Kaminari Denki

Miután sikerült tisztázni anyával a tisztaságomat el is hagyta a szobát. Elég érdekes egy beszélgetés volt bár őszintén nem sokat beszéltem vele mostanában ami az én hibám, talán kerültem őt de én magam se tudom miért tettem.
Nem tudtam magammal úgy igazán mit kezdeni és az nap nem is terveztem semmit pár értelmetlen lépésen kívül ami csak a konyha és a fürdőszoba irányába volt képes vinni.
Az nap elég hamar ágyba is kerültem de reggel annyival később is keltem.
Hiányzott mellőlem a fiú de szerencsére a hiány nem tartott sokáig, ez az egy gondolat segített túl lépni a kelés borzalmas gondolatán.
Nem sokára újra az iskola padban leszek de pár teremmel arrébb Hitoshi is velem együtt fog szenvedni- a gondolaton majdnem el nevettem magam de végül csak halkan kászálódtam ki az ágyamból majd indultam a fürdő felé majd elég hamar el is végeztem a lehető leggyorsabban az úgy nevezett "ne nézzünk ki szerencsétlenül" hadműveletet ami sikerrel zárult.
Vissza is araszoltam szobámba hogy tudjak dobni a lánynak egy üzenetet hogy akkor mikor is jön pontosan de amint be léptem az alkalmazásba kedves barátom fogadott egy számára reggeli, számomra pedig túl korai üzenettel

Shinso Hitoshi: Elegem van a gyerekekből...

Ezt az üzenetet reggel hatkor küldte ami azt jelenti hogy megint nem tudott legalább egy átlagos emberi időt aludni - már szinte saját felelősségemnek...inkább küldetésemnek érzem hogy egyszer normálisan ki tudja magát aludni.

Én: A sárkányok nem tudnak telefonozni

Jót nevettem a saját viccemen hisz a fiú már biztosan minimum egy bibliai idézetet várt tőlem hogy újult erővel neki vághasson a seregnyi gyereknek, persze pár percen belül meg is nézte majd a kiss pontok jelentek meg a képernyőn

Shinso Hitoshi: Nem sárkány vagyok hanem át avattak zombivá...

A három pont szinte biztosan vagy egy sóhajtást vagy egy ordibálást kívánt oda képzeltetni de nekem valahogy inkább egy "csak öljetek meg" kérésnek tűnt.

Én: Azok se tudnak!

Shinso Hitoshi: Ja de én egy fejlett zombi vagyok, külön meg nevezést kaptam amikor Eri mesélt rólad nekik így én lettem a "meleg zombi" egy ideig aranyos volt de később mintha gúnyolódásnak hangzott volna

Én: Ügye tudják hogy milyen jól nézek ki? Nem azért de bármelyik zombit meleggé tudnám tenni

Ismét fel nevettem a saját viccemen, mert ugyan miért ne tettem volna?

Shinso Hitoshi: Igen tudod ezt is meg említettem de folyamatosan azt mondták hogy "a zombi nem beszél" olyan gonoszak...

Én: Sajnálom, de úgyse kell már sokáig ki bírnod őket

Shinso Hitoshi: Szerencsére pár óra és mind el tűnnek aztán indulunk is

Én: Majd írj ha indultok, addig Jirou kínoz

Shinso Hitoshi: Ne készítsd ki annyira, nem sokára csilloghatsz

Én: Én csillogni? El pirulok...

Pár szót még váltottunk de hamar el hívatta a gyerek sereg így egyedül maradtam de azonnal át is mentem a lánnyal való beszélgetésemre és fél tettem az annyi várt kérdést amire választ nem kaptam mert a lány nem volt elérhető.

Utam a konyhába vezetett ahol anyám és Mihoko igen csak boldogan beszélgetett éppen és amint meg pillantottak egy köszönés után folytatták is eddigi beszélgetésüket.
Valami férfiről beszéltek aki valószínűleg Mihoko egyik udvarlója vagy csak akar lenni. Hitoshi szerencséjére a nő nem igazán enged a férfiak nyájas beszédének és semmi hasonló nem képes el varázsolni, bár ez gonosznak tűnhet de jobb mintha valami férfi ásná be magát az életükbe.
Már le ültem az asztalhoz és úgy hallgattam a két nő beszédét néha-néha hozzá szólva mint másik egyed akinek vannak tapasztalatai férfiakkal, bár ez nem biztos hogy ugyan azt jelenti.
Az ajtót erősen kezdte el valaki kínozni mire egyértelműen majdnem le estem a székről amit a két nő elégedett kuncogással fogadott, morogva helyezkedtem vissza székemre ameddig anya el indult az ajtó felé.
Egy pár másodperc múlva egy hangos lány ugrott nyakamba mire majdnem félre nyelve próbáltam küzdeni az életemért, de minden hiába volt a lány erős volt de hamar el engedett.
Illatából és erejéből azonnal rá jöttem ki ő de amikor el nem tűnő mosolyát is meg láttam már nem volt kérdés, csak az hogy ugyan miért ilyen izgatott.
Mina gyorsan köszönt Mihokonak aki vigyorogva nézte az egész jelenetet és kezemnél fogva rángatott vissza szobámba amit hagytam neki mert ha nem teszem még a végén talán a kezem is magával viszi.

Amikor be értünk a szobába a lány azonnal az ágyamba vágódott és visítva nyomta magát a párna közé.
- Mond már- szóltam rá mikor már legalább egy perce néma csendben néztem ahogy talán boldogságtól, talán egy UFÓ meg szállásától visongott.
A lány fel tápászkodott és egy kiss keresés után telefonját nyomta kezembe amin egy beszélgetés volt meg nyitva, kérdőn néztem rá de ő csak mosolyogva mutatott a készülékre és egy kiss keresés után rá is jöttem mi történt, arcomon rögtön mosoly virított és úgy bámultam a lányra aki már pirulni is kezdett.
A beszélgetés mutatta hogy mind ketten igen csak zavarban voltak, bár ez csak annak tűnik fel aki igazán ismeri a két személyt, mint én.
Sero randira hívta amit egy egyszerű "miért ne" követett, egyértelműen nem egy ilyen egyszerű és laza válasz lett volna az igazság hanem egy ehhez hasonlóan lelkes és zavarban lévő "igen"
-Szóval nem volt rám szükség- sóhajtottam egyet de azért tovább mosolyogtam mert ez mégis csak valami iszonyat jó kettejük részéről, és nekem is tetszik a dolog mert látni akarom ahogy mind ketten zavarban vannak és idegesek és nem csak engem zaklat Mina hanem én is őt.

A lány örömében ugrándozott és persze jelezte hogy valami iszonyat módon izgul így próbáltam le nyugtatni mert mégis csak ott a tény hogy végre sikerült el jutniuk ide és mégse lenne jó ha most hirtelen be pánikolna.

Idővel kaptam az értesítést és ahogy írta a másik lány pár percre rá meg is érkezett.
Mina végig nézte a kiss "elő adásunkat" és úgy tűnt tetszett is neki, így nagyjából Jirou is meg nyugodott de a két lány a gyakorlás után is nyakamon maradt és nem igazán akartak el tűnni se ami Minánál meg szokott de Jirou már menekült volna ki az ajtón amint végeztünk.
Mina néha rám emelte tekintetét de jelenleg pont Jirounak mesélte mi is történt aki talán már izgatottan hallgatta őt, bár elég nehéz volt el hinni hogy tényleg érdekeli egyáltalán amit a másik beszél.
Egy pittyegés hang jelezte hogy valaki írt így azonnal telefonomért is kaptam. Meg lepetésemre nem barátom írt.
Ibara Shiozaki, állt a neve telefonomon. Vártam egy kicsit majd meg is nyitottam az üzenetet. Kicsit lelki furdalásom volt mert ez előtt beszéltük hogy esetleg találkozhatnánk is, ami láthatóan nem jött össze és a dolgok se úgy alakultak hogy én pont vele akartam volna időt tölteni, nem mintha bajom lett volna a lánnyal.

Ibara Shiozaki: Szia! Hogy vagy?

Azt hiszem kedves volt mint mindig

Én: Szia. Jól köszi, te?

Ibara Shiozaki: Én is

Ibara Shiozaki: Hallottam hogy te is fel lépsz

Ezen meg lepődtem, nem gondoltam hogy erről bárhol is lehet hallani, de ezek szerint

Én: Igen, gitározni fogok

Ibara Shiozaki: Nem is tudtam hogy tudsz gitározni

Ibara Shiozaki: Én is ott leszek szóval majd meg nézlek

Én: Annak örülnék, remélem tetszeni fog

Ibara Shiozaki: Biztos hogy tetszeni fog

-Min mosolyogsz? - szólalt meg Mina mire a telefon majdnem ki esett kezemből. Mosolygok?
-Shinso írt? - vigyorgott rám a lány
-Nem -válaszoltam majd el tettem telefonomat
-Akkor? - kérdezték szinte egyszerre
-Ibara volt -úgy néztek rám mind ketten mintha minimum egy világ háborút akarnék ki robbantani, valami rosszat mondtam?
A két lány némán nézett rám mintha várnának valamire én pedig ugyan úgy néztem vissza rájuk, mielőtt a két lány bármit is mondhatott volna a telefonom újra pittyent egyet én pedig fel kapva néztem meg az üzenetet ami most barátomtól érkezett.

Shinso Hitoshi: 5 perc és indulunk aztán pár óra és otthon vagyok

Én: Oké várunk

Én: Itt vannak Mináék, szóljak nekik hogy várjanak meg?

Shinso Hitoshi: Most te vagy a fontos de maradhatnak

Én: Hogy érted?

Shinso Hitoshi: Indulunk, szia

Ezt hogy értette? Mármint ja egyértelmű hogy hiányoztam neki, el is várom de ez új.

-Denki- hallottam visítani Minát majd amikor már arcom előtt csettintgetett fel figyeltem rá
-Hn?- adtam ki a hangot mintha figyelnék rá
-Mi az hogy Ibara? Nem tudja hogy barátod van? Vagy hogy ő egy...- mielőtt bármi komolyabb dolgot mondhatott volna Jirou oldalba vágta mire fájdalmasan fel szisszent de rögtön vissza is tért hozzám
-Válaszolj már- nyávogott a lány. Miért túlozza el ennyire?
- Csak egy barát, semmi több - adtam választ hátha meg nyugszik de nem úgy tűnt
-Tudja hogy van barátod? - kérdésére szemöldököm ráncoltam amit egyértelmű győzelemnek vett de én nem tartottam annak.
-Majd ha találkozunk el mondom neki- mondtam várva a meg váltás ami nem történt meg...azt hiszem hiába vártam. A két lány szúrós szemekkel nézett rám és kérdéses volt hogy mikor robban szét a fejem azt ért szúrós tekintetek miatt.

Szerencsére sikerült el terelnem a témát és már csak arra eszméltem hogy egy kocsi hajt el a házunk előtt ami Hitoshiék előtt áll meg.
Gyorsan el hagytam szobámat és szinte rohantam át a szomszédba, a két lány utánam sétált néhány gúnyos megjegyzés mellett ami most kicsit se érdekelt.
Pont akkor értem oda amikor Hitoshi a kocsi ajtót nyitotta és amint teljesen ki szált a kocsiból nyakába ugrottam majdnem a földre terítve őt.
A fiú nevetve szorított magához és már tarkómon éreztem lélegzetét. Hiányzott, csak pár nap volt az egész de hiányzott.
Alig pár másodperc után már hallottam is Eri hangját akit eddig Mihoko ölelésbe tartott vissza.

-Denki!!- sikítozott a lány mire ki bújtam testvére öleléséből és felé fordulva kaptam fel mire nevetésbe kezdett és amikor le raktam kérdőn fordult a két lány felé. Mina azonnal szót értett a lánnyal ameddig Jirou se tűnt úgy mint aki annyira utálja az egészet.
Hizashi és Aizawa nem annyira messze álldogált Mihoko társaságában. A két férfi egyértelműen figyelt minket és a legutóbbi találkozásunk óta biztosan meg tudták mik is történtek. Nem tudtam hogy ez hogy is működik hisz ha egy lánnyal lennék együtt biztosan tartanék az apjától, bár Aizawa se egy leány álom akárhogy is nézzük a dolgot, sőt félek is tőle rendesen.
Mihoko pár segítő pillantást vetett felém miközben a két férfivel beszélgetett.
Aizawa fáradt tekintettel nézte a nő beszédét miközben Hizashi nagyon is lelkesen hallgatta és még beszélt is, valahogy ismerős ábrát mutatott elém.

______________________________________
08.26.

Bocsánat a várakozásért!!
A következő részt nem ígérem meg de ha nagyon rám jön valami akkor jövő héten érkezik de a legutóbbi ábra szerint nem nagyon megy az időhatárok be tartása.
Ne eresszetek rám kutyákat!