2. rész - Ella
-Bocsi, van egy zsepid? -kérdezte a mellettem ülő srác angolul, és vigyorgott is hozzá.
-Igen, van. - nyújtottam felé a kért targyat mosolyogva, majd visszafordultam az ablak felé. Körülbelül háromnegyed órája szállt fel a repülőgépem a Ferihegyről, Budapestről. Már elég fáradt voltam, mert Miskolcról, a családomtól kellett felutaznom Budapestre. Nagyon örültem, hogy még láthattam őket az utazás előtt, de mostanra már eléggé fáradt lettem. Csak hogy több oka is volt annak, hogy nem tudtam aludni. Az egyik az, hogy nagyon izgultam Oroszország miatt, és hogy mi fog ott fogadni. Ráadásul úgy hallottam, az unokatestvéremnek, Victornak most nagyon sok dolga van, és nem akartam, hogy még én is nehezítsem a helyzetét, de persze mivel ő rögtön beleegyezett, anya elküldött Oroszországba edzeni a világhírű rokonhoz... Ja és a másik ok pedig az, hogy ez a rendkívül idegesítő amerikai fiú itt mellettem, mióta felszálltunk egyfolytában beszélgetést kezdeményezett velem valami hülyeségről.
-Hé! - szólított meg ismételten, én pedig odafordultam- Hogy hívnak?
- Gabriella, de hívj csak nyugodtan Ellának. -válaszoltam kedvesen.
- Szép neved van. Az én nevem Aaron. Látom, szereted a jégkorcsolyát. -mutatott az ölemben lévő kistáskámra, amin egy pár koricipő képe díszelgett.
-Hát igen, eléggé. - Annyira, hogy 5 éves korom óta korcsolyázom és épp készülök az első Grand Prix-es szezonomra. Ezt inkább nem kötöttem az orrára.
-Király. -túrt bele világosbarna, rövid hajába. Látva mennyire igyekszik, megsajnáltam, és folytattam a beszélgetést.
-Neked mi a kedvenc sportod? -kérdeztem. Válaszolt rá. De még milyen hosszan! Gondolom felbátorodott azon, hogy érdeklődtem, és ezért már azt hitte, kíváncsi vagyok az élettörténetére is. Hiba volt megszólalnom... Hülye empátia!
...
Mikor végre megérkeztünk, már nagyon kellett pisilnem. Igen tudom, hogy van wc a repülőgépeken de miután ott álltam előtte negyed órát, várva, hogy végre kijöjjön a bent lévő hölgy, elég nyomorforgató hangokat hallottam, úgyhogy inkább visszavonultam. Gyorsan körülnéztem, de még nem láttam Victorékat, ezért a női mosdó felé vettem az irányt. Mikor végeztem, és kiléptem az ajtón, egy ismerős arccal találtam szembe magam.
-Szia, Aaron! -mondtam meglepetten - Hát te?
-Szia, Ella! Láttam, hogy erre jössz, és mivel olyan jót beszélgettünk, gondoltam idejövök. - mosolygott. Idejössz? A női wc elé? És mégis milyen beszélgetés? Te dumáltál én meg hallgattam...
-Értem. -Nem tudtam mit mondhatnék.
-Gyere sétáljunk egyet! - mondta, majd megfogta a bőröndömet és elkezdte maga után húzni. Mikor beértem, gyorsan megszólalt:
-Figyelj, megismerkedhetnénk közelebbről is, nem? - villantott rám egy vigyort.
-Hát... Nem tudom... -motyogtam, és megpróbáltam elvenni tőle a bőröndöm, de nem engedte.
-Tudod, én nagyon kedvellek téged! - megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Köszönöm szépen, de ez az érzés nem kölcsönös! -nyögtem ki, kirántottam az arcomat a szorításából majd megint a bőröndömet kezdtem el ráncigálni.
-Nem hallottad mit mondott? - lépett mellém valaki. Angolul beszélt, de hallani lehetett benne egy lehelletnyi orosz akcentust. Oldalra fordítottam a fejem, és egy szőke, zöld szemű fiút pillantottam meg. Legalább 10 centivel magasabb volt nálam, és izmai is voltak rendesen, mégis olyan elegáns mozdulattal rántotta ki Aaron kezéből a bőröndömet, mintha épp egy táncmozdulatot hajtott volna végre. Mikor befejeztem a teste tanulmányozását, az arcára siklott a tekintetem. Az arca volt följebb, na. Egyáltalán nem látszott boldognak. Meg kedvesnek sem. A fején olyan kifejezés ült, mint aki mindenkit utál. De mégis megmentett...
-Tessék! - nyomta a kezembe csomagomat.
-K..köszi. -dadogtam. Gyorsan oldalra pillantottam, de Aaron már nem volt sehol.
Nagyon megijedhetett a sráctól. Úgy kell neki! Épp rendesen köszönetet akartam mondani, mikor kiabálást hallottam a hátam mögül.
-Ella, Yurio! Hát itt vagytok! -szaladt oda hozzánk Victor.
- Szóval te vagy Ella. -állapította meg a szőke srác, és olyan utálkozó pillantást vetett rám, amitől kirázott a hideg. Ki ez a pasi és mégis mi baja velem??
:3 By: Katsumi
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro