Kaminari Denki

Mikor oda értünk a kiss csapatból már mindenki ott volt köztük Momoval is akit amint meg pillantottam pont bátortalanul karolta át barátnőnket aki kissé pirult arccal intett felénk egyet.
Bár úgy terveztük hogy kajálni megyünk mégis valahogy eléggé le telepedtünk a kiss helyünkre és beszélgetésbe kezdtünk.
Végig szemmel tartottam az egyetlen még külön lévő párosunkat akik egymás felé se néztek ami nagyon zavart mert ne már gyerünk...

Épen Kirishima magyarázta iszonyat lelkesen legutóbbi igen csak furcsa álmát amikor Jirou telefonját kezdte el nyomkodni de persze ezzel senki nem foglalkozott mert az ő szempontjából ezek a történetek sokszor hangzanak unalmasnak de amikor a telefonból már szinte kétségbe esetten kapta fel fejét már mindenki felé kapta fejét.
-Mi a baj? - kérdezte Momo a lányt
-Hinett le mondta, nem tud el jönni jövő héten- mondta idegesen majd telefonján kezdett el pötyögni.
Jövő héten lesz a városi ünnepség ahol fel kérték Jirout énekelni Hinett pedig az lett volna aki kíséri a lányt de ha ő nem tud menni akkor...Jirou úgyis meg oldja nem les semmi baj.
-Mondta hogy miért? - kérdezte Sero
-El utaznak és állítólag sürgős szóval esély sincs rá hogy jöjjön, csak ma szóltak neki- magyarázta a lány majd dühösen tette le telefonját jelezve hogy nincs jó kedve.
-Egyikőtök se tudna be szállni? - kérdezte Momo az utolsó szalma szálba kapaszkodva
-Én csak táncolni tudok az meg ide nem igazán számít - húzta el száját bűnbánóan Mina
-Nem értek a zenéhez- adott választ Sero majd a többiek is csak fejüket rázták vagyis Bakugotól el hangzott egy "Biztos hogy nem vigyorgok egy csomó ember előtt csak mert valaki azt kéri" amit pont vártam a fiútól majd amikor mindenki tekintete felénk terelődött én zavartan húztam össze magam és reméltem hogy Hitoshi a kiválasztott
-Borzalmas vagyok gitáron és gondolom az kell- húzta ki magát ezzel a mondattal a fiú mire mind megértően bólintottak és végül egyedül maradtam.
-Denki te régen gitároztál nem? - kérdezte Kirishima miközben pontosan jól tudta hogy igen
-És a hangod is elég jó- tette hozzá Mina én pedig zavartan szegeztem a földre tekintetem.
Most nem akarhatják azt hogy vele lépjek fel, legutóbb 7-ikben léptem fel egy iskolai darabbal és akkor is csak azért nem ájultam el mert Kamie meg anya állandóan az első sorban visítottak nekem ami miatt nem lámpa lázam volt hanem ezt el felejtve konkrétan égtem a kínos tekintetektől.
A gitáron se játszottam már jó pár éve és azt se tudom hogy meg van e még vagy hogy tudok e rajta játszani még. A hangom meg....hát azt inkább hagyjuk mert biztosan nem fogok nekik énekelgetni.

-Denki! - szólított meg Jirou mire ki kergetett gondolataimból majd érdeklődve néztem felé - Szó szerint te vagy az egyetlen aki meg tud menteni és jó buli lenne- próbálta szimpatikusabbá tenni a dolgot - Segítesz? - tette fel a kérdést mire mind rám néztek.
Jirou a barátom, segítenem kell neki de akkor is ha lehet el hányom magam a színpadon?
Jó sok gondolkodás után végre meg született fejemben a döntés
-Igen-mondtam mire mind elégedetten mosolyogtak -De nem tudom hogy merre van a gitárom és gyakorolnom kell- kezdtem el magyarázni mire a lány közbe vágott
-Jó jó majd gyakorolunk! - mosolygott a lány mintha valami nagy dolgot tettem volna amikor igent mondtam.
Hirtelen éreztem meg barátom karját vállamon mire felé fordulva mosolyogtam egyet majd jobban neki dőlve játszottam másik kezén lévő ujjaival mint egy kisgyerek.
-Amúgy nem úgy volt hogy kajálunk? - kérdezte Kirishima mire mind össze néztünk. Már nem hiszem hogy lett volna bárkinek kedve még sétálni de hála istennek ezt ők is meg erősítették egy "Inkább hagyjuk" -kal.
Újabb és újabb téma merült fel miközben én azon kezdtem gondolkodni merre lehet a gitárom és hogy még tudok e vele egyáltalán játszani.

Hirtelen jutottak eszembe nagypapám szavai amikor még jó pár éve gitározni tanított csak mert olyan sokszor meg jegyeztem hogy milyen menő hogy ő úgy tudja pengetni a húrokat.
Mindig azt mondta hogy "Denki ha egyszer lesz majd kinek játszanod akkor ne egyszerűen egy dalt játssz el hanem a dalt" ez volt talán az egyetlen értelmesebb mondat amit közben mondott a sok "így kértem meg a mama kezét" történet mellett amiről szintén nagyon sokat tudnék mesélni.

Ujjaimmal még mindig Shinso kezét piszkáltam mikor is össze fonta őket majd szájához emelve puszilta meg kézfejem, egy meleg érzés járta át szívem majd amikor vissza engedte kezünket rá mosolyogtam amit viszonzott is.

Olyan hat körül indultunk csak haza de előtte még le tisztáztam Jirouval hogy majd írjon hogy mikor akar gyakorolni addig meg keresem a gitárt már ha meg van még.
Hazafelé csendesen ballagtunk miközben kezünket össze kulcsoltuk ami miatt csak mosolyogni tudtam még az idegesség miatt is amikor a jövőbe gondoltam.
-Nem is tudtam hogy tudsz gitározni- szólalt meg a fiú halkan
-Nem tartottam fontosnak- mondtam mire csak megértően bólintott.
Ekkor a telefonom csörgése zavarta meg szívem nyugodtságát így hirtelen fel is vettem a húgom hívását.
-Cső Cam... - szóltam bele de közbe vágott
-Hol a kurva életbe vagytok? - kérdezte idegesen, nem értettem mi baja van ameddig eszembe nem jutott hogy ma mi is van.
Hirtelen vettem gyorsabbra a tempót amit a fiú nem értett de követett.
-Pár utcányira....mindjárt ott vagyunk- mondtam mire egy morgást követően le tette a telefont.
-Meg fog ölni - jelentettem ki a fiúnak aki kissé meg rémült arccal kezdte el szedni a lábait.

Ahogy a kapu elé értünk vettem egy igen csak mély levegőt aztán be indultunk.
Húgom a kanapén ülve nézett vissza ránk egy már nyugodt tekintettel, szememmel a másik lányt kerestem aki pont akkor lépett ki a konyhából anyának az oldalán.
-Sziasztok fiúk! - köszönt anya lelkesen
-Sziasztok-köszönt halkan és bátortalanul Kodai, remélem egyszer igazán fel oldódik majd mert érdekel milyen igazából a húgom ki választottja.
A lány rögtön helyet is foglalt húgom mellett aki azonnal zavarban érezte magát, jót mosolyogtam ezen és mivel tudtam hogy apa nem sokára haza ér előtte azt akartam hogy egyik lány se gondoljon arra hogy milyen kellemetlen lesz majd ha itt lesz ő is.
Anya vissza ment a konyhába én pedig le ültem a fotelbe egy nagy mosollyal arcomon majd Hitoshi is helyet foglalt a lányok mellett.
Úgy tűnt anya igen csak kedveli a lányt bár ő akkor is kedvelné ha valami utálatos személyisége lenne csak azért mert Camie kedveli.
______________________________________
07.15.