Kaminari Denki

Unatkozva ültem jó ideig. Mikor le mentem egy kiss ételért vettem észre, hogy a szüleim otthon vannak és jelenleg egy nagyon klasz kiss veszekedés készülődik. Hogy honnan tudom? Apa bűzlött az alkoholtól és a levegőben szinte megfeszültek az érzelmek. Gyorsan csináltam egy szendvicset és senkire nem figyelve mentem vissza szobámba és azzal hirtelen el is dörrent az ágyú. A szüleimre nem figyelve vettem fel a fejhallgatót és jó hangosan kapcsoltam egy zenét közben pedig meg ettem a szendvicset. Mikor végeztem a zenét ki kapcsolva konstatáltam, hogy nincs vége és még mindig ordibálnak.
Ki mentem az erkélyre ahol kiderült, hogy ugyan úgy hallható az egész mert a konyha ablak nyitva van. Próbáltam nem foglalkozni velük és rá gyújtottam egy jelenleg nagyon jóleső cigire. A korlátnak támaszkodva figyeltem az alattam lévő füvet és nagyon erősen gondolkodtam azon, hogy simán le tudnék lépni. Hiszen az erkélyem nem volt túl magas és a mellette lévő fal is helyenként mélyedéses volt így simán le tudnék menni.

Már éppen terveztem le mászni mikor megint ma már sokadjára egy tekintet ragadt rajtam, de most kint is volt az erkélyen. Nem foglalkoztam az égető lila szemekkel rá se néztem. Lassan ültem fel a korlát szélére és próbáltam le mászni, hogy ne esek nagyot.
-Mit csinálsz? - kiabált oda nekem a lila hajú mire nem válaszoltam csak még lassabban és biztosabban másztam le, láthatóan nem tetszett neki, hogy nem válaszoltam így nem szólalt meg csak nézett.
Mikor le értem a földre gyorsan sétáltam ki a kertből amit a lila hajú folyamatosan nézett, úgy éreztem elég kínos így is az egész, ő hallja a szüleim ordibálását én pedig most másztam ki. Még egy utolsót rá pillantottam talán aggódó tekintetére
-Kérlek ne szólj senkinek- kiabáltam oda mire csak bólintott egyet és vissza vette semleges tekintetét én pedig el indultam nem is tudom merre. Gyorsan dobtam egy SMS-t húgomnak, hogy el mentem amit megértően fogadott bár fájt ott hagyni de tudom, hogy ha úgy van ő is le lép. Nem tudtam hova mennyek és tudtam, hogy Mina nincs otthon a többieket pedig nem akartam most zavarni. Értelmetlenül sétáltam a városban órákig szerencsére senkivel nem találkoztam mert nem volt hozzájuk kedvem. Gondolkodtam talán azon, hogy miért csinálják ezt az egészet. Vagyis egy ideje nem bírják egymást hosszútávon akkor miért is van ez?

Lassan haza indultam és bár halottam, hogy már vége nem akartam az ajtón be menni. Nem tudják, hogy el mentem. El sétáltam az erkélyemig és ismét egy tekintet talált meg. Úgy égetett, hogy lehetetlen volt nem észrevenni. Mikor rá néztem arca semmilyen érzelmet nem tükrözött szeme viszont engem követett. Fejem meg rázva próbáltam nem arra figyelni, hogy néz és úgy fel mászni ami bár nehezebben ment mint le mászni azért elég büszke voltam rá, hogy sikerült.

