Kaminari Denki

El végeztem dolgom és egy gyors kézmosás után az ajtó felé vettem az irányt. Azt ki nyitva egy semleges arcú Shinsot láttam magam előtt
-Mondtam, hogy jövök - közöltem majd el akartam menni mellette de kezét elém tartva akadályozott ebben.

Kérdőn néztem rá amivel ő nem foglalkozva tolt vissza az ajtón és maga után be csukta azt. Majd egyszerűen le ült a földre az ajtónak támasztva hátát
-Mi az? - kérdeztem értetlenül majd le ültem elé
-Miért csókolóztunk? - kérdezte szemeit enyémbe fúrva amikben el veszi is képes voltam abban a pillanatban. Ugyan miért kérdezi ezt? Én már rég meg akartam tenni és úgy tűnt neki sincs ellenére.
-Ne-Nem volt jó? - kérdeztem idegesen
-De, jó volt- mondta halkan mire kissé meg nyugodtam
-Miért kérdezed, azt hogy miért? Úgy tűnt, hogy...- gondolkodtam el- Én már régen meg akartam tenni. - mondatomra egy kisebb mosoly jelent meg arcán majd rám vezette tekintetét
-Én is - mondta halkan majd lassan fel állt helyéről és engem is fel segített.
-Nem mondtad, hogy van egy húgod- mondtam elgondolkodva - És azt sem hogy apukádnak barátja van.
-Te se mondtál egy csomó mindent- rántott vállat majd az ajtó felé fordult, hogy ki nyissa azt
-Várj-szóltam rá mire felém emelte fejét
-Mi az? - kérdezte mire közelebb léptem és arcom közel toltam övéhez. Kérdőn nézett rám majd az arcomat nézve nem tudta tartani a fel vett vonásait.
-Mi az? - kérdezte ismét mire szemöldököm fel húzva toltam övének ajkamat mire szinte azonnal kapcsolt és viszonozta a csókot.
Lassan araszolt az ajtó felé én pedig neki is nyomtam a magasabb fiút, a csókba mosolyogva lassan nyúlt fenekemhez majd kezét lejjebb vezetve fogta meg combomat a csókot meg szakítva nézett rám
-Ugorj- utasított amit meg is tettem, és ahogy meg tartott lábaimat dereka köré fontam ameddig karomat nyaka köré. Kezeit fenekemen tartotta meg majd újra ajkaimra tapadt eddigi helyzetünkön fordítva nyomott az ajtónak.

A csók heves volt és nem is tudtam el dönteni, hogy tudja ezt is ilyen jól csinálni.
Mikor el váltunk egymástól szemei úgy csillogtak mint még eddig soha, vagyis nem hiszem, hogy láttam volna már.
Homlokomat övének nyomtam és próbáltam nem foglalkozni hátamnak nyomódott kemény fával.
-Csillog- mondtam halkan szemeit nézve
-Mi? - kérdezte
-A szemed, csillog - mondtam mire zavartan csukta be szemeit majd nyitotta ki újra ami által a csillogás el tűnt de rögtön utána újra meg jelent amit egy mosollyal díjaztam és újra el zárta előlem a csodálatos látványt
-Ne csinálj- morogtam rá mire szeme ki nyílt
-Ugyan miért ne? - kérdezte mosollyal arcán
-Tetszik-mondtam halkan mire mosolya csak nagyobb lett
-Szóval tetszik? - kérdezte mire csak egy aprót bólintottam - A szemem?
-Persze, hogy az- mondtam majd meg próbáltam le szállni róla de nem igazán sikerült mert meg tartott
-Biztos? - kérdezte szemeimbe fúrva sajátját
-Nem engedsz le? - kérdeztem mire csak meg rázta fejét
-Pedig le engedhetnél- ajánlottam fel ezt a csodás ötletet mire ismét csak fejét rázta
-Tetszik még rajtam más is? - kérdezte huncut mosollyal arcán
-Lehetne, hogy ezt ne most tárgyaljuk ki? - kérdeztem mire szemöldökét ráncolta
-Szóval most engedjelek le? - kérdezte mire csak bólintottam de semmi nem történt szemei engem nézegettek majd mikor vissza néztem rá lassan engedte el fenekem én pedig lassan csúsztam le róla.
Még egy utolsót rá pillantottam majd egy apró puszit adtam arcára és ki léptem a fürdőszobából. Rendbe raktam hajam és ruháimat és csak remélni tudtam, hogy arcom nem adja vissza az eseményeket.

A lépcsőn le érve vissza dőltem a lányhoz aki már aludt is. Pár perccel később Shinso is le ért és csak úgy mint én a lány mellett foglalt helyet.
A felnőttek a konyhába beszélgettek ami oda csak apró sutyorgásként hallatszott. A lány aranyosan szuszogott a szőnyegen amikor Shinso lassan fel állt helyéről amit érdeklődve figyeltem. Kezét óvatosan helyezte a lány lábához majd hátát tartva emelte fel. A kanapéra helyezte át a lányt aki zavartalanul aludt tovább majd vissza feküdt mellém.
-Denki-szólított meg halkan mire felé fordítottam fejem - Mit gondolsz? Korai most meg kérdezni, hogy lennél e a barátom? - kérdésére egy nagyot nyeltem majd éreztem, hogy arcom egyre vörösebb lesz fejem arcom alá rejtettem ezzel takarva előle
-A reakciódból ítélve talán az- motyogta maga elé mire kezem el vettem fejem elöl majd rá néztem, szomorú tekintet virított arcán csak miattam fel néztem a konyha ajtó felé ahol egyik felnőtt se volt látható ezért kezemet övéhez vezettem és össze fontam őket. Érdeklődve figyelte tetemet majd kezünket fel emelve nyomott egy csókot kezemre.
-Szerintem nem korai- suttogtam mosolyogva mire arcán egy kiss mosoly jelent meg
-Kaminari Denki leszel a barátom? - kérdezte mire nem tudtam vissza tartani mosolyomat
-Persze, hogy leszek- mondtam majd át hajoltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira de ő vissza húzott és folytatta heves csókba vont ezzel kényelmetlenné téve a földön fekvést. Lassan vánszorogtam fel majd mikor már ölébe akartam ülni a konyha felőli sutyorgás zavarta meg elmémet a csókot meg szakítva néztem rá majd értetlenül nézett vissza rám. Vissza feküdtem helyemre de kezét nem engedtem el, olyan meleg volt és jó érzéssel töltött el.

Telefonom csörgése zavarta meg ezt a gyönyörű pillanatot majd egyik kezemmel elő kerestem telefonom és néztem ki keres Mina állt ott és nem csalódtam.
Lassan fülemhez emeltem telefonom
-Szia Mina-szóltam bele mosolyogva
-Szia Sárgaság- szólt bele ő is
-Miben segíthetek? - kérdeztem viccelődve
-Tudod Denki drága itt vagyok nálatok mert valamiről beszélni akartam és anyukád mondta, hogy hát te aztán át rohantál a szomszédba...- magyarázta a lány - Szóval remélem nem zavartam meg semmit csak tényleg fontos lenne. Oh és el várom, hogy be avas mi is történt- kuncogott a lány
-Persze azonnal megyek -mondtam majd ki nyomtam a telefont
-Mi az? - kérdezte a fiú
-Mina nálunk van és szerintem történt valami haza kell mennem- mondtam majd kezét el engedve fel álltam helyemről.
A konyhába vettem az irányt ahol el köszöntem a felnőttektől majd Shinso kíséretében ki indultam.
Az ajtóban meg álltam és egy csókot nyomtam szájára amit mosolyogva fogadott
-Akkor beszélhetek Minának erről vagy...?-kérdeztem miközben házunk felé nézelődtem
-Nyugodtan, gondolom már várta- nevette el magát a fiú
-Az biztos-mondtam mosolyogva
-Szia-köszönt el majd meg várta ameddig el indulok
-Szia-köszöntem én is majd házunk felé indultam. Éreztem, ahogy néz, és ahogy a kapun be fordultam már nem. Mosolyogva mentem be az ajtón.
______________________________________
05.15.