Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

23.

Kaminari Denki

Be mentünk a szobámba és el meséltem húgomnak minden lényeges dolgot persze vigyorogva hallgatta az egészet. Néha tett egy-egy megjegyzést de végül normálisan el tudtam magyarázni.
-Szóval együtt vagytok- mondta Camie mire csak bólintottam húgom arcán egy elégedett mosoly jelent meg majd kezét össze csapva kezdett "ünnepelni"
Ecsetelte egy ideig, hogy milyen szerencsétlen is vagyok, hogy eddig tartott aztán lassan aludni is ment engem egyedül hagyva. Az ablakon ki nézve vettem észre, hogy a fiú már be ment. Gyorsan el mentem fürdeni majd rendbe raktam ágyam és bele is vetettem magam. Telefonom elő kapva vettem észre, hogy kaptam pár üzenetet, az elsőt meg is nyitottam és nem éppen lettem boldog miatta

Neito Monoma: Mi az hogy nem érdeklem? Ezt még ő se gondolja komolyan..., meg tartod magadnak mi?

Neito Monoma:Úgy tűnik magamnak kell ki derítenem azt ami érdekel

Kezem ökölbe szorult és nem is tudtam, hogy pontosan mit kéne írnom ekkor érkezett egy újabb üzenet. Mosolyogva néztem a kiss fejet ami mellett az üzenet kéken villant fel

Shinso Hitoshi: Alszol?

Mintha Monoma nem is létezne nyomtam át a fiúra

Én: Talán?

Shinso Hitoshi: Aludj!

Én: Nem, te aludj

Shinso Hitoshi: Nem

Shinso Hitoshi: Mennyi erőd van?

Én: Attól függ. Miért?

Shinso Hitoshi: Nem akarsz át jönni?

Szemem az órára vezettem ami már tízen egy órát mutatott.

Én: Tudod mennyi az idő?

Shinso Hitoshi: Ez egy nem?

Én: Mindjárt megyek

Shinso Hitoshi: Nyitom az ajtót, az ajtón menj ki

Én: Miért?

Shinso Hitoshi: Csak ott menj...

Én: Jól van anyu!

Shinso Hitoshi: Szeretnéd te, hogy az anyád legyek

Én:...ez mit akar jelenteni? 🤨

Shinso Hitoshi: Felejcsd el

Én: Nehéz lenne

Shinso Hitoshi: Csak gyere

Ezzel a telefont zsebembe csúsztattam és már a lépcsőn is voltam. Lassan lépkedtem, hogy biztosan ne ébresszek fel senkit és szerencsére mind aludtak már. Fel húztam cipőmet és bár majdnem el vágódtam annak ellenére sikerült. Lassan nyitottam ki az ajtót ami egy kiss nyikorgást hallatott magából. Szerencsére tényleg aludtak így senki nem jelent meg a lépcsőn. Magam után be is csuktam az ajtót és szinte szaladtam a szomszéd házba. A bejárati ajtó nyitva volt benne pedig egy fáradt tekintetű fiú állt. Lassan nyitottam ki a kaput majd szaladtam be rajta egyenesen karjaiba.
Mosolyogva fogadta kiss akciómat majd ajkait enyémnek nyomta. A melegség át járta egész testem majd mikor el váltunk mosolyogva néztem rá.
-Be megyünk? - kérdezte mire csak bólintottam. Cipőmet le vettem az ajtóban majd követtem is őt.

Halkan haladtam fel a lépcsőn egyenesen utána majd szobájába érve be is csuktam az ajtót.
A fiú lassan feküdt le ágyára majd kezével jelzett, hogy feküdjek mellé.
Amikor be feküdtem mellé éreztem, ahogy egész testem meg feszül és nem tudtam miért, vagy hogy hogyan tudnám meg szüntetni csak így bámultam a plafont remélve, hogy el múlik magától.
Őszintén nem tudom, hogy azért van e ez az érzés mert túl gyorsnak hiszem vagy mert egyszerűen idegen nekem ez az egész.
-Denki - szólított meg a fiú hangja, szinte vágta a csendet lassan emeltem rá tekintetem de arca érzelem mentes volt
-I-Igen? - kérdeztem sokkal zavartabban mint akartam
-Zavar ez az egész? - kérdezte ismét olyan arccal de a mondat végére rám vezette tekintetét
-N-Nem, vagyis nem tudom mi van velem - mondtam őt nézve mire egy kiss mosoly jelent meg arcán.

Egész testét felém fordította majd én is ezt tettem, kezét lassan csúsztatta felém én pedig csak kérdőn néztem magabiztos arcára. Kezét fel emelte majd arcomra helyezte és lassan kezdte simogatni. Az eddigi feszültség most teljesen el tűnt, meg nyugodtam és újra a melegség öntötte el egész testem. A fiú puha kezét arcomról hajamba vezette.
-Szeretem ezt az érzést- suttogtam magam elé mire elégedett mosoly jelent meg arcán
-Örülök neki- suttogta ő is majd tovább vezette ujjait hajamban
-Amikor a buli másnapján ezt csináltad, - hoztam fel az emléket mire érdeklődve figyelt engem -akkor is jó érzés volt- zártam le
-Azt hittem ott ásom el magam akkor- motyogta maga elé
-Miért? - kérdeztem zavartan
-Tudod akkor simán el küldhettél volna a francba és meg is értettem volna- mondta halkan majd ki vezette kezeit hajamból ezzel meg szakítva a jó érzéstől amit az érintés okoz
-Soha nem küldtelek volna el a francba - mondtam egyértelműen majd közelebb hajoltam és meg csókoltam, el távolodtam majd vártam, hogy keze vissza kerüljön hajamba ami nem tűnt, úgy hogy sikerülni fog
-Soha? - kérdezte értetlen tekintettel
-Soha - mondtam komoly hangon

Bárcsak ne ígérgetnék ilyen felelőtlenül ilyen dolgokat

Lassan nyomta homlokát enyémnek majd szemét be csukva nyúlt kezemért amit magához húzott és meg puszilt. Én is be csuktam szemem és mosolyogva élveztem közelségét. Jó pár percig így lehettünk amikor halk szuszogása csapta meg fülem. Szemem lassan nyitottam ki majd rá jöttem, hogy tényleg el aludt. Lassan nyúltam arcához majd álla vonalát végig simítva húzódtam közelebb és leheltem egy csókot tarkójára.
A világ legjobb érzése a közelében lenni.
______________________________________
05.19.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro