Kaminari Denki

A napok csak úgy rohantak és a városi nap egyre közelibbnek tűnt, Hitoshi pár napot az apukájával tölt mert Mihoko szerint Aizawa hiányolja a fiút bár ezt nem hajlandó be vallani, de igazából szerintem is jó ötlet hogy egy kiss időt el tölt vele, annak ellenére is hogy mennyire hiányzik de minden nap beszélünk szóval okom se lehet panaszra.
Már holnap este itthon lesz és ha sikerült meg enyhíteni az apját akkor a kiss Eri is velük jön és itt alszik így holnap után ő is végig nézheti mit alakitok. Egyébként a lánnyal is beszélek néha a telefonon ami általában abból áll hogy "Denki látsz engem?" "Hallasz?" "Nézd" és van hogy egy kutyát tol a kamerába vagy hasonló dolgokat Hitoshi pedig szinte kétségbe esve próbálja láthatóvá tenni az éppen olyan érdekes dolgot amit mutat.

Jirou folyamatosan a nyakamra jár mert annyi időt akar gyakorolni amennyit csak tud, azt hiszem ő is izgul, sőt biztos.
Most is itt ül velem szemben és magyaráz valamit de nem tudok rá figyelni, az ágyamon pár kottás papír, a gitárom és pár írószer, Jirou ölében a gitárja és egyik kezével egy kottát szorongat ami gondolom fontos szerepet játszik a mutogatásában.
A zenélésen túl szerintem ismét közel kerültem a lányhoz, vagyis ahhoz képest amilyen eddig volt a kapcsolatunk. Látom mosolyogni és ha nem mondok túl nagy hülyeséget általában meg fogadja szóval jelenleg minden jó, bár a napokban nem csak mosolyban volt részem de attól jelenleg minden jó.
-Figyelsz te rám? - törte meg gondolataimat a lány amint rá jött hogy nem figyelek
-Persze - hazudtam azonnal mire a lány szemét forgatta majd arcomba tolta a lapot ami eddig kezében volt
-Figyelj Jirou - vettem el kezéből -Ezt már gyakoroltunk, úgy nagyjából ezerszer. Nem gondolod hogy túlzásba viszed? - kérdeztem mire a lány egy kicsit el gondolkodott majd meg rázta fejét
-Azt szeretném hogy jól sikerüljön - adott választ viselkedésére de egyértelmű volt hogy nem ezért túlozza el ennyire a dolgot, ekkor jutott eszembe a legutóbbi próbánk amikor meg említette hogy Yaoyorozu mennyire kedveli amikor énekel vagy magában csak gitározik
-Szóval a csajod miatt- sóhajtottam mire a lány kissé el pirulva nyúlt pengetőjéért majd hajította nekem mire csak nevetve néztem még mindig piros arcát
-Akkor jól meg vagytok-motyogtam mire a lány bólintott
-Hitoshi várja? - kérdezte halkan mire csak bólintottam majd a lapon végig tekintve kezdtem volna terelni a már túlságosan ki beszélt témát ami sikerült is.

A lány kérdésére még egy utolsó alkalommal el játszottunk egy dalt de amikor már végül ő vált hamissá inkább el fogadta hogy végeztünk.
Hamar össze is pakolt és egy "holnap" után el is hagyta a szobámat hátán gitárjával.
Amikor az ajtóm be csukódott hallottam hogy beszél valakivel de a hangok alapján azonnal rá is jöttem hogy kedves húgommal beszélget. Gitáromat le tettem az ágyam mellé majd a falhoz támasztottam.
Egyébként elég érdekes hogy mielőtt barátnője lett folyamatosan a húgommal piszkált most pedig talán még értelmesen is képes vele beszélni.
A hangok meg szűntek és mikor már elégedetten nyúltam el ágyamon meg szólalt a telefonom és amint sikerült meg néznem ki az meg se tudtam volna akadályozni hogy fel vegyem
-Szia-köszönt a fiú
-Szia, korán van -jelentettem ki a végére mire egy kiss kuncogást hallottam a másik oldalról
-Tudom de itt vannak Eri barátnői és később valószínűleg egy sárkánnyá változok és gyilkolok szóval jobb addig beszélni ameddig ember vagyok- erre már én se tudtam nem nevetni
-Akkor értem-nyögtem ki végül mikor meg hallottam Eri hangját aki valamit kiabálva szaladhatott el a fiú mellett majd egy nagy döbbenést követően a fiú sóhajtott egyet és már csak Aizawa nem túl kedves szidását hallottam, a jelek szerint a lány le boríthatott valamit de próbáltam ki zárni a hangjukat és a fiúra figyelni
-Hogy álltok a gyakorlással? - kérdezte meg végül a fiú terelve a figyelmem a kiabálókról
-Szerintem elég jól de Jirou az idegeimre megy - jelentettem ki mire a fiú nevetve reagált bár végül csak sóhajtott egyet
-Nem is vártam tőle mást- mondta halkan majd egy kiss csend telepedett közénk, vagyis nála a háttérből kisebb zajok voltak hallhatóak de mi ketten nem beszéltünk.
-Holnap már megyek- szólalt meg a fiú
-Igen -tudattam vele hogy tisztában vagyok ezzel majd ismét csend telepedett közénk.
-Hiányzol- motyogta kínosan a telefonba mire meg akadt a lélegzetem, eddig még nem hallottam tőle ezt a szót így fel teszem hogy ezért lepett meg annyira de mégis annyira jó volt hallani.
-Te is - adtam vissza a labdát kezébe majd ismét meg hallottam Eri hangját, a lány szinte visítva rohant el ismét a fiú mellett majd vissza hozzá egy kisebb eszme csere után sikeresen ki is vette a fiú kezéből a telefont
-Szia Denki - köszönt a lány hangosan
-Szia-köszöntem vissza majd hallgattam a lány beszédét, semmi érdekeset nem mondott csak a szokásos dolgokat és persze mesélt az ott lévő barátnőiről is. Így át gondolva Aizawa és Hizashi biztosan majd meg szakadnak jelenleg a hangzavarban de mire már fel fogtam volna a lány hadarását újra a fiút hallottam.

-Sikerült meg beszélnem apáékkal és Eri velem jöhet- mondta a fiú elégedetten
-Örülök neki- mosolyogtam én is bár értelmetlenül mert nem láthatta, a fiú halkan beszélt hozzám én pedig csak hallgattam.
Mesélt a napjáról és hogy mennyire elege van a hangzavarból és persze a panaszkodás se maradhatott ki arról hogy megint nem tud aludni, aranyos volt a fiú morgolódása ami vagy értelmetlen vagy nagyon is jogos volt, bár ezt nem tudtam meg határozni.
Amikor végül le rakásra került a sor el mondta hogy holnap még mielőtt el indulnak hív de úgyis ír majd szóval tudni fogok róla, majd le raktuk.

Csak feküdtem az ágyon nagyon is várva valamire ami úgyse történik meg, hogy mire azt nem tudom...talán egy robbanásra vagy bármi hasonló dologra ami mozgásra késztetne.
Zavart a semmit tevés de nem akartam semmit tenni, lehetetlen helyzet.
A kényelmetlen hangulatomat egy ajtón kopogó lélek zavarta meg aki azonnal be is nyitott utána.
Anya nézett végig szerencsétlen, szinte már hallott testemen majd egy el nyomott kuncogást próbált el rejteni előlem.
-Minden oké? - kérdezte meg végül pár másodperc ácsorgás után, gyengén bólintottam majd egyszerűen kezdtem el fetrengeni ágyamban és végül amikor keresztbe értem hátra hajtottam fejem.
Ha most valaki rá csapna a fejemre valószínűleg meg fulladnék, vagy le szakadna a fejem. -a gondolat miatt majdnem el nevettem magam, bár kissé talán furcsa lehetne ha valaki a fejembe látna, bár anya igen csak mosolyogva nézett még mindig az ajtóból majd inkább be engedte magát, biztos hogy nem hallja a gondolataimat mert már rég le szidott volna.
A vér a fejembe szált de így is tudtam követni minden mozdulatát, le ült a gurulós székemre és tovább nézett, semmi jó érzetem nincs ezzel kapcsolatban.
-Szóval -adott okot aggodalmamnak azzal hogy meg szólalt majd rólam gitáromra pillantott- Nem játszol valamit?- kérdezte meg mire teljesen le fagytam.
Akarok e játszani neki? Egyértelmű volt a válasz. Nem.
Vicces volt ahogy fejjel lefelé láttam anyám reménykedő arcát de tudtam hogy finoman kell vissza utasítanom.
-Most nincs hozzá kedvem- utasítottam vissza mire láttam arcán egy kiss csalódottságot, nincs mit tenni ha nem akkor nem
-Rendben - fogadta el a helyzetet de nem mozdult.
Fejem fel emeltem majd fel ültem mert már kezdett fájni a fejem mikor anyám újra meg szólalt
-Hogy vagytok Hitoshi-val? - kérdezett rá halkan
-Jól - adtam rövid választ, láttam rajta hogy kellemetlennek tartja ezt a témát de azt is hogy valamiről nagyon beszélni akar, sóhajtottam egyet ezzel is jelezve hogy én aztán várok.
Anya zavartan merült gondolataiba arcán egyre több érzelmet mutatva. Már ott tartottam hogy rá kérdezek amikor végül beszédre bízta magát.
-Már egy ideje együtt vagytok de nem annyira hogy...-akadt meg gondolkodni, miközben már rá is jöttem hogy mire gondol - Nem tudom hogy már... - szerencsétlenkedett egészen vicces módon mikor már meg elégeltem
-Anya-állítottam meg gondolatait amikkel gondolom pont magát szidta éppen -Nem feküdtünk még le ha erre gondolsz- anya egy nem annyira feltűnő, sőt talán véletlen ki csúszott nyugodt sóhajtást hallatott
-Azt hittem...- motyogta maga elé. Persze hogy azt hitte mert szerintem már azt is ki találták hogy majd honnan fogadunk örökbe ha erre esik a sor, bár semmi bajom nincs anyáink lelkesedésével de vannak határok.

_____________________________________
08.13.

Bocsánat a sok várakozásért és azért is ha esetleg ez a rész kicsit morbidra, vagy furára sikerült, végig elég fura hangulatom volt pedig ezt a részt több napig írtam ami akárhogy nézem valami iszonyat szánalmasan hangzik így utólag.