Linda a kapukulccsal birkózott, ami csaknem akart elfordulni a rozsdamarta zárban. Vizes helyen minden könnyebben korrodálódik, ezt ő is jól tudta, de már igazán szeretett volna bent lenni a házban. Végre sikerült elfordítania a kulcsot és a faszerkezetes ajtó kitárult. Jobbról sült hekk illatával keveredett lápszagot hozott a szél, de Linda ettől csak még jobban otthon érezte magát.

Ahogy végigsétált a privát mólón, érezte, ahogy gyengéden megfordul a szélirány. Linda most a hátába kapta a fuvallatot, és ahogy fejben betájolta magát, biztos lehetett benne, hogy délnyugat felől fúj a szél, a többé-kevésbé egybefüggő nádas felől.

Odaérve a cölöpházhoz, még egyszer tudatosította magában, hogy nem vakáción van. Vagyis, nem teljesen. A meteorológiai szolgálat kiküldetésbe adta, hogy időjárási anomáliákat térképezzen fel a környéken. Ő természetesen egyből jelentkezett, minden épeszű kollégája megelégedésére. De ők nem tudták, hogy Linda hazajön. Itt nőtt fel, nem messze a tótól, így minden időjárási jelenség az emlékezetébe volt kódolva.

Mindig is vágyott rá, hogy lásson egy ilyen házat belülről. Gyerekkorában sokat sétáltak erre, időnként még embereket is láttak a bérelt, vállalati üdülőkben, de mindig csak a közösen fenntartott, fából épített sétányról csodálták a vízen úszó házakat. Persze Linda már gyerekként is tudta, hogy a házak valójában nem a vízen úsznak, hanem vízbe állított cölöpökön állnak, de egy vízen úszó ház képzete sokkal érdekesebb volt.

Ahogy a nő most ott állt a bejárati ajtóban, és tudatosult benne, hogy őt is csupán a cölöpök tartják a víz felett, még izgalmasabbnak, kalandosabbnak érezte a helyzetet. Még akkor is, ha tudta, hogy a Fertő legmélyebb pontja is csupán két méter körül mozog, alig vetekszik egy hivatalos versenymedence mélységével.

Ez egy életérzés – döntötte el, ahogy belépett a házba. Rögtön a nappali szoba tárult eléje és megállapította, hogy érkezése előtt ugyan ideküldtek valakit takarítani, azért látszott a helyen, hogy már jó ideje nem használták.

Linda kipakolt az előrelátóan telepakolt hűtőtáskából. Keresett magának egy nagyobb poharat és csinált egy limonádét. A tóra néző teraszra már az előre felvett bikiniben lépett ki. Leporolta az egyik nyugágyat és letelepedett a szélére. Az egyenletesen fodrozódó víztükröt nézte és hallgatózott. A nádast nem lehetett hallani, a fecskék csivitelését annál inkább. És minden egyéb hang aláfestéseként ott volt az ütemes dobolás, ami jelezte, ahogy a hullámok megtörnek a ház alatti cölöpökön. Hamarosan egy élesebb hang is csatlakozik a kórushoz, amint Linda vízre ereszti az öreg, öblös hasú csónakot, ami most ott feküdt mellette. A nő elnyújtózott a nyugágyon és nagyot sóhajtott.

Azt hiszem, jól meg leszünk itt. Én meg a Fertő. Amíg úgy nem dönt, hogy lehúzza a csúnya felhőtakarót a városról. De addig még bőven van időnk.