Mikor már két lábbal voltam az erkélyen vettem észre, hogy húgom a szobámban van. Nem sírt csak volt érzelem mentes arccal sétált ki hozzám és úgy ölelt magához. Nem igazán bírja a kiabálást.
-Adsz egy cigit? - kérdezte még mindig engem ölelve
-Nem-mondtam kuncogva
-Miért? - kérdezte el engedve
-Mert nem- válaszoltam neki mire maga előtt összevont karjait
-Ez nem válasz- szólt rám
-De az
-Kérlek- mondta és bociszemeket mutatott nekem
-Anya meg öl-mondtam gondolkodva
-Kérlek-mondta megint én pedig ki vettem a dobozt zsebemből és nyújtottam neki egy szálat majd én is rá gyújtottam
-Első? - kérdeztem mikor meg gyújtotta
-Igen-mondta majd bele szívott majd le is tüdőzte. Köhögésbe kezdett amire  mosolyogtam a többit már gond nélkül meg oldotta.
-Mindig téged néz- mondta ezzel megtörve a kialakult csendet
-Ki? - kérdeztem értetlenül
-Hitoshi-mondta nem arra nézve
-Nem mindig - próbáltam védeni talán őt, talán magamat
-Általában- vonta meg vállát
-Ja de csak néz. Még nem is beszéltem vele-mondtam el gondolkodva majd felé néztem és most nem volt az erkélyen,gondolom amikor Camie ki jött be ment.
-Tegnap kedves volt-mondta mosolyogva
-Igen
-Beszélj vele
-Majd-mondtam mire szemöldökét ráncolta
-Hamar-mondta majd vállamba öklözött
-Jó hagyjuk. Veled mi van? - kérdeztem témát terelve
-Semmi, nehéz egy homofób apával kibontakozni- mondta keservesen
-A jó csajokat ez nem érdekli- mondtam lehetségesen a mondat segítőkészebben hangzott mint amilyenek én halottam.
-De engem igen-mondta majd el nyomta a cigit
-Beszélj vele és köszi- tette még oda aztán ki ment a szobából
Ott maradtam egyedül az erkélyen és Hitoshi se volt sehol. Be mentem és le feküdtem az ágyamba és a telefonomat kezdtem el nyomkodni. Pár óra múlva el mentem fürdeni aztán álomba merültem. Ez egy ilyen nap volt. Nem tudtam mit tenni.

Reggel telefon csörgésre keltem és azonnal órára pillantottam ami 10 órát mutatott. Nevét meg se nézve vettem fel a telefont és vártam, hogy valaki bele szóljon
-Fel keltettelek? - kérdezte az édes hang amit száz közül is fel ismernék, Mina
-Igen, de nem baj-mondtam sóhajtva-Milyen a nyaralás? - kérdeztem miközben az erkélyre sétáltam friss levegő reményében de a fiú is pont kint állt így szinte rögtön rám nézett én is rá pillantottam de aztán vissza tértem a lány hangjához.
-Nagyon jó! Vagyis persze hiányoztok tudod de úgyis nemsokára megyek haza- mondta hangjából éreztem, hogy mosolyog
-Örülök, hogy bírod nélkülünk- kuncogtam- És mikorra várjunk vissza?
-Két nap-mondta határozottan
-Jó, és mond találkoztál valami macsóval aki le vett a lábadról? - kérdeztem kuncogva
-Oh igen-válaszolta kuncogva
-Micsoda?-kérdeztem izgatottan
-Igen, 7 éves és nagyon aranyos- mondta kuncogva
-Oh te kiss mázlista-mondtam nevetve
-Na és te, hogy vagy? Mesélj nekem- mondta a lány, ennyire unatkozni, hogy még én is érdekes legyek az már kemény
-Jól vagyok. Tudod élem életem hasonlók. Beszéltél már a fiúkkal? - kérdeztem mire kuncogni kezdett
-Igeeen, végre! Végre történt valami amire büszke lehetek! - mondta elégedetten kuncogva, gondoltam, hogy nem sok idő kell, hogy ő is halljon arról mi történt a KiriBaku párossal, ha majd nyilvánosan is együtt lesznek így fogom hívni őket, ez tuti.
-Na úgy mondod mintha olyan szánalmasak lennénk- mondtam megharagudva rá
-Azok vagytok! A két srác már nem tudom mióta kerülgette egymást és még mindig nem beszélték, meg hogy mi van. Ez elég elszomorító nem gondolod? - kérdezte csalódottan
-Tudod nem olyan egyszerű, Bakugo elég..., tudod milyen, Kirishima meg tudod. Érthető, hogy időbe telt nekik-mondtam magyarázatom
-Jó na elfogadom a fura kifogásod-mondta mire elégedetlen mosolyogtam. Kicsit később le raktuk és akkor vettem észre, hogy a lila hajú el ment vagyis persze a szobában ült ahonnan jól láttam és ezek szerint ő is engem. Annyira furcsa, nem ismerem csak a nevét tudom mégis annyira..., talán jól esik a jelenléte, az hogy figyel. Ezt ő is érzi? Vagy csak egyirányú ő pedig csak érdeklődik, hisz új vagyok számára. Sőt most minden új. Nincsenek barátai vagyis itt nincsenek. Lehet beszélnem kéne vele.

_____________________________________

04.25