is meg indult de előtte még mind ketten egy két biztató szóval szóltak hozzám ami igazán meg lepett de azért meg köszöntem.

Eri szülei távozására kicsit se hatódott meg, sőt el köszönni is csak úgy sikerült hogy apja szólt neki hogy igazán el köszönhetne, ezen nevettem egy jót Mihokoval együtt.

Úgy tűnt beszéd nélkül dőlt el hogy ma én alszok itt mivel Shinsonak esze ágában se volt még át is jönni ezért inkább be adtam derekam és mivel úgyis fáradt voltam nem is bántam annyira.
Eri el vonult a szobájába és rögtön utána mi is el vonultunk.
Szinte bele vetődtem Hitoshi ágyába majd magamnak ki túrva a helyet szagoltam bele a kellemes illatú ágyneműbe majd hunytam le azonnal szemeimet mire a fiú el nevette magát majd rögtön mellém is feküdt én pedig automatikusan bújtam ölelésébe és élveztem illatfelhője miatt kiváló érzéseket.
-Ennyire fáradt vagy? - kérdezte kuncogva mire egy aprót bólintottam. Úgy éreztem mintha akaratlanul is a női szerepet tölteném be csak alapból a létezésemmel miközben soha nem terveztem ezt, de nem zavart sőt jelenleg kicsit se érdekelt a dolog. Csak élvezni akartam azt hogy újra itt van mellettem miközben kissé hideg keze érinti az enyémet ami övével ellentétben nagyon is meleg volt. Kissé ki nyitottam szemem és végig néztem arcán. Szeme nyitva volt és engem figyelt minden szó nélkül. Lila szeme alatt hasonló csak sötétebb karikák húzódtak, annyira nyugodt látványt nyújtott hogy szinte már irigyeltem őt, nem tudtam hogy miért csak egyszerűen ezt tettem.
-Hiányoztál- suttogtam miközben szemeimet övébe fúrtam majd fel hajolva csókoltam meg.

Nem emlékeztem hogy mikor aludtam el csak azt tudtam hogy reggel Hitoshi ismét korábban ébredt mint én.
-Jó reggelt- motyogtam rekedt hangon miután az ablakon beszűrődő fények meg károsították a szememet
-Neked is- mosolygott a fiú és pár nyugodt perc után Eri rohant be a szobába miközben én védekezően nyomtam fejem a párnába
-Denki!- kiabált a lány lelkesen mire ki bújtam a biztonságot nyújtó párnából és a lányra mosolyogva jeleztem hogy én is ugyan olyan izgatott vagyok mint ő. Hogy ez igaz volt e? Igazán nem tudnám meg mondani mit éreztem.

Lassan ki másztam az ágyból és magamtól elő kutattam pár ruha darabot Hitoshi szekrényéből ami nem állna rajtam olyan szánalmasan majd magamhoz véve indultam át öltözni amit a fiú egy csodálkozó tekintettel nézett végig, gondolom meg lepte az azonnali önállóságom, de nem annyira tűnt nagy dolognak.

Amint fel húztam a jó illatú ruha darabot mint ha egy másik világba csöppentem volna, egy olyan kellemes érzés ragadott magával.
Gyorsan vissza araszoltam a fiú szobájába ahol Eri valamit nagyon magyarázott a fiúnak aki fejét rám kapta amint be értem és mintha csak váltás lehetőséget bírta volna fel fedezni gyorsan magához kapott pár ruha darabot és már el is tűnt a szobából ameddig én le vetettem magam a lány mellé aki lelkesen magyarázott tovább annak ellenére hogy a témát se igazán tudtam fel fogni.

A nap olyan gyorsan telt hogy egy kettőre már Jirou az üzeneteim között ordibált velem hogy még csak a próbáról se merjek el késni mert a gitár fejét nyomja fel a seggembe (ez biztosan nem az új, kedves Jirou volt és féltem hogy ma a kedves Jirou-t meg ette ez a bosszantó régi változat)

-Mikor indulsz? - szólított meg a mellettem álló miközben a szerencsétlen pakolásomat nézte
-Mindjárt és remélem Yaoyorozu is ott lesz mert ha nem akkor Jirou meg öl- mondatomra csak nevetett

Egy gyors át öltözés után már indultam is Jirouhoz majd próbáltunk is. Jirou a tökéletességet akarta el érni és tőlem is ezt várta el amitől már lassan a falra tudtam mászni.
-Jirou! - szóltam rá amikor már vagy tizedjére lökte arrébb a papír köteget amit csak ide oda rak arrébb minden szó nélkül. A lány idegesen nézett rám én pedig szám össze szorítva hagytam inkább rá az egészet és kezdtünk neki újból a dalnak ami már egyébként teljesen jól ment.
Pár perccel később kiss szoba ajtaján valaki kopogtatva jelezte hogy be akar jönni és mielőtt választ adhattunk volna be is nyitott. Az ajtón meglepetésemre Yaoyorozu és Hitoshi jelent meg, Momo egy nagy mosollyal lépett be szobába és ugrott a feszült lány nyakába aki meg könnyebbülve ölelte át őt, én csak szelíden Hitoshira mosolyogtam amit viszonzott is majd mellém ülve pillantott végig a papír kupacon amit magam írtam, már nem mintha nem lenne egyértelmű hisz valami eszméletlen ronda betűk álltak szerencsétlen lapon.
-Mindjárt indulni kell- morgott Jirou és bújt ki a lány karjaiból aki szomorúan jött rá hogy ez nem az az alkalom amikor barátnője engedi hogy minden következmény nélkül szeretgesse.
Én csak mosolyogva néztem a szomorúan maga elé meredő lányt majd az ágyról le mászva segítettem pakolni a lánynak.
Még volt hátra időnk de majd úgyis várni kell mire sorra kerülünk.

Gyorsan fel kaptam még egy dzsekit és gitárom a hátamra kapva vettem magamhoz egy mappát amiben a dalok voltak.
Anyával sikerült le beszélnem hogy figyel el minket hogy gitárokkal mégse kelljen sétálnunk és örömmel bele is ment.
Gyorsan meg csókoltam Hitoshi-t aki csak később jön majd utánunk a többiekkel együtt, majd be ültem anya mellé ameddig Jirou hátra ült két oldalán a gitárokkal.
Az út elég csendesen telt. Anya próbált beszélgetni de nem igazán volt kedvem hozzá Jirou pedig néha néha válaszolt, már csak hogy ne tűnjön bunkónak.
Amikor meg érkeztünk gyorsan ki emeltem a gitárom és hogy egy kiss mosolyt csaljak a lány arcára kezemet felé nyújtva segítettem ki a kocsiból ami sikerült is, hisz a lány mosolyogva fogta meg kezem és mire ki szált már felszabadultan nézett végig a kisebb tömegen.
A lány vállait át karolva húztam magamhoz
-Na izgulsz? - kérdeztem vigyorogva
-Fogd be- mosolygott halványan a lány majd az el indult a színpad felé.
A színpad mögött volt egy kisebb sátor ahol mindenki ott volt aki fel lép, mármint kivéve azokat akik jelenleg is a színpadon voltak.
Elég nagy hangzavar volt hisz a tömeg élvezte a zenéjüket ami miatt én se panaszkodtam hisz egész jók voltak.
Jirou le dobta gitárját egy üres székre és rögtön mellé is ült majd lábait keresztbe rakva nézett ki a fejéből ameddig egy lány hangosan visítással nem rohant oda hozzánk.
-Jirou!! - visított a lány hangosan mire kicsit inkább arrébb álltam nehogy ki szakítsa a dobhártyámat, ha már másikat úgyse kapok.
Jirou elsőnek meglepődve mérte végig a lányt majd egy elöltetett mosollyal arcán üdvözölte őt, persze Jirou nyújtotta volna kezét talán egy egyszerű kézfogás remélve de a másik karját meg ragadva vonta ölelésbe őt.
-Nem is tudtam hogy itt leszel- mondta mikor el engedte szegény lányt aki csak kínosan bólintott egyet.
-Azt hittem nem bújsz elő mióta ki derült hogy mi vagy, már nem mintha engem zavarna. Te is tudod hogy nem de az emberek besz...- mielőtt a lány folytathatta volna Jirou közbe szólt, én magam tágra nyílt szemekkel néztem a beszélgetésnek nem nevezhető eszmecserét és vártam hogy esetleg Jirou meg tépi vagy ami rosszabb...a fején tőri szét a gitárját, már persze egyből le esett hogy mire gondol és ha így fojtatta volna és Jirou nem szól közbe én magam szólok hozzá a dolgokhoz.
-Pedig itt vagyok-mosolygott a lány gúnyosan mire a másik enyhén meg torpant majd tekintete át vándorolt rám, le fagytam, nem akartam ezzel a kicsit se szimpatikus idegennel beszélgetni akit Jirou egy nap meg is ölhet, túl kockázatos.
-Ki ez a cuki fiú?? - visongott ismét a lány egészen közel amitől a falra tudtam volna mászni. Rémülten néztem Jirou felé aki egy vállhúzással dőlt vissza székére és ezzel rám is hagyta a lányt miközben telefonját nyomkodta.
Nem szólaltam meg, sőt meg se mozdultam, rá se néztem, talán ha nem veszek róla tudomást nem lát engem, milyen rossz döntés volt ez...
Az idegen lány közelebb lépett és kezét végig húzta vállamon miközben arca alig pár centire volt tőlem.
-Mi a neved cuki fiú? - kérdezte ferdén meg rajzolt szemöldökét húzogatva, le sepertem kezét magamról és egy kicsit hátrább léptem
-Kaminari-morogtam magam elé mire a lány visongva reagált...idegesítő.
-De aranyos név bizto...- beszédközben hajam felé akart nyúlni mikor gyengéden el kaptam kezét ezért meg állt a beszédben, még Jirou is fel nézett telefonjából.
-Biztosan mi? - kérdeztem rá kíváncsiságomnak utat engedve miközben el engedtem a lány kezét
-Biztos van barátnőd- szólt hozzám nyájasan és az előbbiekből nem értve nyúlt ismét hajam közé amikor ismét el kaptam karját
-Barátom van- kijelentésemre a lány szeme ki kerekedett mintha csak azt mondtam volna hogy igazából egy űrlény vagyok és el viszem a lelkét...nem mintha az kéne bárkinek is.
-Ezt nem mondhatod komolyan - nyöszörgött a lány - Semmi bajom veletek tényleg de...- húzta el a szavakat majd kezét a vállamra helyezve próbált közelebb húzni amit én nem engedtem és azonnal le is löktem kezét.
-Szóval azt akarod mondani hogy annyira meleg vagy hogy egy ilyen csaj se kéne- úgy ejtette ki a szavakat mintha ő maga egy Istennő lenne miközben én magam is szebb nő lehetnék nála még ha ez furcsán is hangzik, Jirou halkan fel nevetett amikor meg hallotta a lány szavait.
Mielőtt bármit is tudtam volna mondani a sátor elejében egy ismerős alak jelent meg aki mosolyogva lépett be majd indult meg felénk.
A lány egy pillanatra le fagyott majd amikor realizálta ki is ő jól végig mérte, én vele nem foglalkozva öleltem meg a fiút és vettem figyelembe hogy milyen jól néz ki.
Hitoshi intett Jirou felé aki már rég vissza bújt telefonjába, majd a számomra még mindig idegen lány felé nézett aki már szúrós szemekkel méregette. Hitoshi egy pillanatra értetlenül nézett rá majd felém fordulva várta hogy magyarázzam el hogy ez a lány miért akarja hét különböző módon meg ölni őt,de választ én se tudtam adni.
-Komolyan? - visongott a lány mire egy kicsit meg ugrottam mert nem igen számítottam rá hogy ilyen hangosan fog meg szólalni. -Nem is néz ki jól, vele ellentétben én dögös vagyok és lány. Mi bajod van neked? - a lány visongva fordult felém mire én fel húztam szemöldököm. Szerencsére már mindenki el tűnt a sátorból valami miatt szóval nem kellett a csodálkozó tekintetekkel foglalkoznom. Hitoshihoz fel pipiskedve csókoltam meg, szemeim le hunytam és úgy mélyítettem el a csókot miközben kezeimmel át karoltam a fiú vállát miközben tarkóját simogattam. Hallottam a nyávogásnak hangzó beszédet a távolból de nem foglalkoztam vele.
Agyam egyre sötétebbé vált és testem egyre forróbbnak éreztem.
Dühös voltam arra a lányra, talán mert egyértelműen látszott hogy mit gondol rólunk, talán mert rosszat mondott Hitoshira vagy lehet csak egyszerűen ideges voltam de mindent el felejtettem.
Minden ködössé vált és talán nem csak nekem lett melegem a sátorban.
Csak akkor nyitottam ki a szemem amikor el váltunk egymástól de egy kiss levegő vétel után újra egyszerre közeledünk a másik felé. Ugyan az az érzés, nem tudtam irányítani a testem, mintha mindent ki zártam volna és csak őt vagyok képes érzékelni. Keze végig csúszott derekamon és bele markolt fenekembe mire halkan fel nyögtem
-Srácok- hallottam halkan valakit de nem érdekelt.
A fiú lassan be nyúlt pólóm alá és hátamat kezdte simogatni.
-Srácok! - vált hangosabbá. Most kezdtem el érezni már régen nadrágomat nyomó tagomat.

Csak most tűnt fel hogy mennyire is akarom hogy végre meg tegyük.

Közelebb húzódtam és éreztem ahogy a fiú ágyéka enyémnek nyomódik, ő se volt éppen nyugodt ami azért meg nyugtatott.
-Srácok! - halottam ismét a hangot majd valaki valami keménnyel vágott fejbe mire el váltam a fiútól és kérdőn néztem rá az engem ütő lányra majd egyre vöröslő arccal jöttem rá hogy mi is történt, másik irányba nézve az idegen lánynak hűlt helyét láttam.
-H-Hova? - próbáltam meg találni hangom
-Már vagy öt perce el ment-motyogta a lány egy elégedett mosollyal arcán mire zavartan húztam magam össze és néztem a mellettem állóra aki szinte vörös arccal takargatja merevedő tagját.
Köhintettem egyet majd órára pillantva vettem tudomásul hogy még van legalább húsz percünk szóval egy kisebb kínos szünet után el szaladtam a mosdóba, miután el intéztem a kiss problémámat vissza is mentem és mintha mi se történt volna sétáltam vissza majd amikor nem találtam Hitoshi-t le ültem Jirou mellé.
-Shinso? - kérdeztem rá halkan
-El ment a mosdóba- motyogta a lány majd zsebébe csúsztatta telefonját.
-Nem feküdtetek még le? - kérdezett rá hirtelen mire a levegő teljesen be szorult a tüdőmbe és égő arccal néztem vissza rá
-Szóval nem- mosolygott gonoszul -Nem értem mire vártok, az előbb majdnem előttem mentetek el-túlozta el a dolgot egy nevetés mellett -Látszik hogy akarod és ő is szóval ne foss hanem vesd rá magad- adott tanácsot a lány, nem mintha nem lennék vele tisztában hogy mennyire is akarom és hogy hülyeség lenne aggódni miatta.
-Egyszer már majdnem ott tartottunk de végül csak...- álltam meg a beszédben és zavaromban tenyerembe temettem arcomat
-Értem, értem- hümmögött a lány.

Lassan el érkezett az előttünk lévő előadó és amikor ki kukkantottam a sátor rejtekéből nyeltem egyet. A nem rég látott lány álldogált a színpadon oldalán két fiúval.
Bele kezdtek és fájó szívvel jöttem rá hogy a lány tátog, bár nem volt olyan feltűnő de ha csak egy kicsit is jobban oda figyelt valaki akkor rá jött hogy a lány még tátogni se tud túl jól. Úgy tűnt a tömegnek vagy nem tűnik fel vagy csak nem érdekli őket hisz mind jól szórakoztak.
El húztam a sátort és a dal vége felé magamhoz vettem gitáromat ameddig Jirou még egy utolsó pillantást vetett az elő készített papírra.
A dal véget ért, a testem meg remegett és a gyomrom görcsbe állt. Csak ne most -gondoltam magamban majd egy kezet éreztem meg magam körül ami jó erősen szorított magához. Hátra se kellett néznem. Nyugodtan fújtam ki a levegőt és próbáltam nem a kinti emberekre gondolni. Meg fogtam kezét és rá szorítottam, nem is tudta hogy mennyire hálás voltam neki ott abban a pillanatban.
-Ügyes leszel- mondta biztatás képen majd el engedett. Ügyes leszek...ügyes. Mint egy kiss gyerek aki most tanult bilibe kaksizni. Már nevetséges volt az egész mégis bátrabb lettem.
A három emberke le jött a színpadról és egy férfi lépett fel majd a mikrofont fel emelve szólt bele
-Jirou Kyouka és Kaminari Denki következik-mondta ki neveinket és le ment a színpadról.
Nyeltem egyet és egy "minden oké" pillantást küldtem a fiú felé aki a sátrat el hagyva lelkesen szorította be magát a tömeg elejébe remélve hogy senki nem fog rá taposni.
Ki léptünk lassan a sátor rejtekéből és meglepődve realizáltam hogy mellettem álló kicsit se izgul ameddig én remegek mintha csak ez lenne a dolgom.
Fel léptem a színpadra és a számomra oda rakott székre ültem ameddig Jirou a mellette lévő mikrofonhoz lépett.
-Izgulsz? - súgta oda a lány kezével takarva a mikrofont ameddig én a gitárt hangoltam be. Meg se próbáltam titkolni, bólintottam egyet
-Csak csináld ahogy gyakoroltuk- adott tanácsot mire ismét bólintottam.
Amikor Jirou bólintott bele kezdtem a játékba, nem néztem fel. Néha néha Hitoshi felé néztem aki lelkesen nézett rám, azt hiszem ennél több nem is kell.
Tekintetem tovább vittem és testem meg remegett a sok idegen láttán akik mind engem bámultak. Ha nem ültem volna a széken akkor össze estem volna.
Azt hiszem minden jól ment, semmit rontottam el és Jirou felszabadulva énekelt, vele ellentétben remegtem és megmozdulni is alig bírtam.
A dalnak vége lett, az emberek tapsoltak, majd még egy másik dal és még egy. Jirou meg hajolt mire fel álltam és követtem példáját. Le akartam menni onnan amint lehetett.
Le indultunk a színpadról és a mellette ácsorgó családommal nem foglalkozva vettem le gyorsan a gitárt és az ölelő kezeket ki kerülve száguldottam a legközelebbi mobil wc felé amivel rögtön el is léptem gyomrom tartalmát.
Nem tudom hogy miért történt ez, talán túl ideges lettem, túl hirtelen, talán túl nagy fába vágtam a fejszémet ha ennek volna érelme.
-Denki -hallottam halk szavakat az ajtó mögül miközben a büdös csésze fölött tartottam fejemet remélve hogy mindjárt el hagyhatom ezt a helyet.
Az ajtó ki nyílt és nem sokkal később valaki a hátam kezdte simogatni és a szag mind ki áramlott.
Ismét közelebb hajoltam és még a maradék is el hagyta a gyomrom.
-Semmi baj- simogatta továbbra is hátam.
Hála neki meg nyugodtam és el toltam magam az undorítónak vélt csészétől. Hitoshi egy zsebkendőt tartott elém amit el is fogadtam.
-Jól vagy? - kérdezett rá mire bólintottam és szégyelltem magam az előbbiek miatt, mielőtt meg szólalhattam volna erősen magához szorított és ölelkezve ültünk a koszos és büdös doboz padlóján.

______________________________________
09.25.

Ez a rész hosszabb lett és próbálok most már hosszabbakat írni.