26.
Kaminari Denki
Csak ültem és vártam hogy húgom beszédbe kezdjen, nem tudtam milyen téma lehet amit ennyire nem szeretne fel hozni de valahogy titokban boldog voltam amiért meg bízik Shinsoban.
-Szóval Kodairól lenne szó vagyis inkább...- kezdte el magyarázni húgom miközben sárga fürtjeit piszkálta -Ő nem igazán szokott ide járni mert apa nem nézné túl jó szemmel és Ko nem igazán szereti a feszültséget- magyarázta tovább mire csak bólintottam - Szeretném át hívni de szinte biztos hogy apa itthon lesz és...
-Segíteni kéne? - kérdeztem mire csak bizonytalanul bólintott. - Csak ennyi? - kérdeztem meglepetten
-Igen-mondta egyszerűen
-Persze hogy segítünk- mondta Shinso mosolyogva
-Holnap estére beszéltem meg vele hogy itt alszik és még anyával meg kell beszélnem de ő biztosan meg engedi majd- mondta húgom bizonytalanul
-Ha nem tetszik neki valami majd...- kezdtem el de Camie közbe vágott
-Nem akarom hogy Ko előtt veszekedj vele- jelentette ki komoly tekintettel
-Majd figyelek rá- szólalt meg Shinso Camie pedig csak elégedetten bólintott
-Tudok uralkodni magamon ha olyan van- mondtam durcásan mire csak szemüket forgatták.
-Köszönöm hogy segítetek- piszkálta ujjait húgom
-Szívesen tesszük- mondtam lelkesen Shinso pedig csak egyetértés képen bólintott - Most pedig menj és beszéld meg anyával.
-Majd később meg beszélem vele de köszi-mondta majd fel állt és ki is ment az ajtón
Apa igazából még azt se tudja hogy velem mi van, sőt azóta nem is beszéltem vele és ez inkább jónak számít mint rossznak.
Nem tudom hogy tudok e majd uralkodni az egészen ha akár egy rossz szót is szól Camie felé akkor nehéz lesz és a saját kiss "caming out" -ot nem tartom fontosnak mert nem érdekel a véleménye.
-Jól érzed magad? - kérdezte Shinso ezzel meg zavarva a fejemben kavargó gondolatokat
-Persze- válaszoltam majd át ültem ágyamra és hátra dőltem azon.
Csak néztem a plafont ameddig a széken ülő engem kémlelt.
Az ajtón kopogás volt hallható majd anya nyitott be rajta
-Kész van gyertek- mondta mosolyogva majd ott hagyott minket.
Össze szedtem magam majd az ajtó felé indultam nyomomban barátommal. A barátommal...ezt majd el kell mondanom anyának még mielőtt Miruko nem bírja tovább.
Mikor le értünk helyet is foglaltam Shinso pedig rögtön mellém is ült, Camie is meg érkezett és mosolyogva ült le mellénk.
Csendesen kezdtünk el enni és élveztük hogy apa nincs köztünk bár ez elég gonosz lehet ha így nézi az ember.
-Milyen volt Mináékkal? - törte meg a csendet anya
-Jó volt- hazudtam mivel nem is voltam Minával
-Te is velük voltál Shinso? - kérdezte anya mosolyogva
-Igen - válaszolt a fiú aki láthatóan rosszabbul hazudott mint én
-Anya-szólította meg húgom - Holnap este Kodai itt aludhatna?
-Persze- válaszolt mosolyogva
Ez elég könnyen ment
Egy idő után ismét csend telepedett közénk majd már épp meg akartam szólalni mikor a bejárati ajtó felől hangok keletkeztek. Mindenki oda kapta fejét majd meg is láttuk ki érkezett meg. Hála neki torkomban gombóc keletkezett majd akaratlanul kezdett el remegni lábam.
-Szia apa- köszönt húgom tetetett mosollyal arcán
-Nem is szóltál hogy haza jössz ebédre- szólalt meg anya is
-Haza engedtek- mondta apa egyhangúan majd le ült közénk.
Tekintete azonnal meg akadt a mellettem ülőn majd értetlenül nézett anyára aki zavartan nézett vissza rá.
Persze azonnal próbálta rendezni vonásait majd úgy nézett vissza a lila hajúra
-Shinso de jó hogy itt vagy köztünk- mondta elégedettséggel hangjában. A fiú csak bólintott és nem tűnt úgy mint aki bármennyire is szeretne részt venni a beszélgetés bármelyik részében ami sikerült is neki mert végig apám munka helyéről és az ott történő borzalmasan izgalmas eseményekről volt szó.
Amikor végeztünk feszülten vettük fel az irányt hogy semmi képen ne keljen apával beszélni.
Mikor fel értünk azonnal órámra is néztem ahol még csak délután kettő állt így még van időm mielőtt el indulok Kirishimához és ezzel egyedül hagyom barátomat.
Shinso bizonytalanul le ült ágyamra ameddig én lazán zártam be az ajtót, erre persze meglepetten nézett de ezzel nem foglalkozva sétáltam elé majd egyszerűen dőltem rá egész testemmel ezzel fel borítva őt.
-Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva
-Semmit- válaszoltam egyszerűen majd toltam arcom mellkasába. Úgy tűnt neki elég kényelmetlen ez a pozíció mégse szólt semmit és hagyta hogy had élvezzem.
Fejem fel emeltem majd feljebb húztam magam, próbáltam úgy hogy ne érintsek rossz területet és hogy ne is legyen neki kényelmetlen majd amint fejem fel ért övéhez egy csókot kezdeményeztem.
Kezeimet hajába vezettem, másikkal pedig nyakát piszkáltam.
Nyelvét át vezette számba majd azonnal el is kapott a meleg és meg szűni nem akaró érzés.
Kezeit hátamra vezette majd egyre lejjebb és meglepetésemre pólóm alá csúsztatta kezeit és csupasz hátam kezdte simogatni maga után folyamatosan libabőrt hagyva. Keze hideg volt de mégis kellemes az érintése.
Mikor el váltunk még magamhoz se tértem mikor gondolkodás nélkül gurított le magáról majd felém tápászkodva próbált nem rám nehézkedni.
Egyik lába pont enyém között így tudtam hogy ha kicsit is fel emelném a lábam kellemetlen lenne neki, ezen jót mosolyogtam majd vissza tereltem figyelmem a felettem lévőhöz. Egy ideig csak nézett majd újra ajkaimra tapadt. Hamar el is vált tőlem és le csúszott nyakamig.
Lassan kezdte el puszilgatni mire az eddigi meleg érzés csak nagyobb lett és már nem is tudtam el dönteni hol is vagyok csak azt tudtam hogy ő itt van velem.
Gondolataimat el terelte valami.
Éreztem ahogy alul teljesen meg feszültem mire arcom azonnal szint változtatott. Tenyeremet fejem elé kaptam majd csak reméltem hogy Shinso nem veszi észre. Ő zavartanul kényeztette nyakamat majd szívni kezdte. Soha nem gondoltam hogy ez ilyen jó érzés volna, akaratlanul csúszott ki számon egy kicsit se férfias de hála Istennek halk nyögés mire arcom csak még pirosabb lett. Ő folytatta cselekedetét aminek hála tovább élvezhettem. Jobb lábam fel emeltem hogy kényelmesebb legyen számomra mire a fiú azonnal el vált nyakamtól és egy kellemetlen morgást hallatott. Kérdőn néztem rá majd le nézve vettem észre hogy az előbb megfigyelt kellemetlen helyzetet hoztam létre.
Lábam éppen hogy de érintette az ő kényes területét ami bár kellemes volt számára ez még talán korai volna mindkettőnk számára.
-Bocsi- motyogtam magam elé majd lassan le engedtem lábamat.
-Semmi baj- mondta majd le szált rólam és oldalára feküdt.
______________________________________
05.29.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro