19.
Kaminari Denki
-P-Persze, hogy jól vagyok- lihegtem miközben próbáltam normálisan lélegezni. A fiú aggódó tekintettel mért végig majd fel állt székéből és felém sétált
-Miért szaladtál? - tette fel az egyszerű kérdést amire nem tudtam válaszolni. Miért is szaladtam? Nem gondolkodtam. Nem érdekelt semmi. Camie tehet az egészről. Bele mászott a fejembe
-F-Fogalmam sincs - mondtam miközben ki húztam magam és szembe kerültem furcsán méregető tekintetével.
-Nem tudod, hogy miért futottál? - kérdezte szemöldökét ráncolva mire csak bólintottam és le hajtottam fejemet.
Ma egy csomó minden történt a coming out ha lehet annak nevezni ami történt. Ott volt Monoma is aki el baszta a reggelemet. Tényleg Monoma...
-Tudom - emeletem fel fejem, hogy láthassam a fiút aki alig fél méterre állt tőlem.
-Na miért? - kérdezte engem méregetve
-Izé- mondtam zavartan mire egy kiss mosoly jelent meg arcán - Monoma
-Mi? - kérdezte értetlen tekintettel
-Monoma, igen ő. Érdeklődött felőled - magyaráztam mire egy kisebb fintor jelent meg arcán amitől szívem megkönnyebbült
-Ne adj meg neki semmit- mondta majd lépett egyet felém amire nem tudtam nem fel figyelni
-M-Mit csinálsz? - kérdeztem miközben éreztem ahogy a fejem szint változtat.
-Becsukom az ajtót-válaszolt egyszerűen majd el sétált mellettem és be csapta az ajtót.
Vissza is sétált elém és felemelt szemöldökkel nézte arcom ami jelenleg zavarba ejtően vörös lehet.
-Miért vagy zavarban? - kérdezte mire őszintén nem is tudtam mit válaszolhatnék. Miért vagyok zavarban? Ha azt tudnám...
-N-Nem vagyok zavarban- motyogtam magam elé miközben magamat próbáltam talán nyugtatni.
-De- mondta határozottan
-Szóval csak ennyit akartam, m-megyek is- mondtam és hátra fordulva mentem az ajtó felé
-Denki-szólitott meg mire vissza néztem rá - Miattam vagy zavarban? - szemöldökét ráncolva várta válaszom amire nem adott elég időt
-N-Nem-hazudtam dadogva iszonyat átlátszóan majd vissza fordultam az ajtó felé. A kilincset meg ragadtam majd le nyomni készültem mikor testem meg fagyott. Nem tudom hogy a kiss hang a fejemben tehet erről vagy egyszerűen valami más de nem tudtam le nyomni a kilincset. Nem voltam rá képes. Ott álltam pár másodpercig majd el is engedtem az eddig annyira szorosan tartott tárgyat. Fejem le hajtottam majd egy nagy levegőt véve emeltem fel és fordultam vissza a fiú felé aki érdeklődve nézte szerencsétlen mozdulataimat.
Lassan lépkedtem felé mintha csak a kivégzésemre tartanék de arca még mindig érdeklődést mutatott. Nem álltam meg, csak közelebb és közelebb húzódtam felé és már arcunkat alig választotta el pár centi
-M-Mit csinálsz? - kérdezte zavartan majd arca egyre inkább vált pirossá
-Zavarban vagy? - kérdeztem egy kiss mosollyal arcomon de nem válaszolt csak tovább nézett.
Közelebb húzódtam és ennek hála éreztem levegővételét arcomon. Orrunk már majdnem összeért és levegőt venni is alig tudtam a zavar miatt ami keresztül áramlott testemen.
Tekintetem lassan vándorolt le piros arcán egészen ajkaiig amik kissé el nyíltak egymástól.
Arca lassan kezdett közeledni enyém felé amit csak ledermedve fogadtam. Szemeim be csuktam és vártam, hogy végre meg történjen. Lélegzetét ajkaimon éreztem majd rögtön utána érintése is biztosított arról, hogy mi történik. Ajkai lassan mozogtak én pedig ugyan olyan tempóban követtem őt. Egyre hevesebb tempóban varázsolt el amit igazán élveztem is. Kezemet fel vezettem mellkasán majd nyakán keresztül vezetve hajába markoltam amíg ő derekamra csúsztatta kezeit. Mikor el váltunk egymástól lassan ki nyitottam szemeimet és fejemet mellkasába nyomtam és jó erősen magamhoz öleltem őt.
Olyan jó illata volt és hihetetlen módon el varázsolt.
Nem szólt semmit. A fiú lefagyva állt szorításomban még mindig derekamat fogva.
-D-Denki -szólított meg mire fel is néztem rá. Arca piros volt és nem szólt egy szót se. Fejét le hajtotta majd újra ajkaimra tapadt. Heves tempóban tette azt ami igen jól ment neki, zavarba hozott engem, azzal hogy mennyire jól csinálja ezt is. Ez más volt mint egy lánnyal csókolózni, nehéz el magyarázni de valamiért sokkal jobban élveztem, de az is lehet hogy csak miatta van.
Nyelvét végig húzta alsó ajkamon mire kissé ki nyitottam számat. Derekamról keze lassan csúszott le fenekemig ahol gyengéden markolta meg. Nyelve folyamatosan számat térképezte fel mikor én is el kezdtem aktiválni nyelvemet azonnal találkozott is övével. Kezem ismét hajába tévedt amit próbáltam nem erősen húzni. Kezeivel el engedte fenekem majd újra bele markolt most erősebben mire nem tudtam vissza tartani halk nyögésem aminek hála mosoly jelent meg arcán.
Mikor már úgy éreztem sajnos levegőt kell vennem el váltunk de kezem még mindig hajában volt és az ő keze se került le fenekemről. Lihegve néztem piros arcára ami jelenleg miattam van ilyen állapotban. Csak álltam és őt néztem mert ez biztosan nem volt minden napi látvány. Annyira másnak tűnt és talán magam elöl is titkoltam de mindig akartam így látni.
Pírral borított arcán egy kisebb mosoly jelent meg ami miatt szívem csak úgy dagadt de csak csendesen viszonoztam a vissza fogott mosolyt.
Jó pár percig csak őt elemeztem hisz annyira csodálatos látványt nyújtott hogy nem tudtam be telni vele. Lila haja és szemei ugyan annyira gyönyörűek voltak, és mint ahogy ki derült haja pont annyira puha mint amennyire el képzeltem.
Ajkait kissé ki nyitva próbálta beszédre nyitni száját de úgy tűnt nem sikerül neki így rögtön vissza is csukta. Én is valahogy így éreztem magam, annyi mindent akartam el mondani mégse tudtam ki mondani. Most viszont itt vagyok, itt vagyunk. Előttem áll és az előbb végre meg történt az amit már annyira akartam.
Az ajtón kopogó ember zavarta meg ezt a kellemes mindent el mondó csendet mire szinte egyszerre távolodtunk el egymástól.
-Gyere- mondta Shinso bizonytalan hangon mire az ajtó ki nyílt és Mihoko mosolyogva lépett be és ahogy végig nézett zavart arcomon értetlenség vette át a mosoly helyét
-Itt vannak apádék- mondta a nő miközben engem nézegetett. A fiú csak bólintott és tekintetét véletlenül se vezette felém inkább bámulta a padlót.
-Én megyek- mondtam majd az ajtó felé vettem az irányt.
______________________________________
05.12.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro