Kaminari Denki

Csak feküdtünk és nem igazán szóltunk semmit, lábamat fel emelve próbáltam takarni türelmetlen részemet és csak remélni tudtam hogy le nyugszik még mielőtt észre venné.
Szemeimet a plafonra szegeztem ameddig barátom oldalán fekve piszkálta hajamat.
Valahogy úgy éreztem hozzá tudnék szokni az érintéséhez minden téren, és ha csak úgy el tűnne nem biztos hogy ki bírnám. Valahogy már zavaróan hatott hogy nem olyan régen jöttünk össze és mégis ilyen közel érzem magamhoz. Talán helyes ez az egész?
-Min gondolkodol? - kérdezte mosolyogva a mellettem lévő
-Rajtad- feleltem őszintén mire egy kiss kuncogást váltottam ki belőle.
A nevetése se olyan amit bármikor el tudnék felejteni ha sikerül meg tevetettnem akkor én is boldogabb vagyok. Kezét maga mellé helyezte ezzel el vonva tőlem
-És pontosan miről? - kérdezte még mindig mosolyogva mire tekintetem rá vezettem
-Az titok- mondtam egyértelműen
-Titok? - kérdezte értetlen tekintettel mire csak bólintottam majd csak egy hümmögést hallatott.
Kezemet le csúsztattam övéhez majd ujjainkat össze kulcsolva nézegettem fehér kezét.
Annyira fehér volt, valahogy olyan érinthetetlennek tűnt és hidegnek, mikor hozzá érek mégis puha volt és meleg néha pedig már akár forró is.
Ha nem tudnám hogy lehetetlen még a végén azt gondolnám valami varázs lény. Valahogy a hideg külső túl erős volt ahhoz hogy a kedves és törődő fiú át törje, én mégis látom és tökéletes.

Még régen meg ígértem magamnak hogy soha nem hitetek el magammal lehetetlen dolgokat. Nem szerethetsz valakit örökre és ha mégis akkor az nem ebben a korban kezdődik el, ezt tudtam. Szinte fájt az hogy mennyire gyengévé tesz és amúgy se túl erős pajzsom azonnal meg szűnik miatta. Milyen pajzs? Nem emlékszem hogy volt valaha pajzs.

Gondolataimból és a fiú fürkészéséből telefonom pittyegése zökkentett ki. Nem terveztem meg nézni és csak tovább néztem Őt de a telefon újra meg zavart ezért már morcosan nyúltam után.

Ibara Shiozaki: Szia!

Ibara Shiozaki: Hogy vagy?

Én: Szia. Jól. Te?

Telefont azonnal vissza is helyeztem vagy inkább dobtam helyére.
A fiú csak mosolyogva figyelt engem és miatta eszembe is jutott Mina legutóbbi állítása. Miért lenne ez? Mondjuk tény hogy a lány elég sokszor keres és magától ami valamiért nem jelentheti azt hogy barátkozni akar, igaz? Én most foglalt vagyok és egy fiú állttal így ha meg tudná azonnal kevésbé kedvelnek nem mintha nekem lenne vele bármi tervem. Valahogy úgy tűnik mint aki nem fogadná el ezt, de az már az ő baja.

Rövid barátságunk nem fog sokáig tartani ezek szerint, ha pedig ki derül hogy tényleg vannak velem "tervei" azonnal el mondom neki mi is van.
-Min agyalsz? - kérdezte a fiú engem méregetve, el mondhatom neki? Nem lehet belőle baj
-Tudod van Ibara- mondtam mire egy kiss gondolkodás után bólintott - Mina szerint be jövök neki és ha ki derül hogy igaz akkor szenvednem kell azzal hogy úgy koptassam le hogy ne fájjon neki annyira- magyaráztam neki mire úgy tűnt igazán elgondolkodott
-Szerintem is be jössz neki- mondta elgondolkodva, kérdőn néztem rá mire csak szemét forgatta - Én is láttam hogy hogyan néz rád és idegesített is...annyira idegesítő volt- vágott grimaszt mintha undorodna az egésztől
-Féltékeny voltál? - kérdeztem mosolyomat nem vissza tartva, a fiú csak maga elé bámulva veszett el gondolataiban és nem tűnt úgy mint aki válaszolni szeretne, sőt arcán meg jelentő grimaszok csak még jobban bizonyították állításomat
-Már ne legyél az- jelentettem ki majd nemes egyszerűséggel kulcsoltam össze ujjaikat ismét - Már csak téged idegesítelek- erre nevetni kezdett majd kezemet kicsit meg szorítva jelezte hogy bár nem fogja ki mondani attól köszöni.
-Ha rád mozdul akkor...-kezdte el nyugtalanító hangon mire közbe vágtam
-Nem fog- jelentettem ki
-Nem tudhatod mi jár a fejében- érvelt
-Ez igaz, de ha bármivel próbálkozik akkor kedvesen le koptatom és nem lesz semmi baj- mondtam mire csak bizonytalanul bólintott.

Ahogy tekintetem az óra irányába tévedt azonnal fel ugrottam az időt látva, Kirishima ki fog nyírni, ez már biztos.
-Mi a baj? - ült fel a lila hajú ijedten mire csak az óra felé mutattam
-Mennem kell- mondtam majd majd nagyjából gyorsan rendbe szedtem magam majd idegesen hagytam el a szobát
-De hát még a neved se tudom...-kiabált utánam kuncogva a fiú mire fejemhez kapva mentem vissza hozzá és a bent hagyott telefonomhoz
-Nagyon vicces, ha akarsz maradhatsz és beszélgethetsz a szüleimmel már amennyire érdekelnek az unalmas dolgok- magyaráztam miközben telefonom el helyeztem zsebemben
-Csábító de inkább nem- sóhajtott miközben fel állt ágyamról majd az ajtó felé sétált
-Várj-szóltam utána mire kérdőn nézett vissza.
Közelebb sétáltam és egy hosszú csókba vontam nem foglalkozva a biztosan már nagyon ideges Kirivel. Mikor el váltunk mosolyogva hajtottam fejem mellkasára.
-Csak mert odakint nem csókolhatlak meg -suttogtam magam elé mire a fiú államat fel emelve nézett szemembe
-De meg csókolhatnál - mondta szinte már kérlelően mire egy kiss mosoly jelent meg arcomon
-Sajnos még nem lehet -mosolyogtam rá mire csak megértően bólintott majd el engedett.

Az előbbinél sokkal nyugodtabban indultam le a lépcsőn nyomomban a fiúval.
-El mentem Kirishimához - kiabáltam anyának mire csak egy "Oké" választ kaptam. Cipőmet fel húztam majd el is hagytam a házat nyomomban a fiúval.
-Na akkor szia - köszöntem el majd indultam a másik irányba mikor kezem után kapva rántott vissza
-Lehetne hogy...-akadt meg mondatában- Írj ha haza értél, vagy hívj, vagy át gyere- adta az új és új ötleteket
-Ha akarod- válaszoltam lazán mintha nem égne a szívem az ilyen egyszerűen ki mondott szavak után is
-Akkor szia - mondta majd el engedte kezem én pedig csak bólintva indultam el a másik irányba ameddig ő háza felé indult.

Kirishima nem lakott olyan messze tőlem így alig tíz perc séta után már a kapuban is álltam. A csengőt meg nyomva vártam hogy be engedjenek majd az ajtó szinte ki szakadt helyéről mikor a mérges Kirishima nyitotta ki.
Tekintetét rám vezette én pedig el gondolkodtam azon ha most azonnal el szaladok nincs rá sok esély hogy utol ér, hacsak nem változik át egy démonná mert akkor teljesen más a helyzet.
-Szóval végre itt vagy- mondta még mindig elég mérgesen
-Ahan-válaszoltam mosolyogva. Lassan sikerült be jutnom a házba és ahogy észre vettem senki nincs itthon, szobájába vezetve azonnal le is dőltem ágyára amit szem forgatva nézett végig.
-Most azonnal el mondasz mindent mert ez így nem fer- jelentette ki már sokkal nyugodtabban
-Hogy érted hogy nem fer? - kérdeztem szemöldököm ráncolva
-Én mindig még az nap szóltam, amikor meg csókolt már aznap nálad voltam ezt pedig Minátol kell meg tudnom- mondta durcásan majd a babzsákra borult
-Bocsi nem igazán voltatok eszembe- vakartam kellemetlenül tarkómat mire csak szemét forgatta
-Gyerünk mond el mi volt- utasított amúgy teljesen jogosan.
Persze dacolva és zavartan magyaráztam el neki minden olyat amit tudnia kell az elejétől a mai napig ő pedig mosolyogva figyelmesen hallgatott.
______________________________________
06.04.