Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
- Igen?  - szóltam bele kábultan. Meg se néztem, hogy ki az, csak megszokásból magyarul beleszóltam.
- Mi van? - méltatlankodott egy hang a vonal túlsó végén, angolul.
- Ó, bocsi!- váltottam nyelvet én is -Miért hívtál, Yurio?
- Azért, hogy biztosan felkelj. 2 óra múlva ott vagyok érted.
-Eljössz értem? - csodálkoztam.
- Nem, csak viccből mondtam. - mérgelődött. Olyan könnyen felkapja a vizet!
- Akkor majd később találkozunk, szia! -tettem le a telefont. Nem volt kedvem vele veszekedni már kora reggel. Tényleg, mennyi is az idő? Fél hat múlt hét perccel. Ez a fiú mindig ilyen korán kel fel? Hmm aludjak még egy kicsit vagy kezdjek el készülődni? Magamat ismerve, ha vissza alszom, nem fogok felkelni időben, úgyhogy irány a fürdő!

                                   ...

-Sziasztok! - integettem Victoréknak, miközben beszálltam Yurio mellé az autóba. Egy kisebb limuzin féleség volt, és természetesen egy sofőr vezette, nem ő maga. Micsoda kényelem! Kiváncsi lennék hol lakik. Victorék házából kiindulva, biztos valami luxus lakásban. Elindultunk, én pedig majd kiestem az ablakon, úgy bámultam az elém táruló látképet. Mikor idefelé jöttünk, Victor elterelte a figyelmem, a beszélgetéssel,és el is felejtkeztem a bámészkodásról. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyik ablakon nézzek ki, így oda - vissza kapkodtam a fejem az ablakok között, mire Yurio úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.
- Te mit művelsz? - kérdezte, és felvonta a szemöldökét.
- Nézek ki az ablakokon. - válaszoltam még mindig folytatva az előbbi tevékenységemet. Egy darabig még olyan " neked diliházban lenne a helyed " fejjel nézett rám, majd közelebb helyezkedett hozzám, és megfogta az arcomat, ezzel megakadályozta, hogy forgatni tudjam a fejem.
- Naa, engedj el! Így nem tudok szétnézni! - méltatlankodtam halkan, és próbáltam kiszabadítani magam, sikertelenül.
- Elengedlek, de akkor fejezd ezt be!
- De mindent látni akarok!
- Ha most ezt abbahagyod, akkor edzés után elviszlek várostnézni. - mondta, de olyan volt, mitha már meg is bánta volna. Az én képemen egy hatalmas vigyor kezdett formálódni, és -amennyire tudtam - hevesen bólogatni kezdtem. Mindennél jobban látni akartam Oroszországot. Na meg persze érdekelt Yurio különös viselkedése is.
Az említett fiú sóhajtott egyet, majd elengedett, és visszafordult az ablak felé. Viszont attól még a helyén maradt, és kb. 3  centire ültünk egymástól. Amint ezt észrevettem, éreztem, hogy elpirulok, ezért próbáltam kicsit távolabb helyezkedni Yurio-tól, de megdermedtem a mozdulat közben, mert a fiú hirtelen megszólalt mellettem.
-Hmm... Mindjárt ott vagyunk. - fordult felém. Gyorsan bólintottam, és visszakaptam a fejem az ablak felé. Yurionak igaza volt, néhány percnyi utazás után, egy hatalmas épület előtt álltunk meg. A csodálkozástól mozdulni sem tudtam, így Yurionak kellett kilökdösnie a kocsiból.
- Na, haladjunk már! - hallottam meg ingerült hangját a hátam mögül. Kiszálltam, de nem igazán figyeltem arra, hogy mit csinálok, mert még mindig az épületet és környékét csodáltam. Yurio is kimászott az autóból, majd mikor megpillantotta álmodozó arcomat, égnek emelte tekintetét, és a karomat megfogva, húzni kezdett a hatalmas üvegajtó felé.

                                    ...
                                     

- Magasabbra a lábad! - hallottam meg szenvedéseim közepette Miss. Lilia hangját.  Miután megismerkedtem Yakov-val, Yurio edzőjével és Lilia Baranovskaya - val Yurio... hát másik edzőjével, kikönyörögtem, hogy a fiú vezessen körbe. Hát, elég hanyag munkát végzett! Negyed óra alatt végeztünk is, az épület hatalmas mérete ellenére, ráadásul végig azért nyafogott, hogy menjünk már edzeni. Úgyhogy nem lepődtem meg túlságosan, mikor szinte futva igyekeztünk az egyik közepes jégpálya felé. Az "edzőink" már ott voltak, és 3 fiú - akiket nem ismertem - gyakorolt a pályán.
- Na kezdhetjük? - nézett ránk Yakov, mi pedig bólintottunk. - Ők itt -intett a korcsolyázó fiúk felé- a többiek akikkel én edzek. -Az említett egyedek udvariasságot mutatva, kijöttek a pályáról és bemutatkoztak. Az egyiknek olyan barna haja volt mint nekem és világoskék szeme, őt Lew Orlov- nak hívták. Neki volt a legnyurgább alakja, gondolom még ő is csak most kezdte a karrierjét, mint én, nondjuk egy pár évvel idősebbnek tűnt nálam.  Ettől máris szimpatikus lett. Barátságosan rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Aztán ott volt még Larion Volkov és Kashvi Volkov, az ikrek.  Nekik világosbarna hajuk és zöld szemük volt. Rajtuk már volt izom rendesen! Miután bemutatkoztak, két oldalról odaálltak mellém, és megöleltek. Egy kicsit lesokkolódtam, de utána már csak nevettem rajtuk. Rögtön lejött, hogy nagyon közvetlenek, pedig kb. egyidősek lehettek Yurioval. Meg akartam kérdezni, hogy van e háttérsztorija a neveiknek, de nem volt rá időm, mert Miss. Lilia fel akarta mérni a képességeimet, hogy Victor megfelelő programot tudjon nekem csinálni. Szóval pár perc múlva már az egyik baletteremben voltam átöltözve, és mindenféle nyaktörő, izomszakító és fájdalmas feladatot igyekeztem teljesíteni. Nem volt valami kellemes, de próbáltam kitartani a cél érdekében. Az az egy vígasztalt, hogy Miss. Lilia nem engedte, hogy Yurio bejöjjön röhögni rajtam. Mikor végeztünk, közölte, hogy majd holnap elmondja az értékelését, és kiment. Én megkönnyebbülve mentem az öltözőbe. Miután rendbehoztam magam, kiléptem a folyosóra, és megpillantottam Yuriot a falnak támaszkodva. Amint meglátott, elindult, és intett, hogy kövessem. Utánaszaladtam, és szélesen rámosolyogtam. Nem gondoltam volna, hogy betartja az ígéretét.
- Biztos, hogy menni akarsz? - kérdezte miközben a kijárat felé sétáltunk.
- Természetesen! - vigyorogtam még mindig.

By: Katsumi